Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-08-15 / 1. szám

2 miden sorában magyar szív árverése lüktet s min­den betűjéből tiszta igaz kálvinizmus sugárzik felétek. Ha erőuket egyesitjük, tudásunkat egymásai közöljüki akaratunkat szilárdítjuk, az összetartás és tesvéri egyetértés érzetét erősítjük, úgy a ma­gyar reformátusság szent ügyét Isten segédeimé vei minden bizonnyal győzelemre segítjük. S ha Isten segít, kicsoda ellenünk? y. n. Vallási zavarok Chinában A mennyei birodalmat 4000 éves fennállása óta na­gyon sokszor fenyegette az elpusztulás veszedelme. Törté­nelme az egymás ellen alatt ómban áskálódó dinasztiák véres háborúskodásáról, az ezek nyomán támadt belhábo- rukról, majd meg a szomszédos népek szakadatlan táma­dásairól tesz minden lapon tanúbizonyságot. A közép komban a mongolok és tatárok vad hordái intéztek roha­mot a hires kínai kőfal által jól megvédett keleti biroda­lom ellen. Ma uj oldalról fenyegeti veszély a legrégibb történel­mi múlttal dicsekedő hatalma« birodalmat. A XIX-dk század végén, vagy ha úgy tetszik, a XX-ik század elején a vén Európa nagy hatalmai készülnek felvenni a harcot Ghinával. Bennünket keresztyéneket a mérkőzés kime­netele közelről érint. A keresztyén missziómunfcálikodás sok évekre visszanyúló eredménye van kockára téve, ha végképpen nem megsemmisítve, az európai nagy hatal­miak beavatkozásának sikertelensége esetén. A sok millió lelket számláló óriás chinai birodalom­nak keresztyén vallásba való térítse évek óta legdicsőbb feladatát és vállalkozását képezte a keresztyén müveit vi­lágnak. Biztos történelmi adatok vannak rá, hogy a missziói munkálkodást kezdettől fogva legtevékenyebben felkaroló angol nemzet misszionáriusai Kr. után már az 1500-ik évben megjelentek Ghánában, s hintegefték a kér. vallás magvait. 1580-ban már állami protekcióval léte- sittetett 'Pekingben s a közvetlen környéken néhány angol r. katholikus misszió, miután addig nyilvánosan nem volt szabad müködniök. Az 1715. esztendőben a pápás egy­háznak már 1100 temploma volt, s valami 100,000 lelket konvertált pénzzel, erőszakkal és mindenféle eszközökkel. A r. kath. egyház kíméletlen és oktalan terjeszkedési vágya felidézte a reakciót. 30 év lefolyása alatt elpusztult m nden, a mit a r. kath. egyház mérhetetlen áldozatok árán létesített. Papjaik, szerzeteseik menekülni voltak kénytelenek, templomaik földig leromboltattak. Az első prot. misszionáriusok Angliából ős Ameriká­ból 180G-ban érkeztek Ghánába, s már az 1890-ik esztendő­ben 520 organizált egyházzal bírtak & különböző prot. fe­lekezetek védszárnyai alatt. A prot. misszináríusok munkálkodásának nehézségeit növelte az az odium, me­lyet a kapzsi róm. kath. misszionáriusok emlékképen ma­guk után hagytak a chinai népnél. Hozzájárult ehhez A diákéletből. — Mikor a legátus dicsőséget arat. — Híres, nevezetes volt nagy kálvinistaságáról odafönt északon az az eklézsia, a melyről ezt a dolgot most el aka­rom mondani. A nehéz időkben, a zivataros századok­ban sokat szenvedett,ámde mindenkoron hűségesen és áll­hatatosan megmaradt a maga hitében, vallásában. Azóta is az utódok a híre ősök nyomdokain járnak mindig. Nevezetes volt az eklézsia a diákok szemében azért, is, mert a tiszántúli egyházkerületbeesett ugyan minden­koron, ám legátust mégis mindig Patakról kért.Természe- tes, hogy a mi diákjaink nem jó szemmel nézték ezt a dol­got és a miikor csak tehették, hangosan adtak kifejezést méltó haragjuknak ósboszankodásuknak. Merít hát az mégis csak nagy szégyen volt rájuk néz­ve, mert azt mutatta, mintha ő velük egyáltalában meg se elégedtek volna. Mintha ő közöttük nem termettek volna olyan diákok, a kik meg tudták volna állani a sarat. Pedig hát Pataknak volt-e annyi nagytudományu, nagyhírű di- ákjía? Hiszen valahány diákról csak fönmaradt a legen­da, az mind nem Patakról került ki. Ebből aztán mi következhetett volna egyéb, mint hogy a diákok rossz szemmel nézték az eklézsiára, de némi gyűlölet ébredt szivükben a pataki diákok iránt is, bogy azokat többre nézik, többre becsülik. Mert bizony azt is tekintetbe kell venni, hogy az eklézsia a legátusnak min­den ünnep alkalmával legalább is száz forintokat adott, ám néha még föle is volt annak. így hát méltó volt az irigység, meg a harag. Valamint azt is nagyon könnyen meg leimt érteni, hogy a patakiak sem igen engedték a maguk jogait és minden módon tiltakoztak volna ellene, ha a szent eklézsia nem ö tőlük kért volna legátust. Pedig a papjuknak ugyancsak volt mit hallgatni a traktus, meg az egyházkerületi gyűlések alkalmával,hogy így, hogy úgy, hogy még sem járja, hogy mindig a szom­szédból kérnék legátust, holott pedig nekik maguknak is volna. Az eklézsia papja utóbb már hajlott is, ámde hívei­vel semmire sem tudott menni, azok keményen tiltakoz­tak ellene, mikor fölvetette a kérdést, hogy nemcsak Pa­takról kellene mór legátust kérni. Sőt még kihordással és mi egymással fenyegették, ha nem hallgat a dologgal. De mivel már az egyházkerület kiváló tagjai miatt nem maradhatott, hogy híveit kijátszhassa és könnyebben bírhasson véltük, cselt eszelt ki. Husvét ünnepje közele­dett éppen, de ő semmit sem szólt, csak éppen az ünnep előtt való héten. Ekkor sürgős ügyben összehívta a pres­biter uraimékat és előadta a dolgot nagy ékesen, hogy hát ugyan ő se szereti, nem is akarja, sőt nem is akarta soha­sem, de hát muszáj, az egyházkerület ráirt,hogy ezután le­gátust nemcsak Patakról,hanem Debrecenből is kell kér­ni, sőt már a mostani legátus is onnan jön. ő nem t hét róla, de hát itt van az írás, a mely keményen meghagyja a híveknek a dolgot, ha nem hiszik, hát nézzék meg, S elő is mutatott valami régi írást, a miben szó sem volt ugyan erről a dologról. Persze nagy volt a meghökkenés s utána a ribillió, de hát mit tehettek volna, ott volt az írás, rajta a parancs, bele kellett nyugodni. Bele ugyan nem nyugodtak, de azért szétoszoltak tel­ve szent haraggal és nemes elhatározással, hogy a követ-

Next

/
Thumbnails
Contents