Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-07 / 45. szám

te hogy Ezsau megtámadja, mivel lelkiismerete kínozta s érezte, hogy reá büntetésnek kell következni. Pedig mikor Ezsauval találkozott, ez megölelte öt, nyakába borult éz megcsókolá öt. Mily erős bi tsonyság a megbocsátás felöl! Isten kegyelme elvette Ezsau bosszúját s testvérré tette öt.

Az ajándék haszontalan lett volna hogyha isten meg nem változtatja E- zsau szivét. Bánkódol bűneiden, vi gyól adományt, hogy megnyerd Istent s mégis félni fogsz bosszújától. De közelíts hozzá mint Ezsau s a tékozló fiú. Ö mint atya siet, hogy ve led találkozzék, megöleljen, nyakad bá boruljon és csókoljon tégedet.

Jákob eljárására tekint ze a pogányság eljárását láthatjuk. Akkor isten megengedte az igazságtalanságot és bűnt, s az ö kedvezését aján •dókkal meg lehetett nyerni. Ez az elv vonul végig a különféle áldozatokon.

Mig ellenben a keresztyénség ezt tanítja: “a te bűneid megbocsáttat- tak, jer és kövess engemet.” Nincs arra szükség, hogy isten megnyerése végett ajándékot küldjünk magunk előtt. Ö kegyelmes, csak mi menjünk hozzá, úgy a hogy vagyunk; nem kell tusakodnnnk. hogy megnyerjük öt, de arra törked- jünk, hogy méltók legyünk a [kién- gesztelödött istenhez.

II. Isten tusal'odil: Jákobbal. (24 —32 v.) Jákob nem tusakodott a bűnnel; nem a rossz természetével, mely fellázadt ellene, hogy elnyomja öt. Nem emberrel, fegyveres férfival, —mint ö gondolta testvérjét, tusakodott. hanem istennel tusakodott: “mert látám istent színről szin re.” (30 v.) Gyakran előfordul ez a keresztyén élettapasztalatában is. Beszélünk arról, hogy bűn és gonosz ellen küzdünk. E gonosz- üvöltő oroszlán, mely körüljár, keresvén a kit elnyeljen. Ilyenforma hadako zás szükséges. De emlékezzünk arra is, hogy isten tusakodik velünk. Ö körüljár, keresvén, a kit megmentsen. Ilyen értelemben nemcsak Já- kobb tusakodott Istennel, de isten is tusakodott Jákobbal.

' Hasonló esetet keressünk a saját ihletünkben. A mikor valódi életide- ; álok állanak előttünk, nemesebb életf oly tatásra serkentenek. Isten verseng velünk: Ö a jóról jobbra s a legjobbra akar vezetni. Egy jó anyu, egy önfeláldozó barát, hiv lelkész, vagy tanító alakjában, az ö igéjében vagy más titokzatos utón közeledik hozzánk. Mi ellenszegülünk, mert az alábbvaló élettel meg vagyunk e- légedve, de isten tusakodik velünk, mig csak mi ki nem merülünk s ösz- sze nem töretünk. Kiszabadulva az alantas természet törmelékeiből, ö isteni kegyelemből fénylő jellemmel ruház fel. Mózses, Ezsaiás s az ó tes- tamentom legtöbb kegyese találkoztak igy Istennel s'elötte megaláztat- va tőle küldettek ki, mint az Ö szolgái a nép közé.

Jézus tusakodott a kísértével a pasztában s miután azt meggyőzte, megkezdte prófétai pályáját. De Isten tusakodott Jézussal a Getsemá- néban, mikor a keserű pohár volt e- lötte s Jézus kérte, hadd múlnék ez el tőle. Felhivatott, hogy tegye meg az utolsó lépést, az önfeláldozást s felkiáltott: “Legyen mega teakara tód.” Istennek kell versengeni az emberekkel, hogy missiói célra 5 c. helyett 10 centet adjanak. Hogy engedelmes keresztyént önfeláldozó szolgává tegyen, ez csipö törést ki ván. Hogy az embereket a vallástalan életből igazi vallásosságra vezesse, gyakran hosszas küzdés eredménye. El ne feledjük: Jákob már tekintélyes ember. Imádkozott és engedelmeskedett Istennek. De Isten azt kívánta, hogy öt Izraellé, azaz választottá tegye.

Virág István.

Egyházi és egyleti élei.

—Az őszi úrvacsora osztás legtöbb egyházunkban nov. 3-ikán volt megtartva.

—Bridgeporti egyházunkban az ö- szi úrvacsorában 90 egyháztag vett részt.

—Oki. 31 -ike Bridgeporton. A reformáció emléknapját tudomásunk szerint az amerikai magyar ref. egyházak is megünnepelték. Még nem érkeztek be tudósításaink, s igy csak a bridgeporti egyház e nemű ünnepélyéről számolhatunk be.

Mint lapunkban jelezve volt, a nöegylet rendezett ez alkulommal u. n. szüreti estélyt. Ezen az estélyen szép számmal jelentek meg nemcsak egyháztagok, hanem olyanok is, a kik az egyházon kívül állanak. Az összejövetelt a XC. zsoltár első versé nek elének lésével kezdettük meg, majd a lelkész tartott szabad előadást, amely a reformáció okait fejtegette. Az előadás után Kaiassay Sán dorné énekelte el Gaál Antal ur orgona kísérete mellett a “Luther énekét”. Ennek az éneknek az elhangzása után ifj. Gyana János egyházi pénztárnok olvasta fel S. Szabó Józsefnek “Szent Péter látomása” című legendáját, végül Kovács Endre ur olvasott fel néhányat saját költeményeiből. Az estélyt a46.ik zsoltár eléneklése zárta be. A közönség igazi gyönyörűséget talált az élvezetes műsorban. A műsor kimerítése után a nöegylet tagjai szőlőt és teát szolgáltak fel. Mint értesülünk e hó valamelyik napján disznótort rendez a nöegylet. Reméljük, hogy ezen is o- lyan szép közönségünk lesz, mint volt most.-—Ne feledje el senki, hogy e hó 18án a bridgeporti egyház javára színi előadás rendeztetik, a melyen lapunk szerkesztőjének a “Strike” című, az amerikai magyar nép életéből merített darabja kerül színre. Az előadást, mint halljuk, több helyen meg fogják ismételni.

JÉG YZÖ1 JELENTÉ'S.

Mélyen tisztelt Elnök ur!

Igen tisztelt vezértestületi közgyűlés!

Jegyzőkönyvi jelentésemet a lefolyt 4höról, vagyis 1901 év julius 4-töl egész 1901 évi okt. hó 30ig lefolyt időről a következőkben van sze rencsém előterjeszteni:

A julius hó 4-én Clevelandiban, O. megtartott convention egyesületünk létszáma 884 tagban tüntetett ki s u- gyan a közgyűlési jelentések szerint az időben a következő haláleseti illetékek maradtak még vissza, kivetés nélkül az egyesület terhére, u. m: Locsmándy Péter, south bendi, Jakab József, hazletoni, Pa., Császár András, Homestead, Pa. haláleseti illetékei, úgy Gecs János Joungs- town O. félsegélye. Ehhez járult u- tólagos bejelentéssel a még folyó évi julius hó elsején elhalt Lengyen János haláleseti dija a Perth Amboy osztálynál.

Mindezen illetékek, úgy a gyűlési költség képezték a tagsági dijakkal együtt azon járulékokat, a melyeket az egyesület tagjainak mai napig lefizetni kellett. Ezek fedezésére kivetett julius hó 2üán Locsmándy Péter után 45 ct. Jakab Józsefné után 45 ct. gyűlési költségre 35 ct. Összesen 81.25. Alig. hó 26án Császár János 40 ct. Lengyen János után 40 ct. Gecs János íélseglye 20 ct. összesen 1 dollár. Ezen kivetések befolyásával mai napig egyesületünk minden kötelezettsége kiegyenlítve lesz. Leg újabban ugyan a Toledo, O. osztály jelentette, miként f. évi aug. 4én fel vett uj tagtársunk Schandl Gyula f. hóban Philipsbnrgban N. J. vasúti szerencsétlenség áldozata lett, de a bejelentés folytán első sorban a haláleset körülményeit kell hitelt ér- demlüleg kinyomozni és magái]apita ni s az alapszabályszerü kielégítés csak azok után követkelletik be. így az idő szerint Schandl Gyula tag társunk halála feiett csakis részvétünket fejezhetjük ki, de újabb kivetés szüksége fenn nem forog.

Általánoságba jelenthetem, a t. ve zértestületnek, hogy az elmúlt néhány hó alatt egyesületünk beléleté- ben a legürvendetesebb jelenség, a béke és munkásság uralkodott és néhány kiváló egyleti fótiunk áldásos tevékenységéből egyesületünk hatalmas méretekbe fejlődött és 12 különböző helyen 5 államban 12 uj osztályunk szerveztetett, u. m. Luzerue, Peckville, Wilkes Barre, Dun Moore Scranton, Sturges, Pennsylvaniába, Port Oram, New Brunswick, Newark New Jersey államban, Lorain,,Ohioban, Lord Marylandbaa, és Delray, Michigan államban. Azonkívül a Trentoni Első Magyar Református templomi betegsegélyzö egylet egye sületünkhöz csatlakozott s osztályaink sorába felvétetett. így ma 47 osztályba 1116 tagjai foglaltatik e- gyesületiink. Az elért siker, ismétlem, köszönhető ügybuzgó tagjaink öntudatos tevékenységének s mindenek felett eredménye egyesületünk elmúlt két évi törekvéseinek, midőn a bizalom megszilárdítására, a béke és rend helyreállítására mindnyájan közre m üköd tünk.

r-áL-iáa.. iJhiYÁls-if

I Bä lídíSfcJ1

■H

TARCA.

0 Hitviták Korszakánál,

Eredeti források után irta: "ST'a-d-ay T.

Olvasván a régi Írásokat, nemcsak :.a börtönbe és kinpadra hurcolt hitvalló ősök emlékének áldozom méltó kegyelettel, hanem csodálattal szem lélem a hitelveiket ékes szóval, tudó mánynyal védelmező ősöket is.

A katholikus egyház legfurfango- aabb szónokait küldte ki a protestánsok megszégyenítésére. Az országban itt is, ott is megjelent egy jezsuita vagy más szerzetbeli és szó- gpárbajra hívta a protestáns lelkészeket. Az ilyen vitázó barát rendesen ékesszóló és tudományos férfiú volt, a ki különösen jól értett ahhoz, hogy mi módon kell a szavak értelmének nyakát tekerni. Akadt köztük olyan is, a ki szédítő gyorsasággal tudta a biblia egyes részeit idéz ni és bámulatos ügyességgel bizonyi tóttá volna be azt is, hogy a fehér nem fehér, hanem fekete és viszont

nem az a fekete, a mi feketének látszik, hanem az, a melyik fehérnek látszik.

A szerzetesek a kolostorokban állandóan gyakorolták magukat a hit tani vitákban é a vitatkozás fogásai ban. Olyan furfangosan tudtak beszélni, hogy látszólag mindent bebizonyítottak, pedig tulajdonképen csak a szavak értei mét csavarták el.

Gondolhatjuk már most, hogy mi kor egy-egy ilyen furfangos szerzetes megjalent itt-ott: bizony megin gáttá a gyönge hitüeket, kivált kezdetben, mig még a hitvitáknak nem ment hire az az egész oi'szágban.

Megtörtént biz akkor, hogy egy- egy ilyen rókakoma megugrott e- gyik helyről s jámbor képet öltve je lent meg a hetedik faluban, a hová csak hetek múlva ért el a hire annak, hogy ö ott nagyon kikapott.

A jámbor protestáns lelkészek csakhamar bele szoktak a hitvitákba, ök is élezni kezdték szellemi fegyvereket és csakhamar sokra vitték, mert részükön volt az igazság.

Egyes protestáns papok óriási jártasságra tettek szert nemcsak a bibliában, hanem az apokrif könyvekben és á szentek életéről szóló írásokban is, hogy saját fegyverükkel verhessék meg a vitázó szerzeteseket.

Meg is verték nagyon sokszor. Megtörtént, hogy a protestánsokra dühös jezsuitát a hallgatók a szó szó ros értelmében megkergették a vita végén, mikor a protestáns pap igazsága a napnál fényesebben derült ki

A török világban az egyes vidékeken uralkodó basák akárhányszor maguk is meghallgatták a vitázó pa pokat és többnyire a protestánsoknak adtak igazat.

Elmondok egy pár érdekes történetet ebből a korszakból.

Tolna vármegyében, nevezetesen Tolna városában hamar terjedni kéz dett a protestáns vallás, ügy 1550 körül már virágzó egyház volt a tolnai református eklézsia, különösen Eszéki Imre lelkész idejében, a ki ott iskolát is alapított.

Történt azonban egyszer, hogy kicsi fiija volt, miszerint Eszéki tiszte- letes uram nagy bajba nem keveredett, mert a tolnai biró, a kit a katholikus papok ugyancsak megkentek kutyahájjal: panaszra ment a ha talmas budai basához Eszéki uram ellen.

Nem kevesebbet kért a basától, minthogy Eszékit húzássá karóba, vagy végeztesse ki bármi gonosz mó dón, mert nem egyéb ö ldgyelme go nősz lázadónál, a ki az igaz vallás ellenében az eretnekséget terjeszti.

A budai basa azonban jól ismerte már az efféle vádaskodókat, azzal bo csátotta tehát el a tolnai bírót, hogy menjen és hozza elő magával Eszéki uramat, mert mégis az a rendi, hogy szavát kell venni előbb a vádlottnak is.

Eszéki aztán megjelent Budán a basa előtt a bíróval, és egy néhány katholikus pappal, akik a biró vádjait akarták bizonyítani.

A basa aztán kihallgatta őket s ki tűnt, hogy Eszéki uram nem tett e- gyéb bűnt, minthogy kötelességéhez