Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-18 / 29. szám

2

nak csalhatatlanságot. A lelki felfuvalkodás az önhittség, a mely szerint magunkat, véleményünket tökéletesnek állításainkat csalhatatlanoknak tartjuk, igen káros hatású az embertársainkkal való viszonyra nézve. Az ilyen, az minden tartózkodás nélkül szigorúan bírálja embertársainak eljárásait, maguk viseletét, s ezáltal azokat magától elidegeníti. Ezért int ennek elkerülésére az az apostol. Nincs tökéletlenebb ember mint az olyan, ki magát tökéletesnek hiszi. Az önbirálat rendszerint részre hajló s igy nem igazságos soha. Ezért int igy Pál apostol: “dicsérjen meg téged a kívül való ember és nem ate szád.“ Az igazi képzett ember nem hányja veti magát. “Nézd a buzakalászt — mondja a költő — büszkén enielődik az égnek míg üres.“

A békesség érdekében tehát tartsuk meg az apostol intését.

Boldog a. ki sírni tud.

Nincs édesebb viz a könynél,

Jobb a bánat az örömnél. '

Boldog, a ki sírni tud.

Mig könyüd vän: nem vagy árva.

Se a szived nincs magára,

— Nincs édesebb viz a könynél,

Boldog a ki sírni tud.

A ki nem tud, csak kacagni:

Oh siess azt oda hagyni;

Ahhoz állj te, a ki sir!

Azt öleld hűn a szivedre;

— Mert se szive nincs, se lelke,

A ki nem tud, csak kacagni. .

Ahhoz állj be, a ki sir!!

Ssabolcska Mihály.

Egyházi és egyleti élet.

Amerikai Magyar Ref. Egyesület.

Nyugta: $350.00 az az háromszázötven dollárról, a mely összeget az Amerikai Magyar Ref. Egyesülettől mint elhalt nőm szül. Szivek Ilona után járó haláleseti illetéket, a mai napon fölvettem. Nem York, 1901. junius 3oán. Henter Károly.

Ez alkalommal kötelességemnek tartom az egyesület érdekében megemlíteni, hogy az egyesület, mint látjuk, kézzel foghatólag cáfolja meg, némely rosszul informált egyén állításait, mint ha az egyesület nem volna képes, az alapszabály szerint előirott kötelességének megfelelni. Boldogult nőm, valamint magam is, az egyesület brooklyni osztályától voltunk az egyesületnek tagjai. Nőm elhunyta alkalmával azonban a brooklyni osztály már jórészt szét volt oszolva s a vezértestület, mégis szüntette. így át kellett lépnem a new- yorki osztályhoz, a mi egy teljes hónapot vett igénybe s a vezértestület csak ekkor vehette tudomásul a bejelentett halálesetet. Hogy az alapszabályban előirott, rendes időre az összeget mégis meg kaptam; ez az egyesület ■ anyagi ereje mellett a legerősebb bizonyíték, a miért is bátorkodom az egyesületet mind azoknak, a kik még hozzá nem tartoznak, figyeknökbe ajánlani. Peékskill, N. Y. 1901 julius 1. Henter Károly, egyesületi tag. ,

So. norwalki egyház.

A So. Norwalk-i magyar ref. egyházban uj parochiát építenek. A régebbi lakás pedig a templom háta mögé lett vive, és ott kijavitvt közfalak kiszedése után iskola lesz belőle, a melyben 40—50 gyermek bizönynyal el fog férni. De

.A. kis dobos.-----Történet a búr háborúból.------A búr ezred elvesztette a dobosát s igy egy másik után kellett néznie.

Valamelyik nap, épp ez időtájt egy idősebb, gyászruhába öltözött asszony jött a táborba, egy tizenhárom esztendős, korához képest igen kicsiny fiúval, hogy őt az üresedésben álló tisztségre ajánlja.- A körülálló harcosok hangos kacajban törtek ki és a kapitány is szinte akaratlanul mosolygott. A fiatal gyerek elpirulva tekintett a földre, majd fölveti nagy, okos szemeié a kapitányra.

— Teljesen nyugodt lehet, kapitány uram — szólalt meg — kiállom a versenyt a dobolásban!

A kapitány jóizütt nevetett.

— őrmester, — szól aztán — hozzon egy dobot és hívja

ide egyúttal a kürtöst is. ,

A kürtös — nem túlzók, a mikor ezt mondom — három öl magas, szakállas katona. Belép s mihelyt megpillantja az uj pajtást, gúnyosan szól rá:

— Hogyan, te, te poronty akarsz ide dobosnak beálla- ni?

— Igenis.... és ha ön megfujja úgy a trombitáját, mint a milyen jól én a dobot verem.... nos, akkor az ezred mindjárt a mi muzsikának után fogja lejteni a táncot! — válaszol a fiú, miközben a dobsziját nyakába akasztja.

Gyorsan kézbe kapja a verőket, sugárzó szemmel, oly erővel és érzéssel kezdi a dobot verni, hogy a katonák csakhamar kezdtek tetszésüknek kifejezést adni.

Erre már a kürtös is feltápászkodott helyéről és elf ujja legszebb indulóinak egyikét. A kis gyermek azonban olyan remekül, pontosan kisérte, hogy az óriás egyik ámulatából a másikba esett.

— Felfogadom a fiút.

E szókkal fordult a kapitány a gyermek anyjához.

— Hogy hívják őt?

— Eduárdnak, uram.

— Ki fogja-e birni a mi meneteléseinket?

Az anya szeme könybelábbadt.

— Az uram és két fiam itt, a csatában veszett el s há-