Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-05-02 / 18. szám
így éltek a szentté avatott pápák XXIII. János - Angelo Giuseppe Roncalli 1881. november 25-én született egy Bergamóhoz közeli faluban, sokgyermekes parasztcsaládban. 1904-ben szentelték pappá, ezután a bergamói püspök titkára lett, e minőségében járt 1912-ben Magyarországon, a látogatás emlékét őrzi a pesti ferences templom. Az első világháborúban tábori pap volt, 1925-ben bulgáriai, majd 1935-től törökországi és görögországi apostoli delegátus lett. A második világháború kitörése Isztambulban érte, a világégés alatt mintegy 25 ezer európai zsidó köszönhette neki életét, mert vízumot állított ki nekik Palesztinába, vagy keresztlevelet adott nekik, eltekintve attól, hogy ténylegesen megkeresztelkedjenek. 1944-ben párizsi nunciusnak nevezte ki XII. Pius, s ő elérte, hogy a nácikkal kollaboráló francia főpapok visszavonuljanak. 1953-tól velencei pátriárka és bíboros volt. Franciaországi tevékenységének elismeréseként a bíborosi kalapot a francia elnöktől az Élysée-palotában vehette át. XII. Pius pápa halála után, 1958. október 28-án négynapos konklávén választották meg a hetvenhét éves Roncalli bíborost a katolikus egyház fejének. Sokan „átmeneti pápát” láttak benne, ő azonban az „átmenettel” új korszakba segítette egyházát. A „jó pápa” működésének legjelentősebb eseménye a II. vatikáni zsinat (1962-1965) összehívása volt 1959-ben, a zsinatot VI. Pál pápa fejezte be. Ő töröltette a nagypénteki szertartásból a zsidókat vádló szavakat. Kijelentette, hogy az egyháznak meg kell értenie a világ fejlődését és csatlakoznia kell ahhoz. Határozottan kiállt új dogmák elfogadása ellen, s a zsinat valóban úgy lett korszakalkotó jelentőségű, hogy egyetlen dogmát sem hozott. Három évvel pápává választása után, 1961 végén azzal lepte meg a világot, hogy közvetlen kapcsolatba lépett a Szovjetunióval, ezzel vette kezdetét az enyhülés korszaka az egyházpolitikában. 1963. március 7-én kihallgatáson fogadta Nyikita Hruscsov akkori szovjet pártfőtitkár lányát és vejét, aki akkor az Izvesztyija főszerkesztője volt. Ót héttel e találkozás után pedig közzétette Pacem in Terris kezdetű enciklikáját, amelyben az enyhülés és a békés egymás mellett élés jegyében meghirdette az egyház együttműködését a világgal, beleértve a szocialista országokat is. Ő kezdeményezte a Szentszék „keleti politikáját”, a párbeszédet a kommunista országokkal, innen datálható a Magyarországgal való vatikáni kapcsolatfelvétel. A karizmatikus egyházfő mosolygós jólelkűsége, egyszerűsége, közvetlensége, bölcsessége és udvariassága miatt igen népszerű volt. 1963. június 3-án, pünkösdhétfőn Rómában halt meg, fájdalmas és hosszú rákbetegsége és haláltusája megrendítette a világot. Egy halálosan beteg olasz nővér tudományosan nem magyarázható gyógyulása kellett szentté avatásához. II. János Pál - Karol Józef Wojtyla néven született 1920. május 18-án a Krakkóhoz közeli Wadowicében. Szüleit és testvérét korán elvesztette, egyetemi tanulmányait a második világháború szakította félbe. Dolgozott gyárban, kőbányában, majd 1942-ben jelentkezett az illegálisan működő papi szemináriumba. 1946-os pappá szentelése után Rómában szerzett doktorátust. Egyházi közösségét új módszerekkel szervezte, kirándulásokra, túrára vitte a fiatalokat. A teológiai kar etika szakának elvégzése után a krakkói szemináriumban és a lublini egyetemen tanított. 1958-ban címzetes püspök, 1964-ben Krakkó érsek-metropolitája lett, 1967-ben VI. Pál pápa bíborossá kreálta. Aktívan részt vett a zsinat munkájában, amelynek eredményeként a katolikus egyházban a tekintélyelv helyett a szolgálat, az igehirdetés került előtérbe. 1978-ban, a „három pápa évében”, amikor a VI. Pált követő I. János Pál 33 napi uralkodás után elhunyt, október 16-án általános meglepetésre a viszonylag ismeretlen Karol Wojtylát választották meg a katolikus egyház fejének. Ő volt 455 év óta az első nem olasz, egyben az első kelet-európai és az első szláv, 58 évével pedig 132 év óta a legfiatalabb pápa. Nevének a II. János Pált választotta, ezzel is jelezve, hogy folytatni kívánja elődje politikáját. Arra törekedett, hogy helyreállítsa a tanbeli egységet, a hivatalos egyházi tanításokhoz való visszatérésre bírja a túlzókat, a tanítóhivataltól eltérőket, s a katolikus egyház kormányzásában is új rendszert vezetett be. Sohasem tagadta meg gyökereit: lengyel hazája iránti szeretetét, a népi hagyományokban gyökerező Mária-tiszteletet, a munkásként szerzett tapasztalatokat, a lengyel zsidók deportálásának és az ellenük elkövetett népirtás elítélését és a kommunizmus elleni harcot. Befolyása messze túlterjedt a Vatikánon, első, 1979-es lengyelországi látogatása nagyban hozzájárult a kommunista rendszer bukásához. Több mint húsz merényletet kíséreltek meg ellene. 1981. május 13- án csodával határos módon élte túl, amikor a török Ali Agca közvetlen közelről rálőtt. Egészsége 1993-tól kezdett hanyatlani, a Parkinsonkórban is szenvedő II. János Pál pápa 2005. április 2-án, 84 éves korában halt meg, temetésére április 8-án került sor. A 266 katolikus egyházfő közül csak Szent Péter és IX. Pius ült nála hosszabb ideig a pápai trónon. Ő volt a legtöbbet utazó pápa, nagyobb utat tett meg, mint valamennyi elődje együtt: 104 külföldi látogatása során 129 országot keresett fel, eközben a Föld-Hold távolság háromszorosát tette meg. Magyarországon két alkalommal: 1991. augusztus 16-20. között, majd 1996. szeptember 6-7-én járt. Mindenkinél több szentet és boldogot avatott, elkészíttette az új katolikus katekizmust. II. János Pál bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért, törekedett az Észak-Dél ellentét feloldására, szót emelt az emberi jogokért. A lengyelen kívül kitűnően beszélt franciául, angolul, spanyolul, németül, olaszul, rendkívül járatos volt a latinban, és a hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte. Beszédeit maga írta, és a „pápai többes szám” helyett az egyes szám első személyt használta. A hívők már temetésén követelték azonnali szentté avatását, s utóda, XVI. Benedek már halála évében, az előírt öt évnél korábban elindította a boldoggá avatási eljárást. Erre a modern időben rekordgyorsasággal, 2011. május 1-jén került sor Rómában, miután a pápa megtörténtnek ismert el egy II. János Pál közbenjárására bekövetkezett csodát, Marie Simon-Pierre francia apáca felépülését a Parkinson-kórból. Boldog II. János Pál ünnepnapjának október 22-ét, pápaságának kezdetét jelölték ki. A szentté avatásához szükséges második csodának a Costa Rica-i Floribeth Móra Díaz Costa agyi aneurizma utáni gyógyulását ismerték el, mert az asszony boldoggá avatásának napján imádkozott II. János Pálhoz, mno.hu MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Összejövetel helye: 2915 Washington Ave., Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap délelőtt ll:00-kor Lelkipásztor: HUNTER VADÁSZ JÁNOS Telefon: (310)260-1311 Gondnok: OLÁH IMRÉNÉ Telefon: (310)828-5309 Május 2, 2014 5 jj AMERIKA! Magyar Hírlap Csoda kell a szentté váláshoz A szentté avatásnak többek között a csodatétel is a feltétele. Mi számít csodának, hogyan bizonyítják, hogy valóban megtörtént-e? A katolikus egyház akkor beszél csodáról, ha a természet ismert törvényeinek ellentmondó, vagy azok segítségével nem megmagyarázható esemény következik be, amely így kizárólag Isten műve lehet. A szentek és a boldogok tehát valójában nem létrehozzák a csodát, hanem közbenjárnak Istennél a csoda létrejöttéért. Számukra a tanítás szerint a közbenjárás azért lehetséges, mert erős hitük révén közelebb állnak Istenhez az átlagembernél. Éppen ezért válhat a csoda hitük erejének bizonyítékává, aminek leírása és dokumentálása a szentté avatási eljárás egyik fő célja. A csoda nem az egyetlen feltétel a bonyolult szentté avatási eljárás sikeres lezárásához. Először ugyanis a jelölt egyházmegyéjében igazolni kell, hogy az illető valóban példamutató, kiemelkedő életet élt, és tanúságot tett hitéről. Amikor gondos dokumentálás és tényfeltárás után bizonyítottá vált a valóban példás életvitel, a jelenlegi szabályozás szerint egy csoda bizonyítására van szükség a boldoggá avatáshoz, és egy másikra a szentté avatáshoz. Egyedül a hitükért vértanúhalált szenvedők esetében tekintenek el az első csodától. A csodákat aprólékos eljárás keretében vizsgálják, és nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelniük. Először is be kell bizonyítani, hogy az eset minden kétséget kizáróan megtörtént, másrészt pedig egy tudományos bizottság dönti el, hogy jelenlegi ismereteink szerint nincs semmilyen racionális magyarázat a bekövetkezett eseményre. Harmadrészt pedig egy hittudósokból álló bizottság azt vizsgálja, hogy kizárólag a szentté avatási eljárásban vizsgált személy közbenjárására következett-e be a csoda. Ha valaki például úgy gyógyult meg, hogy több szenthez is imádkozott segítségért, nem bizonyítható, hogy valójában ki segített. A csodák a kereszténység születése óta fontos szerepet játszanak a hitéletben. Szent László királyunk például a legenda szerint úgy szüntette meg a pestisjárványt, hogy isteni sugallatra kilőtte nyilát, és az általa eltalált növény kiváló ellenszernek bizonyult a betegség ellen, máskor pedig úgy szüntette meg az éhínséget, hogy imádsága hatására szelíd szarvasok és bivalyok csordája jelent meg táborában, amiket aztán jóízűen elfogyasztottak. A 19-20. század fordulatot hozott a csodák megítélésében. A tudomány fejlődésével egyre több eseményt tudtak megmagyarázni, és sokan úgy látták, hogy egyes középkori eseményeket is csupán azért tekinthettek csodának, mert még nem állt rendelkezésre elegendő tudás a racionális magyarázathoz, másrészt pedig nem volt kellően megbízhatóan dokumentálva az egyes szentek életútja, így gyakran keletkezhettek alaptalan mendemondák is. A csodák ugyanakkor részei maradtak a szentté avatási eljárásnak, ám „tematikájuk” erősen beszűkült. A 20. században szentté avatott személyek esetében kizárólag megmagyarázhatatlan gyógyításokban véghezvitt közbenjárásukat fogadták el csodaként az eljárás során. A csoda akkor a leghitelesebb, ha valaki olyan betegségből gyógyult föl egy szent közbenjárására, amire egyáltalán semmilyen gyógymód nem ismert. Számos kutatás alátámasztja, hogy a pozitív gondolatoknak, hitnek, az imának, vagy a meditációnak tényleges élettani hatása van. Mélyen vallásos, előrehaladott tüdőrákos betegek például jobban reagálnak a kemoterápiára, és tovább élnek, de a gyakorló hívők körében alacsonyabb a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek, vagy a depresszió kockázata, illetve erősebb az immunrendszerük is. Ennek hátterében részben az áll, hogy a mély hit enyhíti a stresszt, így azoknak a betegségeknek a gyakorisága, amelyek kialakulásában meghatározó szerepe van a stresszhormonoknak, alacsonyabb a vallásos közösségekben. II. János Pál esetében - mint minden tanúságtevőnél - két csodát igazoltak a szentté avatási eljárás során. Az első csoda egy francia apácához, a most 52 éves Marie Simon-Pierre-hez kötődik, aki 2005-ben a Parkinson-kórból gyógyult fel II. János Pál pápának köszönhetően. A nőnél 2001 júniusában diagnosztizálták a Parkinson-kórt. A betegség az egész baloldalát érintette, ami azért volt különösen megterhelő számára, mert balkezes volt. A betegség lassú előrehaladást követően 2005 áprilisától állapota romlása egyre gyorsabb lett: ekkor már nem tudott írni, vezetni, és nagy nehézséget okozott a járás is számára. A szenvedésben a szintén Parkinson-kórban szenvedő II. János Pál példája adott számára erőt, ezért különösen letörte a pápa halála. Az apáca azonban feljebbvalója tanácsára halála után is imádkozott II. János Pálhoz, és két hónappal később hirtelen javulás állt be állapotában. Egy belső hang 2005. június 2-án azt sugallta, hogy kezdjen el írni, és az addigra olvashatatlanná vált írása hirtelen újra egyenletes lett. Másnap pedig elbeszélése szerint úgy ébredt, hogy érezte: teste megváltozott, meggyógyult. A másik csoda egy Costa Rica-i nőhöz fűződik, aki agyi aneurizmában szenvedett. Floribeth Móra Diaznak súlyos fejfájása volt, és arca is részben lebénult. Orvosa azt mondta, hogy az aneurizma nem műthető, napjai meg vannak számlálva. Az ötvenéves, 4 gyerekes nő 2011 májusában II. János Pál pápa boldoggá avatását nézte a tévében, és közben betegen az ágyban fekve imádkozni kezdett hozzá felépüléséért. A történet szerint egyszer csak egy hangot hallott egy kezében lévő magazinból, amelynek címlapján szintén II. János Pál volt. A hang azt mondta neki: „Kelj fel, és ne félj!” A nő miután befejezte az imáját, családja döbbenetére felkelt. Határozottan jobban érezte magát, majd gyorsan teljesen fel is épült, novemberre az aneurizmának nyoma sem volt. Az őt kezelő idegsebész szerint a nő gyors felépülése tudományosan nem magyarázható, origo.hu SZENT ISTVÁN RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM saintstephencatholic.org 3705 Woodlawn Ave. Los Angeles CA 90011 Ft. THEODORE SMITH Magyarul: +949-633-1924 Angolul: +323-234-5963 Szentmise: vasárnap 10:45 Útirány: 110 Fwy-ről keletre M.L.King Blvd.-nál. Balra Main St.-nél, Jobbra 37th St.-nél az első sarokig. (Jn20,19-31) Isten végtelenül boldog önmagában. A mi véges jóságunk az O határtalan boldogságához semmit sem képes hozzáadni. Akkor miért alkotott minket eleve Isten - méghozzá a saját képére és hasonlatosságára? A hittudósok ezt nem tudják igazán megválaszolni. Csak találgatni tudnak, és a legjobb sejtésük a teremtésünk okára a szeretet. Isten az Ő túláradó szeretetéből részesítette a saját végtelen életéből a véges embert. Az emberiség azonban vétkezett, és Ádámban és Évában kegyvesztett lett. Az ő végső sorsuk - és a miénk is - az örök boldogságból örök kárhozattá vált. Mivel kiútja egyáltalán nem volt, az emberiség sorsa megpecsételődött. Ám Isten számára semmi sem lehetetlen. Az Ő megoldása, a megtestesülés olyan dolog volt, amelyről az ember még álmodni sem tudhatott, még kevésbé megvalósítani a saját erejéből. Abban a pillanatban, mikor Isten Fia emberré lett, az emberiség üdvössége biztosítva lett. Ádám és Éva eredendő bűne egyszeriben boldog botlássá módosult - alkalommá, hogy oly nagy Üdvözítőt mintegy „kiérdemeljünk.” A megtestesülés indítéka egy újfajta erény volt, mely túltesz a szereteten, amiért teremtettünk. Ez az új erény az irgalom. Ez túlmegy az igazságon, hogy könnyítsen valaki más nyomorúságán. A szeretet válasz lehet a hittudósok miértjére, de maga a válasz még mindig rejtély marad. És ha titok a teremtésünkhöz szükséges szeretet, mennyivel inkább rejtélyes az irgalom, mely által az Isten Fia emberré lett? Ám az irgalomnak ezzel még nincs vége. Isten döntése nem az volt, hogy csupán az emberi természet felvételével üdvözítsen. Az emberiség biztos üdvözülése akkor jön, mikor Isten Fia halálra adja a megtestesülésekor felvett emberi természetét. Az Ő kínszenvedése árán az Atya megkönyörült rajtunk és az egész világon. Ez pedig egy teljesen újfajta irgalom az Istentől - akit a saját teremtményei ítélnek halálra, megostorozzák, tövissel koronázzák, és keresztre szegezik két bűnöző között. Mégis, mielőtt kilehelte a lelkét, Jézus így imádkozott az ellenségeiért, „Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” És valóban miért is imádkozott így az Isten Fia? Mostanra tudjuk a szokványos választ: irgalomból. De hát pontosan mit is jelent ez? Ki képes ezt felfogni? Midőn a jónak az ügye örökre elveszettnek tűnt, midőn az Isten Fia élettelenül függött a keresztfán, ugyanezt a legyőzetést Isten egy elképesztő győzelemmé változtatta - a mi üdvözülésünk eszközévé. Ám az irgalom még ezzel sem ért véget. Van egy harmadik fokozata a mai evangélium szerint. Az irgalom első fokát Ádám és Éva . botlása váltotta ki. A másodikat a zsidók botlása a királyuk megfeszítésekor. Az irgalom harmadik fokát a megkeresztelt katolikusnak a kegyelem állapotából való kiesése, az én bűnöm és a ti bűnötök váltja ki. Isten irántunk való megfoghatatlan jósága ellenére mi mégis a bűnt választjuk, eltékozolva az oly drágán megfizetett kegyelmet. A bűneink által Urunkat újból és újból megfeszítjük. Ám még ilyen felülmúlhatatlan hálátlanság után is - ha töredelmesen megbánjuk azt - megvan az irgalom számunkra a gyóntatószékban, újból és újból. „Vegyétek a Szentlelket”, mondja a feltámadt Urunk a mai evangéliumban. „Akinek megbocsátjátok a bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Megbocsátani vagy sem, a választás a két lehetőség közül a bűnbánaton múlik. A bűneink fölötti igaz bánat mellett ezen irgalomnak csak egyetlen további feltétele van. Nekünk is irgalmat kell mutatnunk mindazok felé, akik minket megbántottak. Ahogyan a Miatyánkban mondjuk, „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!” Milyen óvatosak lennénk, ha Róma lenne az egyetlen hely a földön, ahol a bűneinkre papi feloldozást nyerhetnénk! Ó Jézus, a bűneink által megsebzett szent szíved serkentsen bennünket még nagyobb óvatosságra! Ámen! A tető megjavítása után megkezdődött a templomunk belső festése, részben a St. Patrick Egyházközség által nyújtott hitelből. Szeretettel kérjük a hívek hathatós támogatását! Alul, a csekkjük Memo részébe írják be ezt: Building fund, így az adományukat levonás nélkül a templomunkra fordíthatjuk.
