Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-09 / 19. szám
3 szegény gyermekek felruházására fordítják, a harmadiknak, negyediknek tiszta jövedelmén nyomorékokat,- szerencsétleneket, aggokat segélyeznek fel. Dg ne ütődjék meg senki, ha mondom, hogy az ilyfajta jótékonyság nem ér egy fabatkát! Vagy talán helyes dolog az, hogy elköltsünk tiz— húsz dollárt egyetlen estén, csak azért, hogy ebből néhány centecske jusson a jótékony célra? Nem régiben történt, hogy egy nyomorék javára rendeztek ilyen bált; az összes bevétel, mit összetáncoltak, kitett 75 dollárt, a kiadás pedig meghaladta a 8o-at s igy az a szerencsétlen nem kapott egy fillért sem. Hát nem célszerűbb lett volna nem “bálozni“, hanem, ki mit elszánt, adakozni ? Az amerikai magyar társadalmi életnek egyik kóros kinövése ez a szünet nélkül való “jótékonycélu“ bálozás is. Az emberek százakat költenek a “jótékonycél“ ürügye alatt s az elköltött pénzből bőven jut mindenre, csak a jótékonycélra — nem. Nagy baj az, hogy az embereket csak mindenféle fényes, csillogó, de drága csalétekkel lehet beugratni a jótékonyságba, mivelhogy a legtöbben úgy godolkoznak: könynyebb lélekkel adunk embertársaink számára egy huszadrészt, ha ugyanakkor báli ruhára, báli belépti jegyre, vacsorára és cigányra szóval a magunk kedvteléseire elkölthetünk tizenkilenc huszadrészt. Ha mulathatunk is érte, akkor Isten neki, adakozunk is egy kicsit, de ha éppen csak adakozni kell, akkor már — inkább mulatunk. * ^ * Nagy mértékben hátráltatja az amerikai magyarság haladását az a megszámlálhatatlan bevándorló is, kik nap—nap után tépik a magyar név nimbuszát s a kiket tárt karokkal, szuronyt szegezve fogadna — a magyar királyi csendőrség is. A csalásaikat odahaza tovább nem folytatható ügynökök, sikkasztó pénztárnokok, könyvvezetők, jegyzők, katonatisztek .szóval Magyarország erkölcsileg siilyedt szellemi proletárjai mostanában mind idejönek s nehéz munkához kétezer forintok S ez öszeget ezen időtől kezdve pontosan beszolgáltattuk a könyvkereskedőnek, a ki azt elküldötte a nagy számüzöttnek, mint elkelt könyveinek árát. FI jegyzem ezt, hadd tudja meg az utánunk következő nemzedék, hogy nem hagytuk el szegénységében Kossuth apánkat. >Jc >(c % * Máskor meg, mondja a feljegyzés, julius 3oán Hen- taller Lajos képviselő elmondja a vajdának — ez elnevezéssel Eötvös képviselőt hívták legjobb barátjai, — hogy Rutt- kayné, Kossuth nővére, neki levelet irt Turinból, melyben megemlíti, hogy a kormányzó ur beteg, ö maga is beteg s most is fölötte gyenge, úgy, hogy a kormányzó urat nem ápolhatja. Annak ápolását most már egyedül dr. Bassó, házi orvosa végezi, a ki pedig elhagyja Turint, állást kapott Milánóban, vagy hol s neki azt el kell foglalnia, minthogy Tu- rinban nincs elpg mellékkeresete, a kormányzó urnák pedig nem áll módjában, hogy neki egész nagy tisztes fizetést adjon. Pedig ő orvos is, ápoló is, éjjelét- nappalát szenteli a kormányzó ur egészégének. Ott marad aztán a két öreg einem lévén szokva,, dolgozni nem akarnak, hanem kétes áruikkal csalják a tudatlanokat, rontják a magyar nép becsületét. Nem csoda, hogy az utcán rongyokat gyűjtő piszkos olasz maholnap több tekintélylyel bir, mint a külön istennel dicsekvő magyar! S a dologban az a legérdekesebb, hogy az amerikai mgyarság társadalmi életében épen ezek az emberek akarnák a vezető szerepet játszani. Felfordult világot élünk igazán. Emberek, kiknek homlokán a gyalázat bélyege ül, szemérmetlenül kiáltanak a fórumra, hogy az erkölcs prédiká- lói legyenek. Mint templomjáró öreg dámák, a kik szidják a vétket, mert ők már — nem vétkezhetnek. A közvélemény állítva esdi társadalmi életünk megtisztulását és a megbélyegzett homloku erkölcsbirák komédiává alacsonyitják ezt a becsületes, tiszta törekvést. Vizet prédikálnak és borvirágos orrukkal cáfolják meg szavukat. Felfordult világ ez igazán. A kinek vaj van a fején, a napon sétálgat; a vak beszegődik vezetőnek; döglött gerlék turbékolnak; erőteljes oroszlánok hattyúdalt fiityörésznek. ... Hogy ez az állajiot szinte tarthatatlan s hogy a közel jövőben változásnak kell beállania, — az kétségtelen. Le az álarccal s a kormány rúd mellől félre azokkal, a kik nem valók oda, ezt kívánja az igazság s a mi fő, — a becsület. Kuthy Zoltán, ev ref. lelkész. Olvasóink, figyelmébe! £imon ^ános, a lapnak nem képviselője április hó 15 ike óta, s igy semminemű jövedelem fölvételére jogositva nincs. Egyúttal fölkérjük hátrálékosainkat, hogy az előfizetési árt tiszt. J^oiyyAa jpáZ úrhoz (Bates st Hungarian Bef. Church. Pittsburg, Pa.) beküldeni szíveskedjenek, mivel a lap kiadása nagy költséggel jár. A KIADÓHIVATAL. hagyatva, árván, betegen, orvos nélkül, ápoló nélkül. Pedig az a jó Bassó doktor már öt év óta végezi nemes hivatását nagy kedvvel, nagy buzgósággal. Közelgett a kormányzó ur goik születésének napja. Arra messze napkelet felé, a Duna és Tisza partjain, a szép Magyarországban e napon százezer jó lélek imája száll az egekbe, hogy a mindenható Isten még sok évekig tartsa meg egészségben a dicső agg férfiút. Poharat kocintanak egészégére, feliratokat küldenek hozzá. Küldöttségek indulnak el a messzeséges útra, hogy elvigyék az örök számüzöttnek hálás nemzete üdvözletét. S hegyeken, völgyeken végigharsog a felkiáltás: “Éljen Kossuth Lajos!" De hát én azt kérdem, hogyan éljen? Miként éljen? Gondolnak-e arra az édes haza földjén otthon? Hogyan éljen aggon, betegen, a mikor utolsó orvosa és ápolója is ott hagyja és elköltözik tőle, mert kenyere' után kell futnia? lm ezt irta nekem édes bátyám Ruttkayné, a jó Lujr za néni! — Mikor irta? — Egy hete már, a mikor megkaptam a levelet. — S te nekem nem tudtál erről eddig szólani?
