Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-04 / 27. szám

Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület nagygyűlése.

Clevelandiján juilus 3. és 4Íkén folyt le az Amerikai Magyar Ref. Egyesület Konvenciója, melyről addig is, mig a részletes jegyzőkönyvet közölhetnök, következőkben tudósítunk.

Julius 2án kezdtek a delegátusok érkezni. Kiszállásuk után, este 8 órakor ismerkedés; estély volt a parokhia tágas kertjében. Csutoros Elek clevelandi lelkész üdvözölte a delegátusokat ez este vendégeiül látó clevelandi ref. egyház nevében a vendégeket, kik közül többen válaszoltak. Valamennyi beszéd az Egyesület iránti jóindulattól volt eltelve.

Julius 3án reggelre megérkezett a többi delegátus is és reggel fél kilenckor már teljes számban vettek részt az ünnepélyes istenitiszteleten. Konyha Pál pittburgi lelkész prédikált, Kalassay Sándor bridgeporti lelkész mondott imát s a ref. énekkar igen szépen énekelt két alkalmi darbot.

Istenitisztelet után a parokhia nagy termében kezdetét vette a gyűlés. Csutoros Elek elnöki megnyitója után meg lett állapítva, hogy következő bírnak szavazati joggal: Csu- ttoros Elek elnök, Kovácsi M. István alelnök, Mokcsav Béla jegyző, Tomcsányi József pénztárnok, Papp István ellenőr, Szinyei András, Molnár .József számv. biz. tagok. Mint delegátusok igazoltattak: Willock, Pa. Tóth József, Toledo, O. Lengyel János. Troop- Forest City, Pa. tdő. Hamborszky Gvula. Hazleton, Pa., Mező András. Fairport, O., Fullajtár Gvörgy, Cleveland,. O, Mák Sándor és Zöldi Pál, Pittsburg Mártha József, Pittsburgi Lórántfy egylet tdő Konyha Pál, Homesteadi Lórántfy egylet.Mokcsav Béla. Phoenixville, Pa., Czető Pál, Trenton, N. J. tdő. Virág István, Youngstown, ü., Molnár István, Monongahela City, Pa. Nagy Imre, Bridgeport, Conn., tdő Kalassay Sándor, Sydney, Can., Kun Bálint, Van Meter, Whittsefet, Munson Station, Pa., tdő. Konyha Pál, New Yorkból Pctheő Bálint volt bejelentve, de kis unokája halála miatt nem jöhetett el.

Az ezután beterjesztett jegyzői és pénztárnoki jelentésekből kiemeljük már most a következő adatokat: Meghalt, I5> uj tag 99, tényleges létszám 884. Összes bevétel $7034.- 56. Kiadás $5317.26. Marad vagyon $1717.26. Az utolsó konvenció óta tehát $1197.85 a szaporodás.

'A folyó ügyeknél Gécsi János félsegélye megadatott. Se- metkei Annának az általa kért $50.00 az egylet pénztárából kifizettetni rendeltetik. A trentoni templom- egylet és osztály kérelme, hogy Trentonban két osztály lehessen, elhalasztott az alapszabályok olvasására. Az alapszabályok tót nyelvre való lefordítása ügyében a kérelmező.Göbölyás,értesítve lett, hogy azt meg is kapná, ha az egyszer beérnék vele a tótok.

Több apró folyó ügy elintézése után a tisztujitás került sorra, Csutoros Elek elnök maga és tiszttársai nevében, letet te az általuk viselt tisztet, egyúttal a választás tartamára fölkérte korelnöknek Kalassay Sándor lelkészt,jegyzőnek Virág István lelkészt.A tisztujitás eredménye :elnök,tdő.Csutoros Elek, alelnök Molnár József, jegyző Kovácsy M.István, pénztárnok Tomcsányi József, ellenőr Pap]) IstváTi , számv. bizottság Mártha Ferenc, Tóth Frigyes, Mák Sándor, Korelnök az uj tisztikart föleskétvén a hivatlos lap választása került sorra. Megválasztattak az “Amerikai Magyar Ref. E.A. fali szekrény titln a..

A XVIII. század közepe táján ősapám egyik testvére protestáns lelkész volt Poroszország és Hollandia határán fekvő Streeferk nevű kis faluban. Kegyessége és embersze- retete messze vidéken ismertté tette nevét. Hírnevét nevelte azon intézet is, melyet aránylag kevés pénzzel alapított a vidéken vagyontalan betegek és szülődén árvák számára s a mely intézet “Bethánia“ néven ma is igen szépen virágzik, mint e téren valódi mintaintézet, ősapám ezen testvére nőtlen lévén, szép könyvgyűjteménye egyetlen örökösére, nagyapámra maradt.

Nagyapám, mint szenvedélyes gazda, nem sokat törődött a könyvekkel s az egész könyvgyűjteményt elhelyezte a kastélynak csúfolt ódon lakóház egyik emeleti szobájában levő állványra a többi régi könyvekhez.

Közbejött kedvezőtlen viszonyok miatt félbe kellett szakitanom egyetemi tanulmányaimat s néhány hétre nagyapámhoz mentem. A folytonos esőzés okozta unalom egyik délután ama szobába vezetett,' hol eme szellemi kincsek voltak, nem éppen példás rendben elhelyezve s én elkezdtem a légi könyvek közt búvárkodni. Nagyobb részt hittani és bölcsészeti könyvek voltak, melyek kezembe akadtak; ezeket nemsokára visszahelyeztem porfödte helyökre.

Tovább kutattam.Egyszerre egy tárgy akadt kezembe, mely könyvhöz hasonlított ugyan, de tulajdonképen nem volt más, mint egy kis könyvalaku és nagyságú doboz, mely egy megfakult selyemszalaggal volt körülkötve s ez képezte zárját is.A szalagot megoldva,felnyitotta a kis doboz tetejét s néhány megsárgult papírlapot találtam benne, de a melyen még az irás meglehetősen olvasható volt. A mint a bevezetésből olvastam, ősi nagybátyámnak, a fent említett lelkésznek sajátkezű feljegyzései voltak. Minél tovább lapoztam benne, annál jobban lekötötte figyelmemet. Az irás régi kifejezéseit mostani nyelvünkre áttéve, következőket olvastam * belőle:

“Életem napjai ifjú koromtól fogva, Istennek hála, eddig elég nyugodtan folytak le. Sok időt éltem, de semmi o- lyan dolgot meg nem értem, a mi méltó lett volna a feljegyzésre. Csupán egyszer történt velem olyan eset, a mi engem annyira megrenditett, hogy egész életemben nem voltam képes ennek emlékét fejemből kitörölni. Nem egyszer gondolkoztam felette, hogy akár az emberektől való félelem, akár a titoktartásra becsületszóval tett ígéret miatt nem követtem-e él igaztalanságot a hosszú hallgatással s nem-e lett volna kötelességem a dolgot a maga idejében felsőbbségefn- nek vagy a hatóságnak bejelenteni. Azt gondoltam tehát, feljegyzem az esetet, hát ha találkozik valaki utódaim között,