Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)
2017-12-15 / 49. szám
Harmath István: Most is leszállt a Mennyből az angyal... A karácsonyi szokásokról és a saját élményeimről szeretnék írni, például arról, hogy Magyarországon a karácsonyfa-állítás az 1820-as években német hatásra indult, ettől kezdve a szokás természetes hagyománnyá vált. A fenyőfákra immár gyertyákat, csillogó díszeket és szaloncukrot akasztottak, a csúcsán pedig betlehemi csillag állt. A magyar szépirodalomban a karácsonyfa említése 1854-ben Jókai Mór A koldusgyermek című karácsonyi témájú novellájában fordult elő először. Bevett szokássá vált, hogy a fát december 24-én állítjuk, és csak Vízkereszt napján, január 6-án szabad kidobni. Itt, Amerikában ezekhez a szokásokhoz csak hellyel-közzel ragaszkodunk, a fát előbb szoktuk megvenni és feldíszíteni, és akkor dobjuk ki, amikor a helyi hivatalos fagyűjtés kezdődik. Sok családnál a műfa helyettesíti a fenyőt, ami többek között azért hasznos, mert nem kell napokig válogatni az élő fát, végül talán olcsóbb is, mint az igazi. Néhány éve unokahúgomnál, Las Vegasban egy kis szépen díszített karácsonyfa mellett ünnepeltünk, a fa még megvan, csak Kati húgom hagyott itt bennünket. Több mint tíz évvel ezelőtt írtam már a régi karácsonyi emlékeimről, saját magamat plagizálom, amikor felelevenítem az egyszer már közölt történeteket. Bizonyára kevesen emlékeznek rá, magamnak is nehéz volt rátalálni a rengeteg, közel ezer cikkem között. Talán megbocsátható, ha az egyre jobban korosodó íróember idézi a saját karácsonyi emlékeit, és maga is meghatódik a történteken. „Megelevenedik az a régmúlt szenteste, amikor a gyertyák és csillagszórók fényében úszó karácsonyfához a csengő csilingelő hangjával hívták be a boldogan mosolygó gyermeket. A család: szülők, nagyszülők és a gyermek együtt énekeltük a Mennyből az angyalt, majd sikongó izgalommal láttam hozzá a szépen csomagolt ajándékok kibontásához. Emlékeimben kristálytisztán él ma is, amikor Markiin játékvonatot kaptam karácsonyra, boldogabb nem voltam azóta sem talán. Öt- vagy hatéves lehettem, a kis lakásban úrrá lett a szeretet, és könnyes lesz a szemem ma is, amikor a rég eltávozott szülőkre, nagyszülőkre gondolok. Néhány évvel később, 1944 decemberében háború dúlt hazánkban, de kilenc évesen mégis Karácsonyt ünnepeltünk. Apám már a fronton volt, a nagyszülők Pesten rekedtek, míg mi anyámmal és a vészkorszak elől nálunk megbújt Grünfeld nénivel együtt énekeltük az elsötétített szobában a karácsonyi énekeket. Rajtunk kívül még magyar katonák voltak beszállásolva a budai hegyen lévő kis házunkba, akik alakulatukkal Nyugat felé vonultak az oroszok elől, s egy éjszakára pihentek meg nálunk. Velünk együtt énekelték a Mennyből az angyalt, és a szemük bizonyára könnyes lett a régi emlékektől. A fiatal katonák megosztották velünk a vacsorájukat, és valamennyien adtak nekem valami kis ajándékot, hogy mit, arra már nem emlékszem. Évek múltán anyám mesélte, hogy mennyire félt a katonáktól, akik közül bármelyik felfedhette volna a nálunk bujkáló zsidó néni kilétét, aki apám sport- és klubtársának volt az édesanyja. Ő lányával és lányunokájával lakott akkoriban nálunk. Az unoka később Márkus Martha néven New Yorkban élt, annak is több mint 30 éve, amikor felkeresett minket Chicagóban. A magyar katonák azonban tisztességes, keresztény emberek voltak, s bár tudhatták, de mégsem árulták el anyámat, hiszen zsidók bújtatásáért kegyetlen büntetés várt volna rá. Néhány évvel később, 1950 és 1953 között, amikor apámat Recskre internálta a kommunista Rákosirendszer diktatúrája, három éven keresztül szomorkodva teltek a karácsonyi ünnepek. A disszidálás utáni első Karácsonyt 1956 decemberében, Franciaországban, Mulhouse városában töltöttem kollégám, René Gabier vendégeként. A Karácsony napján elfogyasztott estebéd vagy vacsora főként azért volt emlékezetes számomra, mert a vendéglátóim nem beszéltek magyarul, én pedig nem beszéltem sem franciául, s miután Mulhouse a francia Elzászban van, németül sem. A vacsora részleteire már nem emlékszem, csak a szívélyes fogadtatásra, ami rajtam keresztül a hős magyar szabadságharcosoknak szólt. Akkoriban nagy ázsiója volt az ‘56-os forradalom menekültjeinek, finom ételeket tett a díszes asztalra kollégám csinos, fiatal felesége és anyósa. Az ételt valószínűleg a mama készítette, aki sokat beszélt és hangosan mondta a magáét, pedig a hallásommal nem volt semmi baj, csak éppen egy szót sem értettem a mondókából. Renével, szótár segítségével próbáltuk megoldani a kommunikációs problémát, de ehhez az anyósnak nem volt türelme. Érdekes, a szerelmes fiatalasszonyok sokkal jobban érdeklődnek minden újdonság iránt, bizonyos kor után már ez is megszűnik, erről könyvet tudnék írni, csak az baj, hogy a feleségem elolvassa minden írásomat. Bajom pedig van így is elég, nem szükséges forszírozni a dolgokat. A következő Karácsonyt már Kanadában - West-Vancouverben -, Szegő Pista barátommal ünnepeltük, a tengerparti bérelt házban, ahol a szomszédban lakó két csinos, fiatal magyar lánnyal - későbbi feleségeinkkel - töltöttük együtt a szeretet ünnepét. Akkoriban már viharos szerelem dúlt a tengerparti kis bérelt házban, de a heves szívdobogások mellett igencsak hiányoztak az ízes magyaros ételek az asztalról. Ma már nem tudnám megmondani, hogy miért éppen paprikás csirkét kívántunk nokedlival, de tény, hogy az amerikai földrészen töltött első Karácsony napján ezt a tipikusan magyar, egyáltalán nem karácsonyi ételt tálalta a két fiatal mennyasszony. Először és utoljára! Feleségemből az évek során kitűnő háziasszony lett, Karácsonykor pedig hagyományosan finom magyaros ételek - rántott hal és töltött káposzta - kerül az asztalra. 1959-ben Montrealba költöztünk, a család is gyarapodott egy fővel, ui. fiunk született, s azután Fekete Pista barátommal társultunk az év legszebb családi eseményére. Eleinte nálunk ünnepeltünk, később már, a ‘80-as évektől kezdve, Chicagóban, inkább náluk. Hisz a szentestét mindig ott tartottuk, ahol gyermekek vannak. Gyermekek? Hol vannak már a gyermekek, mindhárman kirepültek már a családi fészekből, ritkán térnek vissza a szülők házába.” Néhány éve hagyományosan Fekete Pista barátom családjánál töltöttük a szentestét, ahol a Jézuska nekem is tett ajándékot a fa alá. Barátom könyvének címe: 50 történet a nőkről. Kicsit mindig irigykedem, amikor új kötetet kapok tőle, immár a tizennyolcadikat. Az igazság, hogy két könyvet is kaptam, a másik Kitárulkozó világ címmel, egy olvasmánygyűjtemény a negyedik osztályos diákok számára. Ebben az iskolai tankönyvben Gárdonyi Géza, Herczeg Ferenc, Tömörkény István, Móra Ferenc, Tamási Áron, Mikszáth Kálmán, Jókai Mór és Fekete István írásai mellett barátom, ifj. Fekete István Karácsonyi lecke című novellája is bekerült. Egyszóval Magyarországon is számon tartják és becsülik, sőt már tanítják is az írásait. A békés, baráti környezetben eltöltött vacsora után, felségemmel együtt a Szent István Király templomba mentünk, ahol az oltár előtt lángvörös poinsettia virágok díszelegtek, a képet a négy feldíszített, csillogó-villogó karácsonyfa tette varázslatossá. A tipikusan amerikai karácsonyi díszítés és hangulat rögtön magyarrá változott, amint felcsendült a Mennyből az angyal az ájtatos ajkakon. Ft. Kovács János atya a prédikációban a szeretet ünnepéről beszélt, amit Jézus Krisztus születésekor, Karácsonykor ünnepiünk. A templomból hazafelé már kezdett esni az eső, reggelre Karácsony napján már szép fehér hólepel takarta a környéket, a Michigan-tó közelsége okozta a havazást. Délután nálunk gyűlt össze a család, s a vacsora után összenéz-' tünk a barátommal, vajon hányszor isméüődik meg ez a békés szeretet jegyében együtt töltött ünnepi alkalom. Áldott, békés Karácsonyt, és boldog Újévet kívánunk Las Vegasból! HARMATH ISTVÁN és Hona Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és boldog, békés, kulturális élményekben is gazdag Új Esztendőt kíván kedves Közönségének, a Hírlap Olvasóinak és minden magyar honfitársának a SZOBOSZLAI SÁNDOR Dél-Kaliforniai Magyar Színház Tel.: 818-845-8316 Kellemes ÜNNEPEKET és sikeres, békés, gazdag ÚJESZTENDŐT, jó EGÉSZSÉGET kívánunk minden kedves barátunknak Pollák György és Gisele g Áldott, békés KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és vidám, boldog ÚJ ESZTENDŐT kíván tagjainak, pártolóinak és barátainak a Los Angeles-i Magyar Ház Vezetősége (323) 734-1453 Boldog Karácsonyi Ünnepeket / / és sikeres Uj Evet kíván ügyfeleinek és a lap olvasóinak ANIKÓ TOLNAY SHERRY Blue Pacific Property, Irvine Tel.: 949-831-2737 Mobil: 949-375-3795 E-mail: anikosherry@cox.net www.bluepacificproperty.com December 15,2017]
