Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-07-25 / 30. szám
100 éve tört ki a Nagy Háború Hogyan lehet világégés egy merényletből? Száz évvel ezelőtt egy senki által igazán nem kedvelt ember meggyilkolásával kezdődött el az, amit sokan a XX. század őskatasztrófájának neveznek. A Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet után néhány héttel, 1914. július 28-án Bécs hadat üzent Szerbiának, és kirobbant “a Nagy Háború”, ami egy néhányhetes dicsőséges hadjárat helyett 17 millió halottat és az egész régi világ eltűnését hozta. Soha többet nem lehetett már úgy, mint azelőtt, az utólag pátosszal és sokszor hamis nosztalgiával emlegetett „boldog békeidőkben”. A kortársak előzetesen el sem tudták képzelni azt a totális háborút, ami nemcsak a besorozott katonák körében végzett hatalmas testi és lelki pusztítást, de a frontvonalaktól távoli hátországot sem kímélte meg. 7 millió polgári áldozat volt, az elszegényedés, nyomor és elzüllés nemzeteket tett tönkre, köztük a miénket is. A közvetlen anyagi veszteségek is óriásiak voltak, de az éhezés megismerésénél, a középosztályi nyomornál is hosszabb hatásúak a háborúval összefüggő mentális változások. A háborús években kiütköző, mindenre kiterjedő válság, a bűnbakkeresés, csoportok és személyes ismerősök éles szembefordulása ma is ható negatív folyamatokat generáltak, a háborút lezáró békeszerződések pedig magukban hordozták egy még nagyobb kataklizma lehetőségét, ami két évtized után be is következett. Az első világégés nemcsak a klasszikus liberalizmus korszakának vetett véget és hozta el egy új típusú, félelmetesebb nacionalizmus diadalát, megszülte a bolsevizmust, fasizmust és hamarosan a nácizmust is. Az alapkérdés, hogy miért pusztította el magát a régi Európa látszólag egyetlen merénylet miatt, ma sem világos. A magyarázatokban túlsúlyban vannak a nagyhatalmi döntéshozók tévedései. Az biztos, hogy nagyon kevés kézben értek össze a szálak: főleg Németországban, a Monarchiában és Oroszországban még az a monarchikus politika működött, amiben nagyon sok múlott egy-egy személy döntésén. A kevés hatalmi centrumban olyan vezetők ültek, akik nem értették meg, hogy lépéseik milyen fatális következményekkel járhatnak. A mozgósítási parancsokkal felpörgetett fogaskerekek egy szinte önműködő hadi gépezetet indítottak be, a szövetségi rendszer rossz automatizmusai megállíthatatlan eseményláncot idéztek elő. Még a tábornokok sem látták, milyen potenciál és pusztító erő van az új fegyverekben, hogy mennyire megváltozik a harcmodor az ismétlőpuskák és repülőgépek korában, hogy a régi stratégiák nem fognak működni, és egyik oldalon sincs valódi esély a remélt néhányhetes, villámháborús győzelemre. A szarajevói merénylet után Ausztria el akarta törölni a föld színéről Szerbiát, a büntetőháborúra II. Vilmos német császár az ebédlőasztala mellől adta “biankó csekként” emlegetett jóváhagyását, akár Oroszország hadba lépésének árán is. Az is lehet, hogy kifejezetten az utóbbi, vagyis egy összeurópai háború megfelelőnek érzett időpontban való kirobbantása volt a német érdek. Az ismert események a szövetségi politika automatizmusainak abszurd logikáját követték: A Monarchia egy hónappal a merénylet után megtámadta Szerbiát, és mivel Oroszország is mozgósított, Németország sem késlekedhetett. A németek a keleti fenyegetés miatt nyugati irányba mentek: a Schlieffen-tervnek megfelelően bevonultak Luxemburgba és megtámadták a szintén semleges Belgiumot, hogy minél gyorsabban legyőzhessék Franciaországot. A belga semlegesség megsértésére hivatkozva aztán az angolok is beszálltak. Mindenki azt hitte, hogy a haditechnika a támadó félnek kedvez. Tragikus tévedés volt: a lövészárkokkal teli állóháborúban éppen a védekező felek tudták könnyebben tartani az állásaikat. Mindenki örült a háborúnak Utólag érthetetlennek tűnik, miért fogadták világszerte kitörő lelkesedéssel az első világháborút. Valószínűleg azért, mert nem voltak rá felkészülve, hogy négy évig elhúzódhat. Sokan már nem emlékeztek a kontinens korábbi háborúira, és nem sejtették, hogy a legújabb mennyire véres lesz. Az instabil európai helyzet, az átrendeződő erőviszonyok miatt sejteni lehetett, hogy valami történni fog, csak senki nem látta, hogy ez a valami egy világháború lesz. Adolf Hitler, Németország későbbi kancellárja is ott volt a- müncheni Odeonsplatzon, amikor 1914. augusztus 2-án Németország hadat üzent az Orosz Birodalomnak. Később Hitler úgy emlékezett vissza: olyan erős lelkesedés ragadta magával, hogy térdre hullott, és hálát adott az égnek, amiért ilyen időkben élhet. Igaz, hogy Hitler elég elfogult volt a német autoriter berendezkedéssel és a világháborúkkal szemben, de nem ő volt az egyetlen. A pozitív közhangulatnak sok köze volt a nacionalista hevülethez. Az első világháborúnak ugyanis nemcsak geopolitikai és stratégiai, hanem kulturális okai is voltak: a francia (latin) és a német (germán) kultúra szembenállásáé. A nemzetek és kultúrák közötti háború képe jól rezonált a néplélekkel: nekünk igazunk van, amazok meg nem. Az angolok és a franciák éppúgy elutasították a német autoriter törekvéseket - és persze Németország aggasztó megerősödését -, mint a németek a liberális demokráciát. Az első világháború igazi tragédiája talán nem is az volt, hogy mennyi pénzt és emberéletet követelt, hanem az, hogy az európai népek sokáig támogatták a háborút, ami a vérontás folytatásához vezetett. - írja Pierre Purseigle, a Yale Egyetem munkatársa a témával foglalkozó cikkében. Purseigle úgy látja, a közvélemény támogatásában nagy szerepe volt a korabeli háborús propagandának: ahol a tények már nem voltak elég meggyőzők, ott hazafias hazugságokkal és a cenzúrával tartották fenn a lelkesedést. A civil lakosság rég elfelejtette már, milyen a háború. Az Osztrák-Magyar Monarchia a kiegyezés után élhetőbb hellyé vált, megindult egy jóléti, civilizációs folyamat, ami igen jó hatással volt a magyarországi polgárosodásra. Mivel gyors lefolyású háborúra számítottak, érthető, hogy mindenki részt akart venni a harcokban: gyors győzelmet vártak, sokakban tombolt a bizonyítási vágy, így még az is jelentkezett a sorozásra, aki egyébként alkalmatlan lett volna katonának. A mozgósítást a város lakossága megnyugvással; sőt örömmel fogadta... és az első hívó szóra mámoros lelkesedéssel sietett a zászló alá minden polgára a honnak. Ezrek és ezrek szálltak fegyverbe a királyi parancs elhangzása után, s megindult egy hatalmas, félelmetes, rettenetes szuronyerdő a monarchia dicsőséges hadserege Szerbia ellen - írták a korabeli újságok. Ma már ironikus látni, hogy mennyire lelkesen várták a százéves újságokban az 1914-es évet. Sokan úgy gondolták, ennél már csak jobb lehet a helyzet. Az akkori hírekből még nem érződött a háború előszele: inkább olyan témákról írtak, mint az orvosok nehéz anyagi helyzete, a nem elég jó foci, az ellenzék által bírált, az alkotmányosságot veszélyeztető új sajtótörvény, a kivándorló munkaerő, vagy épp a székelyek eredete. Nem mondhatni tehát, hogy bárki számított volna a háborúra. A gondolat ugyanakkor nem volt idegen. A németek például unalmasnak tartották a polgári, langymeleg békekorszakot; a német fiatalokba azt sulykolták, hogy a hazáért meghalni dicsőséges, szép dolog. Kinek a langyos jólét, kinek a háborús propaganda ment az agyára, de tény: az első világháborút a közvélemény nagy része lelkesen fogadta. A mozgósítás mindenhol sikeres volt. A cári Oroszországban úgy is lelkendezve fogadták a háború hírét, hogy ők még emlékezhettek az 1905-ös forradalomra. Mégis: az orosz tartalékos katonák 96 százaléka jelentkezett szolgálatra. A német sorkatonák másfél százaléka fölszívódott, de a németeknek még így is csak feleannyi dezertőrrel kellett számolniuk, mint korábban vélték. A toborzás a briteknél volt a legsikeresebb: annak ellenére, hogy náluk 1916-ig nem volt általános hadkötelezettség, összesen 2,67 millió önkéntes jelentkezett katonának a háború végéig. A korábbi tapasztalatok alapján senki nem számított rá, hogy a háború ilyen hosszú és ennyire véres lesz. A világháború nagyobb ütközeteiben többen vesztek oda, mint az 1870-1871-ig tartó porosz-francia háborúban összesen - ez volt az utolsó nagyobb fegyveres konfliktus Németország és Franciaország közt. Viszont az új fegyverek - a repülőgépek, a légelhárító ütegek, a mustárgáz-támadások, a csatahajók és a harckocsik - minden eddiginél pusztítóbb hatalmat adtak a hadseregek kezébe, index.hu Olvasson bele a 100 évvel ezelőtti újságokba az interneten az Arcanum archívumában: http://adtplus.arcanum.hu/hu/elsovilaghaboru/ HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTAR RENDEZVÉNYEI 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0005 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Július 27. 14 órától Megemlékezés az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról Megemlékezés az első világháború kitörésének 100. évfordulójáról 2014. július 27. Hungarian Cultural Alliance - Magtár 14 órától - Fogadás 15 órától - Műsor Amerikai Himnusz St. Clair Niké Enikő (Los Angeles Master Chorale) Zongorán kísér: Kristoffer Bolkan Visszatekintés: Fülöp Lilla, Katona Pál, Oriold Alpár Benda Jenő: A béke kálváriaútján - Egy újságíró naplója a párizsi békekonferenciáról - részletek Fábián-Zomora Péter Bakadalok - Gunther Péter harmonikán Babits Mihály: Fortissimo - Fülöp Lilla Dokumentumfilm vetítés, Történelmi vetélkedő, Emlékezünk Fohász - Nt. Jakabffy Zsolt Csendes gyertyagyújtás - Békeüzenet Magyar és Székely Himnusz Fotó kiállítás 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 |_ info@hungarianculturalalliance.org _| Dél-Californiai Amerikai-Magyar Club, Inc. 992 San Bernardino Ave, Rialto, CA PO Box 990, Bloomington, CA 92316 Tel: 909-873-1081 Arató Bál Augusztus 3-án, vasárnap déli 12 órától Mindenkit szeretettel várunk, tagjainkat, barátainkat, valamint minden amerikai pártolónkat, hogy vidám hangulatban együtt ünnepelhessük az új kenyér ünnepét. Belépő ebéddel: $15 * Gyermekjegy ebéddel: $5 A hangulatos szórakoztató és tánczenét Baky Józsi szolgáltatja. Énekel: Semegi János. A kitűnő ebédet Cserni Erzsiké készíti. Szeretettel kérjük Önöket, ha lehetőségük van rá, jöjjenek az Arató Bálunkra magyar ruhában! Sorsolás! Ajtódnak! Ha a megszokott helyére igényt tart, helyfoglalás feltétlenül szükséges az alábbi telefonszámok egyikén: l. 951-769-6080 * 951-679-1995 Tilos az USA-zászlós póló egy iskolában Egy kaliforniai iskola úgy döntött, hogy a diákok nem viselhetnek USA-zászlós pólót a Cinco de Mayo ünnepén. Az oktatási intézmény tiltáshoz való jogát a bíróság is elismerte, számolt be a Washington Post. A balhé és a zászlóháború egy főleg fehér diákokból álló banda és mexikói társaik között alakult ki. 2009. május 5-én, a Cinco de Mayo ünnepén a diákok egy csoportja egy fára felvont amerikai zászló alatt tapsolva kiabálta, hogy „USA”, az ellenoldal pedig egy mexikói zászló alól üvöltötte: „B.. .tok meg, fehér fiúk! ” Az egyik gyereken eközben amerikai zászlós póló volt, mire egy mexikói odament, és spanyolul gyalázkodó megjegyzéseket tett a ruhájára. Egy évvel később a fehér fiúk megint amerikai pólóban mentek iskolába az ünnepnapon. Az igazgató hazaküldte őket átöltözni, és azért, hogy megelőzze az erőszakot, azt mondta nekik, hogy aznap már nem is kell visszajönniük, igazoltan hiányozhatnak. A bíróság kimondta: az iskoláknak és az igazgatóknak joguk van megszabni, hogy diákjaik milyen ruhában járhatnak be, és megkérhetik őket, hogy öltözzenek át, vagy hagyják el az épületet, ha ezzel megfékezhető az erőszak. A Washington Post szerint ugyanakkor ez egy szomorú döntés. „Eljutottunk arra a pontra, hogy amerikai diákok nem hordhatják az amerikai zászlót, mert félő, hogy emiatt megtámadják őket, az iskolák pedig tehetetlenek.” index.hu Július 25>2014
