Amerikai Magyar Rádió Ujság, 1947 (7. évfolyam, 1-11. szám)

1947-11-01 / 11. szám

Section 562 P. t flmCRIkfil mOGVQR. irf U J SAG VOL. VI. ÉVI OLYA—No. 11 PERTH AMBOY HEHALD LAGZLO DIÉME9 337 HADI SOM AVE BOY M J ^ío neuus V" EMBER, 1947 EGYES SZÁM ARA 20 CENT A bevándorlók barátja A “Common Council for American Unity” Története. ■* Irta: READ LEWIS (Szerkesztői megjegyzés: A “Common Council for American Unity” igazgató­jának alábbi cikke külön figyelmet érdemel. A Coun­cil munkája éveken keresz­tül a bevándorlók érdekei­nek megvédése érdekében, komoly sikereket mutatott fel. A Council célja a be­vándorlók helyzetének ja­vítása és annak feltünteté­se, hogy a honosított polgá­rok éppen olyan fontos té­nyezői az amerikai közélet­nek, mint a bennszülöttek. Komolyan hisszük, hogy la­punk olvasói közül sokan csatlakozni fognak és tag­jaivá válnak a Council nők, amely ezúton is szeretettel invitálja a magyarokat. — Azok, akik ez irányban bő­vebb felvilágosítást szeret­nének, Írjanak a következő címre: Common Council,20 West 40 Street, New York is, n. y.) vezctté lett; 1940-ben pedig megváltoztatta a nevét és Common Council for Amer­ican Unity lett belőle. A Council lassanként többszázezer újonnan érke­zett amerikainak a barát­jává lépett elő. Férfiak és nők, az ország minden ré­széből, levéllel keresték fel, vagy személyesen látogat­ták meg, tanácsot és segít­séget kérve tőle. Honosulni szeretnének, rokonai kát akarják kihozatni; segít­ségért jönnek, ha törvénye­síteni szeretnék itt tartóz­kodásukat, vagy deportáció fenyegeti őket. A matróz például, aki lesétált a hajó­idról, itt maradt, megnő­sült és egy kis amerikai csa­lád becsületes fenntartójá­vá lett, deportálásnak né­zett elébe. A -Councilnak si­került azonban halasztást kieszközölni és meggyőzni a bevándorlási hatóságokat,^ hogy ezúttal kivételt kell lenniök, ha nem akarják a békés család ekzisztenciáját tönkretenni. Tavaly két kislányt en­gedtek be az országba any­jukkal együtt, mint ameri­kai polgárokat. Amikor az apa is megérkezett és hono­síttatni szerette volna ma­gát, kiderült a tévedés:"“— a gyermekek idegen polgá­rok. A Council a külügymi­nisztérium és a bevándorlá­si hatóságok segítségét vet­te igénybe, hogy a kislá­nyok apjukkal együtt pol­gárokká váljanak. A nagybácsit és a nagy­nénit megkeresni Ameriká­ban, amikor csak a nevüket tudjuk, reménytelen dobog­nak látszik. A Councilnak mégis sikerült megtalálni őket a kisfiú számára, aki egy német hontalan tábor­ban sínylődött. A táborba amerikai szeretetcsomagok erkeztek szétosztás végett. A kisfiúnak egy pár haris­nya jutott csupán, amelybe azonban egy ealiforniai nő névcimkéje volt bevarrva. A kisfiú irt ennek a nőnek, hogy segítsen megkeresni az édesanyja fivérét és an­nak feleségét, mint egyedü­li életbenmaradott rokona­it ezen a világon. A kérel­met a Vörös Kereszthez jut­tatták, onnan a külügymi­nisztériumba. Innen végre : eljutott a Councilhoz, a­­! amely az idegennyelvü la­poknak sokszorosított hirt küldött erről az esetről. A Pennsylvaniaban élő nagy­bácsi és nagynéni kezébe került az újság ... és a kis­fiú már útban is van Ame­rika felé. SAJTÓ- ÉS RÁDIÓSZOLGALAT Az 1940-es népszámlálás adatai szerint 11 millió külföldi születésű és 22 millió nem-angol anyanyel­vű ember él Amerikában. Hogy ezzel a sokmillió em­berrel érintkezésbe jusson, a Council szorosan együtt­működik az idegennyelvü sajtóval és rádióval. Min­den héten cikkeket küld az újságoknak, íjielyekben is­mertetik Amerikát és fel­­\ilágositásokat nyújtanak közérdekű kérdésekben. Ezeknek a cikkeknek meg­írásához a legtöbb újság­nak különben nem volna ideje. A cikkek. 1,9-féle n^eTvfrTkerumek a fTos'íárá. Az uj törvényeket magya­rázzák, közérdekű problé­mákat vitatnak meg, az amerikai intézményeket is­mertetik, a kormányfőm!át és a történelmet magya­rázzák, a fontosabb esemé­nyekhez leo m men tárokat fűznek, gyakorlati tanácso­kat adnak ‘“Az önök újságcikkei olyan értékes útmutatá­sokkal szolgálnak az újon­nan jöttéknek, akik e ven­dégszerető országba érkez­tek, amelyek nélkül gyak­ran tanácstalanok lennénk”, írja egy olvasó. A Council szeretne az olvasók táborá­ból leveleket kapni arról hogy érdekesek-e és hasz­nosak-e cikkeink és hogy milyen tárgyakról szeretné­nek ismertetéseket olvasni. Levelek a Common Council for American Unity-hez in­­tézendők, — akár magyarul is — 20 West 40 Street, New York City címre. Egy nő ezt Írja: “Sokszor 5 példányt is vettem abból a számból, amelyben érde­kes Common Council cik­ket találtam. Elküldtem az óhazai rokonaimnak, akik­nek körében kézről-kézre jártak.” A Common Council cikkei tényleg alkalmasai arra, hogy az európaiak he­lyes képet alkothassanak maguknak az amerikai élet­­felfogásról. Hogy a nem-angol nyelvi sajtó fontos szerepét ki­emelje, a Council kiállítást jendezett, amely magába foglalta annak az 1010 hír­lapnak a legnagyobb részét, amelyek az Egyesült Álla­mokban 39-féle nyelven je­lennek meg. Először a United Nations helyiségei­ben, majd a new yorki Public Library-ben váltott ki nagy érdeklődést a kiál­lítás; később még másutt is megtekinthető lesz. A Council szoros együtt­működést fejt ki a 150 ame­rikai rádió állomással, a­­mely idegen nyelven szól a közönséghez. Heti rádió­­jelentéseket küld *500 ide­­gen-nyelvü rádió program rendezőnek, hogy műsoru­kat érdekesebbé és válto­zatosabbá tegye. A Council külön szolgá­latot tart fenn hivatalok és jétkonysági egyesületek ré­szére, ismertetvén a beván­dorlási és honosítási kér­­desekef, nogy a hozzájuk újonnan érkezetteket helye­sen tájékoztathassák. Több mint 250,000 bevándorló vásárolta meg már a mi “How to Become a Citizen of the United States” cimü könyvecskénket. A Council bemutatja a bevándorlókat az amerikai közönségnek és méltányos elbánásért harcol. De nemcsak az újonnan jöttékét szolgáljuk. Ameri­ka egész népét tájékoztat­juk arról, hogy milyen fon­tos szerepe van az uj ame­rikaiaknak nemzeti, éle­tünkben. Hevesen ellen­­zünk mindenfajta türelmet­lenséget, nemzetiségi, faji, vagy vallás^ okokból. A kongresszusban történt ese­ményeket figyelemmel ki­sérjük, képviseltetjük ma­gunkat a kihallgatásoknál és washingtoni képviselőnk utján időnként jelentéseket küldünk az érdeklődőknek a tárgyalás alatt álló tör­vényhozási intézkedésekről, különösen ha faji, vagy nemzetiségi csoportokra vo­natkoznak. Csüggedetleniil hirdetjük például, hogy a törvényhozás megengedje, hogy 400000 európai hon­talan vándorolhasson be az országba. Mi szerveztük meg a “Citizen’s Commit­tee on Displaced Person”-1 és állandó FE.P.C. felállí­tását szorgalmazzuk. Mos egy olyan törvényjavasla tot pártolunk, amely a; igazságügyminiszternek jo­got adna, hogy méltányos esetekben felfüggeszthesse a deportációs eljárást és egy másikat, amely ki­törölné a faji megkülöm­­böztetést a honosítási tör­vényekből. A Council ve­zérigazgatójának a tanú­vallomása segített ahhoz, hogy a kongresszus tavaly elvesse azt a javaslatot, a­­mély a bevándorlási kvótá­kat a felére szállította vol­na le.. A Council adja ki a COM­MON GROUND cimü folyó­iratot is, amely ma a leg­fontosabb folyóirat fajközi és interkulturális kérdések­ben. A folyóirat sok cikke a külömbözö nemzetiségi cso­portok kérdéseivel és kul­turális adottságával foglal­kozik és a jobb megértést hirdeti mind a 48 állam köz­könyvtárai, iskolái és taná­rainak fóruma előtt A Council ilyenformán az amerikai életfelfogás népszerűsítésének a szolgá­latában áll. Az utolsó 100 évben az Egyesült Államok 38 millió bevándorlót enge­deti be, férfiakat és nőket, akik nemcsak szabadságot és jobb megélhetést talál­tak itt, hanem résztvesznek az enílíenség egy nagy" szo­ciális kísérletében. Vájjon tudnak-e békében megélni és dolgozni egymás mellett a külömbözö nemzetiségi, faji és vallási háttérből származó emberek? ’Az amerikai történelem folyá­sa azt bizonyítja, hogy igen. A kísérlet eredményeit azonban ismertetni kell az egész világgal és a külföl­dön született amerikaiak megbecsülhetetlen szolgála­tokat tehetnek ezen a téren. De mindnyájunknak, régi amerikaiaknak és ujonnar érkezetteknek e.g y f ormán kötelességünk, hogy a kí­sérletet tovább fejlesszük: befelé pedig higyjünk a2 em.be rék egyenlőségében az egyén értékeinek a tisz­teletben tartásában: a de­mokrácia és szabadság amerikai eszményében. Ezt a célt továbbra is szolgálni, az újonnan jöt­téknek segítségére lenni az amerikai egységet meg­szilárdítani: ezt a célt szol­gálja a Common Council Munkáját mind a 48 állam­ból érkező tagsági dijak és adományok támogatják — egy dollártól felfelé. A Common Council min denkit, akit a fenti prog ram érdekel, felszólít, hogj csatlakozzék s vegyen rész a munkájában. Küldje be hozzánk bará­tainak, ismerőseinek címét hogy mutatványszámot küld hessünk a Rádió Újságból. Sokan találgatják, hogy mi is az a Common Coun­cil, amit a cikkek aljára biggyesztünk A magyará­zat visszavezet az 1918-as esztendőre, amikor az Egye­sült Államok minden erejét kénytelen volt latba vetni, hogy az első világháborút győzelmesen fejezhesse be. Abban az időben annyi újonnan érkezett amerikai tartózkodott az országban, mint soha azelőtt. A hábo­rút közvetlenül megelőző 10 éven belül több, mint tiz millió bevándorlót bocsáj­­tottunk be. Ezért csak ter­mészetes, hogy a kormány szükségesnek tartotta, hogy ezekkel az emberekkel köz­vetlenül érintkezzék. Az ídegennyelvü sajtó mutat­kozott erre a legcélszerűbb eszköznek. Felállítottak egy hivatalt, amely ezzel a saj­tóval dolgozzék. Ismertetni akarták az ország szerepét a háborúban és gyakorlati felvilágosításokat adni az újonnan érkezetteknek az amerikai i n t é zményekről, viszont megismertetni az ő problémáit és kultúráját a régebbi amerikaiakkal. En­nek a hivatalnak “Foreign Language Information Ser­vice” volt a neve. A háború befejeztével a F. L. I S- megszűnt állami intézmény lenni. Egy-két évig még az Amerikai Vörös Kereszt egy ágaként szerepelt, de 1921-ben már önálló szer-

Next

/
Thumbnails
Contents