Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-02-15 / 7. szám
Poós Gergely: Valódi élet Mikor kezdődik az élet? Mikor lesz az élet valódivá? Mi kell ahhoz, hogy végre elkezdődjön valami? Az ember azt hiszi, be kell rendezkednie, mielőtt elkezdhetne valamit. Erre a berendezkedésre aztán rámegy az egész élete. Mert mindig lesz még valami, amiről azt gondolja, e nélkül nem lehet boldogulni. Még valami. Még egy dolog, még valami, ami nélkül nem lehet. Még egy cipő, ruha, még egy ékszer, egy sportszer, egy bútor, egy kávéfőző, még egy autó, még egy tanfolyam, egy könyv, egy telefon, egy életbiztosítás, nagyobb vagyon, stb. Még, még valami. Hogyan, miként, milyen eszközökkel rendezkedjünk be? Hogyan praktikalizáljuk az életet? Hogyan tehetjük kényelmessé és elviselhetővé? Ezek járnak a fejünkben. És mindig kell még valami, mert anélkül nem megy. Anélkül, nem lehet belekezdeni. Tüdja az ember, nagyon is jól tudja, holtbiztos tudata van róla, hogy életében kezdenie kell magával valamit, de húzza-halasztja, halogatja, mindent beszerezni próbál hozzá, de elkezdeni mégsem képes. Nincs képe - látványa - rá, hogyan kezdjen bele. Azt hiszi elsősorban berendezkednie kell, mert e berendezkedés nélkül nem lehet élni. Bátortalan, tétova, áltatja magát, nincs mersze hozzá, vagyis nem tud belekezdeni. Általános deformitás ez. Tüdja, hogy tenni kell valamit, de halasztja-halogatja, mert valódi életet nem meri bevállalni. A valódi élethez azonban nem kell semmi. A tárgyak, a dolgok, a lehetőségek, az eszközök: kellékek csupán. Kellékek, de nem feltétlenül szükségesek. Praktikum és technika, de nem hangsúlyozottan. Kellék és nem cél. Megszerzésük nem feltétele a valódi életnek. A kellékek és a valódiság között nincs kapcsolat, viszony, függőségi reláció. Leginkább mellékesek. Az ember tesz-vesz, beszerez, vásárol, tanfolyamokra, továbbképzésekre jár, habzsolja a felesleges információkat, közösségi oldalakon tölti szabadidejét, tömi magát, fecseg, folyton azt lesi, mi történik, miről lehet beszélni, folyton csinál valamit, tesz-vesz, eltereli a figyelmét arról, hogy ne kelljen a valódiságra gondolnia. A világ dologi kínálata oly mértékű, hogy az ember soha-soha be nem telhetne vele. Nem csak azért, mert rövid az élet, hanem azért is, mert minél többet behabzsol belőlük, annál kevesebb, annál szárazabb lesz, ami csak más szó arra, hogy annál szomjasabb. Csináljunk valamit. Mindegy mit, csak csináljuk, együnk, igyunk, szórakozzunk, vásároljunk, tanuljunk, dolgozzunk, vitatkozzunk, politizáljunk, a lényeg, hogy próbáljuk valahogy elodázni az életet. Csak ne kelljen hozzákezdeni. Mert az: nehéz feladat. Ott valódiságra kell törekednünk. Mindenki tudja ezt. Oly biztos tudata van erről, hogy azon maga is csodálkozna. De oly igen módszeresen elfedi ezt, hogy véletlenül se találja magát szembe vele. Az ember képes arra, hogy egész életében ne tegyen semmi. Semmi olyat, amit valóban meg kellene tenni. Ma minden-minden a kellékek megszerzésére irányul. Ebből él a világ, ebben tevékeny a világ. Pedig épp ez a mellékes. A kellékek kínálata hatalmas, és a világ kommunikációja csak és kizárólag ezek megszerzésükre sarkall minket. Mert ezek nélkül nem lehet - sugallja kimondatlanul. Vegyél meg. Vegyél még. Szerezz meg. Szerezz még. Még valamit. Mindegy mit, de még valamit. Mert e nélkül nem lehet. Ki tudósít ma arról, hogy ez hamis? Ki tudósít arról, hogy a kellékek esztelen beszerzése nem javít semmin, nem hogy nem javít, hanem újabb és újabb vágyakat szül, ami semmi más, csak figyelemelterelés. Elfedi azt az egyetlen lépést, amit az embernek meg kell tennie. Az életet el kell kezdeni. Nem kell hozzá semmi. Sem kellékek, sem eszközök, sem szolgáltatások, sem információk, sem anyagiak, sem biztosítás, sem pozíció. Nem kell hozzá más, mint igaz élet. Az élet valódisága a világtól egészen független, mégis itt realizálandó. Nem várhatok senkire és semmire, és kellékek sem szükségesek hozzá. A valódiság az ember átlényegülésén múlik. Az ember változik. Ám e változás nem alakváltás - vagyis nem köpönyegforgatás -, hanem átlényegülés. Igazzá válás. Semmi mást nem kérhetek magamtól számon, csupán ezt. Ha ez nem sikerül, akkor életem, kidobott életnek tekinthető. Mert abban az életben nem történt semmi igaz-án lényeges. Abban nem változott semmi. Nem kezdődött el az, aminek el kellett volna kezdődnie. Ne hazudjunk magunknak. Biztos tudatunk van arról, hogy el kell számolnunk a végén. A valóság bázisára permanens módon felkerül minden, ami itt, velünk történik. Amit gondolunk, szólunk, és teszünk. Minden helyzetben és minden vonatkozásban. Nem pusztán a történtek, hanem az, hogy a történtekben miféle választások realizálódtak. Miféle igazodás történt? Hamis vagy igaz? Ám az elszámoltatás mégis végsőképpen önmagunk felé történik. Isten úgy számoltat el, hogy egy tükröt ad a kezünkbe. Magunkon múlik, hogy feltartjuk-e magunk elé, s ha igen mikor. Ezt nem tudjuk elkerülni. Igazzá válsz-e, vagy sem? Minden helyzetben, cselekvésben, gondolatban, kimondott szóban, minden tevékenységben. Azt is holtbiztosán tudjuk, hogyan kell. Ezt tudjuk a legeslegjobban. Ezért van az, hogy igazán nem kell hozzá semmi. Mert a valódiság bázisa mindig adott és mindig elérhető. Az igazzá válás megvalósítása az egyedüli hiteles élet-megoldás. Nem kell hozzá sem továbbképzés, sem tanfolyam, sem könyvek, sem lexikális tudás, sem tapasztalat, sem fdozófiai tudás, sem tájékozottság, az égvilágon semmi. Ami szükséges hozzá, már eleve adott és elérhető. Ez az, amiről biztos tudatunk van, mert nem a világ változásaihoz köthető. A világon kívül és belül van. De nincs semmiféle köze a világ kínálataihoz vagy elvárásaihoz. Bázisa az örök és valódi létezés. Derealizált élet nincs. Bizonyos körök, bizonyos módszerekkel megpróbálkoztak vele. De nem ment. Ma arra törekednek, hogy a kellékek megszerzésének esztelen hajszolásánál ne legyen több az emberi élet. De az ember mégis maga dönt, ha éberségét realizálni tudja, és azt fent tudja tartani. Olyan élet sajnos van, melynek a valódisághoz nagyon kevés köze van. Ám az ember mégsem elveszett egészen. Mert egészen infantilissá nem tudják változtatni. A valódi élet nem eredményorientált, nem sikerorientált. Nem leszel győztes, mert nem lesz kit legyőznöd. Nem lesznek előnyeid, azonban vesztes sem lehetsz. Nem kell hozzá sem tehetséged, sem tulajdonságaid, nem leszel boldog, nem leszel bölcs, nem tudsz majd többet, mint mások, nem kerekedsz senki fölé. Egyszerű leszel. Elengedő. Lemondó. Odaadó. Hiteles. Vagyis igaz. Ez lesz az, amit nem tudnak tőled elvenni. Minden mást igen, de ezt nem. „Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is.” - mondja Krisztus. LAW OFFICES OF ADRIEN MEDVEI web: www.medveilaw.com email: amedvei@medveilaw.com Bankruptcy * Csőd/Felszámolás * Adósságmentesítés * Ingatlanmentés Immigration * Zöldkártya * Állampolgárság * Vízumok Divorce * Gyerektartás * Házastársi/Eltartás * Vagyonközösség 3055 Wilshire Blvd. Suite #900, Los Angeles, CA 90010 Tel: (213) 984-4013 Fax: (213) 386-9074 Hitelkártyát elfogadunk - Ártörlesztési terveink vannak TÖBB, MINT 15 ÉVE SIKERESEN KÉPVISELJÜK MAGYAR ÜGYFELEINKET! Február 15, 2013 ELEKTRONIKUS KÉZBESÍTÉS A nyomtatott kiadás előfizetői számára az újság elektronikus kézbesítése ingyenesen igényelhető. További információ az amhir.com oldalon MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O. Box 329 Santa Monica, CA 90401 Összejövetel helye: 2915 Washington Ave., Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap délelőtt ll:00-kor Lelkipásztor: HUNTER VADÁSZ JÁNOS Telefon: (310)260-1311 Gondnok: OLÁH IMRÉNÉ ^ Telefon: (310)828-5309 ^ r MAGYAR NYELVŰ ^ ISTENTISZTELET LAS VEGASBAN minden hónap utolsó vasárnapján, délután 5 órától a Grace Reformed Church-ben (920 S Decatur Blvd, Las Vegas, 89107) Hungarian Reformed Church in America Rt. Rev. Sándor Szabó, Bishop, revsand@aol.com, 909-981-9601 Rev. Dr. Gabor J Lányi, Pastor, gaborlanyi@yahoo.com, 909-223-5037 Tibor Kardos, Chief Elder, apukardos@aol.com, ^ 702-228-3998 ^ Együtt 198 évesek és 80 éve házasok Már több mint 80 éve él házasságban az Egyesült Államok frigyhosszrekorder párja. A „teljesítményt” dísztáblával méltatja és ajándékokkal jutalmazza egy házasságbarát kaliforniai keresztény szervezet, a Worldwide Marriage Encounter. John és Ann Bárét együttesen 198 esztendősek, a férj 101, neje 97 éves. A connecticuti Fairfield városában élnek, 5 gyerekük született - kettő közülük meghalt az 1960-as években 14 unokájuk és 16 dédunokájuk van. A pár középiskolás korában ismerkedett meg, egymással szemben laktak, és rendre John vitte kocsijával iskolába Annt. A lány apja nem nézte jó szemmel a fiút, másnak szánta Annt feleségül, ezért a pár elszökött. A hosszú házasság titkaként felfedték, hogy nincs titok. „Egyszerűen elégedettnek kell lenni, és addig nyújtózni, amíg a takaró ér. Szerencsések vagyunk, hogy megérhettük unokáink felnőtté válását is. Ők tartanak minket életben, értük élünk” - idézte a férjet a Yahoo amerikai hírportál. MTI Tizenöt év a szakállnyíró amisnak Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték az Egyesült Államokban egy amis szekta vezetőjét, amiért társaival együtt vallási indítatásból levágták haragosaik szakállát. A kormány eredetileg életfogytiglani büntetést kért a szekta tagjaira, akik a vád szerint gyűlöletbűncselekményt követtek el. A csoport vallási nézeteltérések miatt fosztotta meg hajuktól és szakálluktól haragosait, olyanokat, akik hátat kívántak fordítani a csoportnak. A szakállnyírás a modern világ vívmányait elutasító amisok között különösen kegyetlen cselekedet, mivel a szakállviselet az amis identitás jellegzetes jegyének számít, origo.hu AMERIKAI MAGYAR BAPTISTA GYÜLEKEZET 2212-18 S Fremont Ave, Alhambra, CA 91803 (626) 289-7746 Vasárnapi program Vasárnapi iskola (10:00-10:45) Istentisztelet (11:00) Szeretet-vendégség (12:30) Kórus próba (13:30) Szombatonként este 7-től Youth Meeting Lelkipásztor: NOVÁK JÓZSEF (626) 484-3908 http: //zsoltaros.benlicio.us A múlt vasárnapi istentiszteleten a “Igei gondolatok Valentine napján” címmel hallgattunk igehirdetést Dr. Szenohradszki János testvér tolmácsolásában. A férfiak ünnepi ebéden látták vendégül a gyülekezetei. Imádkozzunk! „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed." (5Móz 4,29) „A főneveket, mellékneveket, számneveket helyettesítő névszókat névmásoknak nevezzük” - tanultuk a nyelvtanórán. Jogos hát a kérdés, mire utal az idézett bibliai mondatban szereplő „ott”, helyesebben „onnét”, vagy „onnan” névmás: A héber szöveg pontosabb fordítása ugyanis ez lenne: „De ha keresni fogod onnét az Urat..." Több évszázadnak kellett eltelni ahhoz, hogy Isten ószövetségi népe válaszolhasson erre a kérdésre, bár egyénileg szinte minden kor embere megjárja ezeket a távolságokat a megígért áldások helye és alkalmai, ez ígéret történeti megtapasztalása között. A száműzetésben élők jussa lett a távolból, az ígéret földjétől távoli Babilonból is Istent keresni és megtalálni. Először is, azt tanítja nekünk ez az ősi ige, hogy „messziről” keresve is megtalálható az Isten. Az Istenre találás mindig kegyelmi állapot, és ezért helyhez vagy helyzetekhez sem kötött. Ő mindenkinek kínálja, elérhetővé teszi Önmagát, bárkinek, aki teljes szívvel és lélekkel keresi. Jézus Krisztusban olyan közel jött a latorhoz, hogy még a jogosan halálra ítélt bűnös is Isten Országlásának a bizonyosságával, üdvözülten szenvedhesse el az őt sújtó igazságos ítéletet. Gondolkozzunk a keresésről is! A protestáns Biblia-fordítók két különböző igét fordítottak a keresés szóval. A katolikus Bibliában viszont már érzékelhető a jelentésbeli különbség: „Ott majd újra keresed az Urat, és meg is találod, ha szíved s lelked mélyéből vágyódsz utána." Ez utóbbinak származéka a Midrás, ami a zsidóság számára - az utókor tanulságára is szolgáló - kutatott és megértett igazságok jegyzéke lett. Más szóval, a keresés egzisztenciális következménye az a megtalálás, ami a keresőé, de a kereső sajátos élményen túl, van olyan következménye is, ami másokat, például a következő nemzedéket gazdagítja az Istennel való szövetségi kapcsolatnak az áldásaival, mint tanulságokkal is. Megfigyelhető Jézus tanításában is ugyanez: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek..." - ez az első, majd a keresőn túlmutató örök tanulság: „... mert aki kér, mind kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.” (Mt 7,7-8). Eddig tehát azt tanultuk ebből a gyönyörű igéből, hogy az Élő Isten bárhonnét megtalálható, és a Találkozás olyan élmény, ami másokat is gazdagít. Harmadjára, nem is annyira a keresés mikéntjéről, hanem inkább a keresőről olvassuk, hogy „teljes szívvel, lélekkel" teszi, amit tesz (keres, vágyódik, kér, zörget, stb.). Istent szeretni is így tanít bennünket az Úr Jézus (Mt 22,37-38). Teljes szívvel és lélekkel tenni valamit teljes eltökéltséget jelent, ami éppen nem holmi eszeveszett elszántság, hanem teljes valónkat és legjobb képességeinket igénybe vevő, céltudatos tevékenység. Az oktalanul kereső is találhat valamit, még az is, akinek nincs benne a keresésben a szíve. Évekkel ezelőtt az autók ütközőin éktelenkedett a felirat: „Try God!” (Próbálkozz Istennel!). Ugye, érzékeljük, hogy a Törvényt tanító Mózes, majd az „első és nagy parancsolatot” értelmező Ur Jézus ennél sokkal többet várnak el a „keresőtől” - és ez mit sem változtat azon, hogy az Istenre találás még mindig, még így is a legnagyobb kegyelmi lehetőség? Mindnyájan ilyen keresők vagyunk. Jézus Krisztusban találkozunk vele mi is, mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, akik reménység és Isten nélkül éltünk a világban. Távol voltunk, de közel kerültünk a „Krisztus vére által” - írja Pál apostol (Ef 2,12-13). — Imádkozzunk a gyülekezeteinket látogató érdeklődőkért, Krisztuskeresőkért! febr. 17, vasárnap Agapé felnőtt vasárnapi iskola (10:00) - Istentisztelet (11:10) Igét hirdet: Jason Taylor (Fuller Theological Seminary)
