Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-05-09 / 19. szám
Bemutatták Ben Kingsley Horthy-filmjét Walking with the Enemy címmel bemutatták az amerikai mozikban a második világháborúban számos magyar zsidót megmentő Rosenbaum (Pinkász) Tiborról szóló filmet. Az alkotásban az Oscar-díjas Sir Ben Kingsley játssza Horthy Miklóst. A film 1944 tavaszán játszódik, amikor bár Magyarország a németek szövetségese, de még sikeresen ellenállt a német követelésnek: a zsidók deportálásának. Ez változik meg, amikor a német hadsereg bevonul Magyarországra.. A film az eseményeket egy Rosenbaum (Pinkász) Tiborról mintázott - a filmben Elek Cohen nevű — férfi szemszögéből meséli el, akinek rabbi apja nem veszi észre a közelgő veszedelmet, és Cohenben is csak akkor tudatosul a közelgő horror, amikor egy hölgy barátját családja szeme láttára akarja megerőszakolni két SS-tiszt. E hölggyel kialakuló románc adja a film melodrámai vonulatát, később pedig az Üvegház - a megtörtént eseményeknek megfelelően - szolgál menedékül zsidó lakóinak, akik hamis svájci személyazonosságuknak köszönhetik életüket. A budapesti Vadász utca 29. a múlt század harmincas éveiben épült Kozma Lajos tervei alapján az építőipari üvegféleségeket forgalmazó Weiss család üzletházaként. A zsidó tulajdonost a magyar törvényhozás eltiltotta hivatása gyakorlásától. A kihalt épületben 1944. július 24-én nyílt meg a Svájci Követség Idegenérdek-képviseletének Kivándorlási Osztálya. Az épület egykori garázsának helyén 2005- ben a Carl Lutz Alapítvány emlékszobát nyitott. A kritika megemlíti, hogy a film időnként ellép Cohen történetétől, és az Oscar-díjas Sir Ben Kingsley formálta Horthy Miklós kormányzóra fókuszál. Horthyt a film többé-kevésbé szimpatikus figurának ábrázolja, aki hiábavaló erőfeszítéseket tesz, hogy megvédje a zsidókat a németektől, és aki két erő - a német és szovjet - között őrlődik, majd végül tévesen azt gondolja, Hitler a kisebb rossz a kettő közül. Bár a film Magyarországon játszódik, nincsenek benne magyar színészek és nem is Magyarországon, hanem Romániában forgatták, mno.hu index.hu Hollywood Bowl - Los Angeles-i Filharmonikusok Riporterek a színpadon Sok éves (évtizedes?) hagyománya Hollywood Bowlnak, hogy koratavasszal - idénykezdet előtt - a méltán világhírű szabadtéri színpad színpadán az újságok, a rádiók és televíziók riporterei, operatőrei foglalnak helyet a zenészek és énekesek helyett. Merem remélni, folytatandó hagyomány, miután ez az évente egyszeri esemény jó alkalom, hogy a sajtó munkatársai találkozzanak régről ismert, vagy eladdig nem ismert pályatársaikkal (no persze elsődlegesen arra jó, hogy hírt adhassunk a nyár komoly- és könnyűzenei hangversenyeiről. Az idei találkozó különbözött a korábbiaktól: délelőtt helyett koraeste rendezték meg, és Gustavo Dudáméi zeneigazgató meg Deborah Borda, a filharmonikusok CEO-elnöke nem sajtótájékoztatóra, hanem „szezon-partira” hívták a tudósítókat. Az 1920-ban, a hollywoodi hegyek egyik völgyébe telepített amfiteátrumot alighanem méltán nevezik a „világ legnagyobb szabadtéri színpadának”. (Amerikában megszokhattuk, hogy a közhiedelem szerint sok minden itt a legnagyobb a világon - ám akárhogy vélekedünk is, a Bowl méreteivel - 17 ezer 376 nézőt befogadó széksoraival és páholyaival -mindenképpen lenyűgöző hatású.) Felsorolni is képtelenség, hogy kishíján száz év alatt hány világnagyság szerepelt e színpadon Mickey Rooneytól Luciano Pavarottiig, Arthur Rubinsteintől Itzhak Perlmanig, Oscar Petersontól Ella Fitzgerardig, a Doors rockzenekartól a Beatlesig (s 1979 óta évről évre ott rendezik meg a Playboy Jazz Fesztivált). A hollywoodi szabadtéri színpad a Los Angeles-i Filharmonikusok nyári otthona, ugyanakkor a Bowlnak saját zenekara is van (feltétlenül említést kíván, hogy a Fischer Iván alapította és vezette Budapesti Fesztiválzenekar mindmáig az egyetlen külföldi orchestra, amely egy héten át minden nap fellépett ott, Rost Andrea operaénekesnővel együtt)... ...A „szezon-partit” - ugyancsak hagyományosan - Deborah Borda nyitotta meg. (A hölgy mindig oly’ választékosán, folyamatosan beszél, hogy feltételeztem: korábban tán’ pályastársnőnk lehetett és valamelyik rádió- vagy tévéadónak dolgozott. Kérdésemre ezt cáfolta - zenei tanulmányai után a detroiti, majd a San Francisco-i szimfonikusoknál töltött be vezető munkaköröket, 2000 óta látja el feladatát Los Angelesben.) Üdvözlő szavaival nemcsak a média munkásainak segítségét köszönte meg, hanem mindazoknak a támogatóknak az adományait, akik közül jó néhányan jelen voltak a partin. Az idei nyár több programját is felsorolta, közülük - ízelítőül - megemlítem: a 36. Playboy Jazz Fesztiválra június 14-én és 15-én kerül sor, míg a hivatalos évadkezdést június 21-én tartják, Kristin Chenoweth, a Go-Go’s & Pink Martini és Carol Burnett felléptével, a Hollywood Bowl zenekarát Thomas Wilkins vezényli. A hagyományos július 4-ei tűzijátékkal záruló hangversenyeknek - 2-án, 3-án és 4-én - Steve Martin lesz a műsorvezetője, az U.S Air Force Band of the Golden West működik közre, az LA Philharmonic zenekarát John Morris Russel vezényli. Júliusban már „teljes üzem” lesz: a kedd és szerda - ugyancsak hagyományosan - a komoly muzsikáé (10-én Bernstein és Gershwin műveit hallhatjuk - többi között a Kék rapszódiát -, 15-én Csajkovszkij 1. zongoraversenye és Prokofjev Romeo és Julia szvitje hangzik el, a Los Angeles-i Filharmonikusokat a korábbi, népszerű zeneigazgató, Esa-Pekka Salonen vezényli, zongorán Yefim Bronfman működik közre, 22-én és 24-én Dudáméi dirigálja Beethoven 5. szimfóniáját, 27-én pedig - érdekes vállalkozásként - Mascagni „Parasztbecsület” /Cavalleria rusticana/ és Leoncavallo „Bajazzók” /Pagliacci/ című operájának muzsikája hangzik fel a Dudáméi vezényelte LAPhil, a Los Angeles Master Chorale és a Los Angeles-i gyermekkórus előadásában). A nyár további programjairól később számolunk be. A partin résztvevők meleg szeretettel és hosszan tartó tapssal fogadták Gustavo Dudáméit, aki öt éve áll a filharmonikusok élén. (Közhelyszerű igazság: „Hogy rohan az idő!”. Mintha tegnap mutatkozott volna be, szerény angol tudással, a betűvetőknek, s azóta sikert sikerre halmoz a zenekarral. Külföldi vendégszerepléseik során a budapesti Művészetek Palotája - a MüPa - közönsége is meggyőződhetett virtuozitásukról. A Los Angelesben töltött fél évtizedéről ő maga is úgy szólt: „Mintha egy hónap lenne, amit együtt töltünk”). Csevegő stílusban, a környező hegygerincre mutatva mondta, hogy számára olyan élmény Hollywoodban vezényelni, mintha valahol Olaszországban lenne. Végezetül - de nem utolsó sorban - a parti szervezői ez alkalommal is elsőrangú házigazdának bizonyultak: hangulatkeltő italokkal és ínyenc falatokkal kedveskedtek a meghívottaknak. A büfépultok előtt tolongó pályatársaimon végigtekintve eszembe jutott egy korábbi sajtótájékoztatón, Budapesten elhangzott kérdésem: „Kolléga úr melyik lapnak eszik?”... * * * Néhány nappal a hollywoodi tájékoztató előtt, a Walt Disney Concert Hallban hallhattuk a Los Angeles-i Filharmonikusokat (a francia Stéphane Denéve, a Stuttgarti Rádió szimfonikus zenekarának vezető karmestere vezényelt). Nem szándékoztam ismételten politikát keverni egy zenei beszámolómba - miként legutóbb, James Conlon működéséről írva tettem -, mégis érdekes párhuzamot kínál az április végi hangverseny két zeneszerzőjének sorsa. Bartók Béla 2. Földes Éva felvételén Gustavo Dudáméi, amint tévé-interjút ad HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0005 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Május 23. Buli 21:00-től 6:00-ig Góóóóól! 6:3 után 7:1! 1954.05.23 - 2014.05.23 Fellép DJ Devil és egy meglepetés DJ Június 1.13:00 - 17:00 “Az Operencián túl...” Gyermeknap Szeretlek Édesanyám Könnyes volt az alkony Mikor a szobába lépett a kisleány Feketében találta fekvő Édesanyját Nem tudva: Ő már a mennyekben jár Öt éves kisleány simogató keze ölelte át a vad csendet nem mondta senki már: egy percre ülj ide hát Kis ládán is a fekete csipke lázasan szórta bánatát fakó, vén vázában sem élt már a vadvirág Sírós szeme össze-vissza képet talált elméjében csak az járt, hogy tegnap este ilyentájt puszilgatta Édesanyját Belemarkolt Anyja fekete ruhájába s zokogva mondogatta, szeretlek Édesanyám és álomba sírta magát Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona A CD ára postaköltséggel 12 dollár. A két könyv ára $15. Cím: Kaprinyák Gyuláné, 25 W. Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 E-mail: szkaprinyak@cox.net MEGZENÉSÍTETT VERSEK CD-N Kaprinyák Gyuláné (Bodnár Szerénke) versei szépérzékről, hazafias és vallásos érzületről tesznek tanúságot. Az Arizonában élő költőnő két kötete, az Emlékezz és a Hit, remény és szeretet igen népszerű a magyar olvasók körében. A szerző régi vágya, hogy költeményeit megzenésítve is hallhassa a közönség. Ez az álom teljesült! A verseket dr. Varga László, a Váci Szimfonikus Zenekar karmestere zenésítette meg, és Nagy Ibolya operetténekes adja elő. Az énekszámok a CD elején és végén hallhatók, s közben számtalan verset szavalnak el ismert versmondók a Hit, remény és szeretet című kötetből. hegedűversenye hangzott el (Gil Shaham emlékezetes előadásában), majd a szünet után Szergej Rahmanyinov 2. szimfóniája. Nos, mind Bartók, mind az orosz Rahmanyinov ellenkező előjelű diktatúrák térhódítása miatt hagyta el szülőhazáját és telepedett le az Egyesült Államokban. Bartók Béla a nemzeti szocializmus európai és magyar felerősödése miatt, 1938-tól tervezte, hogy kivándorol, majd 1940-ben, Lisszabonból induló hajóval érkezett a tengerentúlra. Az amerikai állampolgárságot nem vette fel, haláláig magyar állampolgár maradt, 1940 októberi végakaratában azt írta: „Mindaddig, amig a budapesti volt Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van..., rólam az országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen”. (A két említett helyszín Hitler-tér, illetve Mussolini-tér volt.) Bartók Béla nevét ma Budapesten az egykori Horthy Miklós út, valamint a Művészetek Palotájának hangversenyterme viseli, Budán - a Csalán úton bérelt, utolsó otthoni lakhelyén - pedig Bartók Béla emlékházat alakítottak ki (és megannyi útja, utcája, tere van vidéken). Bartók a háború után szeretett volna visszatérni hazájába, de súlyos betegségben, 64 évesen, 1945. szeptember 26-án, New Yorkban elhunyt. Rahmanyinov - aki 1910-től a cári orosz zenei társaság alelnöke volt - 1917- ben, a bolsevik forradalom miatt kényszerült elhagyni hazáját; élt Stockholmban, Koppenhágában, Párizsban, de New Yorkot tekintette otthonának. Beverly Hillsben, 70 éves korában, 1943. március 28-án halt meg (földi maradványait később a New York állambeli Kensico temetőben helyezték el). Mindkét zeneszerző élete szomorú adalék a huszadik század vérgőzös krónikájához. Földes Tamás AMERIKAI Magyar Hírlap © Május 9, 2014
