Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-19 / 6. szám
4 utolsó csepp vért. A különbség csak az, hogy a pióca, ha már teleszivta magát,elereszti áldozatát, — mig a truszt sohasem akar megtelni. És miért ne tegyék, ha szabad nekik! Üzelmükért nem vonja őket felelősségre senki, csak — talán a jó Isten. Hogy bármely cikknek a monopolizálásában óriási összeg van. az tagadhatatlan, valamint az is, hogy ezeket a sok milliókat a szegény munkás nép i z z a dj a ki • Minden uj truszt uj terhet nyom a munkás vállára, A cukor truszt kényszeríti, hogy évről évre többet fizessen a cukorért, mit családja fogyaszt és ugyanezt teszi a hús truszt,a liszt truszt és még számtalan más truszt és truszt. Mindaddig, mig a monopol állami felügyelet alatt áll, a veszély nem olyan nagy, mint mikor azt magán egyének keresik.Lám Magyarországon is ottvan,hogy többet ne említsünk, a dohány és a só monopólium, de mivel nem magán embereknek, hanem magának az államnak a kezében van, elviselhetetlen terhet a nép vállaira nem'rak. A nyomasztó pénzviszonyok természetesen megtermik a gyümölcsöt.A mig truszt uj adókat ró a szegény ember vállára, addig a munkás fizetése nem javul. A trusztok az okai, hogy az a család, mely pár év előtt, mondjuk, heti 6 dollárt költött az életfenntartásra, ma ugyanoly gazdálkodás mellett 7—8 dollárt vagy többet kénytelen kiadni. De meg a pennsylvaniai bányamunkások másként is ki vannak aknázva munkaadóiktól. Ott van például a társaság által fentartott sztór, hol munkások félig - meddig kényszerítve vannak szükségleteiket beszerezni,— persze jó, borsos áron. A kiaknázott szénnek mérlegelése sem valami egyenes utón megy végbe. Mig a társaság a munkásoktól 3000 fontot kíván egy tonnára, a szénfogyasztó közönség csak 2000 fontot kap tonnánként. Óhajtanók,hogy a munkások ki tudnák vívni azt,hogy helyzetük türhetőbbé váljon, azonban arra figyelmeztetjük honfitársainkat,hogy bármint alakuljanak is a viszonyok: legyen sztrájk vagy békésen intéztessék el a munkás viszály, ne engedjék elragadtatni magukat sohasem a szenvedély hevétől; higgadtan, meggondolva cselekedjenek és óvakodjanak minden erőszaktól és vérengzéstől. Ezt követeli első sorban a magyar név tisztessége, másodsorban kinek—kinek saját jól felfogott-érdeke. Barton József. ta a gyülekezetei s a New Yorki Magyar Dalárda rázendített az „Isten áld meg a magyart” kezdetű hymnusra, melyet az egész gyülekezet állva hallgatott végig. * * * íme igy végződött a new yorki magyar reformátusok szept. 16-iki ünnepe. Erős a reményünk, hogy az itt hirdetett eszmék visszhangra találnak annak a százakra menő hallgatóságnak a szivében, kiknek Amerikában is ez a jelszavuk: Istenért és a hazáért. Az a fény, mely az ünnepélyen nevünkre, szállt, mint a hitnek mennyei sugara fog bennünket előbbre és előbbre juttatni azon az ösvényen, mely templomépitésünk kérdésének biztos megoldásához vezet. S ha majdan leborulhatunk az általunk épített templom küszöbén: az isteni gondviselés által ránk hagyott s általunk bevégzett eme munkában, melylyel a vallásos és nemzeti kötelezettségek iránt legszentebb hálaadónkat leróttuk, megdicsőül a magyar név s e dicsőség fényt lövel a késő nemzedékre is, KUTHY ZOLTÁN, new yorki ev. ref. lelkész. New Yorki Magyar Ref- Egyh. Betegs- Egylet Alakult 1900. junius 17. Elnök: Pet'heő Bálint; ál-elnök: Pavelka Pál; jegyző T-dő. Kuthy Zoltán ref. lelkész; -pénztárnok: Varga József; elenőr: Némethy Károly; számv. biz. tagok: Juráéi István, Hidegh István, Pálóczy Sándor. Gyűlés minden hó első -szerdáján tartatik. Egyleti levelek a következő címre küldendők: Rév. Kuthy Zoltán, 108 Seventh St., New York, N. Y. csak egy részét lehet rábírni, hogy az egyháznak tagja legyen, már beteljesedik az én jóslatom. „S van még egy, a mit különösen megjegyezni kivánko. A new yorki magyar ref. egyház alakítson vasárnapiiskolát, hol a hit tárgyai taníttassanak magyar nyelven s igy az itt született gyermekeknek alkalmuk lehessen öntudatosan megtanulniok azt a drága anyanyelvet, mit az amerikai magyar nép oly nagy gonddal ápol. Mert angolul az amerikai gyermek magátél is megtanul. Ennek a magyar vasárnapi iskolának a létesítéséhez én minden kigondolható segédeszközt örömmel megadok. Addig is, mig ez a szép terv megvalósul, a magyar gyermekeket szives szeretettel látom vasárnapi iskolámban, melyet e templomban vasárnaponként tartok. És ha a magyar iskola talpra áll, átmehetnek abba. Kívánom, hogy elkészüknek ez iránt való fáradozását mentülelőbb siker koronázza; ahhoz pedig, hogy a new yorki magyar reformátusok minél előbb saját templomukban dicsérhessék az igazak Istenét, teljes tehetsegem szerint szintén örömmel közreműködöm. Én ugyan nem láttam soha szép Magyarországot s nem voltam szemtanúja a nép vallásosságának s nemzeti erényeinek Magyarországon mint az előttem szónokló Dewins lelkésztársam! de itt, e mai napon örömmel teszek bizonyságot arról, hogy az amerikai magyar reformátusok eddig kifejtett missziói munkáját látva, a magyar név előtt őszinte tisztelettel hajlok meg.” Dr Redmond lelkes szavai után a gyülekezet az I-ső dics. 7-ík versét énekelte, mely után Barton József, a „The Mutual Life Insurance Company of New York” tisztviselője hatásos szavakban fejezte ki a gyülekezet köszönetét angolajku lelkészeinknek az irántunk nyilvánított szives jóakaratért. Majd Kuthy Zoltán lelkész megáldot-
