Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-28 / 48. szám

2

uram is odaérkezett. Megállt a földesül- előtt és megkérdezte, mért In vatta. „Majd megtudja mindjárt“, volt a rövid válasz, ,, csak várjon itt egy kis ideig! “ Azzal az összegyűlt néppel együtt a katholikus plébános ablaka alá ment; ott felszólította öt, teljesítse pásztori kötelességét s jöjjön fel a templomba Krisztus Urunk feltámadásának dicsőségét hirdetni. E felhívásra megnyílt az ablak s megjelent ott a plébános. Kezeit kiterjesztve átkot szórt az ott álló sokaságra s aztán bezárta ablakát.

Ekkor Török Bálint odafordult a mellette várakozó Bálint Áron tisz- teleteshez s megfogva annak jobb kezét, igy szólt: ,,A király nevében! Én , Enyingi Török Bálint, Magyar- ország főkapitánya, átadom te néked és a református vallást követő híveknek ezt a kéttornyú templomot. Hirdessed benne az Ur igéjét! Legyen ez a templom mától fogva a te eklézsiádnak szentegyháza! “ Azzal ké zen fogta a tiszteletest s felvezette a nagy templom lépcsőin. És az egész összegyűlt nép tódult utánok a templomba; a hol egyszere 4000 buzgó hivő egy szívvel, lélekkel énekelte a gyönyörű zsoltárt:

,,Te benned bíztunk eleitől fogva!“

A tiszteletes felment a szószékbe és beszélt Jézus feltámadásáról, a szeretet vallásáról olyan erős hittel, olyan meggyőzően ős olyan meghatóan, hogy az egész gyülekezet sirt. Maga Török Bálint is elérzékenyed- ve, sűrűén fel - felzokogott. A prédikáció után ö volt az első, a ki odajárult az Ur asztalához, hogy az Úrvacsorájában részesüljön. . .

E naptól fogva református Debre- czen lakossága; de e naptól fogva Török Bálintnak a töröknél is nagyobb, halálosabb ellenségei lettek a katholikus főpapok, a kik folyvást fon- dorkodtak ellene. De a derék hőst nem rémitette meg semmi sem. Nagy terjedelmű birtokain mindenüt nagy pártfogásában részesítette a reformátusokat. Templomokat, iskolákat építtetett. A református ifjakat saját költségén külföldre küldötte, hogy ott a nagy reformátorok: Luther és Zvingli tanításai értelmében papokká, tanítókká képezvén magukat, itthon egy - egy nagyobb

faluba vagy városba helyezze el őket, mint a nép lelki tanítóit.

Mikor a katholikus főpapok észrevették, hogy a külföldről hazajött papok nem misét szolgáltatnak, hanem Luther és Zvingli tudamánva szerint a tiszta evangéliumot hirdetik, nagyon megrémültek és azon tanakodtak, hogy mikép tegyék el láb alól Török Bálintot, a reformátusok nagy pártfogóját. Nem sokáig kellett várniok.

Zápolya János halála után Ferdi nánd serge ostrom alá fogta Buda várát s bár a vár álnok utón, árulás folytán már - már az ostromlók kezére került, Török Bálint vitézül visszaverte az ostromló német hadak támadásait s Buda várát csakhamar fölszabadította, Ekkor érkezett meg Buda alá Szolimán, török szultán százezer emberével és egész udvarával. Török Bálint és a többi fourak tisztelegni mentek le a szultánhoz s akis királyfit. János\Zsigmondot, pártfogásába ajánlották. A szultán kegyesen fogadta őket s különösen Török Bálintot nagyon megdicsérte vitézségéért. Még egy arany nyakláncot is adott neki ajándékba. De azért Török Balint nem nagyon bízott a szultán szavában. Mikor a szultán elbocsátotta a nála járt főárakat s azt üzente az özvegy királynénak, hogy küldje le hozzá kis fiát, mert szeretné látni, ugyanekkora kis királyfi gyámjait — köztük Török Bálintot is — magához rendelte. Török Bálint vonakodott a többi íöurakkal a szultán táborába lemenni, mert érezte, hogy tőrbe csalják. György barát azonban azt kívánta, hogy a királyfi gyámjai mind ott legyenek gyámoltjuk oldalán. Le is mentek hát a kis királyfival a szultán sátorába; s mig öle ott időztek, addig a jauicsárok kisebb csoportokban felszállingóztak a várba, hogy azt megtekintsék. Mikor aztán már elegendő számmal voltak ben, akkor lefegyverezték a várbelieket s kijelentették, hogy Buda vára ezentúl a török szultáné. így jutott Buda vára török kézre.

Este haza bocsátotta a szultáu >* kis királyfit s vele a föurakat is, do a darék vitéz Török Bálintot magánál tartotta. És mi kér az országból kitakarod ott, elhurcolta a derék ma gyár hőst is és a konstantinápolyi Héttoronyba záratta el. Sohasem látta többé az isten szép egét. Jó hitvese és két szép fia hiába siratta; hiába ígértek érte nagy váltságdíjat, nem szabadíthatták ki a nehéz rób- ságból. Kilenc év múlva ott halt meg szomorú fogságában pogány törököknek félelmes ellene, a reformátusok buzgó pátronusa, a derék és hős vitéz: Enyingi Török Bálint. Áldott legyen közöttünk azö dicső emlékezete! ... (Igazmondó. )

Vasárnapi iskola.

József a börtönben.

I. Mózes 119 r. 20 v.—40 r. 15 v.- ig. Felosztás: I. József a foglyok felügyelője. (20—23v.)II. A pohárnok és a sütő. (1—7 v.) III. Ezek álmait megmagyarázza, (8—15 v.)

“Az Ur Józseffel vala és kiterjesztő reá az ö kegyelmességót. (89 r. 21. v-)

A felvett szakaszt megelőző versekben le van írva Józsefnek a kísértéssel szemben tanúsított erkölcsi ereje s kész volt ezért a börtönt is elszenvedni.

Az útja a Kamuin földjéről az e- gyptomi szolgaságba vezetett. A kereskedők Potifáinak adták el öt, de nemsokára érdemesnek bizonyult ura bizalmára. Kedvet talált ö előtte s a ház felügyelője lett. Az ur megáldá az egyptomi házát Józsefért. (5 v.) De ez a boldogság nem volt zavartalan. A ház úrnője előtt i- rigyelt lett a kitüntetésért. S midőn a szolga ellenszegült az ö kísértéseinek, hamisan bevádolta s ezért börtönbe vettetett.

József előtt Egyptomban uj világ tárult fel. Nagyobb változás volt rá nézve Kánaánból Egyptomba menni, mintha egy if j u megy vidékről egy nagyvárosba. A fényűzés, a kisértése, bűnei a városi életnek vették ött körül. Boldogult, előkelő lett, csodált az úrnő előtt, de kiállotta a próbát, azért haladt előre az ellenséges viszonyok közt is. mert istenfélő

volt. Megmaradt becsületesnek a kedvező soisban, mert mindvégig is tenfélö volt. Szülötte földéről semmit sem hozott magával, csak Istent és becsületet.

Ezek voltak az ö ajánló levelei. E- zekkel nyerte meg az embeiek bizalmát és ezek utján boldogult. Több a szeplőtlen ember a börtönben, mint egy kitartott a palotában. Meit a ki sértésnek ellene szegült, látszólag nem nyert jutalmat. Büntetést kapott erkölcsi erejéért a jelenben, pedig ez egy lépés volt a trón felé, mikor a börtönbe jutott. Hasznos tanulságulszolgálhat József története a mai ifjúságnak is.

I. József bőr lön felagy elő. (20—23)

Ismételten azt olvassuk róla, hogy az ur volt vele és kiterjesztő reá az ö kegyelmességót s kedvessé tévé öt a tömlöcztartó előtt. (21 v.) Ez a József életének a titka kezdettől végig. Egy ember, kit az ur kegyelmébe vesz, kedvelt lesz az emberek előtt bárhol él is. De hogyan tudták meg azt, hogy azúr van Józseffel? Voltak talán valami nyilvánulásai az isten jelenlétének az ö életében? Nem gon dolnánk. S mégis mind a ketten: Po tifár is, a tömlöctartó is látták az ur jelenlétét a József életében.

Ez mutatkozott az ö mindennapi tetteiben. Hűséges szolga volt, nyugodt. meggondolt, okos minden vitaiban. Jó egészsége, ép elméje és szilárd akarata volt. Minden dolgát jól végezte. Mintha csak Istenét tolmá csolná életével. Az emberi életfolyta tás mindig a leghűségesebb mása az isteninek. Ezen az utón bizonyítsák meg az ifjak az ö keresztyén voltukat. Nem ellenezzük az egyház, az ifjúsági egyletek stb. közvetítő munkáját; de jusson is kifejezésre az é- let másik oldala.

Az a legkübb vallomás Krisztus félöl, ha az ö lelke nyilvánul a mi é- 1 etünk folytatásában. így tud ják meg felölünk az emberek, hogy mi Istennel élünk.

E világ fiai midőn feltárul előttük az élet, nézzenek egy kissé Józsefre. Segédek, könyvelők, pénztárnokok, elömunkások, munkaadók, törvénytevők, bankárok, elnökök akarnak lenni. Üzletemberek bármily összeTÁRCA.

Együtt a halálba.

Ez a történet igaz, csak a nevek hamisak benne. De igy sokkal jobb, mint ha a történet volna hamis mai szokás szerint.

Soha összeillöbb párt nem látott még a világ, mint mikor Gáborjáni Albert elvette Baláni Olgát. A vőlegény olyan csinos és derék huszár főhadnagy volt, hogy az egész ármádiában nem akadt párja; a menyasszony meg olyan bájos virágszál, hogy festeni sem lehetett volna különbet. De megamugy is összeillettek. Igazi, mély szeretet kötötte össze szivüket. Megértették egymást. És úgy mondták, de úgy is érezték, hogy egymás nélkül nem is tudnának élni. No egy szóval elég annyit mondani, hogy még a szomszéd asszonyok sem tudtak rájok semmit mondani.

Az örömszülök itt igazán örömszülök voltak. Mert csak úgy hullott a könyjük örömükben, mikor a tem plomból haza mentek, és azt mondták, de az egész násznép is erősítette

hogy ök több könnyet gyermekeik miatt nem is hullatnak. Mert ha valaha valaki boldog házasságra adta össze gyermekét, hát ök ugyan arra adták. Nem csuda hát, hogy itt igen jól mulatott a násznép, mely külöm- ben minden lakodalmon jól szokott mulatni, még ott is a hol minden jól láthatja, hogy az uj párok éppen nem valami jól mulatnak, mert jobb szeretnének a más lakodalmán lenni, mint a. magukén.

A nap sokáig fényesen ragyogott az ifjú pár felett. Úgy, hogyazegész városban úgy emlegették őket, mint a boldogság mintaképeit. íme ilyen az a házasság, a mit tiszta szeretettből, nem érdekből kötnek! — mondogatták az ismerősök.

Azt hitte mindenki, mondta is, hogy ennél nagyobb boldogság már nem is lehet. Pedig lehet. Olga egyszer azt irta édes anyjának, hogy jöjjön el, akar neki valamit mondani. Mert ö azt hitte, hogy már nem lehet boldogabb, mint a milyen, de most úgy érzi, hogy lehet. Ö most olyan igen boldog, hogy ki sem mondhatja.

Az édes anyja ezt el is hitte. És elment leányához a kis ruhácskákat

készitgetni. Vidám tervezgetések között igy telt az idő. Néha - néha eszükbe jutott ugyan, hogy a derült napot eltakarhatja valami hirtelen felhő; de aztán csak elűzték ezt a gondolatot. Hát ugyan miféle felhő fenyegethetné az ö boldogságuk egét? Soha eszökbe sem jutott, hogy a földön minden változandó, de legváltozan- dóbb a boldogság. Mint a mai világ fiai, nem is gondoltak arra, hogy a ki boldogságát nem a Krisztusra építi, az hamarabb juthat boldogtalanságra, mint a nap estére válik.

Mikor aztán a fiatal asszony ott feküdt a betegágyon, kínok között; mikor a szerető férj ott virrasztóit mellette kétség és remény között; mikor az aggódó szőlők sírva tördelték kezeiket a doktorok előtt, hogy ha Istent ismernek, mentsék meg Olga életét; akkor nyilván kitetszett, hogy e földön a legnagyobb boldogság is csak a fájdalomnak szülő anyja. A doktorok csak reméltek, csak biztatták a családot de komolyan kijelentették, hogy a beteg az Isten kezében van. Oh milyen jó ilyenkor annak, a ki tudja, hogy ö is és mindenki az Isten kezében van, és az Isten kezében lenni jó! De mit érez ilyenkor az, a ki az Istent szive belsejében nem ismeri? A szegény beteg, a kit már körülvettek a halál fájdalmai, töredezve, nyögve mondja:

—I mádkozzatok! I mádkozzatok!

Ah, imádkozni! Mily öröm a boldogságban, mily erő a szerencsétlenségben annak, a ki tud! De hát a ki nem tud? Akinél az ima csak szó, de nem isteni erő forrása. A ki azt hiszi, hogy az ima csak olyan megnyugtató ílastrom, a mivel az imádkozó csak magát áltatja, csendesíti; de a ki nem hiszi, hogy az imádság szava felszáll az Ur trónjáig és okvetlenül felelet jö reá az egek Királyától! Mit csináljon az ilyen?

Gáborjáni Albert elövette felesége imakönyvét. És olvasta. De csak az ajka. A szive, az esze mindig ott volt feleségénél. És tele volt félelemmel, kétséggel, fájdalommal. Végre is abba hagyta az imádkozást. Kiment a doktorokhoz.

— Uraim, kérem, könyörgök,mentsék meg a feleségemet, ne engedjék meghalni! És sirt az erős férfi, mint a gyermek. Az orvosok pedig szomorúan feleltek: — Mi csak emberek