Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-09-19 / 38. szám
4 de már régóta leirja gondosan reggeli egyházi beszédeit, sokszor az esteli tanításokat is. Nem mondhatjuk, hogy ezen a reggelen tartott beszédje valami megindító és megható lett volna. Nagyon akadozott s egész lényéből kitűnt, hogy elméjében nagy eszmék vívnak harcot, melyeket kifejezésre akar juttatni.... De ez nem jutott kifejezésre abban a témában, a melyet beszéd tárgyául kiválasztott. Beszédjénél^ a vége azonban mindinkább erősödött és meg volt beszédjében a lelkesültség, a mi az elején olyan sajnálatra méltóan hiányzott.......... Bezárta bibliáját s az Ur asztalához lépett s a múlt vasárnapi eseményről kezdett beszélni. —A mi testvérünk— oh milyen idegenül hangzott ez a szó Maxwell Henrik ajakán—ma reggel meghalt. Nem volt időm arra, hogy megismerjem egész élettörténetét. Megtudtam, hogy egy nötestvére ól Chicagóban. írtam neki’ de még nem kaptam választ levelemre. Kis leánya nálam van s egy időre ott is fog maradni. Megállóit s végig tekintett gyülekezetén. Azt gondolta, hogy egész papsága alatt nem látott annyi meghatott arcot. Nem volt még képes arra, hogy elmondja népének tapasztalatait, azt a nagy változást, a melyen most ment keresztül. De érzelmeiből egy-egy sugár már átszállóit hallgatóira is, bár nem látszott raj ta, hogy arra törekednék, hogy valamit ebből az érzelemből rá jók erőszakoljon s elfogadtassa velők azt a küldetést, a mely az ö szivében megfogam- zott. Egyszerűen beszélve haladt tovább. —Ennek az idegennek templomunkban való megjelenése és ott mondott szavai mély hatást' gyakoroltak reám. Nem vagyok képesei titkolni sem tőletek sem magamtól, azt a hatást, a.mely szavait, követeléseit bennem követte s azt az érzést, a melyet szivemben támasztott az ö halála, mely az én házamban történt. Ez a hatás, ez az érzés arra kényszerít engem, hogy komolyan kérdeztem meg magamtól, mint ez előtt soha: “Miben áll a Jézus követése?-.. Nem gondolom feljogosítottnak arra magamat, hogy akár titeket, a- kár magamat kárhoztassam azért a * * keresztyéni viszonyért, a melyben voltunk ehhez az emberhez s azokhoz, a kiket előttünk ö képviselt. De ez nem akadályoz abban, hogy ki ne fejezzem, hogy abban, a mit ez az 1 ember mondott, sok igazság volt s I ezzel az igazsággal nekünk szembe kell állanunk. Vagy meg tudunk felelni erre a kérdésre vagy nem. S ha nem, bizony csak elkárhozott tanítványai vagyunk a Krisztusnak. Az, a mit ma egy hete itt hallottunk, nem jelenthet mást, mint annak a keresztyénségnek a gyökeres megváltozását, a melyet ma látunk és é- liink egyházainkban. Ezt a beszéd elhangzásától fogva növekedő nyomatékossággal érezem. Nem tudom, lesz e még olyan alkalmas időm, ; mint a mai, hogy felmutassak előttetek egy tervet, a mely által azt a célt elérhetjük, hogy annak idején kielégítő feleletet tudjunk adni arra a kérdésre, a mely itt a múlt vasárnap elhangzott, Maxwell Hanrik ismét szünetet tartott s népének arcát figyelte. Az első gyülekezetben vol néhány igen buzgó fárfi és nő. Ott volt Normád Ede, aravmondi “Daily News” szer kesztöje, a ki már tiz év óta tagja az első gyülekezetnek s a leit az egész gyülekezet tiszteletben részesített. Ott volt Powers Sándor, a vasúti gyárak igazgatója és Marsit Donald, a Lincoln collégium igazgatója; ide: tartozott Wright Wilson, a város legnagyobb kereskedője, kinek különböző boltjaiban legkevesebb száz ember volt alkalmazva. Dr. West szintén a gyülekezet tagja volt, valamint az ifjú Chase Gáspár is, ki egy szívesen olvasott regényt irt s most újabb regényen dolgozik. A nők közül ott volt Page Virginia, a gazdag örökösnö, a ki e mellett gazdag szellemi tehetségekkel s vonzó személyi tulajdonokkal is meg volt áldva. Ide tartozott végül —, de a ki nem volt kisebb ezeknél: Winslow Rachel, ki ezen a reggelen még inkább kitűnt sajátságos szépségével s oly érzékenyen érdeklődött az egész je- lenetiránt. (Folytatása következik.) ülj eln-öüs:(Folyt. az 1-ső oldalról) Igazi férfi, ki a maga lábán jár! o- kos fej, a ki a maga tanácsát követi. Jó szív, a mely tud érezni. A kor-! mány tehát nem száll rossz kezekbe, i S az ur, ki megnyitá előtte a cselekvésnek útját, bizonyára ad erőt is az uj elnöknek nehéz, fontos állásának a betöltésére. Adja az Isten, hogy benne ne csalódjék a nemzet, s azon az utón haladva, a melyen megdicsöült elődje haladt, tegye még nagyobbá, hatalmasabbá az országot. Jólét, boldogság, gazdasági elöhaladás vegyen meg nagyobb lendületetet kormánya alatt. A szabadság, egyenlőség és testvériség szent eszméit se ö, se más meg ne csúfolhassa s az igazság, j tiszta erkölcs s igaz keresztyén hit vezessék minden lépteit. így benne vigasztalást talál az or-! szág a mélységes fájdalom közepet-1 te is. j Nekünk magyaroknok százszoros okunk van arra, hogy az uj elnököt szivünk őszinte tiszteletével köszöntsük. Irántunk való rokonszenve nyilvánvaló; fajunkat szereti, becsüli s ennek nem egyszer adott már kifejezést. Azért mig egyfelől szó- - morkodunk, másfelől őszinte szívből kiáltsuk, hogy az Isten Roosevelt Tódort a haza javár eres népe holdo- gitására sokáig éltesse! Vasániajii iskola. Alapige: Mózes 12. 1—9 Felosztása a szent leckének: I. Abraham elhívása: 1-3. II. Ábrahám hite: 4—6. Ábrahám jutalma: 7—9. Isten az egyes emberek idvezitésé- vel akarja megváltani az emberi nemzetet. A Biblia első könyvében találunk egyes kiválasztott embereket, kik által megvalósitá Isten kegyelmes, örök tanácsát az emberiség iránt. Noé igaz maradt a bűnbe merült nemzedék közepette az özönvíz előtt. Isten megszabadította öt és haza népét a bárkában. Noé három fia közül Shem volt a választott, Sem ivadékaiból a Terah családja és ebből Ábrahám lett elválasztva. Is- elliiv egyet, hogy mindeneket megváltana. Ezt tapasztaljuk Ábrahám magváig, a Jézus Krisztusig, kiben benfoglaltatnaka föld összes népei. Az Ábrahám életének különböző árnyalataiban megtalálhatók bármely kora keresztyénnek Krisztus követésében észlelt tapasztalatai. I. Ábrahám elhívása—parancs és Ígéretek sorozatából áll. Ábrahámot atyja halála után hívja el az Ur. Is- ni intésre elhagyja szülötte földét, az atyai házat, hova a gyermekkor boldog emlékei fűzték., Ezt a hármat kívánta az ur Ábrahámtól, hogy minden kérdés nélkül megáldozza s igy kövesse az ur parancsát. Ép igy , ment Jézus is a galilei tenger halászaihoz, ezt mondván: “kövess enge- met.” Miért kellett elhagyni Ábrahám- nak azt az előtte legkedvesebbet az ismeretlen földért, az idegen szokásokért ? Miért kellett elfogadni a bizonyosért a bizonytalant? Miért kellett elhagyni Mózesnek a Pharao palotáiban tapasztalt boldogságot az Arabiai sivatag viszontagságaiért? Miért keUett Péternek és Andrásnak ott hagyni hálóikat a Gaüleai idegenért? Miért kellett visszautasítani Zwinglinek a főpapi méltóságot, jövedelmet, vagyont a martyr koszorúért a kappeli harcmezön? Miért kellett egykor a hitvalló lelkészeknek életeiket is feláldozni hitükért? A történelem megadja e kérdésekre a feleletet: hallották az ur elhívását. Elhagytak szülei kört, apát. anyát s testvéreket s választották a felette viszontagságos életet, az ur követését. (Máté 19-29.) Ismétlödik-e ez elhívás minden ember életében? Ábrahám Istene a mi Istenünk is. Minden nemes elhatározás, szent lelkesedés az úrtól van, hogy menjünk a földre, a ndt ö előttünk felmutatott. Sokféle kötelék fűz minket e világhoz, mit el nem tépünk a Krisztus szolgálatában, távol maradunk ama földtől, jobban mondva, az urban folytatott élettől. El kell hagynunk az emberi természet alantas vágyait s tisztább lóg körbe kell emelkednünk, hol nem a test, nem is az emberi kívánság be folyásol, hanem Istennek lelke vezeti lépteinket. Ez önmegtagadás és áldozattal jár: e nélkül nincs diadal, e nélkül nem nö nagygyá a jellem. Ábrahám példát adott a hitéletre; járjunk a hivök nyomdokain, tudván, hogy az ur vezet mindnyájunkat. A parancshoz emez Ígéretek fűződnek: 1. Nagy nemzetté teszlek. 2. Megáldalak téged és felmagasztalom a te nevedet. 3. Es áldás leszesz. 4. Megáldom azokat, kik téged áldanak és a ki téged átkoz, megátkozom azt. 5.Es megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. Gondolkozzunk csak ez ígéretek célja és körvonalai felett: a föld színén élő összes emberiségre kiárad ez, mind egyetemes ígéret. Izrael népe oly nemes gondolkozásmódját bizonyítja ez, amit még a XX-ik század sem valósított meg. Az első Ígéret Ábrahámnak szól: nagy nemzet feje lesz, megáldja az ur és felniagasztaltatik az ö neve. S mindezt azért, hogy ö áldás legyen. Megáldom azokat, a kik téged áldanak és megáldatnak te benned a föld összes nemzetségei. Nagyobb áldani, mint áldott lenni, nagyobb áldás lenni a föld összes nemzetségeire, mint egyszerűen egy nagy nemzet. Igv akart Isten egy ember által idveziteni embereket. II.Ábrahám hite. (4—6.) És kiméire Ábrahám, a mint az ur mondotta vala neki. Hogy minő lelki harcokon ment keresztül Ábrahám, arról nincs említés: a győzelem van feljegyezve. természetesen a hit győzelme. Az ur meggyőzte Ábrahámot parancsával és Ábrahám meggyőzte az urat engedelmességével. Mik a hit feltételei? Az ur közeledett Ábrahámhoz és öt elhívta. Az ur tette az első lépést. Midőn Ábrahám hallotta, hitt és engedelmeskedett. A hit nem teljes, ha nem az engedelmességgel végződik. A hitélet kezdetében van ingadozás, bizonytalanság. Az anya tanítja gyermekét járni napról-nap- ra. Eleinte gyönge az eredmény. Isten is ép igy tanítja az embereket fokozatosan járni, hitben. Eleinte távol földről beszél, eljövendő áldásokról; de midőn engednek hívásának, a jövendő jelen, a távoli közeli lesz. Péter nem tudta, hova vezeti öt Jézus, de hitt benne, mígnem ama sziklává tette öt, melyen felépítené anyaszentegyházát. Mi fel vagyunk szólítva, hogy kövessük Jézust s nem látjuk közel a jutalmat. De az első lépés az ur utján meghozza jutalmát. Ábrahám hite több volt; mint vak lástétel: élet volt. Mindenkorra az ur lett az életét kormányzó hatalom. Sőt még akkor is engedelmeskedett, midőn azt kívánta tőle, hogy áldozza fel öreg korában gyermekét: Izsákot. Ábrahám nem vallástudományt vitt magával Kanaánba, hanem Istent vitte magával. Nem ismerte az urat, de hitt benne. Kevesen tudnak mindent istenről, az ö lényéről, természetéről. Ha e tudástól függene a mennyek országának bírása, csak a tudósok jntnának oda. Mindenki, legyen tudós vagy tudatlan, gazdag vagy szegény, előkelő vagy alacsony sorsú, bizhatik Istenben, alázza meg magát és engedelmeskedjék neki. Minkenki menjen ki, a mint az ur szól néki. Ep úgy, mint Noé, Ábrahám egyszerre hozott áldást másokra. Lóth is kiment ö vele s felesége Sára és a cselédek, a kikre Háránban tettek vala szert, követték öt. Ábrahám hitt Istenben, a többiek hittek Ábrahámnak. Keveseknek jelenik meg Isten látomásban, mint Ábrahámnak. Voltak minden időben próféták és apostolok és tanítók. megtántoritani nem lehetett. Egyre csak azt hajtogatta, hogy ö szívesen megy a halálba az evangéliumért; csak a jó Isten mindvégig meg őrizné lelkének erejét!.......... Együtt várták tehát az Ítélet végrehajtását.. ____ * -A * Mikor a király meghallotta, hogy Balázs mester, a fogoly kovács nem fogadta el a kegyelmet, nagyon el- csudálkozott. A kovácsmesternek az evangéliumi valláshoz és annak hitbuzgó terjesztőjéhez, Dévai Mátyáshoz való hűséges ragaszkodása pedig annyira meghatotta a királyt, hogy mind a két fogolynak megkegyelmezett és ez időtől fogva a református híveket sem üldöztette többé! íme tehát: „Megszabadítja az Ur az ö szolgáinak lelkeket és el nem vesznek, a kik ö benne bíznak!“ (XXXIV. zs.) És ime: ,,Ö előtte arccal leborulnak minden királyok; mert az Ur felséges, nagy király mind az egész földön ! “ ‘(XLVil. zs; j (Igaz mondó.) Csatit András.
