Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-12-20 / 50. szám
Az eleje is jó volt! Pankotay & Co. Szoboszlainál Volt hajdan az esztrádműsor, amit senki sem szeretett igazán, de jobb híján elfogadtuk. Kiment a többnyire üres, díszlet nélküli színpadra egy színész (néha két színész), elmondott valami kacagtatót (néha eljátszottak egy vidám kabarétréfát), learatták a tapsot és már rohantak is haknizni máshová. Majd kijött egy énekes (vele együtt egy szürke zongorakísérő), elénekelt egy divatos slágert, vagy egy örökzöld operettmelódiát, ha jó kedve volt, gyütt a tapsos ráadás, aztán gyütt egy bűvész (vagy egy zsonglőr), és többé-kevésbé elégedetten távoztunk a színházzá előléptetett kultúrházból. A kabaré nemesebb műfaj. Volt olyan idő is (ej, de régen!), amikor írók írták a szellemes-vidám jeleneteket, költők az érzelmes sanzonokat (olykor a malackodó kuplékat), és a bordó bársonyfüggöny előtt a konferanszié irodalmi igényességgel csevegett. Ráadásul a kabaré művelői a szösszenetnyi jelenetek mesterei-művészei voltak, akik ízlésesen szórakoztatták a Tisztelt Nagyérdeműt. (No persze a vájtfülű ítészek a kabarét éppúgy másodrangú művészetnek tartották, mint az operettet, és fejcsóválva vették tudomásul, hogy- írhatnak bármit - a közönséget mégse képesek lebeszélni az ilyesfajta ledér szórakozásról.) ...Pankotay Péter november végén elmondta (és ha elmondta, hát megírtam), hogy a Szoboszlai-társulat december 7-ei „Minden jó, hajó a vége!” című előadásában - „...lesznek operett- és musical örökzöldek, éneklünk, táncolunk, és klasszikus kabarétréfákkal csiklandozzuk a nézők nevetőizmait”. A címlap műfajként „év végi zenés bohóságokat” ígért, s mitagadás, tartottam attól, hogy holmi esztrádműsort látunk majd (ami se nem kabaré, se nem operett, hanem olyan mint a mandulás vanília parfé ananásszal). Egy színházi előadásról szóló beszámoló - kritika - jobbára csak akkor kezdődik a rendező munkáját elemző szavakkal, ha a rendező személye miatt ül be a Tisztelt Nagyérdemű a nézőtérre. Vagyis a rendező egy társulat meghatározó egyénisége. Nos, a Szoboszlai Sándor Dél-Kaliforniai Magyar Színház közönsége ez idő tájt nem a rendező személyéért vált jegyet, hanem az operettek, a közkedvelt operettmelódiák és az évek óta rendre megtapsolt helyi színészeink kedvéért. Az viszont leírható, hogy Pankotay tevékenysége immár meghatározó e társulat életében és garancia a színvonalas szórakozásra. Elsődlegesen az ő érdeme, hogy e kétórás „bohóság” különbözik a szabvány esztrádműsoroktól. Az előadás az első perctől az utolsóig pergőötletes-látványós, így a nézők nem hiányolták a netán remélt nagyoperettet. A társulat tagjai szinte mindvégig a színen voltak, együtt játszottak-daloltak-táncoltak (mintha kétfelvonásos színdarabot adnának). No persze mégis a szereplők viszik bőrüket a vásárra. A helyszín egy feltehetően óbudai kerthelyiség, ahol a több mint kétórás bohóságot Pánczél Iván indította azzal a versikével, amelyet évtizedekkel ezelőtt a sámlira állított, három esztendős lányomtól hallottam az óbudai óvodában („Kicsi vagyok, székre állok”). Iván barátunk mégsem állt székre, perceken belül székre állt viszont Antal Tímea és Finta Ilona Wanda- noha egyikük sem kicsi -, nem sokkal később Perjési Mónika asztalra térdelt, arra az asztalra, amelyre előzőleg a Hacsekként kellően bugyuta Maxim András és a Sajóként kellően mérgelődő Hrotkó Csaba könyökölt. Majd, valamikor a tizenötödik percben, a mezítlábas cigánylánynak öltözött Kiss Erzsiké - horribile dictu! - felállt az asztalra, hogy ott fakadjon dalra. Maxim András művészeti vezető úr azt is megmutatta, hogy ha kell, nem bugyuta, hanem lányát féltő, tombolva haragvó apa Nádassy László „A tacskó” című bohózatában. Kiss Erzsiké, több, tőle megszokott színvonalon előadott dala után, „Az operaház fantomja” Christine-jeként önmagát múlta felül. Annyi bravózást, hosszan tartó vastapsot kapott, amennyit a legkiválóbb musicalénekesnők is megirigyelhetnének. Asztalról több szó ne essék, inkább egy talicskáról, amelyben ifj. Varsányi Csaba - Pankotay Péter rendezői utasításának eleget téve - betolta a színpadra Pankotay Péter színművészt, aki hasra esve érkezett a világot jelentő deszkára. Most is felvállalt szinte mindent: konferált, különféle gúnyákba bújva rövid történeteket mondott az egyes műsorszámok között, énekelt egymagában és váltott partnerekkel; vagyis nem hazudtolta meg önmagát. Előadódott, hogy Reeves Anna a színpadon hasalt, vagy hanyattfeküdt - az előadás alatt vissza-viszatérő, mindvégig pityókás, magányos vénlányt keltett életre sajátos humorral. Solti Herminnek, a múlt század eleji orfeumok és kabarék pajzán kuplékat éneklő dizőzének sikamlós dalait is korhűen tolmácsolta (Anna szerencsére egyszer sem bakizott, mint a híres előd, aki kupléjának utolsó szavát - „Elaludt, mint tót a pipán” - egy betű eltéréssel adta elő... Hogy melyik betűt, azt találja ki a Nyájas Olvasó!). Ha már szövegtudásra utaltam: Antal Tímea korántsem könnyű feladatot vállalt fel: Heltai Jenő „A néma leventé”-jéből Zilia nyolcperces, verses monológjának szatirikus változatát pillanatnyi megtorpanás nélkül, magabiztosan - sajátos felfogásban, kacérkodva - mondta el hallgatag partnerének. A partner, Pánczél Iván (aki korábban már játszotta e nem éppen Heltai által megálmodott szerepet) néma volt, akár a hal, és ellenállhatatlanul kacagtató. Horváth Lilla Szoboszlaiéknál vcrtt már primadonna, tüzes szubrett, most az előadás kezdetén, legelső dalával - Horváth lévén - a Horváth-kertbe csábította Hrotkó Csabát (aki viszont hétre várta volna őt a Nemzetinél). Aztán viruló kis rózsájáról énekelt, s addig osztogatta virágjait a színpadon ülő férfiaknak, amíg az utolsó szállal Katona Pált lepte meg, aki hálából ama rózsát szájába véve, buffó-táncoskomikusi adottságáról is bizonyságot tett. Pali „A tacskódban, vélt csábítóként is jó kedvvel komédiázott. Perjési Mónika Óbudára csábította Maxim Andrást „egy jó túróscsuszára”, majd az asztalra feltérdelve arról dalolt temperamentumosán, hogy „mi kell a férfiaknak”. Tóth Kinga férjével, Baky Józsival évődve civakodó házaspárt állított színpadra (merem remélni, nem FARMERS AUTO * HOME * LIFE Gets You Back Where You Belong 21st Century insurance customers CALL & SAVE UP TO 18 % ON YOUR HOMEOWNERS DIRECT * NO BROKER FEE CALL FOR .FREE QUOTE 818 981-8424 Sokol Insurance Agency * Lie # 772323 saját életükből merítettek hozzá ihletet), majd konklúzióként elénekelték, hogy „te rongyos élet, bolondos élet” - előzőleg viszont éjjel az omnibusz tetején utaztak. Kinga a Szoboszlai társulat előadásain fokozatosan fiatalodik: két éve kleptomániás nagymama volt, tavaly shimmyt járó gazdag nagynéni, ez alkalommal pedig anyaként is bemutatkozott - mégis szívesebben látnánk életkorához illő szerepben (mint amilyen feladatot néhány éve oldott meg kiválóan a „Hyppolit a lakáj” könnyűvérű táncosnőjeként). Finta Ica nemcsak székre állt az előadás elején, hanem a sarkára is egy félreértés áldozatává lett leányként (őt is örömest látnánk tehetségéhez méltóbb szerepekben). A táncokat Kiss Erzsiké koreografálta, a díszletek ifj. Varsányi Csaba leleményességét dicsérik, a jó hangzás Érseki Emőke érdeme. Képtelenség lenne e hasábokon mind a tizenhárom szereplőről felsorolni, hogy ki mit énekelt, mire táncolt, miként humorizált - mindaz, amit láttunk úgy volt jó ahogy volt, s ez az egész társulatot dicséri. Érthetők Szoboszlai Sanyi meghatódott mondatai az előadás végén, hiszen amit láttunk, az a színigazgatónak köszönhető... noha ő köszönt meg mindenkinek mindent (meglehet, önmagában - okkal - még Fortuna istenasszonynak is). Dr. Kálmán László főkonzul is felment a színpadra, hogy dicsérjen-megköszönjön, és elismerő oklevelet adjon át Kiss Erzsikének meg Maxim Andrásnak. Végül a magyar diplomata külön köszöntötte a nézőtér közepe táján szerényen helyet foglaló, világhírű operaénekesnőt, Miklósa Erikát. * * * Miklósa Erikára utalva megemlítem, hogy törleszteni valóm van. A Los Angeles Opera azon az estén mutatta be a „Varázsfuvolá”-t - amelyen a magyarországi művésznő parádés szerepét, az Éj királynőjét énekelte -, amikor az Egyesült Magyar Házban Váradi Eszter Sárának, a Székesfehérvári Vörösmarty Színház tagjának Edith Piaf estjére került sor. Az opera premierjén voltam, emiatt az ugyancsak Pankotay által vendégszereplésre hívott színésznő előadását utólag, videón láttam. Ám e felvétel is meggyőzött arról, hogy élmény szerű előadást láthattak, akik a Washington Boulevard-i épületbe mentek. A francia sanzonok királynőjének dalait szerte a világon tízezrek (százezrek?) éneklik, sokan megkísérlik utánozni őt, de megvalósíthatatlan feladatra vállalkoznak. Piaf egyedi és utánozhatatlan. Váradi Eszter Sára előadása azért emlékezetes, mert utánzás nélkül, mély átéléssel és fölényes szakmai tudással adja elő a dalokat - de nem elégszik meg annyival. Egy-egy érzelmes sanzon után a francia énekesnő életéről, a dalok születésének előzményéről is beszél, s ez az a többlet, ami előadását emlékezetessé teszi. TM FÖLDES TAMAS Aki nem lehetett jelen és nem láthatta vagy aki csak szeretné újra megnézni, az a youtube-on megtalálhatja az előadást a következő címen: http://youtu.be/sVlq9AjfKHM a “Színház Szoboszlai Sándor” csatornán. „(Erősítse egészségét, növetje szépségét és 6oídbgságát” Mindezt elérheti rendelőnkben: Susan Pekarovics, M.D. Belgyógyász szakorvos, endocrinológus, Fibromyalgia specialista Klinikánkon megtalálható: 1. Széleskörű belgyógyászati ellátás 2. A legkorszerűbb diagnosztikai eszközök 3. Általános endocrinológiai problémák és fibromyalgia kezelése 4. A szervezet öregedési folyamatának és növekedési hormon zavarok szabályozása 5. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb kozmetikai lézer kezelés 6. Komplex és eredményes fogyókúra program Rendelőnk címe: 6360 WlLSHIRE BLVD. #202, L.A., CA 90048 TEL: 323-951-4916 December 20, 2Ö13~
