Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-10-10 / 9. szám
kor vallást tesznek; hol vannak, a kik nem életöket, csak a világi hiúságot és vétkes gyönyöröket s élvezetet feláldoznák a Krisztusért és az ő anyaszentegyházáért; hol vannak a kik Isten országát szívvel lélekkel terjesztik e földön; hol vannak, a kik a bűnt irtogatva, igazán harcolnak Krisztus anyaszentegyházának ellenségeivel? Bizony fájdalom,de igaz,hogy ma már az égi hit,a mely a mi felejthetetlen dicső őseinknek sok kínzásoktól hire megtört lelkét oly fényesen bevilágította, még a sötét bőr-. tön falai közt is, a legtöbb ember szivében, lelkében nem egyéb homályos sejtelemnél. Oh dicső ősök, ti az üldözésektől való féltetekben földalatti barlangokban, sziklahasadékokban, temetőkben, pusztákon is összegyűltetek az Istent imádni, dicsérni. Fájdalom, a ti utódaitok, a mai keresztyének között nagyon sokan vannak olyanok, a kik az Isten szent napján, a vasárnapon a helyett, hogy megjelennének Jstent imádni, dicsérni a nyilvános istenitiszteleten a templomban, italmérésekben, vagy magán házaiknál ivással, kártyázással, részegeskedéssel, átkozodásókkal, léha trágár beszédekkel, istenkáromlással töltik idejöket. Vannak olyanok is, a kiket a vagyon, a gazdagság túl hajszolása nem ereszt be a templom ajtaján, vagy más valami világi hiúság. Hát téged kedves olvasó mi tart vissza? Semmisem, azt mondod. Azon én nagyon örülök. Ne is tartson egyikünket sem vissza semmi, látogassuk szorgalmasan az Isten házát, hitünkben ne ingadozzunk, vallásunkat tartsuk meg, egyházunkat szeressük, annak felvirágoztatására minden erőnkből munkálkodjunk. Olvassuk és terjesszük a jó könyveket vallásos iratokat az evangyéliumi szellemi lapokat s ragadjuk kezűnkbe a fegyvert az egyház ellenségeinek legyőzésére és pedig a tiszta vallásos meggyőződés fegyverét. De talán azt kérded kedves olvasó, hogy hol van az ellenség? Hiszen most nem üldöznek bennünket, sváb adón imádhatjuk, dicsérhetjük Istenünket, nem erőszakolnak, hogy ezt vagy amazt higy- jük, mert ha nem, elveszik minden vagyonúnkat, sőt még életünket is, mint őseinket erőszakolta az akkori ellenség. Ez igaz, kedves olvasó, s mi ezért hálával tartozunk a mi mennyei Atyánknak, hogy megszabadította egyházunkat az ilyen ellenségektől, de vannak a mi egyházunknak ennél még veszedelmesebb ellenségei és pedig belső ellenségei, a melyek többfélék és mind egy-egy tábort képeznek. Én ezek közül csak háromfélét említek meg: a hitetlenséget, a vallás iránti közönyössége; és az egyháziatlan- ságot. Ez a három van leginkább elterjedve egyházunknak minden rendű és rangú tagjai közt, ugyannyira hogy ha az egyház lelkészei, buzgó tagjai, lelkes hívei kezekbe nem ragadják a tiszta vallásos meggyőződés fegyverét s vele egész nyíltan és bátran nem harcolnak az egyház eme veszedelmes ellenségeivel szemben, bizony félő, hogy ezek megrongálják a magyar protestáns Sionvárának e tengeren túli idegenben még csak most épülő falait. Harcoljunk hát magyar protesátns testvéreim, az egyetemes magyar protestáns egyháznak az isteni gondviselés által e messze idegenbe szét szórt tagjai, harcoljunk, ha méltó utódai akarunk lenni a mi halhatatlan emlékű dicső őseinknek. Ha ők megtudtak halni is hitükért vallásukért, egyházukért és mindezeknek uráért a Jézus Krisztusért ;hát mine tudnánk érte élni? Mert már nekünk nem halni, hanem élni kell ezekért. Barnabás arcán felvillant az öröm sugara, midőn a Könyvet kezébe vette.... de mind járt szomorúvá vált, midőn lapozgatott benne. Nagy zavarba jött, imezett, ámozott, mig aztán nagy nehezen kinyögte: — Azt mondta édes apám, tessék beleírni ebbe a bibliába, hogy Füzesi Nagy Pálnak kölcsön adott 18 frt 67 krt és tessék beleírni a becses nevét is.. v azért, mert nekünk most nincsen pénzünk visszafizetni, de erre az Írásra bizonyosan megadjuk az interesével. No ez ugyan hires fordított közlemény — gondoltam magamban. Egy kicsit boszantott a dolog, tanácskoztam a feleségemmel. Az asszony hite erősebb volt mint az enyém. — Add vissza nekik, ird bele azt, a mit kívánnak, hiszen magyarok. * , * * Teljes tizenöt esztendő telt el azóta, a feledény ség fá- tyola ráborult erre a dologra is. Ez idén husvét előtt Orso- váról levelet kagtam Nagy Pál uramtól, melyben jelenti hogy meg fog látogatni. A mondott időben csakugyan megjött az én bibliás tinberem, de nem egyedül, hanem vele jött a férfiúvá lett Barnabás is, meg egy iruló-piruló csinos hajadon. Nagy Pál uram csak a tisztes kékbeli magyar ruhát viselte, de a fia, meg a leánya már uriasabb megjelenésü- ek valának. — Eljöttünk tiszteletes professzor uram, hogy azt a régi adósságot kifizessük. A jó Isten megsegített. Két fiam a Vaskapu szabályozásánál géplakatos, én felügyelő vagyok. .. .ennek a kis leányomnak, — a ki akkor, 15 esztendő előtt a mi nagy nyomorúságunkban elveszett lélek volt, — szintén akadt szerencséje, megkérte egy hajókormányos. Felénk fordította az Uraz ő fényes arcát. Elhoztam a bibliát is. Tessék beleírni a régi irás alá: Megadta a tartozását becsületesen. — Azután még egy kérésünk is lenne.Három hét előtt megszületett az első unokám, a Barnabás kis leánya.... hát hogyha a keresztszülői tisztet kegyesek lennének elfogadni. Persze, hogy elfogadtuk kész örömmel. * * * , E nyáron a Herkules-füidőbe rándultunk ki. Orsován azt indítványozta a feleségem, nézzük meg a kis keresztleányunkat. A koronakápolnához vezető ut mentén találtuk Fel Füzesi Nagy hajlékát. Mosolygó napsugárban fürdő virágos udvar, szőllővel befuttatott verenda, az udvar végében a Duna felé térés kert. a tiszta ház, első pillanatban tanúsították, hogy ott rendes, boldog emberek laknak.
