Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-12-13 / 48. szám
u Szeretettel Teljes Ünnepi Köszöntésem $ rokonaimnak, barátaimnak, ügyfeleimnek, " ^ ^ olvasóimnak ELŐD LÁSZLÓ JÖVEDELEMADÓ BEVALLÁSOK * TANÁCSADÁS * SZÁMVITEL Magyar * Angol * Német - fordítás / tolmácsolás GREETINGS AND BEST WISHES FOR HAPPY HOLIDAYS To all my relatives, friends, readers and clients. LESLIE ELOED e.a. Business Consultant Internet * WEB design * Marketing BUSINESS and TAX-Accounting Individuals - Partnerships - Corporations - Trusts 3942 CONLON AVE, COVINA, CA 91722-3802 TELEPHONE: (310)341-3882 FAX: (626)205-3891 E-Mail: leloed@gmail.com Barátainknak, ismerőseinknek és az Amerikai Magyar Hírlap minden olvasójának boldog, szép KARÁCSONYT és reményteljes ÚJ ESZTENDŐT kíván from the SCENIC DRIVE GALLERY (626) 359-3946 Dobay Zsuzsa festőművész és férje, Dobay Endre http://home.earthlink.net/ ~ sedobay ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPET és BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁN SZERETET-INTÉZETÜNK a BETHLEN OTTHON Ligonier Gardens lakosai és vezetősége nevében Nt. Bertalan Imre, Igazgató Tel. (724) 238-2235 125 Kalassay Dr., Ligonier, PA 15658 Email: revimre@bethlen.com Happy Holidays and a Happy New Year from European Meat to all Hungarian customers. Kolbász * Hurka * Töpörtyű Eredeti magyar PICK Szalámi 12926 Saticoy Street North Hollywood, CA 91605 (818) 982-6375 Amikor a háború karácsonykor szünetelt Az első világháború kitörésekor mindenki abban reménykedett, hogy mire eljön a tél ismét béke lesz. Miután 1914-ben a levelek már rég lehullottak, de az öldöklés még mindig tartott, a katonák szinte minden fronton saját kis fegyverszünetet kötöttek az ellenséggel karácsony napján. Akik előtte és utána pár nappal egymás vérében gázoltak, december 25-én együtt énekeltek és ittak. Dominic Sandbrook történész visszaemlékezések alapján idézi fel, mi is történt a nyugati fronton 1914. december 25-én. Nagyon úgy tűnik, hogy a németek kezdték. Amikor leszállt a karácsony este, a frontvonalak között karácsonyi dalok hangjait sodorta a szél. Az ideges brit őrszemek a lövészárokból kilesve még karácsonyi lámpások fényét is látták a távolban. C. H. Brazier lövész utólag így emlékezett a történtekre: „Az ellenséges lövészárokban lévő német katonák egyszer csak kiáltozni kezdtek: Cigarettát! Pudingot! Boldog karácsonyt! - és hasonlókat, úgyhogy két bajtárs kimászott az árokból, és a német vonalak felé indult.” Alig félúton járhattak azonban, amikor négy német katonába botlottak, akik mindössze szivarokkal és egy üveg borral voltak „felfegyverkezve”. „Azt mondták, ha mi nem lövünk, ők sem fognak karácsonykor lőni” - idézte fel Brazier. Nem csoda, hogy a karácsonyi fegyverszünet az első világháború krónikájának egyik legismertebb epizódja, amely az ipari méretekben űzött tömegmészárlás kellős közepén az emberi méltóságról üzent. Egy másik brit közlegény tanúbizonysága szerint az ő frontszakaszán - ahol kevesebb mint 40 méterre feküdtek egymástól a lövészárkok - a britek kezdeményezték a fegyverszünetet. „Jó reggelt, fritzek! - kiabáltak át karácsony napján. - Hogy vagytok? Gyertek át!” „Nem megyünk. Ha mennénk, lőnétek.” „Nem fogunk... Gyertek, adunk nektek egy kis bagót!” Végül megállapodtak abban, hogy félúton találkoznak. „Egyikünk teletömte a zsebét cigivel, és kimászott az árokból - írta a közlegény. - A német fickó is így tett, és középen találkoztak, kezet ráztak, a fritz elvette a cigiket és cserébe sajtot adott.” A legtöbb ember, aki hallott valaha is a karácsonyi fegyverszünetről, két momentumra emlékszik: arra, hogy az angol, francia és német katonák együtt énekelték a Csendes éjt, valamint arra, hogy lejátszottak egy focimeccset, amelyen a németek diadalmaskodtak 3-2-re. Igazság szerint azonban egyik történet sem teljesen helytálló. A fegyverszünet természetesen nem volt egyetemes - egyes frontszakaszokon továbbra is ropogtak a fegyverek -, de mindenesetre rohamosan terjedt a nyugati fronton. Az egyik skót lövészszázad katonája, Cunningham közlegény szerint bajtársai a németekkel együtt énekelték a karácsonyi dalokat egész éjjel, majd reggelre kelve látta, hogy németek közelítenek az állásaik felé: egy hordó sört gurítanák maguk előtt, amelyet egy megszállt sörfőzdéből szereztek, és megosztottak az ellenséggel. Egy másik frontszakaszon Brazier a barátaival együtt átfésülte a környező, elhagyott házakat, ahonnan cilindereket, zsirardikalapokat és esernyőket gyűjtöttek. „Magunkra vettük ezeket, és átsétáltunk a németekhez. Viccesen nézhettünk ki cilinderben és nyitott esernyővel. Néhányan fordítva ültek a biciklire, és úgy hajtották. Jól szórakoztunk, és a németek is jót nevettek.” Persze nem mindenki volt ennyire feldobva a fegyverszünettől. Számos tiszt rosszallóan nézte a fejleményeket, és a közkatonák sem mind vettek részt az ünneplésben. Az egyik leicestershire-i baka szomorúan számolt be arról, hogy hiába állapodtak meg a szemben álló felek egy nem hivatalos tűzszünetben, amikor a britek kimásztak a lövészárokból, a németek tüzet nyitottak rájuk: „ketten meghaltak és sokan megsebesültek”. Bár a pacifisták abban reménykedtek, a fegyverszünet egy új korszak beköszöntőt jelzi, a katonák lábhoz teszik a fegyvert, és vállvetve küzdenek majd egy nemesebb ügyért, az öldöklés rutinja ismét felülkerekedett. Henderson, a műszaki alakulatok egyik őrvezetője azt írta: másnap, 26-án „éjfélkor riadót fújtak, harckészültségben vártunk hajnalig, és láttuk, hogy akikkel az előző napokon haverkodtunk, megpróbálnak lerohanni minket, de ugyanúgy szétzúztuk a soraikat, mint máskor. A harctér, ahol kezet ráztunk, és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak, tele volt német hullákkal.” BBC History Magazin Szentesi Évi: Az angyalok egyszer a földön jártak Vannak a földön angyalok, vagy az égben élnek? Nem tudom. Csak az biztos, hogy csodát láttam azon a napon, amikor utoljára jártam köztetek. Akkor egyszer, utoljára voltam veletek, de ti észre sem vettetek. Ilyenek vagytok, emberek. Embertelenek. Nem emlékszem semmi másra, csak a kegyetlen fagyra. Az év utolsó napja volt és olyan hideg, mint amilyen csak a távoli sarkkörökön lehet, a madarak sem repültek azon a hajnalon. A városban csillogó autók jártak, meleg pára áradt az éttermek tárva maradt hátsó ajtaján át, a zsírszagú hátsóbejárat volt rövid és jelentéktelen életem egyetlen izzó kandallója. De a felnőttek onnan is elzavartak, ott se tűrtek meg, sehol se tűrtek meg. Sokszor kívántam azt, bár tűnnék el, bárcsak lennék örökre láthatatlan. Nem volt otthonom, nem volt meleg ruhám, sem cipőm, sem anyám, se senki más, ki szerethetne. Árva voltam és csavargó, rongyos kis utcagyerek, aki a kövesút letaposott, sáros havában rajzolta meg árva kis hóangyalát, de azt is széttapossák a szív nélküli felnőttek. Úgy képzeltem őket, hogy dobogó testrész nélkül élnek, és mire felnövök, lehet, én is ilyen lelketlen ember leszek, lehet, én sem fogom az igazi világot látni, csak magammal leszek elfoglalva, és aki az utamba téved, azon átgázolok. De e napon csodát láttam. Varázsos képek gyúltak a kis gyufaszál vékonyka testéből, olyan szépet láttam, mint még életemben soha. Amikor vörösre fagyott kézzel meggyújtottam az utolsó doboz gyufát a szétázott kis skatulyájából, újra melegem lett. Határtalan boldogság töltötte el kicsi szívem. Bámultam az illatos, ünnepi asztalt, a roppanós libasültet, a ragyogó karácsonyfát, a szeretetteljes ünnepet, olyat, amilyenben régen lehetett részem nagymamánál, csak ez még fennköltebb volt, még ünnepélyesebb. Éreztem újra azt a bizonyos illatot, nagyi naftalin ruhájának puha bársonyát, az ölében ültem és nevettem, ezen a földön akkor utoljára. És könyörögtem, hogy most az egyszer ne hagyjon itt, most már ne menjen el, vigyen magával, mentsen meg erről a világról, nem akarok a felnőttek között tovább élni. Oda akarok menni, ahol ő van, a fényes mennyországba, a szeretet tengerében akarok fürdeni, mert odafönn csak szeretet van, ott nem bánthat senki, nem taposnak rajtam nehéz lábnyomok és nem fázom meg az Isten melegénél soha már. Aztán hatalmas fényesség vett körül és hirtelen nem volt többé hideg, csak nyugalmas lebegés, határtalan béke és távolból felcsendülő angyali ének. Utoljára visszanéztem rátok. Földi testem ott feküdt összefagyva, élettelenül, a latyakos járdán. A felnőttek körbeállták és csodálkoztak. Egy asszony talán sírt is, de olyan magasról már nem láttam biztosan. Egész életemben, akkor az egyszer vettetek észre emberek, amikor már nem voltam köztetek. Csak a tragédiára figyeltek fel. Csak akkor kaptok észbe, amikor túl késő és már nem lehet visszafordítani az időt, amikor már minden végzetesen jóvátehetetlen. Sajnállak benneteket, túl sokat láttam a fagyos világotokból, és azt hiszem, beleszakadt a maroknyi szívem. December 13,2013 ;g2p WMMM
