Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-10-03 / 8. szám
/ Hazai Hírek. Budapest. Furcsa, a mikor egy mellszobornak lába kél s ez mégis megesett a Svábhegyen. Egyik legszebb pontján, a Széchenyi-hegy oldalában sziklába vájt fülkében már hat év óta áll Szényenyi István gróf bronzból való mellszobra. A budai turista egyesület készítette a szobrot. A városi kertész minap reggel arra járt s észrevette, hogy a szobornak hült helye van. Rögtön értesítette a lopásról a rendőrséget, a mely megállapította, hogy a szobrot ismeretlen tettesek letörték az alapzatról s kocsin elvitték. Az ércöntő műhelyeket már bejárták a detektívek, mert valószínű, hogy a drága bronzot ott akarják értékesíteni a tolvajok. Arad. Aradon a« Andrássy- és Petőfitér sarkán a Bing-féle kétemeletes palota kigyuladt és leégett. A kár’ mintegy 40,000 forintra becsülhető. Epetjes. A deletei erdőben, Sárosmegyében meggyilkolták Dácsái János gazdát. A gyilkost Anderkó István személyében elfogta a csendőrség. A gyilkos beismerésben van. Tettét boszuból követte el. Kassa. Az abauj-megyei József-pusztán Dravek István gazdatiszt reggel vadászni ment azzal a kijelentéssel, hogy csak este tér haza. Mikor este hazaért s benézett a háza ablakán, azt látta, hogy fiatal feleségét egy ismeretlen férfi átölelve tartja. Hirtelen erőt vett rajta a féltékenység s pillanatnyi felhevülésében lekapta fegyverét s rálőtt — az ablakon keresztül — a szerelmes párra. Az asz- szony is, férfi is sebesülten estek össze. Csak utóbb tudódott ki, hogy a férfi az asszony közeli rokona volt, a ki látogatóba érkezett Dravekékhez, s a féltékeny férj ok nélkül lőtt rájuk. Szerencsére a fegyver csak seréttel volt töltve és a sebesülések nem halálosak. líöszvényes. Valósággal a középkort elevenítette föl Köszvényes biliarmegyei község derék bírája, úgy büntetett meg egy szegény asszonyt, ahogy az a régi jó időkben volt szokásban. Történt, hogy egy Homkuc Todora nevű asszony a mezőre ment, megnézni, hogy érik-e már a földjén a paszuly s visszajövet a más földjéről letört nehány cső tengerit. A csősz azonban rajta csípte, s elvezette Mety Vazul főbíróhoz, a ki is szigorúan törvényt látott a bűnös felett. Először is elitélte öt forint pénzküntetésre, s mivel az asszony tán életében se látott annyi pénzt egy rakáson: megzálogoltatta. De ez még nem volt elég. A főbíró előhivatta a kisbisbirót és megparancsolta neki, hogy dobszó mellett vezesse végig az az asszonyt a falun. A parancsot persze végrehajtották. A szegény asszonyt szégyenszemre végig vezették az utcákon, közben dobpergés után tudatva az egybegyűltekkel: — Ilyen büntetés éri ezt az elvetemült teremtést, mert hat cső tengerit el akart lopni! A község lakói fölháborodtak a dolgon és panaszt emeltek a főszolgabírónál. Oszék. Osókási András őszéki lakos a radnai buosu- ra ment, hogy bűnös lelke egy kissé megtisztuljon. Úgy látszik azonban, hogy a búcsú nem volt elég bűneinek bocsánatára, mert a szegény ember egy utszéli akácfára akasztotta magát. Az arrajárók persze nagy rémülettel vették észre, hogy a szél egy akasztott embert himbál és siettek a rendőrséeet, a dologról tudatni A rendőrség oda is sietett, de a holttest már a földön feküdt, mert a szatyin- madzag elszakadt. Pozsony. A magyar protestáns irodalmi társaság szept. 19-én tartotta nagygyűlését Pozsonyban, a hol a két protestáns felekezet kitűnőségei, világiak és egyháziak egyaránt, gyűltek egybe, nem annyira irodalmi kérdések megvitatására, hanem mint a társaság elnöke, Hegedűs Sándor miniszter magát kifejezte, társadalmi hatásért az egyház érdekében. A társaság papi elnöke, Gyurátz püspök a felekeztek egymáshoz közeledését és a felekezeti békét hirdette. Hegedűs miniszter pedig a népnek hittel való, vallási kielégítését hirdette, mint a mi nélkül a nép vezetése kiesik a hivatott kezekből. Ritvók Zsigmond táblai elnök fölolvasásában följajdult a protestantizmus ellenálló erejének elernyedése és a protestáns hivek számá-nak apadasá miatt. líákos Csaba. Fazekas Szabó Andrást egész Rákoscsaba községe úgy ismerte, mint házsártos, hirtelen haragú és veszekedésre mindig kész embert. Különösen a családja szenvedett sokat a durvaságától. Egy födél alatt lakott a vejével, Újlaki Mihálylyal, a kivel még legjobban megfért, de annál többet szenvedett tőle a menyecske leánya, Újlaki Mihályné s az unokái. A feleségét is elhagyta: ez külön élt tőle. Minap reggel F. Szabó András szénát adott el és a bevett pénzből jól bepálinkázott. Hazaérve, a leányával összeveszett és azt, meg a kis gyermekeit, kikergette az utcára vas villával; még a bölcsőben fekvő unokáját se kímélte, felrúgta bölcsőjét. Ujlaky Mihály a mezőről jött haza munkából, a mikor az utcára kivert családja sírva fogadta. Behajtott az udvarra s az öreg Szabó Andrást az istálló ajtajában találta, akkor is kezében volta vasvilla: — Hát sehogyse nyughatik apám, — szólt rá a békés munkásember hírében álló gazda az apósára, — mindig saját vérét üldözi?---— Még te is beszélni mersz! — ordított a részeg ember — s a vasvillával neki ment a vejének. Azt elfutotta a méreg és lekapva szekeréről egy másik vasvillát, azzal a támadó felé sújtott. A veszedelmes fegyver jól talált: F. Szabó András visszatántorodott. Újlaki még vagy kétszer ráütött apósára, feléje is szúrt, mire az összeesett és pár perc múlva kiadta lelkét. Újlaki Mihály azonnal a községházára ment és följelentette magát. A vizsgálóbíró kihallgatta az összes szemtanukat, a kik mind' azt vallották, hogy Újlaki Mihály önvédelemből ütötte le dühöngő apósát.
