Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-26 / 7. szám
felett nem kell bánkódni. A távolról jövő barát igen kedves. A bölcs embernek nincs oly dolga, mely miatt veszekedni lehetne.* Ne legyen barátod, ki nem hasonlit hozzád. Ha barátodnak tanácsot adsz, kerülni fog téged. A gonosz ember életét a jó szerencse védi. Konfucziust ötszáz évvel halápi után hercegi rangra emelték, minden nagyobb városban templomot emeltek a tiszteletére s életének minden mozzanatához regéket és legendákat fűzött a kínai nép. Konfuczius vallásrendszere haladást nem ismer s ez által minden fejlődést gyökerében elfojt. Ez a megrögzött ósdiság a kínai vallási zavaroknak egyedüli szülöanyja s ebből magyarázható ki Kínának évezredes szellemi tespe- dése. Kínában mind a kiváló egyéniségek fejlődésének, mind — ha tán mégis jönnének létre — azok érvényesülésének el van zárva az útja. Már pedig minden olyan felfogás, mely az egyszer meglevő dolgot tökéletesnek, váitozhatat- lannak nézi, akár az államszerkezetben, akár a tudományban, akár az erkölcsi felfogásban, akár a hitrendszerben, az maradiságra vezet Kínában ép úgy, mint Kómában s egyebütt. Y. N. Esketési beszéd és imádság. Tartotta tiszt. Csutoros Elek New Yorkban, aug. 19-én tiszt. Kutliy Zoltán ref. lelkész és Took, Anna urhölgy esküvője alkalmával. Keresztyén jegyesek! Elhagyva a távoli otthon küszöbét, elhagyva azon gyülekezetét, melynek legeltetésére az Isten kegyelme és pásztorok fejedelme által hivattam: ide jöttem ez óriási világvárosba, ezen nem pásztorkodásom alá eső egyházba. Itt állok az előttem eddig ismeretlen templomban, rám nézve szokatlan helyen, nem azért, hogy a gyülekezetnek hirdessem Isten örök igéjét; mert hiszen vane gyülekezetnek arra hivatott, rendes prédikátora, hanem azért, hogy e szent helyen elfogadjam e gyülekezet lelkipásztora és szive választottjának házassági életre lett elhatározását megszen- tesitő, s megpecsételő — „igen” — szót. Egy évtizedet immár meghaladó lelkészi liivatalosko- dásom ideje alatt, sokszor volt alkalmam jegyesek frigyére kérni áldást Istentől, százakra megy számuk azoknak, kik ajkaimról hallottak a lelkészi tanácsot, utasítást, midőn a családi élet kertjébe elindulandók valának. Állottak előttem, mátkapárok, kiket lelkemhez a testvériség, rokonság, barátság kötelékei csatolának,hoi:y ilyenkor bennem a papban az ember is előtérbe lépett, az igen természetes. Jelen esetben sem maradhatok közönyös, lelkem az érzelmek árjától ment nem lehet,midőn csak a közel múltban a távoli édes magyar hazában hivatali segédtársam s ma itt e tengerentúli idegenben, az idegen népek és különböző felekezetek tengerében immár lelkipásztori társamnak s szive választottjának házassági frigyét megkötni s a vallás nevében arra Istennek áldását esdeni feladatom. Vajha aminő hatalommal ment Jézus az éhezőkhöz, betegekhez, halottakhoz, oly hatalommal jöhettem volna én is hozzátok, hogy reményeitek, vágyaitokat betölt- hetném, hogy midőn szolgálatomat különös ragaszkodással vettétek igénybe, azt mondhatnám: a ti hitetek megtartott titeket. Vajha az élet mosolygó örömvirágait egy koszorúba fűzve hálántékaitokra fűzhetném! Vajha az élet különböző alakulásai s változásaiban feltünedező édes, boldog órákat egygyétéve egy hosszú életpályává varázsolhatnám át számotokra, mely felett a megnyugovás és béke szelíd angyala ragyogjon! Ez lenne visszfénye, megtestesülése azon baráti érzelemnek, mely szivemet ez ünnepélyes órában elfoglajal! De hol az emberi kéz, mely a titokteljes jövő eseményeinek láncszemeit úgy egymáshoz fűzni s a felettünk átviharzott bu és öröm változatait egymással annyira kibékíteni tudhatná, hogy mindig kedves, gyönyörökben gazdag órák maradjanak számotokra fel. Mi egy magasabb világ atyai elhatározás befolyása alatt állunk s a lélek magasztos erőinek kifejtés által eme Fővalóval lett egyesülés adhat egyedül nyugalmat és boldogságot és a szeretetben élő lelkek számára van fentartva az úgy mást felváltó örömnek soha el nem hervadó koszorúja. Tiszteletes férfiú! kit az Ur, anyaszentegyháza egyik nyájának őrévé és pásztorává tett, midőn ezen melletted álló virágzó hajadont, mint megfutott pályád fáradozásainak jutalmát szivedhez emeled, hogy boldogítson téged: jól tudhatod, miszerint megkötendő szövetségteknek, nagyabb erkölcsi jelentősége van, mint az életben annyiszor ismétlődő s különböző behatások nyomán létre jött házasságifrigy kötésnek szokott lenni. Jól tudhatod, hogy együtt futandó pályátok minden egyes mozzanatainak mint egy egy tündöklő meteornak, fénynyomokat kell hagyniok magok után, hogy ekként a családi élet azok előtt, kik reátok néznek, kimagasodjék azon alacsony helyzetből, hová azt az aranyborjút imádó kor, az anyagi érdekek nevében taszitá. Te ismered, neked ismerned kell mi feladata, hivatása egy lelki pásztornak,kire egy gyülekezet szellemi és anyagi ügyeinek gondozása van bízva, tudnod, ismerned kell, hogy reánk sokaknak szemei tekintenek; egész életünk mint jó példa, vezér szövétnek kell, hogy tündököljön hallgatóink előtt. Nekünk nem szabad egy percre sem felednünk szent könyvünk ama parancsát: „ügy fényljék a ti világosságotok, hogy mások is látván a ti jó cselekedeteiteket, dicsőítsék a mennyei Atyát.” Te most válutján állasz életednek. Eperétől fogva az ifjúság ábrán íjait, a röpke képzelet alkotta légvárakat elhagyni, kerülni, ezután szivei lélekkel hivatásodnak, családodnak élni vagy köteles; menyasszonyod elhagyja atyját anyját és testvéreit és sorsát-sorsodhoz — jövőjét-jövődhöz csatolja, szived szerelmét szerelemmel viszonozva, boldogságát, jövőjét kezedbe teszi le. Oh azért ne feledd a felelősség súlyát, mely osztályrészed lesz, midőn férjjé tesz az eskünek szava! Nen mondom én, hogy ezután ne keljen ajkadon dal, ne repüljön lelked a költészet téréin, csak azt jegyezd meg magadnak, hogy az élet egy nagy próza s azt költészetté
