Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-10-31 / 12. szám
4 ESTE. Égalja sötétlik, közéig az ég árnya, Lassanként szétterül lomha, barna szárnya. Befedi az eget, be az egész tájat, A lárma elpihen, hangtalan csönd támad, A nap küzködői nyugalomra mennek, Munkás kéz, fáradság lassan elpihennek. Én is, ki egész nap a gond földjét járom, Aminek öröme is válltörő járom, Leteszem a kapát, leteszem az ásót, Nehéz aggodalom rögeiben járót, Letörlöm nyomait izzadság csöppjének. S csöndes békességgel nyugalomra térek. Mielőtt azonban szememet lezárnám, Hogy újra a hajnalt, a holnapot várnám, Mely ismét a munkás terhek útja lészen, Hálaima támad szivem rejtekében, És száll lassan, lassan az egek egébe, Ottan is, ottan is a Urnák elébe. — Te Uram, te vagy az, ki most is megáldott, Legyen a te neved ezerszer is áldott! Te Uram, te vagy az, ki mostan is védett, Szálljon érte hozzád magasztaló ének! Te Uram, te vagy az, ki most is vigyázol, Te Uram, Istenem, sohase vagy távol! Oh, légy holnapra is, ha a tövist járom, Kegyes megsegitőm, vezérem, istápom. Tehetlen magamra ne hagyj soha engem, Ápold Uram, ápold én együgyü lelkem, Hogy meg ne botoljam a tengernyi bajban, De neved örökké fennen magasztaljam!. ... Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület összes osztályainak. Szétvetés. A Whitsetti, Pa., osztály utjáni tagtársunknak Fad- gyas Istvánnak félsegélyét 20—20 centben egyesületünknek mai napon lévő összes 777 tagjára a midőn ezennel kivetjük, szeretettel kérjük az osztályokat miszerint ezen összeget tagjaiktól beszedvén törvényes időn belől a vezértestületi pénztárba beszállitani szíveskedjenek. Kelt Cleveland, O. 1900. okt 27-én. CSUTOROS ELEK, MOKCSAY BÉLA, vezértestületi elnök. vezértestületi jegyző, Ki keres munkát *? Tudatom a munkakereső magyarokkal, hogy Dayton- ban, O., a vasgyárban a munka teljes erővel folyik s úgy módiászok, mint közönséges munkások (léoerek) azonnal alkalmazást nyernek. A módiászok darabszámra szépen keresnek, a „léberek” 14 centet és még többet kapnak egy órára. Magyarul is lehet Írni e címre: Jao. Moskovitz, c o. Mall. Iron Co., Dayton, O. Higyjünlí-e babonában í Csodálatos, hogy az embert bár mindenütt az isteni bölcseség és mindenhatóság müvei veszik körül: bajaiban még sem ott keresi szabadulását, a hol kellene, tudniillik Istennél, hanem Istenen kivül emberekben, teremtett állatokban, babonás szokásokban. A fü gyökeréből, ha levágta a kaszás, egy láthatatlan erő uj hajtásokat növel, a faágon, ha letörte a vihar, uj lomb fog növekedni; mindenütt egy gondviselő kezet látunk, mely kötöz, gyógyit, fen.tart mindent, mit megalkotott; tőle jön a nagy természetben a legkisebb tárgy, a legparányibb féreg élete küzdelme, halála a lelket Istenhez vezeti, -— csak a tudatlan ember nem akar menni O hozzá. Ha valaki tudni szeretné jövőjét, nem az Istentől kérdezi lelkének nagy bizodalmával: „Uram! jelentsd m e g nékem az én végemet, az én napjaimnak mértéke mennyi légyen, h o g y m eg t u d j a m, hogy csak ideig való vagyok!” Hanem e helyett odatartja kezét egy vándor kuruzsló elé, hogy tenyerének vonalaiból mondja meg jövőjét, hogy mondja meg, hogy meddig él. A betegek és nyomorultak nem a jo Istenhez kiáltanak: „Uram könyörülj rajtunk !‘‘ hanem csodavető képekhez zarándokolnak azt hivén, hogy azokra rá kell tekinteniük és azonnal meggyógyulnak. Az egyik ember kártyavetőktől akarja megtudni a jövőt, a másik rostaforgatás által gondolja megismerni azt a tolvajt, a ki jószágában megkárositóttá; az egyik az eltemetettek lelkének hazajárásával rémit s a másik meg merne rá esküdni, hogy kisértetet vagy ördögöt látott. Hogy ezek a régi időkben megjárták, azt kimagyarázza a tudatlanság, a lelki műveltség azon alacsony foka, melyen akkor az emberek áliattak. Sebből kiindulva nem csodálkozhatunk azon, hogy Saul király az ellenségtől való félelmében fölkereste az endori varázsló asszonyt s arra kérte, hogy támaszsza fel Sámuelt, mert az ő tanácsát szeretné hallani. De ma már, midőn a legszegényebb emberben is több lelki világosságnak kellene lennie, mint akkor egy uralkodóban volt; most, midőn már a Jézus tudománya megvilágositot- ta a tudatlanság éjjelét; most, midőn a művelődés oly rohamosan halad s a népek oktatása a kormányok legkiválóbb gondját képezi, most már megfoghatatlan, högy híveik akadnak oly tanoknak, melyek ép oly nevetségesek, mint a mily szánalomra méltók. Szégyennel és fájdalommal kell megvallanunk, hogy közöttünk is akadnak a hitben oly erőtlenek, a kik elébb- valónak hiszik a sötét babonát, mint az Istennek beszédét. A mikor nehéz betegök van, elhanyagolnak minden orvosi segélyt, más vallásu öregasszonyokat hívnak azok mellé és iájok imádkoztatnak azon hitben, hogy ez az imádság meggyógyítja a beteget. Öreg asszonyokat hívnak közbenjárókul Isten és emberek között azok, kiknek már rég megmondatott, hogy e g y a közbenjáró Isten és emberek között: a Jézus Krisztus. Nem a betegekért való imádkozást
