Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-12-12 / 18. szám

4

zülök, hogy a míg az uj testamentum már 3 száz nyelvre van lefordítva, az ö anya nyelvükön még most sem jelent meg az és kérték alázatosan és sürgősen, hogy az evangyé- liomot adjuk kezükbe a paulikánus nyelven. En megtettem a szükséges lépéseket kérelmük teljesítésére; találtam egy ar- ravaló fordítót Bratán I., Temesvár szabad királyi város levéltárakká személyében és János evangyélioma már ez év elején megjelent a paulikánus nyelven a skót bibliatársaság költségén. Mikor a Bulgáriában élő paulikánusok látták ezt az evangyéliumot, kinyilatkoztatták, hogy annak a nyelve tökéletesen megegyezik az' övékével. A mi magyar pauliká- nusaink abban a véleményben vannak, hogy az ö nevük egy bizonyos Pál-tól ered, a ki bevezette őket Magyarországba, de most úgy tetszik nekem, hogy az a név öseredetii. A magyar paulikánusok Pál-ja voltaképen nem más, mint az ősidők paulikánusainak a Pál-ja.“

K u t h y Zoltán.

. A phoenixvfllei magyar ev. reí. templom felavatása.

Hogy azok a magyar telepek, a hol nagyobb számú magyarság lakik együtt, korán igyekeztek arra, hogy egyházi- lag is szervezkedjenek abban semmi csodálatra méltó dolog nincsen. A természetes fejlődés hozza ezt magával. De hogy egy aránylag kis telep gondoljon arra, hogy az Urnák házát felépítse; abban már van valami dicsekedésre s elismerésre méltó. A nagyobb telepek akkor indítottak egyházi mozgalmat, mikor biztosak voltak arról, hogy meg lesz lelki vezélen kincs-e a szent írásnak olvasgatása? Hát merné-e valaki állítani azt, hogy nem kettős kötelességünk nekünk, idegenben élő ref. magyaroknak az, hogy bajainkban, fájdalmainkban erőt, a szenvedések közt vigasztalást abban keressünk és találjunk? Hát nem kell-e nekünk itt, a hol a vallás úgy terem mint a gomba, felkeresni azoknak a férfiaknak az emlékét, a ki hívek maradtak a Krisztushoz ?

Kell, oh kell testvéreim! Nekünk, ha a munka fáradalmai között, az élet zsivajában elfáradunk, elcsüggedünk; mindannyiszor, valahányszor látjuk, hogy ez a nagy világ mint áldozik az aranyborjú körül; ha lelkűnkben olykor-olykor csendes estéken vagy álmatlan éjszakákon feltámad a honvágynak égető tüze, •— olvasgatnunk kell a szent Írást, a mely vigasztalást ad. Erőseknek kell lenünk a hitben és szeretetben s mindenek föltt szeretni az Istenházát, hol mindig az evangéliumnak igazságait halljuk.

Azonban hiába beszélünk mi itt, a katedrában, akár az angyalok nyelvén, ha ti odahaza nem elmélkedtek, nem gondolkoztok az itt hallottakon s nem olvassátok az írásokat.

Ha most haza mentek, vegye kiki kezébe bibliáját s olvassa el az Apostolok cselekedeteinek VI. és VII. részeit s többet el nem felejti István vértanuságának történetét, s ez a történet buzditson arra mindnyájunkat, hogy az igazságért élni, halni mi is készek legyünk, készek legyünk fölvenni a Krisztus igáját, a mely gyönyörüségteljes.

Kalassay Sándor.

rük, a ki őket vezetni, tanácsolni fogja, a phoenixvileiek önmagukban valósítják meg azt a munkát, a mely sokszor nehezebb, mint egy egész életnek a terhe, baja. . Es ezt a munkát fényesen valósították meg. Szinte az ősök buzgósá- gának a lángja vetett lobbot ott élő testvéreink szivében. Semmi nehézségtől, bajtól küzdéstől vissza nem riadva: csupán a szent célért lelkesülve valósították meg álmaikat..

Mert álom volt ez. . merész szép álom!..

1895-ben látogatta me^ először Harsányi Sándor akkor clevelandi, ma So. chicagói lelkész, a Phoenixvilleben lakó maroknyi reformátusságot. 1896 szeptember havában másodszor e sorok írója tartott itt lakó testvéreink között istenitiszteletet s már ekkor fel-fel hangzott a kegyes sóhajtás azért a helyért, melyben senkitől neqi háborgatva édes anya nyelvünkön s hazai szokásaink szerint dicsérhetnék az lírát ....

A vágy még nagyobb lett akkor, a mikor az ottani ref. templomot nem kaptuk volt meg istenitisztelet tartásra s egy iskola helyiségben kellett meghúzódnunk.. A trentoni lelkészi állás betöltetvén, phoenixvillei testvéreftrk az ottani lelkész szolgálatait vették igénybe, miután előbb nehány % hónapon át egy Radácsy Sándor nevű fiatal ember működött közöttük, mint “evangélista“ s a phoenixvillei protestáns egyházak megbízottja. Az evangélista ur azonban nem részesült a hiveii részéröl kellő pártfogásban s igy kénytelen volt Phoenixvillet elhagyni, bizonyságául annak, hogy a református magyarság ebben a tekintetben is ragaszkodik az ősi szokásokhoz s neki tizenkét iskolát végzett férfiak kellenek papok —lelkipásztorok gyanánt. . Bár — a mint a legtöbben tudjuk — Phoenixvillebenn, a munka ebben az időben nagyon lassan mozgott. A mindennapi szükségletre való is alig telt ki. A szegénység az Isten, háza után való vágyat .nemcsak hogy kí nem oltotta, hanem mégnövelte s már arra is gondoltak jó testvéreink, hogy azt a helyet, a melynek iskoláját már többször használtak, fogják megvásárolni, de a nagy ár miatt vissza kellett e tervtől lép- niök.

Ennek az évnek elején a munka viszonyok felette megjavultak Phoenixvillében, a jó hir szárnyon járt s a magyarság, főleg pedig ref. véreink megszaporodtak s miután alkalmas hely kínálkozott, hozzá láttak az álom megvalositásához..

Egy szép portát egy könnyen átalakítható épülettel e folyó év julius 10. vett meg az egyház, a mely egy nappal előbb szervezkedett.... A hely vétel ára ezer dollár volt. Ebből két száz dollárt a vétel alkalmával lefizettek a meg- bizott egyházi elöljárók. Az épület átalakítása s belső bérén-, dezése s a külső rendbe hozás több mint nyolc száz dollárba került, s ennek az összegnek nagyobb fele kész pénzzel fi- zetetett ki. . Nagyobb adományokkal járultak az egyház segélyezéséhez Az I. magyar betegsegélyzö egylet, a Národ- ny Slovensky Spolok 15-ik tag osztálya: 50—50 dollárral, ifj. Köteles István 25 doll. Szt. Mihály g. k. egylet 20 doll. 5 és 10 dollárt többen adományoztak s hiszük, hogy a refor-