Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-23 / 21. szám

mi munkáldosákuríkat s meggyőzetve az elv magasztossága által, munkatársainkká legyenek, hogy igy munkálkodásunk minél bővebb gyümölcsöt teremjen.

Sérteni, vádolni senkit sem akarunk, de az időt elérkezettnek tartjuk arra nézve, hogy most, a mikor senki sem sejtheti, hogy kik lesznek jövőben az egyesület vezetői, s igy a személyeskedés előre is ki van zárva, — indítványozzuk, hogy az egyesület állapotáról a jövőben, mint egy ideig a múltban, az egyesület hivatalos lapjában legalább havonként úgy a jegyző, mint a pénztáros adjanak kimutatást.

Azért a hivatalos lap megválasztásánál nem azt kell majd tekintenünk, melyik lap kér kevesebbet, (olcsó húsnak hig a leve), hanem igen is azt, melyik szolgálja igaz érdeklődéssel ügyeinket.

Ha lesz egy orgánumunk, a mely igaz érdeklődéssel, lelkesültséggel áll egyesületünk szolgálatában, akkor a tagokban is nagyobb lehet s bizonyára lesz is— az érdeklődés s újra el foguk érni azt az irányt, a melyet egy ideig eltévesztettünk szemeink elől s az A. M. R. E. igazán az a kapocs lesz, a mely méltóképpen reprezentálja az amerikai magyar refórmátusságot.

Kalassay Sándor.

(Harmadik közlemény következik.)

_4______________________________________________

FtirilsLösti történet.

Egy asszonynak igen heves és ingerlékeny férje volt, ki sohasem maradt otthon és a társaságot nagyon szerette. Vagyoni helyzetük a legnagyobb takarékosságra kényszeritet- te őket, de ha a nő intette férjét, hogy ne menjen oly gyakran társaságba, e? mindig irigységgel vádolta nejét. Történt, hogy szomszédságukba két fiatal nőtlen ember került, kik nem voltak oly igen takarékosságra utalva s ezek a férjet gyakran sétára hívták, a honnét azután sohasem tértek szomjasan vissza. A gyermekeknek, kik már öten voltak, cipő kellett volna, de valahányszor az anya megkérdezte, hogy9 rendelhet-e számukra cipőket, a férj mindig azt felelte: ■'most nincs pénzem, várjanak.“ Szivesen beszélt volna a nő komoly szavakkal férjéhez, de tapasztalatból tudta, hogy csak keserűség ered belőle és a gyermekek ' is megbotrán- koznának az atyának durva beszédén. De volt valakije, a ki előtt szobácsájában szive nagy bánatát feltárhatta; és ezt naponkint meg is cselekedte. Közelgett Pünköst ünnepe. A Szentlélek kitöltésének emléknapja. A fiatal szomszédok egy három napig tartó hegyi kirándulásra készültek és számítottak rá, hogy a férj is hozzájok csatlakozik. Az ut azonban annyi költséggel járt, hogy három pár cipő sem került volna annyiba. A férfin igen jól tudta, hogy mi volna az ő kötelessége, de az élvezetről nem tudott lemondani. Nem szólt semmit feleségének elutazása felől, a kirándulás napján az ebédet tizenegy órára rendelte, mert azután neki a szomszédokkal el kell utaznia. “De van-e hozzá pénzed?“ kérdé az asz- szony. “Már ismét irigykedel“, feleié a férfi. Ekkor az asz- szony bement kis szobájába és igy könyörgött: “Jó Istenem !

te ismered a szivekét, tudod jól, hogyan mit gondolok. Ha irigység az, a mi engem férjem itthon tartására ösztönöz, akkor engedd őt útra kelni; de ha az iránta való aggódásból, hogy tőled mind messzebb távozik és ha a gyermekeim iránt való aggódásból cselekszem azt, akkor büntesd meg őt ben- sejében és tartsd öt vissza az olyan élvezettől, mely gyermekeinek kárával járna. “Ezután kiment a nő konyhába, a férfi pedig a fáskamarába ment, hogy az időt az ebédig valami munkával eltöltse. Tizenegy órakor ebédeltek. Szótlanul et- tak, mindegyik a maga gondolataival volt elfoglalva. A férfi egyszerre csak holthalvány lett és azt mondá, hogy ő nem tud tovább enni, mert előbb a fejsze leugrott nyeléről és felső lábszárát úgy megsértette, hogy egy ideig feküdnie kell és lábára vizes borogatást kell raknia. Egyik gyermekét még előbb elküldötte a szomszéd urakhoz és azt izente nékik, hogy majd másnap a vonattal utánuk utazik, azért ne utazzanak el B.-ből a vonat megérkezése előtt. A vizes borogga- tááról a nő gondoskodott és oly részvéttel volt férje iránt, hogy lelkében biztos volt a felől, hogy nem irigységből, hanem szeretetből imádkozott akkép férjéért. Majd hogy meg nem bánta, hogy az Ur meghallgatta kérését.Férje még másnap sem utazhatott el, de elég erős Volt arra, hogy nejét a templomba elkísérhette. A pünkpsti ünnep jóltevő, áldó erejét érezték mindketten. Mondjátok, nincs-e nekünk áldó, jó, megsegítő Istenünk? Megsegíti a legkisebbet a legkisebb dologban is. Csak hívnák minél többen Őt segítségül bajaikban ; mennyivel jobb dolga volna az embereknek, mennyi gondtól megmenekülhetnének, mennyi fájdalmat enyhitné- nek!

Egyházi és egyleti élet.

Az „Amerikai Magyar JRef. Egyesület“ összes osztályainak.

Van szerencsém az osztályokkal tudatni, hogy folyó év április ágén Pittsburgban, Pa., megtartott Vezértestületi gyűlésünk az ezen évben Clevelandban, O., megtartandó évi közgyűlésünk (: Conventio:) megtartása határidejét 1901 évi Julius 2Íka ’s következő napjaiban a következő renddel ál lapította meg:

1- ször Az osztályok képviselői julius 2án gyülekeznek,' mely nap estéjén ismerkedési — estély fog tartatni.

2- szor Julius 3án reggel Istenitisztelet.

3- szor Julius 3án délelőtt 10 órakor közgyűlés megnyitása ’s következő napokon folytatásása mind addig mig minden a közgyűlés ((:Conventio:) elé kerülendett ügy elintézést nem nyer.

A vezértestület fenti intézkedés alapján szeretettel kérem az osztályokat a következők sürgős megtételére:

a) Szíveskedjenek képviselőiket alapszabályunk 38 szakasza szemelőtt tartása mellett megválasztani’ s azok neveit az elnök úrhoz (Rév. Alexis Csutoros Hung. Ref. Pastor, 1942 E. Madison Ave, Cleveland, O.) minél előbb beküldeni.