Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-04 / 27. szám
4 Este a Magyar Házban az Egyesület clevelandi osztálya rendezett szépen sikerült lakomát a delegátusok tiszteletére. Azzal a meggyőződéssel zárjuk e sebtiben odavetett, rövid tudósítást, hogy a clevelandi nagygyűlés biztosította az Amerikai Magyar Ref. Egyesület további fejlődését, virágzását. Úgy legyen! Eg} házi és eg} leli élet. Református áldozatkézség. A passaici református testvérek szivében is feltámadt a vágy, hogy felépítsék maguk közt az urnák hajlékát.Junius 22én kint jártarti Passaicon s hogy a magasztos cél minél c- löbb megvalósulhasson, gyűjtést indítottam az építendő templom javára. Csak annyi időm volt, hogy huszonhét ne- meslelkü egyházi tagot látogattam meg é^ kérhettem fel az istennek tetsző szent cél támogatására, és ime ez a 27 egyház tag, a legelső felkérésre, jó szivétől ösztönözve, kilencvennyolc dollárt adományozott az istennek dicsőségére, az építendő templomra. íme a névsor: Pente Péter, Farkas And- rásné, 10—10 dollárt; Czijáki Gáspár Czijáki Mariska, Tar Sándor, Szabó Pál, Lesnyánszky Paulina, Lévay Imréné, Eszterházi Julianna, Szölössy Erzsébet 5—5 dollárt, Kis Mariska', Tarnóczi Julianna, Tarnóczi Zsuzsánna, Orbán Róza, Eszterházy Mariska. 4—4 dollárt; Diszházi Zsuzsánna, György Zsuzsánna, Mészáros Zsuzsánna, Matyók Ilka, Szabó Borbála, Klinkó János, 2—2 dollárt, Búza Józsefné, Kuni Erzsébet, Rákos Mariska, Tóbiás Erzsébet, Varga Julianna, özv. Pap Józsefné 1—1 dollárt; összesen 98 dollárt. Az egyháztagoknak ezen kívül a passaici Bankban 135 dollár készpénzük van. Erős hát a reményünk, hogy a kiszemelt két templom helyet már a jövő hónapban teljesen kifizetjük, és aztán pár hónap alatt felépítjük a mi Istenünknek házát is. De szükséges, hogy minden református ember tegye meg a maga kötlességét épen úgy, mint már megtette az a 27 egyháztag és ne vonja meg filléreit attól a nemes ügytől, a melynek sikeres végrehajtása fényt és dicsőséget fog árasztani a magyar reformátusok nevére. Mert valamint nem az, a ki ezt mondja: Uram, Uram, — mehet be a menyeknek országába, hanem a ki cselekszi a menyei atyának akaratát, azonképen nem az a hü gyermeke az ő egyházának is, a ki a mellét vervén csak az ő szájával dicsekedik, hanem egyedül az, a ki jó cselekedettel tesz bizonyságot az ő hitéről. A jövő szombaton e hó 29én újra gyűjtést folytatni fogom erre a szent célra, az Ur ihlesse meg az ő hozzá hűséges nép szivét, hogy jó szívvel adhasson kiki abból, mit neki az Isten adott; azokra pedig, a kik már a sze nt ügy oltáráa letették áldozatkészségüknek a filléreit, árassza a mindenható Isten az ő bőséges áldását és segedelmét. New York, junius 24. Kuthy Zoltán, ev. ref. lelkész. A jolmslotvni ev. ref. egyház életéből. A Johnstowni ev. ref. egyház egy lépéssel közelebb jutott magasztos célja felé, a mennyiben junius hÓ25én megvásárolt egy ingatlant, a hol felépítheti majd az Urnák hajlékát, mely erős bástyája leend úgy a helyben, mint a környéken élő kálvinista magyarságnak, oltára a hitbuzgóságnak, bizonysága, hirdetője az áldozatkészségnek. A birtokba vett ingatlan, melyért 2800 dollár fizettetett, 50 láb szélességben s 132 hosszaságban a városnak.egy csendes zajtalan részében, a Chestnut street a 9ik Ave kiszögel- lésén fekszik; szép, tágas terület, rajta egy 8 szobából álló, jó karban levő épülettel, mely vagy bérház gyanánt, vagy pedig lelkészi lak gyanánt szolgálhat. A hittestvérek áldozatkészségétől, a nemesen érző honfitársak jó akartau támogatásától függ az, hogy megkezdett munkánkat Istennek segedelmével tovább folytathassuk s kö- zelesen templomot emelhessünk Istennek dicsőségére, a hívőknek idvességére. Ki ne óhajtaná közülünk ezt a legszentebb, ezt a legnemesebb célt? Hiszen a kinek szivében lobog még a vallásosságnak szent tüze, a kinek van hite, Istene, a kinek kebléből nem halt ki még minden jónak az érzése, annak bizonyára lelkesednie kell a szent ügyért, annak készséggels örömmel kell meghoznia a tőle telhető áldozatot az Urnák oltárára, mert a jó keresztyént bárhol, úgy ez idegen földön is, csak tetteiből ismerhetni meg. . • Vajha a minden kegyelem Istene ihletné meg mindenkinek szivéf, hogy ne lenne senki hideg, közönyös, hütelen szent vallásának dolgai iránt, ne lenne sekinck süket a fül, összetéve a kéz, a mikor nehéz, szorongató anyagi helvzeban marad: a gyermek kereszteletlen, egy jegyes pár nélkülözni fogja az egyház áldását s egy haldokló lelki vigasz nélkül tér a sírba.“ Habozhattam-e tovább? Én, a ki jó pásztor akarok lenni ? így szóltam tehát “A mit ön kér, az keresztyén kötelesség s nekem, mint lelkésznek, sem veszélytől, sem haláltól félnem nem szabad, ha kötelességem hiv. Isten nevében megyek önnel.“ “És megígéri a legmélyebb titoktartást?“ “Igen, megígérem!“ Ekkor a beburkolt ember odanyujtóttá kezét s igy szólt: “Restellem, hogy én oly embernek, mint tisztelendő ur, jutalmat kínáljak. De az ön gyámoltjai, árvái és betegeiért mégis tehetek valamit.“ Ezzel elővett egy erszényt köpenye alól s letette az asztalra, mondván: “Fogadja ezt a “Bethánia“ részére.“ A mint később megolvastam tartalmát, 5000 arany volt benne j ez vetette meg alapját azon intézetnek, melyen lelkem egész hevével csüngtem. "De most már”, folytatá a látogató, “siessünk“. Felvettem lelkészi ruhámat, egy köpenyeget magamra terítettem s pár szóval leírtam, hogy lcl- készi kötelességem késztetett ily későn távozni, hogy hü öreg házvezetőnőm ne aggódjék értem, ha otthon nem talál. Eltávoztunk a kert hátulsó ajtaján keresztül . (Vége köv.)
