Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
5 A ki hivatását fel. bírj a fogni és e szerint rendezi be életét, az, Istent dicsérve, örömmel halad utján. Igen fontos dolog, hogy kívánjuk a Jézust látni a mint vagyon, hogy körül veszszük majd dicsőségében, hogy hozzá hasonlók leszünk. Kiapadhatatlan életörömmel bir minden ember, a ki a kegyelemnek ezen gazdaságába bepillantani tud. Isten szerelmesei vagyunk, arra hivatva, hogy Krisztussal, az élet fejedelmével benső közösségben legyünk. Valóban nagy horderövel bir, hogy hivatásunkat felismerjük. Ezzel oly világosság hat a földi sötétségbe, mely minden földi zarándok szivét megvidámitja és mindenkor megvigasztalja. Jézussal tehát összeköttetésbe kell lépnünk. Hivatásunk azt követeli, - szivünk, lékünk pedig kívánja. A büneset által elszakadtak a szálak, melyek az Istent az emberiséggel egybekapcsolták. Azért jött az Isten Fia a mennyből, hogy eat az elszakadt köteléket újból összekösse. — Minthogy a keresztfán álnokságunkért eleget tett és bűnünket eltörölte, minthogy leküldte a mennyei erőt és azt min- ,den időkre hozzáférhetővé tette: minden hivatalos a Jézusvetett hite által uj életerőt nyerhet. Ez által válik lehetővé a képére való átalalakulás és az erőnek forrása‘igy nyílik meg mindenkorra a gyenge emberben. OLYASBA BIBLIÁT. Ha kétely járja szivedet. Ha reményt vesztve állsz, S háborgó lelkednek nyugalmat nem találsz, Oh vedd elő olvasd, olvasd a Bibliát, Oszlatja kételyed s reményt, nyugalmat ád. HIT, REMÉNY, SZERETET. (Emlékkönyvbe.) Itt e földön boldogságot ne keress. Csak Oda fent. de higyj, remélj és szeress! Hit nélkül csak sivár és boldogtalan Ez az élet; boldog kinek hite van ! Remény nélkül is mit érne az élet. Boldog a ki elmondhatja remélek! S mi fenntartja s megóvja az életet, Nem más az, mint az önzetlen szeretet. Édes Atyánk, ki minket ugv szeretett, Kincset adott, s ez: Hit, Remény, Szeretet Öröm közé ha a sors ürmöt vegyit, Csüggedt lelked tartsa fenn akkor a hit. Ha vihar ér élted zajgó tengerén, Legyen veled a biztató szép remény. Kiben bízol, ha csalódnod kell neked, Lelked akkor hassa át a szeretet. Fohászkodjál liö imában, szüntelen: Oh! e hármat add meg nekem Istenem! Különfélék. Nagy Sándor Macedónia királya, midőn az Indiák gazdagságáról hallott, országát felos^tottakatonái között. Valaki azt kérdezte tőle, mi marad magának ? O pedig azt felelte : megmarad a remény. En is ezt a drága kincset őrizem lelkemben tündöklő fényességében, bármit adjak is fel' “Vesd reménységedéi az Istenben." O cisszaszoritja az erkölcsi pusztításnak oceápi áramlatát. ' * * * Tartini a nagy zeneszerző, azt álmodta egy éjszaka, hogy a sátánnal szerződésre lépett, hogy az mindig az ö szolgálatában áll. Azt álmodta, hogy egy hegedűt adott a sátán kezébe, melyen az olyan szépen játsott, Jiogy meghatottságában a szerző fölébredt s a darabot lekottázta és lett Tartini leghíresebb zenemüve: "Az ördög szonátája", egy álmodott kitűnő zenedarab; mégis alapjában el van hibázva, mert minden édes dallam, minden összhang a mennyből származik, a pokolból csak ellenkezés, hangzavar származik. Minden ellenkezés, viszály, gyűlölködés, rágalmazás, irigység, boszszuállás a .sátán szonátája, ördögi hangfutam, ördögi fantázia, pokoli induló, a kárhozat allegrója. * * * Ezelőtt 25 évvel halt el egy hires német csillagász, Müller, a ki többrendbeli tudós könyveket irt. Müveiben, társalgásában, tetteiben számtalanszor adta jelét legbuzgóbb keresztyén vallásosságának. Gyakori mondása volt: “A valódi természetvizsgáló sohasem lehet istentagadó ; mert a ki oly mélyen tekinthet az Istennek műhelyébe, mint mi, s anv- nyi alkalma van csodálni az ö örök bölcseségét és következetes törvényeit, annak mély alázattal térdet kell hajtani egy felsőbb szellemi hatalom előtt“. S ö csakugyan egész életében a jó keresztyén jellemét mutatta fel. Midőn legutolsó lakhelyére be akart lépni, a bibliát vette kezébe s igv szólt: “Mindenekelőtt ezt a könyvet kell’uj lakhelyünkre be- vinniink és én magam akarom azt bevinni".Ez a kiváló férfin nagy tudós volt s mégis lelkében szegénynek érezte magát, hány ember van . ki nagyon kevés tudománynyal rendelkezik s mégis nem akarja elismerni Azt, a kinek dicsőségét az egek hirdetik! * * * Nagy embereknek utolsó szavait hívén feljegyzi a történelem. Bismarck utolsó szavairól most kapunk hirt Berlin-
