Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-05-02 / 18. szám
Bújt az üldözött.... Nem először kellett bújni az üldözötteknek akik nem leiék honjukat a magyar hazában, ahogy ezt a Himnusz is elsirja. De talán soha nem kellett annyiuknak bújni a tomboló gonoszság elől, mint a második Világháború, majd az azt követő önkényuralom alatt. Az erről az időről szóló számos megemlékezés közül kiemelkedik Szegedy-Maszák Marianne angol nyelven írott könyve: I KISS YOUR HANDS MANY TIMES. Az író történelmi jelentőségű családok leszármazottja. Anyai ágon Weiss Manfred, apai ágon a híres festő Barabás Miklós és a császári udvarban szolgáló Szegedy-Maszák Hugó dédunokája. Nagyapja Kornfeld Móric gazdasági eredményiért kapott báróságot. Apja a háború alatt a külügyminisztérium tisztviselője volt, akit a nyilas hatalomátvétel alatti ellenállás és a háborúból való kilépés érdekében folytatott tevékenysége miatt Dachauba deportáltak. Az Antall kormány Amerikába küldte nagykövetnek, azonban a Rákosi -féle „fordulat” után lemondott tisztségéről és mint menekült folytatta tovább életét Amerikában. Családját ezért otthon kitelepítették. A könyv azonban nemcsak a család történetéről szól, hanem egy gyönyörű és megható szerelemről is, amely kiállotta a történelem viharait és a megpróbáltatásokat. Amikor a szülők, Hanna és Aladár, 1940-ben megismerkedtek a háború alig kezdődött el, akkor még Magyarország szinte „békebeli” életét élte. Százezrével fogadta be a menekült lengyeleket, nem volt megkülönböztetés a zsidó származású katolikus lány és a nemesi származású fiatalember között, aki természetesen nemcsak „Kezeit csókolom” -al üdvözölte jövendőbeli mátkáját, hanem az illemnek megfelelően kézcsókkal köszöntötte. A találkozást rövidesen szerelem követte, de a házasságot a „fajvédő” törvény lehetetlenné tette zsidó származású és „árja” személy között. így csak a háború után, Amerikában kelhettek egybe. Washingtonban született három fiuk és Marianne, aki apja naplójából és megőrzött levelekből rakta össze később a család történetét. Ezek a levelek beszéltek a fiatal pár érzéseiről, bár a politikai helyzet egyre romló körülményei között Aladár egy ideig jobbnak látta abbahagyni a levelezést, hogy elkerülje lány családjának zaklatását. A vész 1944 március 19-én érte el mindkét családot, ahogy sok ezer más magyart is. Aladár harminc évvel később erről így emlékezett (ez a könyv angol szövegének fordítása, minthogy a magyar eredeti nem áll rendelkezésre) : „A harmincharmadik évforduló alkalmából írok március 19-e megalázó és szégyenletes emlékéről, az összeomlásról, a nemzet tehetetlenségéről és zűllöttségéről, a mélybezuhanásról. A rettenetes, romboló erejű eseményekről. Hiába próbáltuk megtalálni az ellenállás lehetőségeit, semmi sem történt, még szimbolikusan sem.” A német, majd a szovjet befolyás és a magyar politika romlottsága a háború alatt és után szétdulta a magyar társadalmi, politikai és kulturális élet minden szabad megnyilvánulását. Az idegenbe szakadt családnak nem maradt más, mint az elvesztett múltra emlékezni. Washingtonban a Patterson utcában megtelepedett család három generációja úgy élt együtt, mintha a harmincas évek Magyarországában lennének. A gyermekek azonban egy idő után fellázadtak és abbahagyták a magyar beszédet. Marianne ezért a szülők levelezését és más magyar dokumentumokat csak fordításból ismerte, ezekből szőtte a könyv anyagát. Apja, aki súlyos depresszióban szenvedett, húsz évig írta emlékezéseit, de sohasem fejezte be 88 éves korai haláláig. A könyvben történelmi értékű annak a megállapodásnak a leírása, amelyben Heinrich Himmler felajánlotta a koncentrációs táborban levő Chorin Ferencnek a csepeli gyárért a Weiss Manfréd és Kornfeld Móricz család tagjainak megmentését. Báró Kornfeld, a felsőház tagja, családja vagyonát a magyar intellektuális élet és művészet támogatására használta. Veje, Chorin Ferenc a gazdaság zseniális irányítója volt, aki nemcsak Magyarországon, hanem vállalkozásaival Amerikában is megteremtette a család számára a megélhetést. Többek között ő volt a New York-i magyar ház megalapítója. Különös egybeeséssel mindketten, három év különbséggel, november 4-én haltak meg. Kornfeld temetésénél „magyarok az ország minden részéről megtöltötték a templomot. Sok történelmi személyiség, miniszterelnök, külügyminiszter, püspök beszélt. Én mindebből nem értettem egy szót sem. A katolikus formaságokban nyoma sem volt annak, hogy akire emlékeznek élete felét zsidóként élte meg. Elgondolkodom azon, hogy amikor az idős pap énekelte a magyar himnuszt, vajon valaki magában elmondta-e a gyászolók Kaddish imáját?” - emlékezik az író unoka. Hányszor szakadhat meg egy szív? A magyarok elmondhatják. Marianne családja bizonyára. A család Washington-i házát azóta lebontották. Mi maradt meg a magyarországi emlékekből? Az Andrássy úti Weiss palota ma a magyar kormány hivatalos vendéglátó rezidenciája. Chorinék Lendvay utcai otthona a francia nagykövetségé lett. A csepeli gyár maradványait különböző vállalatok működtetik. „ Őseim nagy és látványos életet éltek Magyarországon, Amerikában az emigránsok névtelensége, magyar anakronizmusa eltüntette nyomaikat. De tovább él bennünk az anyám és édesapám közötti nagyszerűséggel és tragédiákkal átszőtt szeretet emléke. Szeretném azt hinni, hogy egy-egy elfeledett sarokban megmaradt utánuk valami, egy eldobott papír, ruhadarab, gyűszű, egy régi Ex-librist tartalmazó könyv.” Marianne méltó emléket állított szeretteinek ezzel a könyvvel. Azoknak, a nagyszerű embereknek, akik nem hagyták magukat a sors csapásaitól megtöretni. I KISS YOUR HANDS MANY TIMES. Hearts, Souls, and Wars in Hungary, by Marianne Szegedy- Maszák. Published by Spiegel & Grau in New York. 2013. A könyv magyar fordításban ez év májusában jelenik meg Budapesten. Papp László Csapnivaló a magyar diákok teljesítménye A 2012-es PISA-felmérés (Program for International Student Assessment) eredményei szerint valamennyi vizsgált területen romlott a magyar iskolások teljesítménye. Tanulóink matematikából, szövegértésből és természettudományos ismeretekből sem érik el az OECD-országok átlagát. Mi több, a 2012-es felmérés kiegészítő vizsgálatának idén április elején nyilvánosságra hozott adatai azt bizonyítják, hogy a kreatív problémamegoldás is komoly kihívás elé állítja őket. E tekintetben a kutatásban részt vevő országok 44-es listáján hazánk a 33. helyet foglalja el, és ezzel a helyezéssel a régióban csak Bulgáriát és Montenegrót utasítja maga mögé. Nem volt ez mindig így. Nemzetközi felmérések adatai alapján tudjuk, hogy a magyar tanulók a matematikai és a természettudományos ismeretek terén a ‘70-es és ‘80-as években a világ élvonalához tartoztak. Sőt, a ‘80-a's évek elején - japán és svéd diáktársaikat megelőzve - toronymagasan vezették a vonatkozó statisztikákat. A vezető helyet azonban nem sikerült sokáig megőrizni: a ‘90-es években diákjaink teljesítménye már csak a középmezőnyhöz volt elegendő. A 2012-es felmérésben 65 ország mintegy félmillió tanulója vett részt, köztük közel 4600 magyar diák. Hazánk a korábbi, középmezőnyben elfoglalt pozíciójához képest a szövegértés és a természettudományok terén már csak a fejlett ipari országok egyharmadát tudta megelőzni, míg matemátikából ennél is kevesebbet, csupán egyhatodukat. A gyengén teljesítő diákjaink aránya mindhárom területen nőtt, míg a legmagasabb szinten teljesítők aránya csökkent. Ez utóbbi matematikából már csak alig két százalék, míg például Sanghajban ez az érték 30 százalék felett van. A felmérések alapján a magyar gyerekek harmada annyira rossz teljesítményt nyújt, hogy ezzel gyakorlatilag kizárják magukat a munkaerőpiacról, mert nem rendelkeznek azokkal a minimális képességekkel sem, amelyek alkalmassá tennék őket bármilyen, a betanított segédmunkánál bonyolultabb feladat elvégzésére. A téma szakértői egyetértenek abban, hogy Magyarországon a családi háttér kiemelkedő befolyást gyakorol a tanulmányi eredményekre, és hazánkban minden más európai országnál nagyobbak az iskolák közötti teljesítménykülönbségek. Vagyis hátrányos helyzetű tanulóink a közoktatás alacsony hátránykompenzációs. képessége és erős szelektivitása miatt sokkal rosszabb teljesítményt nyújtanak a világ más országaihoz képest. Egyesek szerint ebből az összefüggésből kiindulva a 2008-ban kirobbant gazdasági világválságot is a magyar PISA-mutatókat rontó tényezők közé kell sorolni, hiszen ennek hatására hazánkban jelentős mértékben nőtt ezen tanulók aránya. index.hu HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 920 S. Olive Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0005 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Május 23. Buli 21:00-től 6:00-ig Góóóóól! 6:3 után 7:1! 1954.05.23 - 2014.05.23 Fellép DJ Devil és egy meglepetés DJ Június 1. 13:00 -17:00 “Az Operencián túl...” Gyermeknap Egyre több gyereket küldenek a szülők átnevelő táborba Az USA-ban egyáltalán nem ritka, hogy elkeseredett családok terápiás táborba küldik kezelhetetlen gyerekeiket. Ebben nyújt segítséget az úgynevezett kísérő - számol be róla a BBC. A folyamat többnyire egy kétségbeesett telefonhívással indul - osztja meg tapasztalatait Eddie Curry kísérő, akit a világ szinte minden tájáról kerestek már fel olyan szülők, akik nem bírnak önfejű kamasz gyerekükkel. „Ha lányról van szó, az apa válik érzelmi ronccsá, míg ha fiúval gond, többnyire az anya hív”- meséli Curry a BBC-nek. Gyakran órákon keresztül beszélget telefonon a szülőkkel, azonban sokszor hetekbe, hónapokba sőt akár évekbe telik, mire meghozzák a döntést és valóban segítségül hívják a kísérőt. Curry több mint húsz éve foglalkozik azzal, hogy problémás gyerekeket terápiás táborokba „szállít” Utah államba, ahol körülbelül két hónapot töltenek kirándulással és egyéb szabadtéri programokkal annak érdekében, hogy megtörjék a gyerekek életére jellemző romboló ördögi kört. Curry rpáciensei” többnyire az USA-ból, Kanadából és Mexikóból kerülnek ki. A szülők többnyire akkor keresik fel, mikor már minden ötletből kifogytak, általában interneten keresztül, a terápiás táborok honlapján találnak rá. „Ha engem hívnak, az azt jelenteni, hogy eljutottak addig a pontig, hogy már nincs vagy nagyon kevés a kommunikáció a szülők és a gyerek között. Ha mégis, az veszekedésből és ordibálásból áll”- magyarázza Curry. Sok család hitelt is hajlandó felvenni azért, hogy segítsen gyerekén. Miütán felbérelték, Curry kikérdezi a szülőket a kamasz hobbijairól, érdeklődési köréről és szokásairól. Tartanak-e fegyvert a háznál? stb. Ez utóbbira azért is van szükség, mert már arra is volt példa, hogy Currynek egy igen komoly kard- és késgyűjteménnyel kellett szembenéznie Minneapolisban, míg Kaliforniában egy vele egymagas 15 évessel kellett harcolnia egy Glock G42-es pisztolyért. Curry a repülő indulásától függően hajnali 2 és 6 között érkezik a tinédzser otthonába. „Azért ilyen korán, mert ekkor a legvalószínűbb, hogy a gyerek már lefelé jön a kábítószerről” - magyarázza. A következő tizenöt percben kikérdezi a szülőket arról, milyen volt a hangulat előző este. Ezek után a szülők felkeltik a gyereket, bemutatják neki Curryt, majd magára hagyják őket. „Elmondom nekik - folytatja módszerének elírását Curry -, hogy olyan lehetőségük nincs, hogy nem jönnek velem, arról dönthetnek, miként akarnak jönni. Az ésszerűség határain belül megszerzek nekik akármit, amitől jobban érzik magukat az úton: cigit, magazinokat, ételt.” Általában egy órába telik Currynek, hogy rávegye a gyereket, menjen vele, a rekordja öt perc, a leghosszabb rábeszélés pedig két órán át tartott. Úton a reptérre Curry elmondja a tinédzsernek, mi vár rá a táborban. Ha tudják, mire számítsanak, valószínűbb, hogy sikerrel veszik az akadályokat. „Sokuk drogozik, de a legfőbb problémájuk a türelemmel, a csapatmunkával és a kommunikációval van. Ezekben a táborokban megtanulhatják azokat az alapvető készségeket, melyek segítségével beilleszkedhetnek a társadalomba” - állítja a kísérő. A terápiás táboroknak nagy hagyománya van az USA-ban. Támogatóik szerint segítségükkel javulhat a gyermek és a szülők közti kommunikáció, a kamasz magabiztosabb lesz, és az iskolai eredményei is javulnak. Ugyanakkor a tábor sem csodaszer, egyes gyerekek még jobban elszigetelődnek szüleiktől, mert úgy érzik, elárulták őket. A valódi változás nem következik be kényszer hatására - magyarázza Nicki Bush, a Kalifornia Egyetem pszichiátriaprofesszora. Curry szerint azonban az ő módszere lehet az első lépés a gyógyulás útján, mno.hu Georgia legalizálta a fegyverviselést az iskolákban A Georgia államban lakó amerikaiak ezentúl tarthatnak maguknál fegyvert az iskolákban, bárokban, és kormányzati épületekben, sőt még a templomokban is, írja az npr.org. A törvény értelmében az iskolai körzetek ezentúl saját hatáskörben dönthetnek arról, hogy az alkalmazottaik járhatnak-e lőfegyverrel dolgozni. A The Atlanta Journal-Constitution szerint a fegyvertartást eredetileg az egyetemi kampuszokon is legalizálni akarták, de ezt a javaslatot később elvetették. Náthái Deal republikánus kormányzó szerint az új fegyverviselési törvény csak lehetővé teszi, hogy “megvédjék magukat és családjukat azok, akik követik a szabályokat azoktól, akik nem”. A törvényjavaslatot több száz fegyverviselés melletti aktivista támogatta, és kétpárti támogatással a törvényhozáson is könnyen átment. Ellenzői attól tartanak, hogy bűnözők ezentúl önvédelem címén használhatnak majd fegyvert, ha fenyegetve érzik magukat. Nem mellékesen Amerikában történik a legtöbb iskolai lövöldözés, index.hu AMERIKAI Hfagyar Hírlap Cü Május 2, 2014
