Amerikai Magyar Hírlap, 2018 (30. évfolyam, 3-12. szám)

2018-03-23 / 12. szám

Kevésbé ismert tények Jézus halálra ítélésének körülményeiről A római helytartó által egyszerűen csak „zsidók királyának” titulált názáreti csodarabbi büntetőpere, kivégzése, és feltámadása Pészách-ra esett, vagyis Izrael népnek egyik legjelentősebb ünnepén, Húsvétkor zajlott. Összeszedtük azokat a történelmi tényeket és következtetéseket, amelyek azóta is foglalkoztatják az utókort. Tiberius megintette Pilátust Jézus haláláért az ismert történelmi szereplőkön kívül elsősorban Tiberius római császár a felelős, mert a hozzá való viszony minden érintett döntését közvetlenül befolyásolta. Pontius Pilátus, Júdea újonnan kinevezett kormányzója is tisztában volt azzal, hogy karrierje elsősorban attól függ, mennyire sikerül ked­vében járnia a züllött uralkodónak. Amikor alig egy évvel Jézus nyilvános fellépése előtt megérkezett Júdeába, elrendelte, hogy a császári jelvényeket függesszék ki Jeru­zsálemben. A zsidók értésére adták, hogy ennek nyomán akár pol­gárháborúra is kitörhet, így Pilátus visszakozott, de a Róma által kinevezett főpap, Kajafás beszámolt az esetről a császárnak, Tiberius pedig szigorú levélben rótta meg a prefektust. Parancsba adta Pilátus­nak, hogyan bánjon a zsidókkal: „Ne változtass meg semmit a hagyo­mányaik közül, de tekints szent bizalommal a zsidókra magukra és törvényeikre, amelyekkel a közrendet fenntartják!” Kapóra jött Júdás ajánlata Pilátus idejének nagy részét Caesareában töltötte, az ünnepekre azonban Jeruzsálembe utazott, mert tudta, hogy a több százezres tömeg bármikor „önállósulhat”. Nem akart azonban nagy feltűnést, hogy ne sértse a zsidó zarándokok érzékenységét. Ezért sem avatkozott be, amikor a peszach előtti héten Jézus a Templomban konfliktusba került a pénzváltókkal és farizeusokkal. Passzivitása miatt ugyanakkor a főpapok előtt megoldhatatlannak tűnt a helyzet: Jézust Jeruzsálemben folyamatosan tömeg vette körül, ezért ott nem foghatták el, mert azzal zavargásokat kockáztatnak, amivel nem tudtak volna Pilátus előtt elszámolni. Az éjszakákat viszont a városon kívül, Bethániában töltötte Jézus, ahonnan csak nagy feltűnést keltve lehetett volna Jeruzsálembe hozni. Az áruló tanítvány, Júdás ajánlkozása az időzítés szempontjából jött leginkább kapóra, s ezzel megoldódott az észrevétlen elfogás kérdése. A korrupt elit árulása Kajafás, a jeruzsálemi Szentély főpapja döntő szerepet játszott Jézus perében és elítéltetésében. Ebben az időben a főpapokat a min­denkori római helytartó nevezte ki, és ennek legfontosabb feltétele a kellő mennyiségű csúszópénz volt. Kajafás családja mesés vagyonának köszönhetően nősülhetett be a tulajdonképpeni főpap, Annás családjába, s nyerhette el maga is azt a tisztséget, amit aztán húsz éven át birtokolt. Ez valóságos rekordnak számított az I. században. Talmudi for­rások szerint az Annás-Kajafás klán a vallási élet szinte minden területét uralta: az após volt a Szanhedrin elnöke; Jonathán, Kajafás unokatestvére pedig a templomőrség parancsnoka. Utóbbit 60-ban egy bérgyilkossal ölette meg Felix helytartó. Koncepciós per hamis tanúkkal A Főtanács Jézus tárgyalása során szinte az összes törvényes előírást megszegte (nem a Szentélyben hallgatták ki, ráadásul éjszaka, nem adtak védőt Jézus mellé, megverették és hamis tanúkat hívtak, stb.). Mivel Jézus soha nem hágta át a mózesi törvény előírásait, a Kajafás vezette Szanhedrin csakis egy szabálytalan eljárásban tudta halálra ítélni, illetve ítéltetni. Jézus tárgyalása valójában egy koncepciós per volt, amely a Főtanács vallási-politikai aggályain és Kajafás főpap egy háttéregyez­tetésen megfogalmazott előzetes ítéletén alapult: „Mit tegyünk? Ez az ember ugyanis sok jelt tesz. Ha egyszerűen csak hagyjuk őt, mindenki hisz majd benne, aztán jönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a népet is. (...) Jobb nekünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen”. (János evangéliuma 11:50). A kereszt mint római kiváltság Mi szükség volt arra, hogy a Szanhedrin átadja Jézust Pilátus­nak? János evangéliuma így rögzíti a Pilátus és a Főtanács között lezajlott beszélgetést: „Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvé­nyetek szerint. Mondták azért neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk! ” A Szanhedrin kijelentése szó szerint nem volt igaz, hiszen a testület négyféle kivégzési módot is alkalmazhatott saját hatáskörében: kövezést, elégetést, lefejezést vagy megfojtást. Keresztre azonban senkit sem feszíthettek, ez római privilégium volt. Ezzel a húzással a Főtanács tulajdonképpen az elnyomó hatalomra akarta hárítani Jézus kivégzésének ódiumát. Ehhez azonban meg kellett nyerniük az ügynek Pilátust, ezért a fogoly átadását intéző küldöttség a vallási vádak mellé politikai jellegűeket is csempészett: államellenes összeesküvést szervez és ráadásul még az adófizetés megtagadására is buzdítja híveit. Kibékültek az ellenségek Pilátus hamar átlátta, hogy bonyolult és kockázatos ügybe csöp­pent, ráadásul egy sokszázezres zarándokünnep (Pészách) kellős Mit ünnepiünk virágvasárnap? Az idén március 25-re esik virágvasárnap, a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek a kezdete. A keresz­tény világ ezen a napon emlékezik meg Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról. A Katolikus Egyház tanítása szerint Virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül a feltá­madásának ünnepére, húsvétra vezet. A keresztény világ ezen a napon azt ünnepli, amikor Jézus szenvedése előtt bevonult Jeruzsálembe, hogy az ünnepi pászkavacsorát ott költse el tanítványaival. Az Olajfák hegyénél két tanítványát előreküldte egy szamárcsi­kóért, amelyen még nem ült ember, majd ezen vonult be a városba. Az ujjongó nép tiszteletadásként pálmaágakkal integetett, innen a latin elnevezés: Dominica palmarum, avagy Dominica in palmis de Pas­­sione Domini, azaz pálmavasámap az Úr szenvedéséről. Az egyházi liturgiában már az első századoktól gyökeret vertek a bevonulást felelevenítő szertartások. Jeruzsálemben 400-ban ünnepi menetben vonultak a pálmaágakat lengető hívek az Olajfák hegyéről a városba. Nem sokkal később Konstantinápolyban, majd a 11-12. században Rómában is meghonosodtak a virágvasárnapi szertartá­sok, a hívek által magukkal hozott pálmaágak megáldásának szokása bizonyíthatóan a 8. század közepére nyúlik vissza. Az ókori világban a pálma az élet, a reménység, a győzelem jelképe volt, és a vértanúkkal is összefüggésbe hozták. Azokban az országokban, ahol nincs pálma, a korán bimbózó fűzfa vesszejét, a barkát szentelik meg a katolikus templomokban. A barka beszerzésére az ünnep vigíliáján, azaz szombaton kerül sor, egyes településeken ez a harangozó feladata, máshol lányok, legények és gyerekek szedik. A virágvasárnapi szertartás a barkaszenteléssel kezdődik, majd körmenettel folytatódik. Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a litur­giában, a szentmisén ekkor olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Az egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvaló­sítva a megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el. A megszentelt barkát a következő év hamvazószerdája előtt elége­tik, ezzel jelöli meg a hívek homlokát a pap. inforadio.hu közepén, amely a római túlerő ellenére akármikor irányíthatatlanná válhat. Ezért gyorsan átküldte a foglyot az akkor éppen az ünnepen Jeruzsálemben tartózkodó Heródes Antipásznak, a galileai illetőségű Jézus ugyanis közigazgatásilag az ő fennhatósága alá tartozott. Heródes ezt békülési szándékként értelmezte, mivel Pilátus korábban lemészároltatta néhány alattvalóját a Templomban. Heródes nagyon megörült a csodarabbinak, mert már annyi csodálatos dolgot hallott róla. Unszolta is hosszasan, de Jézus egy szót sem szólt hozzá, noha a vallási vezetők folyamatosan vádolták. Heródesnek elfogyott a türelme, és miután kigúnyoltatta katonáival, fényűző ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz. Majdnem kegyelmet kapott Mivel Pilátus mindenképpen el akarta kerülni az ítélkezést, eljárási közkegyelemben akarta részesíteni Jézust, de a felhecceit tömeg eltérítette szándékától. A kétségbeesett vallási vezetők a politikai zsarolás eszközéhez nyúltak, és azt üvöltették a tömeggel, hogy „Ha ezt elengeded, nem vagy a császár barátja”. Ezzel nem egyszerűen az „amicus Caesaris” kitüntető címet vitatták el Pilá­tustól, hanem nagyon is konkrét fenyegetést fogalmaztak meg: ha nem végezteti ki Jézust, maga is a pártján áll, aminek a következ­ménye feljelentés, büntetőper, majd száműzetés vagy akár halál is lehetett volna Pilátus számára. A „barátság megvonása” Augustus kora óta bevett jogi gyakorlat­nak számított: aki kiesett az uralkodó kegyeiből, az komoly, a felség­­árulással egyenértékű ítéletre számíthatott a bíróság részéről. T vagy Y? Matteo Borrini, a liverpooli John Moores Egyetem munkatársa a torinói lepel vizsgálata alapján úgy véli, hogy a keresztre feszített áldozat kezeit a feje fölé rögzítették, Y alakban. „Ez a pozíció a közgondolkodásban jelen lévő T alakú megfeszítés­nél is nagyobb szenvedést eredményezett, a légzést ugyanis rendkívül megnehezítette, a halált így nagy valószínűséggel fulladás okozta” - állította a szakember az American Academy of Forensic Sciences találkozóján. Korábban már egy amerikai és egy dán orvos is írt tanul­mányt arról, hogy nem zárható ki Jézus Y alakzatban végrehajtott keresztre feszítésének lehetősége. Jézus szenvedései a kereszten érték el a tetőpontjukat, de nem ott kezdődtek. Az első fizikai csapásokat Annás főpap házában mérik a megkötözött Jézusra, de ez a bán­talmazás messze elmaradt a Pilátus előtti tárgyalást követő korbácsolás okozta szenvedésektől. Majdnem római isten lett A II-ffl. századi keresztény hagyomány még beszélt egy olyan jegyzőkönyvről, amelyet Pilátus Jézus peréről készíttetett és Rómába küldött. Az acta Pilati néven elhíresült dokumentumokat - amelyek nem azonosak a hasonló nevű, de sokkal későbbi apokrif Pilátus-tör­­ténetekkel - állítólag a császári titkos levéltárban őrizték, s azok olyan nagy hatással voltak Tiberius császárra, hogy rögvest elhatározta Jézus felvételét a római istenek közé. Szándéka csak a szenátus ellenállásán bukott meg. Josephus Flaviusz i. sz. 93 körül kiadott művében így ír a názáreti peréről: „ámbár főembereink följelentésére Pilátus keresztre feszíttette, most is hívek maradtak hozzá azok, akik addig szerették. Mert har­madnap feltámadt és megjelent közöttük, mint ahogy Istentől küldött próféták ezt és sok más csodálatos dolgot előre megjövendöltek felőle”. atv.hu/Hetek SZENT ISTVÁN RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM saintstephencatholic.org 3705 Woodlawn Ave. Los Angeles CA 90011 Ft. THEODORE SMITH Magyarul: +949-633-1924 Angolul: +323-234-5963 Szentmise: vasárnap 10:45 Útirány: 110 Fwy-ről keletre M.L.King Blvd.-nál. Balra Main St.-nél, Jobbra 37th St.-nél az első sarokig. (Jer 31,31-34; Jnl2,20-33) A lángoló hálátlanság átokkal fizet az áldásért. Túl minden más bűnön, az ilyen hálátlanság ártatlan áldozata még jobban kényszerül arra, hogy gyűlölje az őt áldozattá tevőt. Az izzó hálátlanságnak köszönhetően a gyűlölet, úgymond, ragályos. „Minél jobb vagy, annál rosszabbul bánok veled!” Ez a hálátlanság szívtelen rémdrámájának visszatérő szövege. Ami általános törvény­nek hangzik, valójában a végtelenül könyörületes Isten elleni személyes bosszú megnyilatkozása. Egy gondolkodó egyszer ezt mondta: „Az ember által elkövethető összes bűnök közül a legutálatosabb és ter­mészetellenesebb a hálátlanság, különösen a szülők irányában” (David Hume). Míg a hálátlanság szinte késztet a gyűlöletre, a hála csaknem kényszerít arra, hogy sze­ressük jótevőinket. A hálának köszönhetően a szeretet még ragadósabb, mint a gyűlölet. A hálaérzet megmagyarázza, hogy a szülé­ink szeretete miért olyan természetes. Az ő önzetlen szeretetből fakadó csodálatos aján­dékaik szinte lehetetlenné teszik a gyűlöletet az odaadó szülők felé. És ha mégis lehetsé­ges, csupán a hálátlanság képes ezt a bűnt elkövetni. Az emberi természet mellé, mely az embert a látható világ urává teszi, Isten Ádám és Éva számára még természetfölötti ajándékokat is adott, melyek az angyalokhoz hasonlóan halhatatlanná tette őket. Ám még ez sem volt elég, ezért Isten a megszentelő kegyelem révén részt adott a saját végtelen életéből is. Mindezek ellenére az izzó hálát­lanság eljött a világra az eredeti bűn által. Végül a hálátlanság Noé napjaiban elárasz­totta a történelmet, ezért Isten elküldte a vízözönt. Ezután Izrael Isten ’hídfőállása’ lett, ahonnét hosszas, kemény küzdelmet folytatott az emberi hálátlanság ellen. A szülők azok, akik körében a Mennyei Atya a legfőbb, a legjobban a hálátlanságtól félnek. Mint a rákfene, mely az anyagcsere rendszerünket önpusztítóvá teszi, az izzó hálátlanság az isteni gondviselést maga ellen fordítaná. Ugyanis a hálátlanság kifordítja az erkölcsi rendet, a barátot ellenséggé téve. Az izzó hálátlanság okozta, hogy az Atyais­tennek a mester szerepét kellett felvennie. „Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával ... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvé­rét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig - mondja az tír -, mivel meg­bocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.” A bűnök ezen határozott megbocsátása a keresztre feszítésre vonat­kozik, melyről a mai evangéliumban Jézus ezt mondja: „Én meg, ha majd fölmagasz­­taltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok." Végre itt van az izzó hálátlanság ellenszere! Az Édenkertben könnyebb volt lebecsülni a kegyelmet, azt gondolva, hogy Istennek nem került semmibe, hogy azt adományozza. A Kálvária után azonban az efféle ’agytorna’ szinte lehetetlen. Egy pil­lantás a keresztfára elég, hogy emlékeztes­sen arra, mibe is került Istennek, hogy újra kegyelemben részesítsen bennünket. Ezen erős ellenszerrel élve végre Isten igazi gyer­mekeiként viselkedhetünk. Nem szükséges tanítani a gyermekeket, hogyan szeressék szüleiket. Ennek tudása be van írva a szívükbe. Ez a hálaadás műremeke. Szt. Pál a mindennapi életből vett példákat a hallgatói ösztönzésére. „A versenyzők valamennyien” - mondotta -, „megtartóztató életet élnek, minden tekintetben. Ők hervadó koszorúért teszik, mi pedig hervadhatatlanért” (lKor9:25). Tanulhatunk a történelemből. Az 1848-as forradalom és szabadságharc hősei készek voltak e földi hazájukért meghalni. Tehát nekünk még készebben kell tudnunk meghalni a mennyei hazánkért. Míg ma a nemzeti hőseink bátorságát ünnepeljük, mutassuk ki a hálánkat azzal, hogy a lelkűk nyugalmáért imádkozunk. Ámen! Március 25, Virágvasárnap: Passió. Az ebéd gulyásleves lángossal. Április 15-én, vasárnap ünnepeljük a Szent István templom fennállásának 90. évfordulóját. Aznap csak egy szentmise lesz de. 10 órakor magyar, német és angol nyelven (Timothy Dyer atya Theo atyával együtt). Lesz finom ebéd. Kérjük, hogy a magyar asszonyok hozzanak süteményt. A dátumok amikor ebéd után tanít Zsófia Nővér: április 22, május 20. ■ AMERIKAI ^ I

Next

/
Thumbnails
Contents