Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-16 / 20. szám
4 $25.00, a Szent István ifj. egylet $25.00, a Szent Imre lovag egylet $22.75, a Szűz Mária női egylet $20.00, a Szent László egylet $10.00, a Színt Anna női egylet $10.00, egyesek $44.45, összesen $182.20. Ehhez ugyan nem kell kommentár, de röviden megjegyezzük, hogy elég szomorú j(ele ez az időknek. Lesz hát tintájuk a rakoncátlarikodó egyetemi ifjaknak bőven, ha eddig be nem feketítették magukát meggondolatlanságuk által, lesz bőven tinta, befeketíthetik magukat még jobban. A nagy apollegeta, Bartha Miklós kitüntetésére nézve pedig annyit mondunk Cziczeszbeiszerrel: “Az led jen neked a leg- nadjobb kitüntetés, mikor a clevelandi pelbánus küldi neked arany tollat és üdvözlő feliratot.“ Nektek, amerikai felültetett róm. kath. honfitársaink pedig csak ennyit mondunk: Hát oly sok pénzetek hever a Cuyahoga bankba letéve, hogy közel 900 koronát dobhattok ki tintára? Hát nem fordíthattátok volna azt nemesebb célra is? Hát nincsenek-e az amerikai magyarság közt elegen szegény elesett, elnyomorodott emberek, igazán szánandó szegény nyomorultak, nincsenek-e nemes célú közintézmények, nem jobb lett volna-e a tintára kidobott pénzt ilyenekre foritani, mint magatokat nevetség tárgyávátétetni ? S mit akartok, mit gondoltok, hát nincsenek a róm. kát. egyháznak odahaza tekintélyes, hatalmas érsekei, püspökei? Hát oda jutott volna már a magyar róm. kát. egyház, hogy Amerikából a clevelandi és mckeesporti plébánosoknak kell védelmére kelni innen a tengeren túlról ? A tisztelt botrányhős egyetemi ifjaknak pedig jobb volna tanulni és nem politizálni és duhajkodni. Az egyetem nem korcsma, hogy ott furkós botokkal verekedjenek, garázdálkodjanak, hanem a tudományok csarnoka, s ha ennek a célnak meg nem felelhet, akkor be kell csukni, de azt engedni nem lehet, hogy a felekezeti gyülölség és szégyenletes botrányok fészke legyen. Egyházi és égj Jeli élet. So. Chicago, Ills. Május 5én tartatott a so. chicagói és környéki ref, egyház kebelében, a gyűlést alkoto tagok élénk részvétele és érdeklődése mellett persbytéri gyűlés, mely e törekvő kis egyház szép reményekre jogosító haladásáról tett bizonyságot. Az eszközölt gyűjtések következő eredményei végeztettekbe: So. Chicagóból befolyt Isten dicsőségére mai napig Jan. itől $82.00; So. Chicagóból: $52.50, Whitingról $20.50, West Pullmanról: $18.15; Burnsideon még nem volt gyűjtve, de hihetőleg ottani testvéreink sem maradnak hátra nemes áldozatkészségük megmutatásában. — A május i8iki bál sikerére nézve minden szükséges előkészületek megtétettek .A gyűjtés körül fáradozó hittestvéreknek köszönet szavaztatott. A templomkifestésére nézve sajnálattal kellett belenyugodnunk, hogy a festők a munkálatot Junius közepénél hamarabb meg nem kezdhetik, mivel ez idő szerint nagyon el vannak foglalva, és csak magasabb árban készíthetnék el a templom kifestését pünköst- re. A parochiai akás kitisztetása és részben papiroztatása festetése teljes egyetértelmíiséggel elhtároztatott, mivel a falak a lelkészi lakon több helyt oly annyira meg vannak repedezve, hogy azokat továbbra is igy hagyni nemcsak, hogy illetlen, de tanácsos sem volna. Több, kisebb fontosságú ü- gvek megbeszélése után elnöklő lelkész a gyűlést bezárta. Bridgeport, Conn. Bridgeporti egyházunk elöljáróságában némi változás történt. A lemondott jegyző helyére: Gaal Antal ur választatott meg, ki már viselte e hivatalt. Fürjész József és Tültéssy Pál, az egyház községnek régi, hü tagjai a díszes presbyteri állásra választattak meg az április 29én tartott egyházi közgyűlésen. Egy alkalommal egy Sári nevű vén leány mentette meg a telekfalviakat elmés találmányával s bátorságával. Akkor is tatárok szorongatták a kőlyukba menekült székelyüket s már nem soká védelmezhették volna magukat, mert élelmük és lőszerük egyiránt fogyni kezdett. Egy pár öreg ember és Sári maradt lenn a faluban csupán őrködni, de azok is úgy elbújtak, hogy a tatárok azt hitték, egy lélek sem maradt odalent. Bekóborolták a falut s egyik már fel akarta gyújtani, de a vezér megtiltotta. — “Hagyjátok el, mert ha felégetjük a falut:'elszélednek. Ha épen hagyjuk, akkor majd előbujkálnak, visszajönnek és máskor majd kirabolhatjuk!“ Tgy maradt épen a falu. Sári azonban jól tudta, hogy a Kőlyukba szorult lakosság már nem sokáig tarthatja magát. Elővett egy nagy tököt, kivájta, két nagy szemet és acsarkodó fogakat vágott rajta, aztán készített egy hozzávaló nagy bábot s mécset gyújtva a nagy tök fejlébe, hosszú lepedőbe burkolta az egészet s mászni kezdett vele fölfelé az őrhegy oldalán, hogy a tatárok jól lássák. Ezeknek haja szála égnek meredt a borzalmas szörny láttára és remegve kérdeztek: “Ki vagy te és mit akarsz?“ Sári borzasztó hangon dörmögött le rájuk, egy nagy guzsalyt lógatva. — “Én a halál anyja vagyok, Ide telepedtem lányommal, a fekete himlővel!“ Brr, hogy borsódzott a tatárok háta e szavakra. A fekete himlő a legborzasztóbb pestis. — “És mit akarsz itt óh anyja a halálnak?“ Sári tépni kezdte a guzsályra kötött szöszt és még rémesebben ordította le: — “Szaggatom, tépázom, rontom, bontom a ti életetek fonalát, ha innen azonnal el nem távoztok!“ * A tatárok borzadozva nyergelték meg lovaikat s az'éj sötété alatt sietve elvonultak. A telekfalviak nagy örömmel látták, milyen sikeres volt a Sári vállalkozása s mikor másnap reggel meggyőződtek, hogy a tatárok csakugyan mind eltakarodtak a vidékről; nagy diadallal vitték le Sárit a faluba és nemsokára férjhez adták. Lakodalmán az egész falu ott mulatott. * így kellett hajdan a hazát védeni a minden felől ránk törő ellenséggel szemben. S őseink védték is nagy vitézséggel, sok leleményességgel, hogy megtarthassák s ránk szent örökségképen hagyhassák. Szeressük hát ezt, mint drága kincset. Most már nincs szüksége a hazának vérünkre, mert a béke áldásait élvezzük, de van Szüksége ma is életünkre.
