Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-09-05 / 34. szám
Meglepő fordulatok ellenére összefogtunk, együtt maradtunk Szent István napi ünnepség a Los Angeles-i Magyar Házban Júliusban kezdődött a történet, amelyről többen is azt gondoltuk, hogy igen hamar véget fog érni. Csodával határos módon azonban mégis megvalósult egy augusztusi estén. Elképzelhető, hogy mégsem a csoda kellett hozzá? Hamarosan kiderül. Elbeszélésemben azonban elsőként a Los Angelesi Egyesült Magyar Házban tartott Szent István napi ünnepség kezdetéről számolok be: felcsendültek az Amerikai Himnusz hangjai, és Pereházy Miklós, az Egyesült Magyar Ház elnökének ünnepi köszöntője nyitotta meg a műsort. Szavai ezer éves államunk eseményekben és értékekben gazdag történelmének kezdetét, továbbá a magyarság mindenkori nagyságát, és rendkívül lényeges konklúzióit, a mának szóló tanulságokat hangsúlyozták. A Házelnök beszédében a nemzeti ünnepek mába érő tanulsága során határozottan emelte ki egyházaink kulcsszerepét. Nemzetünk születésnapja olyan döntéshez köthető, amely ma is aktuális. Az egyházak és a hit ezer éves történelmünk fontos része, amely meghatározó az emigráció életében is, hiszen az egyházak voltak az emigráció szerveződésének legjelentősebb pillérei. Az egyházak közösségformáló ereje, a magyar gyökerek, együvétartozásunk fogalmi körében, valamint a magyar nyelv gyakorlása tekintetében alapvető fontosságú, a diaszpóra fennmaradásának léteszköze a mai napig. István királyunk a katolicizmus zászlaja alá kívánta felsorakoztatni a hozzá hű magyarságot. Hazánk mai kormánya számára azonban minden magyar hű, mert a ma magyar kormánya minden magyarok kormánya kíván lenni. A jelenlegi kormány olyan régiókba emelte a határonkívüliséget, hogy az alapvető párhuzamosságot, közvetlen párbeszédet teremtett. Ezt követően Dr. Pintér Olivér, Magyarország Los Angeles-i Főkonzulátusának vezető konzulja ünnepi beszédét hallhattuk, amelynek tartalma ugyancsak minden jelenlévőt megérintett. Távoli ideológiákat félretéve a ma élő magyarok mindennapjaiban jelenleg is ápolható és élhető értékekről beszélt, amelyekre igen nagy szükségünk van saját boldogulásunk és szeretetben való együttélésünk érdekében. Ezután Nt. Jakabffy Zsolt református lelkész úr megáldotta a kenyeret és vele együtt imádkoztunk a magyar népért. Az ünnep részeként egy ajándék is átadásra került: Márai Sándor Mennyből az angyal Szent István nap Laguna Woodsban Ez év augusztus 23-án egy, immáron hagyományossá vált magas színvonalú, felemelő hatású ünnepségen emlékezett meg, Laguna Woods Magyar -Amerikai Kubja és az Orange County Magyarok Szervezete közös rendezésében, a rendkívül szép számmal összegyűlt magyarság első keresztény királyára, az állam alapító Szent Istvánra. Az ünnepélyes nap a délelőtti órákban a Mission San Juan Capistrano-ban vette kezdetét, ahol az ünnepi misét a Magyarországról külön erre a nagy nemzeti ünnepünkre érkezett Főtisztelendő Ailer Gáspár celebrálta. Az ünnepség Laguna Woods egyik reprezentatív, ünnepélyesen feldíszített klub házában folytatódott több fogásból álló, igazi magyaros ebéddel, magyar vörösborral leöblítve, és az elmaradhatatlan dobos tortával megkoronázva. Mindez egy valóban nívós, magas színvonalú műsorral, majd zenés, táncos szórakozással folytatódott... A több mint 150 főből álló ünneplő közönség nagy örömére újra nagy sikerrel szerepeltek a Kárpátok Népitánc Együttes táncosai, amit klasszikus zeneszámok követtek Sapszon Bálint, valamint a szintén otthonról érkezett kiváló fiatal csellóművész, Mező Péter előadásában. Több klasszikus zenedarab élvezete után a vendégek meghatott hangulatban, felállva tapsolva köszönték meg a művészeknek Brahms Magyar Táncok No.l c. darabjának virtuóz tolmácsolását. Az egybegyűlt magyarság emlékezetes előadást hallgathatott az idén is a mindig újat nyújtani tudó, kiváló és többszörös kormány kitüntetéssel rendelkező tudósunktól Bor Zsolt professzortól, majd Tóth Kinga “csalt könnyeket” több vendég szemébe csodálatos, és meghatóan szépséges magyar érzelmekről tanúskodó dalok egyéni előadásával. Az egész napot felölelő eseménydús, emlékezetes ünnep ezután a közkedvelt Baky Józsi játéka által teremtett jó hangulattal, tánccal és baráti beszélgetéssel folytatódott. Az ünnepség szervezői nevében Dr. Ruzicska Judith és Dr. Csonka Dorottya az OC Magyarok alapítója és vezető szervezője, valamint Ágnes Csotsits a L.W. Magyar Klub elnöke ezúton szeretnének hálás köszönetét mondani úgy az ünnepség sikeréhez nagyban hozzájáruló szereplőknek és szervezőknek, mint azoknak a kedves magyar honfitársaknak, akik megtisztelték jelenlétükkel és lelkes résztvételükkel rendezvényünket. Viszontlátásra legközelebb az Októberi Forradalom ünnepén! c. versének illusztrációját, egy piros-fehér-zöld színekben pompázó festményt ajándékozott a San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház az Egyesült Magyar Ház részére. Az est ekkor következő része, pontosabban fogalmazva mi, az előadók, igen nagy kihívásnak néztünk elébe. Hogy az elején kezdjem, visszaugrok az időben. Egy nemes és izgalmas cél lebegett a szemünk előtt július végén. Előadni egy, a magyar történelemben és zenei világban egyaránt jelentőséggel bíró történetet és zenei művet. Különlegességgel készültünk, bemutatni Szörényi Levente és Bródi János István a király c. rockoperájának modernesített történetét, amelyet a rockopera néhány dala vezet végig és fűszerez meg. Gyermekkoromban gyakran meghallgattam otthon családommal ezt a remekművet. Több ezerszer fordítottuk meg a két hatalmas, fekete bakelit lemezt és énekeltük a dalokat az ismert, nagyszerű énekesekkel: Varga Miklóssal, Vikidál Gyulával, Sebestyén Mártával, és persze sorolhatnám mindannyiukat. Egy hónappal a nagy nap előtt azonban mindössze négyen vettünk részt az első próbán az alábbi szerepekben: az író-rendező, István, Koppány, és jómagam - az egy főből álló “tömeg”. Áttekintettük a darab meglévő vázlatát, és megállapítottuk, hogy nagy munka előtt állunk. Hamarosan az is kiderült, hogy az alapvető szereplő-hiány miatt jó lenne, ha eljátszanám Koppány lányának, Rékának szerepét, így egyből gyermekkori álmom megvalósulása küszöbén is éreztem magamat. A további próbák azonban elmaradtak, mivel a rendezőnek véglegesen el kellett utaznia. A darab megvalósulása már kútba esni látszott, amikor Pereházy Miklós - ismerve lelkesedésemet - azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy vegyem át a darab rendezését. Az idő szorított, és nyaralásom kellős közepén csak annyit válaszoltam a telefonba, hogy kérek pár napot a teljes feladat áttekintésére. A Kárpátok Népitánc Együttes ekkor már aktívan készült látványos koreográfiájával, mint megtudtam. A kihívás óriási volt, hiszen még soha nem vettem részt ilyen jellegű előadásban, a tűz azonban, amelyet az eredeti mű iránti szeretetem táplált, már nagy lánggal égett bennem. Azt is láttam, hogy a táncosokban és a két főszereplőben (Katona Pál és Gazdag Péter) is jelen van a hajlandóság. Munkámban és magánéletemben is folyamatosan segítem az embereket, hogy felfedezzék az önmagukban hordozott értékeket és szeretetett és az előadásunk csúcspontja is az ilyen összefogásra és baráti kápcsolatokra inspirál - a szokásos ellentéteket megcáfolva a mű végén a két ellentétes oldalon álló vezető kézfogással békül ki -, mindent összegezve hát igent mondtam a felkérésre. Az ezt követő nyolc nap az idővel való versenyfutásban telt. Telefonhívások, szereplők toborzása, egyeztetések, a csupán nagyvonalakban előkészített forgatókönyv teljessé- és átformálása, szöveg-, vers- és szerepírás, illetve próbák töltötték meg hetünk minden percét. Teljes létszámmal azonban csupán két alkalommal tudtunk találkozni. Szerencsére a kecskeméti Katona József Színház kiváló karmestere, Látó Richárd, aki nemzeti ünnepünk alkalmával a Magyar Bronz Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését kapta meg kiemelkedő tevékenységéért, épp akkor töltött itt, Los Angelesben pár hetet, és csatlakozott hozzánk. Vállalta, hogy zenei vezetőnkként segíti munkánkat. Énekes társával, Szabó Andrea Ashartival együtt nagyszerű közreműködést köszönhetünk nekik. A zenei páros ez idő alatt több gyönyörű koncerttel is megajándékozta a Los Angeles-i közönséget. A hét gyorsan szaladt, és a nyaralások miatti szűk szereplő gárda szerepköre egyre bővült. Voltak, akik két, sőt három karaktert is alakítottak, és a táncegyüttes számára is világossá vált, hogy a darab teljes időtartamában ők kell, hogy képviseljék a tömeget - énekekkel és szerepjátékkal egybekötve. A kihívásokat már csak megtetézte a hír, hogy közös műsorunk napján, közvetlenül az ünnep megnyitása előtt San Diego-i fellépésükről igyekeznek majd vissza a hosszú autópályán, hogy időben kezdhessük a műsort. Majd bekövetkezett az is, amire senki sem számított: Koppányt játszó színészünk, Katona Pál, aki egyébként hivatásos színművész, és aki a tervezett forgatókönyvben Harley Davidson motorjával robbant volna be az egyik jelenetben, három nappal az előadás előtt, a próba helyszínére tartva balesetet szenvedett és megsérült a lába. Kérdésessé vált, hogy el tudja-e játszani szerepét. Pali azonban a magyar erőt és kitartást is képviselve csupán egy vicces megjegyzéssel reagált a történtekre: “Majd megemlítjük, hogy Koppány leesett a lováról, és ugyan lehet, hogy mankóval a kézben, de továbbra is indul a darab-beli választásokon...” Délután vittem haza a kórházból, és csupán egy nap pihenés után ismét ott ült közöttünk a színpadon, jéggel felpolcozott lábával, és az új helyzet okozta rögtönzött változtatásokat fontolgatta velünk együtt. A körülmények ellenére mindenki teljes odaadással, figyelemmel és szeretettel készült és vett részt az előadáson is. Ahogyan azt titkon reméltük, a mű végén egyes szemekben könnycseppeket láttam megcsillanni, amiből arra következtetek, hogy kis előadásunk - azok ellenére, hogy mint mindenhol, itt is előfordultak “bakik” - mégis hozzájárult az itt élő magyarság nemzeti tudatának emeléséhez. Az előadást a Magyar Himnusszal zártuk, amelyet a Székely Himnusz követett. Mi is számunkra a legfontosabb mindabból, amit ezen a héten átéltünk? Természetesen új barátságok születtek és élvezetes órákat töltöttünk együtt. Ám mindenekelőtt megmutattuk, hogy akár férfiak, akár nők és akárhány évesek is vagyunk, mi magyarok, közös szenvedés és háborgás helyett immáron egységes szeretetben, egy célra fókuszálva össze tudunk fogni és ezen célt meg tudjuk valósítani - bármely pontján is éljünk e kerek világnak. Tóth Nerella Edina Self-discovery and Visual Arts www.nerella.org Szeptember 5, 2014
