Amerikai Magyar Rádió Ujság, 1946 (6. évfolyam, 11. szám)
1946 / 11. szám
November, 1946 AMERIKAI MAGYAR RÁDIÓ ÚJSÁG 3-ik oldal EGYÜTT ÉLEK A MAGYAR FRANKENSTEINNAL Irta: ENDREY GEORGE Az utóbbi hetekben egyebet sem hallottam, egyebet sem láttam, csak egy rémet és annak suttogó lépteit, kinél az óramutató nem jelentett semmit; kinél az idő nem számított; aki éjszakának idején zajtalanul osont be szobámba, suhant el ágyam mellett és — dolgozott sötétben, világosságban egyaránt. Sohasem voltam biz-ENDREY GEORGE, tos, hogy hozzám szólt-c, vagy csak épp képzelődtem ... Gyakran mintha csak az árnyékát láttam volna és még i ma is úgy vélem, hogy többször, sokszor, ezerszer, tizezerszer suttogta: George . . . neked cikket kell Írni a j Rádió Újság jubileumi számába. Az éjszaka sötétjében j számtalanszor felriadtam legmélyebb álmomból, ami- J kor odasuhant az árnyék hozzám és nógatott, ösztökélt, hogy el ne felejtsem ... és mintha többször felismer tem volna, mily rettentően hasonlított az árnyék hozzá .. . ahhoz az emberhez, aki rádió programjának a 15-ik születésnapját ünnepeli és aki azt állítja csökönyösen, hogy az én apám. Nyugalmasabb éjszakák reményében végül is rászántam magam a sugalmazott cikk megírására és elhatároztam, hogy leleplezem őt ... az árnyékot, a fekete rémet, aki még az idő vasfogával is versenyre kél és száguld hajmeresztő fantáziájának szárnyán Thália táltosán, melyet mig más rendes halandó édesen pihen, befog a Göncöl szekere elé s a végtelen világűrben kergeti álmait, nem törődve a világgal s a világnak száz bajával. Ahogy a mondás szól: “Senki nem ismeri saját apját, csak néha alkothatunk halvány ideát kilétéről.” Magamról annyit: a háborúban meglehetősen szerencsés voltam, fáradtságon kívül egyéb bajom nem történt és sok más veteránnal együJtt kerestem a békét és nyugalmat a változatosság kedvéért. Mikor a béke hire Indiába is elérkezett, ahol 120 tokos hőségben hüsültiink a mélabus indiai éjszakák holdfényében, bégubózkod va a moszkitók mérge ellen adott háló-bundáinkba, sokezer más társammal együtt zokogva tomboltunk az örömtől, őrjöngtünk a boldogságtól és csak egyre gondoltunk: haza . . . haza . . ismét boldogan, békességben élni a család békés csendjében. Én magam úgy éreztem, hogy minden indiai maharadzsa vagyonánál és kincsénél is többet adott a sors, Halikor hazahozhattam ép kézlábamat, kezemet, fejemet, eszemet. Úgy éreztem hogyha egyszer, csák mégegyszer kipihenhetem mindazt a fáradtságot, amelyet az indiai nyugalom okozott kész vagyok a békés civilélettel megbirkózni. Ma már körülbelül tíz hónapja itthon vagyok és minden egyes nap, amikor megpróbálom a pihenést elkezdeni megdöbbenve látom, hogy a háborúnak egyáltaj Iában nincs vége, legalább is nem az Endrey-csaíád ott| honában. Mert ami ebben a házban a rádió, a színház, az újság I körül lezajlik, az az ütközetek sorozata, az maga a legvészesebb háború, amelytől csak megszédül a szegény háborúból hazatért veterán. Az itthon eltöltött tiz hónap alatt megdöbbenve láttam. hogy én tulaj tíonképen csöbörböl-vödörbe estem. Rá kellett jönnöm, hogy én együtt élek a magyar “Fran- I ken.stein”-al. Fiankenstein egy hírneves1 doktor volt, aki egy mindent ' és mindenkit elsöprő monstrumot alkotott ... Ez élőt a monstrum előtt nem létezett emberi kéz által épített akadály. Endrey Jenő egész élete tevékenysége ilyen monst-; rumot alkotott... Ez előtt a Egyszer angol Broadwayshow-t épit, másszor magyar újságot alkot, majd könnyedén beleröpiti a világűrbe a magyar rádió-órát, amely mint az üstökös a hold és a nap körül már 15 éve szakadatlanul kering a világűrben, hogy egyetemes vonzó és taszító erejével ma-1 gával ragadja mindazokat akik hisznek az égi tüne-j ményekben, Frankenstein a legenda I szerint már réges-régen nyugalomba vonult. Endrey Jenő vette át szerepét. Mialatt a mi magyar Frankensteinünk éjszakának kel- j iős közepén besurran laboratóriumába, hogy következő monstre-terveit kifőzze, a család többi tagjai éjjeli látomásoktól gyötrődve hánykolódnak ágyaikban. Papa Frankenstein újabb háborút, újabb terveket, újabb alkotásokat forral Íróasztalára hajolva . . . ilyenkor úgy érzem, mintha egyszer én leszek majd a legközelebbi “áldozat”, mert meddig lehet még józanul, ép-ésszel kibírni az életet egy fedél alatt ezzel a magyar Frankensteinn-al. Lakásunk beosztása elég szerencsés — a család női tagjai a Frankenstein-laboratóriumtól elég távol alszanak ... de nekem . . . nekem a sors ugyanabban a szobában jelölte ki ágyam részére a helyet, ahol Papa- Frankenstein dolgozik. És ha eljön a nappal, a hold sugaraiból kiemelkedő árnyék valósággá válik és a mozgalmas apartment megtelik dallal és hangulattal. Ez a hangulat azután még jobban hozzájárul a szegény veterán végzetéhez, mert mig egyik oldalon kattog az írógép, cseng a telefon, sisteregnek a tervek, születnek az újabb monstrumok... a másik oldalon, megindul a végtelen skálázás, a hangok a zongorából, a női torkokból , a skála lejtőin csúszkálva le és fel . . . fel és le . . . azután újra le és fel, hogy ismét megtegye az utat fel és le . . . csoda-e ha néha úgy ENDREY JENŐ, A WWRL rádió állomás magyar órájának rendezője és főszereplője, aki 15 éve igazgatja minden vasárnap a programmot, amely immár két órás és 3-tól 5-ig hallható. Deccftnber 1-én ünnepük nevezetes jubileumukat, amely egyúttal színpadi karrierjének 35 éves évfordulóját is jelzi. Endrey saját maga Írja és rendezi rádió óráját, amely nemcsak a legrégibb, hanem egyúttal a legnépszerűbb magyar rádió óra Magyar-Amerikában. érzem, hogy bele kell buj-i nőm a zongora mélysége« fenekére és leragasztani az összes hangokat, vagy legalább is minden másodikat ' hogy ne egymásután szóljanak és szánjanak a labora-J tórium gőzölgő párájában. Nem egyszer már úgy éreztem, hogy én vagyok Frankenstein egyik monstre al- j kotmánya és hogy nekem, kell felemelni egyik ujjammal azt a zongorát és kidobni az ablakon, le a j,áró-ke-; lök fejetetejére. De ehelyett; inkább magam is odaülök és: ilyenkor a család azt hiszi, j hogy komponálok, pedig csak bosszúból ütöm-verem azt! az alkotmányt. Persze angyali édesanyám és bűbájos testvérem csodálkozva merednek reám szemeikkel, felsóhajtva, hogy “milyen szép milyen csodás, milyen uj I géniusz ez a George . . . ” *és nem is sejtik, hogy a “géniusz” magában csendesen örjöng az itthon talált békének csendes atmoszférájában, ahonnan nincs menekülés. Nincs menekülés az éjjeli irógépkattogástól, mely lás-' san-lassan gépfegyver-szerű zajjá dagad, hiába dugom a fejem a párna alá. Nincs menekülés a hajnali órákban összegyűlt cigaretta és ha-; mu füstös aromája élői,1 amely lassan lefekszik a mellemre, bele a gyomromba Lázálmaimban hallom a go-: lyózáport, látom a fénylőj cigaretta-végeket, minti megannyi Szent János-bogarat a sötétben . . . Közben köddé válik a levegő, amelyből kikerül az egyik monstre-szülött:’ a következő rádió program, a következő Rádió Újság . . . Látom o. mpnstre.ws^ámiáka t_ _ Látom a mindebből kidagadó adósságot . . . Látom a gondokat, az éjszakai álmatlanságokat ... Frankenstein hánykolódását, vergődését, küzdeler/'s saját szüleményeivel, . . . És aztán néha-néha egyegy pillanatra csoda történik: Mr. Frankenstein egyszerre mintha magához térne, csak úgy egy szempillantásra ... És ilyenkor meglátom álarca mögött az embert ... az apát v . . az igazi önmagát ... És akkor elfog egy kimondhatatlan melegség és úgy érzem, hogy ey kivételes valakivel állok szemben, akire áhítattal kell néznem, aki nem egy közönséges valaki, aki mindenkinek csodálatát megérdemli, aki olyan őserővel rendelkezik, amelyet csak kivételes «zemélyeknek juttathat a sors és akire büszke vagyok, hogy az APÁM. Ilyenkor ug'y érzem, hogy ki akar itt aludni . . . kinek kell itt a pihenés . . . Hogy magam is láztól égve akarok segíteni ennek az embernek, aki felforgatja a félvilágot, hogy családjának, a közönségnek szolgálatában állva, eleget tegyen egy önmaga által felállított ideálizmusnak, amely előttem is, mások előtt is piedesztálra emeli — Endrey Jenőt. Segítsen terjeszteni a “Rádió Ujság”-ot, mely az egyetlen magyar lap Amerikában az amerikai-magyar kultúra, szinház, mozi, zene, művészet és irodalom istápolására.
