Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)
2017-09-15 / 35. szám
Kérjük fogadják szeretettel egy olvasónk kedves történetét: Pozsgai Katalin: Szeplőtlen szerelem Joli mama lélegzetvisszafojtva ácsorgott kockás mamuszában a tárva-nyitva hagyott szobaajtó mögött. Már majdnem elaludt, így álló helyzetben, mikor meghallotta a kilincs halk kattanását, majd azután az alig hallható léptek neszét. Mozdulatlanná dermedt. Egy árny hirtelen elsuhant mellette, majd fordult a zár a bejárati ajtóban. Valaki kiosont a házból. Jolika az ablakhoz szaladt, résnyire elhúzta a függönyt, s kilesett.- Szent Szebasztián, segíts! - vetett keresztet. Unokáját, aki nála töltötte a vakációt, figyelte, ahogy az hálóingben, hátrafelé menetben körbebotorkálja a házat. Most már biztos volt benne, hogy Julcsikája alvajáró. Nem mert beszélni a dologról senkinek, csupán a szomszédasszonyának, bár ez is nehezére esett, mivel nem volt pletykásabb fehérnép az egész környéken, mint az ő kedves Teréz szomszédja. Terézke megesküdött rá, hogy senkinek sem szól a különös esetről, de azt javasolta, ha legközelebb is holdkórosan járkál, feltétlenül keltse fel Julcsit, mert, mivel ilyenkor nincs magánál, még valami baleset éri.- Kelj fel, Julcsikám, ébresztő! - sipította Jolika, miközben kirohant az udvarra, s veszettül rázni kezdte unokája vállait.- A frászt hozod rám, mama! - rémült halálra a kislány. - Mi a túrót csinálsz te itt ilyenkor?- Eéén? - nézett rá kikerekedett szemekkel. - Te járkálsz itt holdkórosan már napok óta. El kell mennünk az orvoshoz!- Nem vagyok holdkóros!- Ha nem vagy az, akkor megmondanád, miért járkálsz a ház körül éjnek évadján hálóingben és ráadásul hátrafelé? Julcsi lerogyott a földre.- Ne haragudj, azt nem mondhatom el - mondta alig hallhatóan. Jolika odakucorodott unokája mellé, átkarolta vállát és magához húzta.- Öreg nagyanyádnak mindent, de mindent elmondhatsz! Na! Ki vele, különben tényleg azt hiszem, hogy alvajáró lettél.- Na, jó! - nyögött egyet némi hallgatás után Julcsi. - A szeplőimtől akarok megszabadulni!- Hogy micsoda? Vén vagyok már, kislányom, sok mindent megéltem már, de ilyet még életemben nem hallottam. Miféle hókuszpókusz ez?- Azt olvastam a neten, hogy ha napkelte előtt tíz egymást követő napon hátrafelé körbesétálom a házat, eltűnnek a szeplőim.- Badarság! - vágta rá nagyanyó. - Szeplő ellen legjobb, ha két felvert tojás fehérjébe szalicilt keversz, ezt kened az arcodra. De miért akarod eltűntetni ezeket a kedves pöttyöket? Olyan jól állnak neked!- Szerinted! Szerintem meg borzalmasak, undorítóak! Gyűlölöm őket! Ronda vagyok tőlük!- Érdekes! Világ életedben szeplős voltál. Eddig nem zavart. Mi történt mostanság, hogy ennyire fontosak lettek? Julcsi nem válaszolt. Zavarában elfordította a fejét. Jolikának elég volt egy pillanat, hogy rájöjjön, mi áll a dolog mögött.- Ááá! Szerelmes a kisasszony, ha nem tévedek! - jött hirtelen izgalomba, mintha csak neki akadt volna valami jóvágású udvarlója.- Igen! És akkor mi van? Te sosem voltál szerelmes? - vágta rá Julcsi pimaszul.- Ha hiszed, ha nem, én is voltam fiatal. Szép lány voltam, talán a legszebb a faluban. Sok fiatalember törte magát értem. De nekem nem kellett más, csak a te bolond nagyapád - elevenedtek meg előtte lánykora emlékei. - S mondd csak! Ki a szerencsés?- Hááát... a második szomszédotok fia, Ferenczi Sanyi... - bökte ki nagy nehezen.- Na, ide figyelj édes gyermekem! Ha ennek a Ferenczi fiúnak azért nem kellesz, mert szeplőid vannak, akkor nagyon gyorsan küldd el melegebb éghajlatra!- Jaj, mama! Nem is tudja, hogy tetszik nekem. De ne beszéljünk többet erről! Inkább csináljuk meg azt a tojásosszaliciles, vagy micsodás szeplőtelenítőt! És ígérd meg, hogy nem beszélsz róla senkinek!- Úgy nézek én ki, mint aki fecseg ész nélkül? - sértődött meg Joli mama.- Oké! Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit! - kért bocsánatot Julcsi, bár koránt sem volt meggyőződve róla, hogy nagyanyja képes lesz lakatot tenni a szájára. Még aznap elkészítették a tojásfehérjés csodaszert, felkenték Julcsi arcára, s várták a hatást. Másnap reggel szegény kislány elkeseredve tapasztalta, hogy szeplői továbbra is vígan élik életüket, viszont bebizonyosodott számára, hogy nagyanyja nem tudta betartani fogadalmát, mert déltájt megjelent egy távoli rokon, egy testes fiatalasszony, aki egyébként soha nem teszi tiszteletét, s izgatottan fülébe súgta:- Ne haragudj nagyanyádra! Csak segíteni akar, de fabatkát sem ér a tojásos kenőcse. A legjobb módszer szeplők ellen, ha napkelte előtt gyűjtött gyöngyvirággal dörzsölöd be őket. Biztos lehetsz benne, hogy szempillantás alatt eltűnnek.- De hát Magdi néni! Nyár közepe van. Hol van már ilyenkor gyöngyvirág?- Na, ez igaz - esett gondolkodóba, s középső ujjaival elkezdte masszírozni halántékát, szemét szorosan összezárta, hátha eszébe jut valami mentő ötlet. - Tüdőm! - kiáltott fel izgatottan. - Majdnem ugyanilyen hatásos, ha búzakalászról gyűjtesz be a harmatot. De arra figyelj, hogy napkelte előtt menj, egyébként semmit nem ér! Julcsi hitte is meg nem is, de úgy gondolta, egy próbát megér. Következő hajnalon ismét felkelt, s kiment a búzamezőre. Biztos, ami biztos, azért még indulás előtt hátrafelé menetben körbejárta a házat. Nagyon keservesen sikerült annyi harmatot összeszednie, hogy be tudja vele kenni az arcát. Olyan volt, mint egy szutykos utcagyerek, mert több por került a bőrére, mint harmat. Még szerencse, hogy nem találkozott senkivel! Mondani sem kell, hogy a szeplők még egészségesebben illegették magukat. Délután a szomszéd Teri néni adott újabb hasznos tanácsot:- Butaság, amit ezek az asszonyok beszélnek! Csak nekem higgy! Én vagyok az utcában a legöregebb, tehát a legbölcsebb is. Mondd meg nagyanyádnak, hogy vágjon le egy fehér tyúkot! Ha annak meleg vérével bekened a szeplőid, örökre búcsút inthetsz nekik! Döbbenetében Julcsi szóhoz sem jutott egy darabig. Rá sem tudott nézni a vérre, nemhogy magára kenni. Azért - megnyugtatta Teri nénit, hogy úgy tesz, ahogy mondta. Estefelé Teri néni férjura adott még ennél is vadabb tanácsot:- Ne hallgass senkire, kislányom! - mondta határozottan, s pödört egyet kackiás bajuszán. - Senkinek nem mondom el a titkot, csak neked. Egy vén jósasszonytól hallottam, még legénykoromban, hogy mindenféle elváltozást eltüntet a bőrről a friss, meleg tehéntrágya. Julcsi majdnem elhányta magát. Kezdett elege lenni abból, hogy már az egész falu róla beszél, s mindenkinek ez lett a legújabb hobbija, hogy őt szekálja mindenféle eszement hülyeséggel. Azért még Erzsi néne javaslatára teliholdkor, pontban éjfélkor elásott egy almát a kertben. Természetesen eredmény nélkül. Besokallt a sok hiábavaló varázslástól, de nem akarta megbántani azzal a legjobb barátnőjét, hogy pont az ő javaslatát hagyja figyelmen kívül. Ez a barátnő ugyanis rábukkant valahol az interneten egy babonára, miszerint, ha a szeplők számával megegyező apró kavicsot a háta mögé hajít, akkor a kövekkel együtt a szeplőit is eldobja. Elég macerás dolog volt megszámlálni a szeplőiket, egyrészt mert tükörből igen nehezen ment, s többször elölről kellett kezdeni, másrészt, mert rengeteg volt. Több mint kétszázat számolt össze. Aztán meg összegyűjteni azt a rengeteg kavicsot sem volt egyszerű, az egész napját ezzel töltötte. Eltelt néhány nap, jöttek a segítőkész falubeliek a jobbnál jobb ötletekkel, de Julcsit már egyik sem érdekelte, s beletörődött, hogy, tetszik vagy sem, így kell leélnie az éltét. Ráadásul roppant mód bosszantotta, hogy feleslegesen bolondot csinált magából. Már azt gondolta, hogy ennél rosszabb nem is jöhet, mikor a nagymamánál töltött vakáció utolsó estéjén beállított hozzájuk Ferenczi Sanyi. Julcsi, szegény, alig mert ránézni szégyenében, s még szerencse, hogy már sötétedett, s a fiú nem látta, hogy az összes szeplője elpirult zavarodottságában. A feszültség azonban hamarosan feloldódott, köszönhetően a fiú egyedi humorérzékének. Mindemellett egyetlen szó sem esett a szeplőkről, s Julcsi megnyugodott, hogy nem jutott a fiú fülébe semmi az utóbbi hetekben történt, az egész falut lázba hozó szeplőűző kálváriáról. A kert végében álló vén diófa tövében beszélgettek egészen hajnalig. Búcsúzásként a fiú megölelte, s Julcsi átélte élete első igazi csókját is.- Jövő nyáron újra találkozunk - mondta elérzékenyülve a fiú. - Aztán meg ne próbáld eltüntetni a szeplőidet, mert egyenesen odáig vagyok értük! HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Szeptember 24, vasárnap este 6 órától REKOP GYÖRGY díjnyertes dumaszínház (stand up) humorista Jegyár $15 - Háromfogásos vacsora $12 Október 1, vasárnap este 7 órától VÁCZI ESZTER QUARTET Jegyár $15 - Háromfogásos vacsora $12 Október 28, szombat este 8 órától FENYŐ MIKLÓS és DJ Náksi - bővebb információ hamarosan * Erőss- Csótsits Agnes OTTHON-ITTHON Néha-néha felkerekedek, felülök gép-szárnyaimra, s légben úszva Haza megyek. Közben egyre kérdezgetem: Otthon vagyok-e még Otthon, vagy már Itthon vagyok Otthon?... Kérdésemre a válasz nem egyszerű dolog... Hisz öreg Bölcsünk mondta nekünk: Ha elhagytad egyszer, meg tudsz Te lenni, de nem tudsz már soha, soha Haza menni... Keresheted ugyan, váltig kutathatod, találhatod-e még, mit elhagytál amott? Érezheted újra Piac utca széles sétányán a bódító akácvirág illatát Május táján?... Vajh Hortobágyon kémlelőén az eget láthatsz-e még csalóka Délibábot lustán nyújtózkodó gémes kutak felett?! Vár még Reád egyszer az a Barát, kivel könnyes hasfájásig mindenen kacagtál? Áll-e kapunk előtt egyetlen, édes Mamám?! Nyalogatjuk ezer sebünk, kitéphetjük százszor szívünk... Hazudjunk, hogy elfeledtünk? Vállaljuk, hogy megtévedtünk? Mit mondott Szózatunk nekünk? Haljunk meg, hol megszülettünk?! Tépjük ketté újra keblünk?! Hagyjuk most itt a gyermekünk?... Ami köt, az el is taszít, visszahúz, majd ellök megint... Nem lehet már Haza-menni, régi Otthont most meglelni! Emlékeket idézhetünk, barátokat kereshetünk... míg egyszerre csak nagy hirtelen, a “Minden elmúlt-Minden emlék” Igazára rádöbbenünk. Akácszagú Tavasz, dinnyeízű Nyár, rőtszínű Ősz, zimankós Tél, Csak Otthon volt ízük?! Otthon volt mindez oly igazán szép?... Hogyan lehetne mindezt egy palackba zárni? Mesék dzsinnje segíts egyetlen-egy vágyat valóra váltni! Mint az a kis tolvaj, megfizetem ne félj, ha csak egyszer segítsz, soha meg nem bánod, nem kell nekem három, soha senkit én palackba nem zárok! S örökre én leszek majd leghűbb Barátod. Segíts! Hozd el nekem Itthonra az Otthont, Tüdnod kell, míg a szívem dobban, mindig erre vágyok... Sherman Oaks, California, 2005. május (befejezve Laguna Hills, 2016. június) Dél-Californiai Amerikai-Magyar Club, Inc. 992 San Bernardino Ave, Rialto, CA PO Box 990, Bloomington, CA 92316 Tel: 909-873-1081 SZÜRETI BÁL Október 1-én déli 12 órától A kitűnő ebédet Cserni Erzsiké készíti. Sorsolás! Ajtódíjak! Kérünk mindenkit, hogy aki tud, magyar ruhában jelenjen meg. 1 Ha a megszokott helyére igényt tart, helyfoglalás feltétlenül szükséges az alábbi telefonszámok egyikén: 951-769-6080 * 951-679-1995 amelyre szeretettel varjuk Clubunk tagjait, baratait, , pártolóit és támogatóit. Belépő ebéddel: $15 Gyermekjegy ebéddel: $5 °s A hangulatos szórakoztató és tánczenét Baky Józsi szolgáltatja. Énekel: Semegi János.
