Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-12-26 / 20. szám
Oh, ha majdan futásom elvégzem, S e romlandó testből kivetkezem, Nem vihetek hozzád érdemeket, Hogy azokért jutalmazz engemet: Ön igazságomban nem bizhatok, Tói tudom, hogv én elbukott vagyok. (Róni.III. io.—12. Zsolt. Ll. 7.) El buktam s fel nem emelkedhetem. Te emelsz fel végtelen kegyelem. (Ef. II. 7—9.) Benned bízok, a te érdemed nagy, • l' Éltem, reményem minden te vagy. (Csel. IV. 12.) S hiszem ezt, bírván ígéretedet, Hogy te tiéidet meg nem veted; Előttem is megnyitod egedet, Hogv a hol te vagy, én is ott legyek. (Ján. XII. 26. XVII. 24.) S fel veszel az örök dicsőségbe, Hogy ott éljek téged dicsőítve. Nem század és nem ezred évekig: Örök létig s időtlen időkig. Különfélék. BOLDOB ÚJÉVÉT kívánunk lapunk olvasóinak. * * * Néhány hét múlva immár félesztendeje lesz annak, hogy lapunkat megindítottunk. Igyekeztünk arra, hogy erős, tiszta református szellemű lapot adjunk az amerikai magyar refor- mátusság kezébe. Célunkat el is értük. Mert az a lelkes tábor, mely lapunk köré csoportosult, éló' tanúbizonysága annak, hogy az ébresztő szó nem hangzott el hatástalanul; lelkesedéssel fogadták s ma is lelkesedéssel karolják e lapot minden felé. Mer t hogy egy oly lapra, melyet minden református ember a magáénak vallhat. nagy szükség van, — azt könnyű belátnia mindenkinek. De most már szeretettel kérj ük mi is azokat az olvasóinkat, a kik az elöfizetéi díjjal mindezideig hátralékban vannak, ne várjanak újabb felszólítást, hanem a lap előfizetési diját szíveskedjenek vagy money orderen, vagy registered letterben Rev. Konyha Pál dinére (Bates Street, Hungarian Reformed Church, Pittsburg, Pa.) minél előbb beküldeni. Pénzbe, sok pénzbe kerül egy lap fenntartása serösen meg vagyunk győződve, hogy olvasóink haladéktalanul teljesitendik kérelmünket, annyival is inkább, mert ezzel a magyarság és a magyar reformátusság szent ügyét segítik diadalra. ❖ * >0 Nagy Sándor császárnak volt egy kedves generálisa, a kinek megengedte, hogy a mikor szüksége van pénzre,any- nyit vegyen az állam kasszájából, a mennyit akar A generális élt is szabadsággal bőven. A kincstartó meg szó nélkül fizetett nyugtázó céduláira mindig. Hanem egyszer olyan nagy summáról állította ki a cédulát, hogy a kincstartó nem merte kifizetni. Elment a császárhoz, hogy ni ez a generális oly teméntelen pénzt kíván, hogy azt nem lehet kifizetni. Mire a császár nagyon megharagudó;t s meg dorgálta a kincstartót: hát nem tudod-e, hogy 'azzal csak megtisztel engem és az országot, ha minél többet kíván? Hogy ez igaz-e, vagy csak mese nem tudni. De az bizonyos egy igaz, hogy Isten csakugvan megadta nekünk azt a szabadságot, hogy a mennyei kincsekből annyit vegyünk, a mennyit akarunk és őt csak megtiszteljük azzal, ha mennél többet kérünk tőle. * * * Egy amerikai milliomos egyszer vasárnapra is valami munkát adott embereinek. Egy fiatal ember azonban kijelentette, hogy ő vasárnap nem dolgozhatik. „Miért?“ „Mert a lelkiismeretem tiltja.“ Ezért a milliomos elbocsátotta. Az ifjú, a kinek pedig elaggott édes anyját is kellett tartani, inkább megvált jó állásától, minthogy az Ur parancsát megszegte volna. E miatt nagy nyomorba is jutott, mert sokáig nem kapott állást. Egyszer azonban jött ahoz a milliomoshoz egy barátja, bankár, a ki valami uj bankot alapított, oda keresett valami megbízható pénztárnokot. A milliomos mindjárt ajánlotta is azt a fiatal ember, a kit elcsapott. „De hiszen azt te elbocsátottad állásából“, veté ellen a bankár. „Az igaz, felelt a milliomos, de c»k azért, mert vasárnap nem akart dolgozni. Azt vélem azonban, hogy ez az ember, a ki lelkiismerete iránti engedelmesség bői kész volt jó állásától megválni, a legalkalmasabb a pénztárnoki állásra, melyre csak igen megbízható emberek valók.” Amerikai Hírek. J ohnstow n, Pa. Lapunk felelős szerkesztője e Író tizenhetedikén Pittsburgba utaztában meglátagatta Johnstown városát is, mely alkalommal tiszt. Csanfordi Ferenc ref. lelkész vendége volt. — Springer I. és neje két leánykáját a johnstowni magyar ref. lelkésze e hó 17-én keresztelte meg Erzsé bet és Lina névre. Az Ur nevelje egyházunknak e legújabb tagjait. New Y o r k. Ugyancsak kellemetlen karácsonyi ajándékkal akarta meglepni egy new-yorki magyar (a nev/t kíméletből elhallgatjuk) Dudás János honfitársunkat, a ki a new-yorki ref. egyháznak is egyik buzgó presbitere. Éjnek idején, kezében egy hosszú késsel, be akart hatolni Dudásék szobájába. Az ajtó felett levő ablakot már ki is feszitette, de Dudás János idejében észrevette, lármát ütött s a betörő, a ki már fejét is bedugta az ablakon, egyszeribe “ visszahúzódott. Mondják, hogy részeg állapotban követte el ezt a jellemezhe- tetlen tettet. A mai világban tigy látszik nem csak az Istenről feledezik el egy nehány ember, hanem fittyet hány a felebaráti szeretetnek is. No de, a ki mint vet, ugv is szokott az aratni.
