Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-31 / 44. szám

2

Vasárnapi iskola.

Jákob Bethélben.

I. Mózes. 28. r. 10—22. v.

A szent leczke felosztása: I. Jákob látomása. (10—15) II. Jákob oszlopa. (16—19) III. Jákob fogadalma. 20—22)

“Bizonynyal az ur van e helyen”, igy tett bizonyságot Jákob az álomból ébredéskor.

Ö, valamint atyja is, csendes természetű pásztorember ^olt, míg testvére Ézsau, valamint Izmáéi, zord természetűek s vadászattal foglalkoz tak. Isten Izsákot s Jákobot válasz tá, hogy az Abrahámnak tett Ígéret örökösei legyenek s Izrael patriar- chái.

Isten szándékát gyakran különös és titokzatos módon valósulnak meg.

Jákob maga részére szerezte meg az első szülöttet illető áldást az öreg Izsáktól, de ez az áldás egyáltalán nem hozott reá zavartalan boldogságot. Jutott pohárába keserű csep is. Halálos ellenségeskedés támadt a két testvér közt; Izsák fájlalva, hogy ötét rászedték s az anya a béke és biztonság kedvéért azt tervezte, hogy elküldi legjobban szeretett fiát hazulról testvére földjére, Há- ránba. Jákob életének esztendei, távol az atyai sátortól, az Isten előkészítésének évei, hogy végezetre elnyerte a “nemzetek atyja”-nak koronáját.

I. Jákob látomása. (10—15) Jákob olyan körülmények közé jutott, hogy ezek előkészítették öt e látomásra. Távol az atyai hajléktól, fáradt és kedvetlen egy napi utazástól egyedül volt a pusztában, az éjszaka árnyéka ráborult. Lelkiismerete kínozta, mert álnokul rászedte atyját s jogtalanul nyert elsösziilöttséget. Egy idegen föld felé tart s nem tudja, mi élsz a vég. Ezen teherrel szivén nemcsak kész volt, de szüksége is volt némi mennyei vigasztalásra. Megizlel te bűne első gyümölcsét és kész volt inni most először az isteni kegyelem forrásából. Külső körülményei összhangzásban voltak lelki állapotával. Sötét volt, követ tett párna gyanánt feje alá, ágya a kemény föld, takarója a csillagos ég,

TÁRCA.

|ls vtgy a kísértetne....

—Elbeszélés. —

(Folytatás és vége.)

Hogy nehezékre ne essék, nem beszéltek róla; később aztán el is felejtették s ismét visszatért hozzájok a megelégedés. Hisz az állás meglehetős jövedelmező, nem is volt terhes, — csak az öregség és az az átkozott nyugdíjazás ne volna.

Csupán néha, midőn éjjeli szolgálat alkalmával egyedül volt a bódéban az öreg Pordány, gondolt az ö- rökségre. S a légvárak ismét felme riiltek előtte; a kis ház, a takarék- könyv, szántóföld. így történt elbeszélésünk idején is. És ma sokkal é- lénkebben és csábítóbban, mint azelőtt. Kevés percek múlva hozza a vo nat, a kit elveszettnek hittek és hol nap átveszi a törvényszéknél a kincset. így irta neki maga az eltűnt fiú. S hogy honnét szerzett felületűszobájának falai a körül fekvő hegyek, társai az erdő vadai. Ilyen helyen, ilyen időben, midőn a világ el van zárva a lélektöl, midőn az em béri lélek elhagyatott, Isten megtalálta a kellő alkalmat, hogy megnyissa a lélek szemeit s kijelentse a láthatatlan örök világ dicsőségét.

Mig aludt s majdnem teljesen el volt választva a földiektől, álom a- lakjában látomást látott. Lajtorja volt az ég és föld között. Angyalok, az isteni követek fel és alá járnak vala azon. Imé az ur áll vala azon ü- zenettel Jákob részére. Lássuk 1-ör a látomást, 2-szor az ur üzenetét.

E látomásnak nagy fontossága volt Jákobra akkor s később Jákob minden körülményeire mindvégig- len. Lajtorja kötötte össze a menyet és a földet, az anyagit és szellemit, az emberit és istenit. S ez nem temp lomban vagy oltár előtt, vagy a szü lei sátorban, de a pusztában jelent meg egy magános vándornak. Jákob érezte, hogy ö távozik otthonától és honától, de látta, hogy nem tá vozik istenétől. Lelkiismerete vádol ta öt rossz tettéért s ime az ur kegyelmes izenettel jelent meg neki.

Nem elhagyatott hát vétkei dacára sem. Előbb úgy tetszett, hogy földi elöhaladása meg van zavarva s erőszakosan el van vágva útja s ime a földi zarándokláshoz isteni elem járul az ö javára. Az ur angyalai fel és alá járnak. A kegyes atyának, Rebekánák és idős atyjának imái voltak azok az égfelé tartó követek kegyelemért utón járó fiókra. Jákobnak szivbeli csendes kiáltása visszhangra talált a mennyben. E- zek voltak együtt a felszálló angyalok s hozták le a leszálló angyalokat, megrakva Isten áldásaival. I- lyen összeköttetés van a meny és a föld között, mit csak a lélek láthat. Ez az a láthatatlan mennyei szolgálat, mely felemeli isten embereit földi vándorlásukban. Urunk Jézus az a kapocs a menny és föld között, ö nyitá fel a mennyet s isten angyalai fel és alá szállanak az emberek fiaira.

A látomásban a fö maga az Ur. Ö ott állott és ismételte az Abrahámnak és Izsáknak tett ígéretet: ezért fontos eme szózat: “Én vagyok az Ur, Abrahámnak és Izsáknak Iste-j

Hűnek bizonyul eme kegyesekhez s eme hűsége akarta megpróbálni Jákob hitét. Ö-része volt az isteni tervnek, mely lassanként bontakozott ki a történelemben; nemcsak ar ról biztatta meg, hogy a földet, melyen fekszik, neki adja és az ö mag- vának, hanem ezt is hozzá tette: ‘firne én veled vagyok, hogy megőrizzelek tégedet, valahová menendesz és visszahozzalak e földre.” (15. v.) Az atyai áldást erösité meg az ur! Már képes volt kitartani ütközetben mert tudta, mi lesz a vég. Istennel kezdve vele végződik az.

II. Jákob oszlopa. (16—19) Jákob első szavai a felébredéskor mutatják a látomás hatását és fontosságát: “Bizonyára az ur van e helyen és én nem tudtam.” Istentől elhagyatottnak érezte magát, de most megtalálta öt, hol utoljára várta. Isten gyakran akkor van legközelebb hozzánk, midőn mi azt gondoljuk, hogy ö tőlünk legtávolabb van. Vagyis ha mi a bánat köpárnáján vagyunk, a kedvetlenség pusztájában, az ellenféllel való küzdelemben, Isten közel jö s megnyitja a menny ka púit. Van Bethel minden életben s ezek rendesen a pusztában találhatók.

Ősi szokás szerint Jákob emléket állított azon a helyen, hol az ur meg jelent. Abrahámoltárokat emelt, Já köb fogta a mi kéznél volt, a köpár- nát s oszlop gyanánt emelte fel emlé kül isten jelenlétére.

Az olaj reá öntés szintén régi szokás volt, a mi által egyes helyek és emberek el lettok választva szent szolgálatra. Ö elnevezte ezt a helyet Bethelnek, vagyis “Istenházá ”nak.

Mi is gyakran énekeljük; “Közelb hozzád Uram, mind közelebb. Búmból majd feltámadand egy uj Bethel.”

Jákob bánatát és szomorúságát Is ten jelenlétének emlékévé változtatta azt. Isten keresztül ragyogva a bá naton örömre forditá azt. Jézus mondá: “A ti szomorúságotok örömre fordul. A szomorúságban magában benne van az öröm csirája, ha a báaat Isten gondja alatt érik meg.

III. Jákob fogadalma. (20—22. v.) Vannak kik Jákob fogadalmát Isten

j nel való alkunak tekintik. Jákob nehány feltételt szab, mit ha Isten

betölt, ö hü lesz istenhez: “Ha az is ten velem leend és megőriz engem ez utón, a melyen most járok és ha été lül kenyeret s öltözetül ruhát adand nékem (20 v.), és békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az ur leend az én istenem. (21 v) És ez a kö, melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen és valamit adandasz nekem, annak tizedét neked adom. (22 v.)

Ezen szavak magyarázhatók úgy s kelthelthetnek olyan látszatot, mintha Jákob alkudott volna. Természetesen igy fogadalma nem teljes; távol volt annak lelkétöl, a ki igy imádkozott: “Atyám, ne az én akaratom, de a tied legyen meg.”

De e történet lényegében több, mint feltétel szabás, ez hitvallás. Já köb biztos abban, hogy isten vele van s hogy vissza vezeti öt atyja há zához, mint az benne volt az ur Ígéretében. Mostantól úgy szolgál néki mint urnák, úgy a hogyan csak tud. Hűséges lesz Hozzá, házat épit néki s tizedet ad. ügy szolgál néki, a hogy csak tud korának felfogása szerint.

Az istentisztelet igazibb, Isten kijelentése tisztább lesz. Isten lélek s a kik Öt imádják, szükség, hogy lé lekben és igazságban imádják. Csák azok jisztelik igazánjlstent s közeledhetnek Istenhez, a kik ezt mondják: “Mi Atyánk.”

Virág István.

Egyházi és egyleti élet.

Színi előadás Bridgeportban.

Bridgeporti magyar ev. ref. egyházunk javára nsvember hó 18án hét főn este színi előadás rendeztetik a Cigiár Hallban, a mikor is színre ke rül, az egyház lelkészének, lapunk szerkesztőjének az amerikai magyar nép életéből merített darabja a “Strike”. Az egyes szerepek kitűnő kezekben vannak s liiszszük, hogy a bridgeporti magyarság, fökép azok, a kik a hitben testvéreink, nem fognak elmaradni erről az előadásról, a melynek alakjai a pennsylvaniai bá nyászéletben játszanak. A szereplők a következők:

Körmöcy Abel: Gaal Antal ur. Kör möcyné: Németh Mariska kisassz.

csak át kell fordítani s az a nyelvet a sin mellé illeszti.

Gondolkozva, mintha most tenné először, nézte a váltókészüléket. De ott a sínek közt, a havon még többet is látott. Hirtelen, egész önkóny- teleniil egy kép time emlékéből szemei elé, egy összeroncsolt tetem, a mely ott feküdt a hóban, — az ö e- lödje. Iszonyú eset volt az. És éppen éjjel történt. De hogy mikép, azt csak sejteni lehetett. A váltót épp abban az utolsó pillanatban a- karta állítani, a midőn már a vonat közeledett. Akkor vette észre, hogy a váltó nem működik. A mint később a vizsgálatból kitűnt, a sok eső zés következtében a talaj meglágyult s sin lesiilyedt s a benne lévő csazar meggörbült s igy nem volt képes a nyelvet sin mellé illeszteni, ekkor megbróbálta kézzel odanyomni. De a vonat ekkor már odaért, elrobogott felette s a szerencsétlenség meg történt.

A vonatban szerencsére nem esett kár, mert a vonatvezetö idejében ész revette a bajt és fékezett. Ez volt az

domást — talán a törvényszéktől — igy ir tovább levelében: “mivel a hosszas távoliét után Amerikából visszajö hazájába, ez alkalommal e- gyetlen rokonát is szándékozik meglátogatni. Reményű, hogy lesz alkalma vele találkozni, midőn a holnapi vonattal megérkezik.”

Kihúzta ismét hatalmas zsebóráját — 10 perez múlva itt lesz a vonat s ha elrobogott, vége lesz mindennek.

Még volt elég idő, de mivel a meleg és hideg váltakozása miatt halán téka körül fájó nyomást érzett, úgy gondolta, hogy a friss téli levegő jót fog neki tenni; feltette meleg sapkáját, kezébe vette a lámpát s elindut a váltóoszlop felé. Most is oly hideg és sötét volt az éjszaka, mint kevéssel azelőtt, de úgy érezte, hogy a hideg levegő jó hatással van reá. A fájdalmas nyomás egy pillanat alatt megszűnt. Lámpával kezében, egyedül lépegetett a csillogó hóban a sínek mellett. A váltóoszlop mintegy 100 lépésnyire volt a bódétól. Ott megállt. E helytől jobbra, meglehetős messze, bágyadt világosság vehe tő észre—ez a vasútállomáson van.

A váltókészülék egyszerű kézi e- meltyüre volt berendezve. Egy oszlop, rajta nögy fiókos lámpa, mely jelül szolgált a mozdonyvezetőnek;

I két fiókja átlátszó, egy zöld s egy fe hér tejüveg, melybe nyíl volt köszörülve. Az oszlophoz volt erősítve az emelőrúd, a mely leszolgált egész a fősínek alá, hol három ágra oszlott, melyek közül kettő a nyelvet igazította a sin mellé. Az emelőrúd vé gén majdnem mázsás vasgolyó volt, a melyre “9—A” jel volt festve a váltó jelzésére.

A váltó mostani állásában a hajlított vagy kanyarodó sínekre vezetett, a melyeken bent az állomáson egy tehervonat állt, mely pár órával előbb érkezett meg petróleumrako- mánynyal. Tehát a váltót az egyenes sínre kellett igazítani úgy, hogy a jobb felöl levő vasnyelvnek a jobb felöl levő sínhez kellett simulni. Hisz ez nagyon természetes valami. E célból a golyóval ellátott emeltyűt