Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-01-31 / 5. szám

6

fognak valamit hallani, mert a londoni köd egyik sajátsága hogy a hangot nem vezeti, úgy hogy köd alkalmával alig lehet a beszédet.hallani.

* * *

Négdr közmondások. Dologtalan száj mások ügyeiről papol. — Egy szem két palackba nem nézhet. — A gög a bukás trombitája. — Vén papagály madár meg nem tanul beszélni. — Az a gyermek, ki még soha nem látott más országot, azt mondja: “Csak az én anyám tud főzni.“ — Az anya egyik kezével megveri a gyermeket, a másikkal megsimogatja.

Amerikai Hírek.

C l£ v e 1 a n d, O. Január hó 27én Csutoros Elek le1- kész megkeresztelte:

1. Torontálmegye Nagy Kikindai számazasu Vida Antal és Udvarhelymegye Bögözi származású Csont Mari le- ánygvermekét Emma névre, a keresztszülék voltak: Kovács György és neje Vig Zsuzsanna.

2. Borsodmegyei Szendrö Ládi származású Szabó József és Ungnr. N. Geöczi származású Béres Erzsébet fiúgyermekét Pál névre, keresztszülék Gere Péter és Kára Im- réné szül. Czibere Teréz.

3. Abaujt. megye Pányi származású gy. Komjáthí József és Ficzeri Teréz leánygyermekét Mária névre. Keresztszülék voltak Koncz András és gy. Komjáthi Mária.

Tester, O. Dudás István atyánkfia volt szives elfogadni lapunk képviseletét Jesterben, ebből kifolyólag hittest" véreink minden a lapra vonatkozó ügyben bizalommal fordulhatnak hozzá. Dudás István ur az előfizetési pénzek fö’- vételére is fel van hatalmazva.

— De fiam vala. — Mondta Gemanner föbiró.

— Epen azon okon. Az apának kötelessége jó útra téríteni az ö fiát.

— Hiszen mondtam neki mindent. Fenyegettem. Csak be nem zárhattam, hogy el ne menjen ahhoz az ördöggel cimboráló némberhez ?

— De éppen. Sötét szobába vetni. Böjtre, nehéz böjtre szorítani, mindaddig, tpig azt nem mondja, hogy már nem kell neki neki a leány. Es ha még akkor se tért volna meg, megvonni tőle még a kenyeret is, az éhség kinjainak próbájára tenni. Bizonyára engedett volna az ördög, amely a testében lakozást kapott.

— Nem volt hozzá szivem.

— Hát annak volt hozzá, hogy kelmedet meggyálázta? — Úgy vagyon. Bosz'ut kell állani rajta, kemény boszut. — Már gyereke is lesz. Aztán a kelmed neve eretnekek által megcsufittatik. Hát még most se határozta el magát rá ?

— Gondolkozom.

— Holnap karácsony lesz. Itt megy el a fia a templomba a háza előtt. Behívja, azt mondja neki, hogy már nem haragszik, hogy már belenyugodott mindenbe. Hogy az bejöjjön. Aztán csak csalja be ebbe a szobába s aztán zárja rá az ajtót, bői töltesse, éheztesse, nyomorgassa. Mi meg aztán majd elbánunk azzal az asszonynyal, bizza ránk:az unokát mitartjuk kereszt....

Ki se tudta mondani a páter, m'’ or egy cselédféle nyitotta be hirtelen az ajtót. Be se lépett, csak onnan az ajtóból mondta: t So. Chicago. Gyönyörű szép igazi magyar esküvő ment végbe jan. i3án so. chicagói templomunkban. Zöldi István, auburni lakos hittestvérünk esküdött, a templomot szinültig megtöltő nagy közönség jelenlétében, örök hűséget Mitró Katalinnak. A felbokrétázott, násznép templomba vonulása gyönyörű látványt nyújtott nemcsak az idegeneknek, hanem még nekünk magyaroknak is, kik szinte elszokunk más e féle ősi szép nemzeti látványosságtól. Esküvő után persze nagy lakzi volt, mely tartott egész másnap reggelig. Sok boldogságot kívánunk az uj párnak.

— Jan. 6-án tartatott a so. chicagói templomban egyházi közgyűlés, melyen a lelkész elnök megnyitója után Sontra András pénztárnok olvasta fel az egyház anyagi helyzetéről a jelentést, melyből kitűnik, hogy a pénztári maradvány az uj első napján $107.80, mely parochia építési adósság tör lesztésére fog fordittatni. Számadások részletes átvizsgálására Jancsók István és Korány András atyafiak küldettek ki. Részben a templomot terhelő adósság törlesztésére részben a templom kifizetési alapja javára feb. i6án egyházi mulatság rendezése határoztatott el a Rettman féle Hallban. Ezután megejtetett az egyházi elöljáróság megtálasztása: Gondnok Fiizy András, pénztánok Tóth János, presbiterek Szabó János, Füzy Pál, Tóth József, Jordán János, Jakab Pál, Fekete András, Szaniszló János, Tóth Mihály, Tirnadi Sámuel, Jancsók István, egyházfiak lettek Mészáros János, Korány András.

Mind meg annyian egyházunk legjobb, régi hü tagjai kiknek buzgósága elismerésre méltó. Lelkész elnök üdvözli az ujonan megválasztott egyházi tisztviselőket s munkájokra Isten áldását kéri.

Sontra András volt egyh. pénztárnoknak, ki az ó hazába készül, lelkiismeretes, pontos és hü munkálkodásáért köszönet mondatik. Ezzel a gyűlés véget ért.

—Gemanner István uram azt izeni főbíró uramnak,hogy ma délután egy kis fia született.

Hah, hogy ugrottak föl egyszerre mindaketten: a föbiró is, a páter is. Hogy villant meg a tekintetükben hirtelen vala" mi mélységes harag és gyűlölet. Hogy rántódott egy perc alatt ökölre a kezük. Es hogy forogtak vérben a szemeik. Hát már minden késő. Hát már minden hiába.

Gemanner föbiró ordítva ugrott előre.

— Nem késő. Megfojtom azt a porontyot!

Ef rohant ki ä szobából hajadon fővel. Odakint kemény vihar dühöngött. A szél dühösen vágta az ember szemeibe a fagyos havat. A lehelet szinte jéggé merevedett. Gemanner futott, rohant. Eszre sem vette, hogy a fején nincs semmi és a hideg hó fehérre változtatta egész fejét. Szivében nagyobb vihar tombolt, csak egyre aztt hajtogatta: megfojtom, megfojtom. — Már régóta rohant, de még mindig messze volt a ház. Es ez még jobban forralta a vérét. De egyszerre csak kivillant valami fény a távolban. Az, az. Oda, oda! Már nem sok van hátra. Még egy-két nekiiramodás és akkor aztán....

Ekkor azonban zugás támadt. Harangszó volt. Alig-alig ‘hangzott, mert mesziröl jött. De hangzott, búgott, hirdette, hogy most születik a Megváltó, a Szeretet. Gemanner megállóit. Maga se tudta miért. Es nem tudott tovább menni. De azt a harangszót mindig jobban hallotta. Valami szúrást érzett ugyan a tüdőjében, de az a harangszó olyan jól esett a szivének. ... Másnap a templomba menők ott lelték az utón