Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-06-27 / 26. szám
Mit gondolnak a magyar egyházak a kivégzésről? Jóvátehetetlen, bosszúálló és kegyetlen, vagy elkerülhetetlen, esetleg egyenesen megváltást hoz a halálbüntetés? Miután Orbán Viktor azt mondta egy interjúban, hogy a halálbüntetés „megérne egy misét”, az Index megkérdezte a magyar egyházak véleményét a két legsúlyosabb büntetésről: a halálbüntetésről és a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről (tész). Magyar Katolikus Egyház Halálbüntetés: igen. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: igen A halálbüntetést csak a végső esetben szabad alkalmazni, mikor a társadalom megvédése más módon nem lehetséges. Ma azonban, amikor a büntetőjog egyre fejlettebb, ilyen esetek nagyon ritkák, ha egyáltalán előfordulnak- fogalmaz II. János Pál pápa 1995-ös enciklikája. Az „Élet evangéliuma” kezdetű szöveg megerősíti a katolikus alapelveket összefoglaló katekizmust, ami nem zárja ki a halálbüntetést. A halál- -----------------------------------------------büntetést csak végső esetben és csak a tettes „kilétének és felelősségének teljes bizonyítását föltételezve” lehet alkalmazni. „A katolikus egyház a halálbüntetés és az életfogytiglani börtönbüntetés kérdését a jogos önvédelem oldaláról közelíti meg” - foglalta össze a katolikus egyház álláspontját Beran Ferenc egyetemi docens. Ez alapján akit megtámadtak, annak joga van az önvédelemre, mégpedig olyan mértékben, amilyen módon veszélyeztetik az életét. Aquinói Szent Tamás szerint „nem megengedhető, ha védekezésből nagyobb erőszakot alkalmaz az ember, mint amit ellene alkalmaznak.” A tényleges életfogytiglani szabadságvesztésről (tész) nem szólnak közvetlenül az egyházi dokumentumok, csak általános elveket fogalmaznak meg. Ilyen elv a társadalom jogos önvédelme, a megtorlás, valamint a tettes javítására irányuló törekvés. A már idézett enciklika így fogalmaz: „A hatalom tehát úgy érje el célját, hogy megvédje a közrendet és a személyek biztonságát, ugyanakkor ösztönözze és segítse a bűnöst a megjavulásában.” Magyarországi Református Egyház Halálbüntetés: nem. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: nem Jézus Krisztus engesztelő kereszthalála után a halálbüntetés teológiailag semmivel sem alátámasztható. Ezt az állásfoglalást küldték a reformátusok az Index megkeresésére. Csepregi Botond, a Református.hu főszerkesztője hozzátette, hogy a válasz „nagyon rövid, de annál egyértelműbb.” Csepregi továbbította az Amerikai Református Egyház részletes álláspontját is, ami ugyan nem tekinthető a magyar reformátusok hivatalos véleményének, de megjelent a református egyház hivatalos oldalán magyarul. Ebben elsősorban gyakorlati szempontokat hoznak fel a halálbüntetés ellen: A halálbüntetés összeegyeztethetetlen a szeretet etikájával, ami „érvényen kívül helyezi a bosszút és megtorlást, mint indítékot, arra késztetve minket, hogy a megváltás, helyreállítás és regeneráció jegyében gondolkodjunk”. A halálbüntetés elrettentő hatása kétséges: a legtöbb gyilkosságot felindulásból, drog vagy alkohol befolyása alatt követik el. Ez rámutat arra, hogy a legtöbb esetben a halálbüntetés nem működik elrettentő eszközként. Számos amerikai tanulmány kimutatta, hogy az etnikai szempont meghatározó szerepet játszik abban, hogy valakit halálra ítélnek-e vagy sem. A halálbüntetés magában hordozza a jóvátehetetlen tévedés lehetőségét. A társadalomnak is van némi felelőssége abban, hogy erőfeszítést tegyen a bűnözők neveléséért, a feltételek javításáért. A halálbüntetés állandósítja a bosszú és megtorlás logikáját. Az amerikai reformátusok szerint az állam nem vállalhatja át az egyének bosszúigényét; nem tarthat igényt a tekintélyre, hogy az isteni igazságnak a bosszúállás eszközeivel tegyen eleget. A református egyház szerint a tész a kárhozathoz hasonlít, vagyis a pokolhoz, ahonnan nincs visszatérés, nincs remény a szabadulásra. „Senkit nem ítélhetünk kárhozatra, nem azért, mintha nem hinnénk a kárhozatban, hanem mert Isten jelen időben a kegyelem hirdetését bízta ránk” - írta az egyház kommunikációs szolgálata. A református tanítás szerint „a legsúlyosabb büntetést viselő emberek számára is van remény, van út a teljes élethez, a börtönben és onnan kilépve a szabad életben is”, ezért működtemek Börtönmissziót, ahol vissza akaiják vezetni a fogvatartottakat a társadalmi beilleszkedéshez. Magyarországi Evangélikus Egyház Halálbüntetés: nem. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: nem Az élet Istené... Emberi életet kioltani senkinek sincs joga. Ezzel az egyértelmű elvi állásfoglalással kezdte Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem egyetemi tanára az evangélikus egyház hivatalos véleményének összefoglalását. Ezenkívül a reformátusokéhoz nagyon hasonló gyakorlati érveket is felsorolt: kiemelte, hogy a halálbüntetésnek nem bizonyított a visszatartó ereje és egy esetleges tévedés esetén nem lehet jóvátenni. Hozzátette, hogy a halálbüntetés alkalmas lehet a bosszúvágy felkeltésére is. Bűnbakot képez a halálbüntetés Béres szerint, és ezzel elfedi a társadalom felelősségét. „Bűnbakképző hatása miatt nem ösztönzi a társadalom megfelelő tagjait és intézményeit abban, hogy világossá tegyék felelősségüket az elkövetőt a tettéig vezető úton” - fogalmazott. Az evangélikus egyház ezért „keresi a helyét és szerepét azok közt a társadalmi szereplők közt, akik körülveszik a mindenkori tetteseket és áldozatokat”. Az oktató-nevelő és hitéleti tevékenysége mellett ezért működtet például börtönlelkészetet az evangélikus egyház. Az egyház szerint a bűntettek a súlyukkal arányos büntetést érdemelnek. A társadalom érdeke, hogy a tettes ne követhessen el újabb bűncselekményt, a tettes védelméhez pedig fontos az emberi jogainak biztosítása, amely a későbbiekben keretet adhat a tettével való őszinte szembenézésre. A tész esetén viszont csak a büntetés történik meg, mivel ebben az esetben nincs esély a szabadulásra, a „reménytelenség révén” még a bűnbánat után is megfosztja az elítéltet a szabadságtól. A társadalom is rosszul jár Béres szerint, mert így ha akarja, sem tudja jóvátenni a tettes az által elkövetett bűnt. A nem tényleges életfogytiglani szabadságvesztés csak az évtizedek utáni szabadulás esélyét jelenti. Ennek feltételeit gondosan kell mérlegelni az esetleges szabadságra bocsátáskor, de ez a módszer nem csak emberségesebb (mert reményt ad), hanem a nevelő munka szempontjából is hatásosabb. Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége Halálbüntetés: nem. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: nem Ha valaki vaseszközzel üt meg valakit, és az meghal, gyilkos ő, haljon meg a gyilkos - idéz Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija, és Gádor György, a Páva utcai zsinagóga elnöke és a hitközség ügyvédje közös véleménye Mózes IV. könyvéből. Rögtön hozzáteszik azonban, hogy a Tóra alapján „csak két vagy több tanú egybehangzó vallomása alapján lehetett kiszabni a büntetést”, valamint hogy csak a legmagasabb szintű, 71 tagú szanhedrin bíróságnak volt MAGYAR BIBLI/1 GYÜLEKEZET Összejövetel helye: 2915 Washington Ave., Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap délelőt' ll:00-kor Lelkipásztor: HUNTER VADÁSZ JÁNOS Telefon: (310)260-1311 Gondnok: OLÁH IMRÉNÉ Telefon: (310)828-5309 joga ehhez. Az idézett szabályok alapján már régóta különösen fontosak voltak az eljárási garanciák a legsúlyosabb büntetés kiszabásakor.Frölich és Gádor azt mondja, annak ellenére, hogy a Tóra lehetővé teszi a halálbüntetést, azt mégsem szabad végrehajtani. „A zsidó jog ismeri ugyan a halálbüntetés fogalmát, annak alkalmazását is megengedi, azonban a vele járó kétségek és bizonytalanságok, valamint a humánum magasabb rendű szempontjai miatt mind kiszabásától, mind pedig végrehajtásától eltekint. A halálbüntetés eltörlése a rendszerváltás fontos, szimbolikus lépése volt - mondta Frölich és Gádor. Ez a döntés szerintük természetes határt képzett az előző rendszer bíráskodásához képest. „Eltörlése úgy is helyes döntés volt, hogy egyébként a Tóra ismeri ezt a büntetést, mert a világi bíróságok számára az Ószövetség pusztán erkölcsi útmutató, de nem a tételes jogrend része” - tették hozzá. A reménytelenséget nevezik a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés legnagyobb veszélyének, hiszen egy ilyen elítélt viselkedése nagy kockázatot jelent. A reménytelenség ráadásul a megtérés és a bűnök megbánásának esélyét is csökkentheti. Frölich és Gádor szerint tiszteletben kell tartani a strasbourgi emberi jogi bíróság döntését a tész eltörléséről, a magyar szabályozás ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével. Emberségesnek lenni, az emberi jogokat tiszteletben tartani a történelem ismeretében követendő helyes út, amiről nem szabad letérni - zárják véleményüket. A Hit Gyülekezete Halálbüntetés: igen. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: nem A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapján az emberi életet Istentől származónak tekintjük. Az emberi élet védelme magába foglalja a halálbüntetés, mint büntetési nem alkalmazásának a jogi lehetőségét - írta a Hit Gyülekezete sajtóirodája. Álláspontjuk szerint a halálbüntetés alkalmazása nem ütközik az újszövetségbe, álláspontjuk szerint „a jogállam létezése Isten akarata, melynek erkölcsi kötelessége a bűn jogszerű büntetése”. Az egyház szerint szigorú feltételek mellett van lehetőség a halálbüntetés alkalmazására: törvényesen felállított igazságszolgáltató testületnek, minden kétséget kizáró módon kell döntenie és csak szándékos, előre kitervelt gyilkosság esetén alkalmazhatja a legsúlyosabb büntetést. A Hit Gyülekezete elismeri, hogy ha az állam lemond a halálbüntetésről, akkor érthető igény, hogy az életfogytig tartó halálbüntetés tényleges legyen. Az ember megváltozásának lehetőségéről lemondani viszont szerintük is helytelen, ezért például 30-40 év után célszerű lenne felülvizsgálni „az elítélt aktuális állapotának társadalomra veszélyességét vagy annak megszűntét”. Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége Halálbüntetés: igen. Tényleges életfogytiglani szabadságvesztés: nincs álláspont. A védikus korokban, amikor szent és bölcs királyok uralkodtak és a gyilkosokat halálra ítélték, akkor valójában kegyet kaptak, hiszen a büntetés kiegyenlítette a gaztettet és azért nem kellett egy későbbi életben szenvedniük - a Krisna-tudatú hívők szerint a „jótett helyébe jót válj”, de a „szemet szemért, fogat fogért” elv is a természet törvénye. Ebből szerintük az is következik, hogy „a gonosztett, amit esetleg az emberi igazságszolgáltatás elnéz vagy elszalaszt, nem marad büntetlenül. A sors, vagyis a karma törvénye gondoskodik a büntetés kiszabásáról és végrehajtásáról, ha nem is feltétlenül abban az életben, amelyben a bűnös a gaztettet elkövette, hanem esetleg egy későbbiben.” A védikus tanítások szerint Kali-júgának, vagyis a félreértések, veszekedések és háborúk korának nevezett jelenkorban az igazságszolgáltatás nem tud olyan jól működni, mint a bölcs királyok uralkodása alatt, írta Mérő Mátyás, Krisna-hívő lelkész. Az erkölcsi romlásra példa az, hogy az állatok megölését megengedik, noha a Védák szerint ez ugyan olyan súlyú bűn, mint a gyilkosság. Az abortusz legalizációja előtt ugyancsak „elképedve áll” a közösség. Mivel a mai korban nem minden esetben lehet kideríteni a teljes igazságot, ezért „a halálbüntetés opcionális megoldás: "amennyiben kétséget kizáróan, bizonyíthatóan előre eltervezett, rossz szándékú gyilkosságról van szó, a halálbüntetés megváltást jelent az elkövető számára, minden egyéb esetben más jellegű büntetéssel sújtható az elkövető.” A tészről nincs hivatalos álláspontja a Krisna-tudatú egyháznak, ezért Mérő csak a saját álláspontját fejtette ki. Eszerint nagyon fontos, hogy a börtönök ne csak izolálják az elkövetőt, hanem támogatniuk kell abban, hogy „a személyiségzavartól, rossz tulajdonságoktól és szokásoktól megszabaduljon, illetve lelkileg tisztuljon, spirituális útra lépjen”. Ennek hiányában a börtön „hatalmas kockázatot vállal, és felelős lesz egyrészt az adófizetők szinte eredménytelenül felhasznált pénzéért, másrészt azokért az esetleges további bűncselekményekért, amit az egyre reményvesztettebb és frusztráltabb elítélt a rács mögött elkövet”, index.hu A-l ABLE 2 CARE Június 27, 2014 AMERIKAI Magyar Hírlap CAREGIVERS, COMPANIONS, NANNIES, BABYSITTERS, CNAs, HOUSEKEEPERS, CLEANERS, HOUSE/PET SITTERS Önnek/szeretteinek otthonában, kórházban, idősek otthonában MEGFIZETHETŐ, megbízható, szakmailag felkészült, lojális SEGÍTSÉG - SAJÁT ANYANYELVÉN is. Live-in/ live-out formában, határozott vagy határozatlan időtartamra, akár hétvégeken, ünnepnapokon, stb... VÁLASSZON MINKET! Telefon: 310-926-7343 Email: ildiko@alable2care.com SZENT ISTVÁN RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM saintstephencatholic. or g 3705 Woodlawn Ave. Los Angeles CA 90011 Ft. THEODORE SMITH Magyarul: +949-633-1924 Angolul: +323-234-5963 Szentmise: vasárnap 10:45 Útirány: 110 Fwy-ről keletre M.L.King Blvd.-nál. Balra Main St.-nél, Jobbra 37th St.-nél az első sarokig. (Jn6,51-58) Egy árva gyermek számára ismeretlen lehet az atyai és anyai szeretet, de mégis fogalmat alkothat erről a feltétel nélküli odaadásról azáltal, hogy ésszerűen belegondol más gyermekek életébe. Kezdheti azzal, hogy miféle áldozatokat kell vállalniuk a jegyeseknek az esküvőjük napján avégett, hogy új családot alapítsanak. A házastársaknak naponta ezerszer le kell mondaniuk a saját kedvenc kívánságaikról és vágyaikról a család javára, a közös jó érdekében. Minél jobban rászorul valaki, annál nagyobb az igénye időben és forrásokban az efféle közös jóra. Mégsem igényel senki annyit, mint egy újszülött baba! Nyilvánvaló tehát, hogy a házastársak egymásért hozott áldozata igazán csekély ahhoz képest, amelyet a gyámoltalan újszülöttjükért hoznak. Az a tény, hogy ezt oly szívesen és oly gyakran megteszik, csak a gyermekeik iránti szeretettel magyarázható. Aho-gyan a gyermekek felcseperednek, a szükségleteik először megnőnek, mielőtt csökkennének. Először kevésbé fizikaiak és inkább érzelmiek lesznek, majd kevésbé érzelmiek és inkább lelkiek lesznek. Ezt fontolgatva az elméjében, egy árva gyermek valamelyes belátást nyerhet az apai és anyai szeretetbe. Van azonban egy gyakorlati mód is, amely megnyílik egy árva gyermek számára, mikor egy család befogadja. A gyermekek aszerint mérik a szülői szeretetet, hogy ők maguk mennyire szeretik a szüleiket. Minthogy a szülők naponta tízezerszer kiérdemlik a gyermekeik feltétlen szeretetét, a gyermekek számára is természetes, hogy a számukra nyújtott szülői szeretet is feltétel nélküli. Ez az értékelés azonban nagyon is alábecslő. Még ha azonos erejű lenne is a kölcsönös szeretet, a szülőké felnőtt, érett szeretet, míg a gyermekek viszontszeretete éretlen, gyermekes. Az egyik önzetlenebb, a másik önzőbb. Mivel mi Isten fogadott gyermekei vagyunk, számunkra is két út áll nyitva, hogy értékeljük Isten irántunk való szeretetét: az egyik elméleti, a másik gyakorlati. Meggondolhatjuk, hogy Isten azért lett emberré, hogy értünk kereszthalált haljon, és ebből neki egyáltalán semmi haszna nem származott. Bárcsak gyakran elmélkednénk ilyenformán! Aztán ott van az élmény útja is. Mindegyikünk megízleli Isten irántunk való szeretetét a szentáldozásban. Tiszteletre méltó Granadai Lajos így ír: „E szentség vételekor sok hívő nyer oly nagy lelki vigaszt, oly mély szellemi felvilágosulást, oly nagy szeretetet a szívébe és annyi segítséget az erényekhez, hogy mind rájönnek, hogy csupán Isten alapíthatott valami ennyire hasznosat a lelkek kielégítésére.” (v. III.p 269) Ha a keresztséget tekintjük az örökbe fogadásunknak, akkor a szentáldozás a hazatérésünk, mely alkalommal néha átéljük Isten irántunk való szeretetét. Mint a gyermekek, mi is hajlamosak vagyunk Isten isteni szeretetét irántunk a mi gyarló szeretetünkkel mérni Őiránta. Ebben a mi értékelésünk nagyon messze esik a valóságtól, hiszen Jézus az Ó önzetlen szent szívével szeret, mi pedig a mi önös szívünkkel szeretjük vissza Őt. Jézus mérhetetlenül jobban szeretett minket, mint az Ő saját földi életét. Szeressük hát Ót jobban, mint a saját életünket! Akkor soha semmi nem gátol majd minket abban, hogy magunkhoz vegyük az Ő szent testét, vérét, lelkét és istenségét a szentáldozásban! Ó, micsoda öröm! Jöjjön hát bármi! Ámen.
