Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-12-13 / 48. szám
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és vidám, boldog, sikeres ÚJ ESZTENDŐT kíván a lap olvasóinak és a zenekedvelő közönségnek, kiket szívébe zárt ILDY LEE Visit my Website: www.ildylee.com Kegyelemteljes Karácsonyt és boldog Újévet kíván barátainak, ismerőseinek és az összmagyarságnak RAPPAI CSILLA Las Vegasból Meghitt, szép KARÁCSONYT és sikeres, boldog ÚJ ESZTENDŐT kívánunk, jó egészségben, kedves Barátainknak és volt Betegeimnek Scottsdale, Arizonából Dr. SIMON LÁSZLÓ és neje ZSÓKA Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kíván üzletfeleinek, barátainak és minden magyarnak ALL YEAR INCOME TAX Éva B. Balo & Sándor Horváth aIiyearservices@yahoo.com 5967 West 3rd Street, Suite 201 Los Angeles, CA 90036 (323) 937-3848 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag, Boldog Új Esztendőt Kíván minden kedves utasának és e lap olvasóinak Érseki Emőke Royal Coach Travel (805) 523-7700 Zsigmond Enikő: HÁROM KARÁCSONY I. 1952 tele hóviharokkal, csikorgó hideggel sanyargatta a falu lakóit. A Román-dombon levő, kastélyszerű intézői lakban jól elfért a két család. Csak az udvar volt közös. Az épület hátsó részében egy, a tanügyből kiebrudalt tanító felesége és két kisgyereke húzta meg magát. A nyakas ember nem hajlott a „jó szóra”, semmi pénzért sem akart a román kommunista pártba belépni és Székelyföldről Máramarosba menni igazgatótanítónak. így hamarosan felmentették állásából, és koholt vádakkal (horthysta, fasiszta), mint a rendszer ellenségét „concentrára” (politikai, nevelő munkatábor Romániában az 50-es években, lényegében kényszermunka) vitték. A tanítóné törékeny, finom és nagyon szép szőke asszony volt. Ő maga sem tudta miből éltek. Csak a rokonok, barátok, szomszédok jóindulatára számíthatott, na meg az erős hitére, ami a szatmári zárdában (Hangyaboly: Kaffka Margit) kapott neveltetésében gyökerezett. Karácsonyeste volt. Mivel korán sötétedett, aztán a tüzelővel is spórolni kellett, az angyal korán jött el. Szerény, kis karácsonyfa volt, kopott angyalkával a fa tetején, néhány üveggömbbel a „jobb időkből”, és házi készítésű sztaniolcsillagokkal, girlandokkal. (A gyerekek tudni vélték, hogy ez a sztaniol kincs egy lapos zseblámpaelem része volt, amit pár nappal az ünnep előtt apjuk bátyja bontott szét.) Szerény ajándékok: az anya által titokban kötögetett kis zoknik, sálak, sapkák álltak a fa alatt. És Istenem! Cukor is csüngött az ezüst dió (kályhafestékkel bekenve) és a piros alma mellett! Igazi kockacukor volt, az is sztaniol ruhába öltözött. (Meddig spórolta vajon az anya, amíg egy fél kilót összegyűjtött, hiszen mindent csak jegyre adtak!) Az asszony szomorúan nézte viháncoló kicsinyeit. Milyen kevéssel beérik szegénykék - gondolta. Már majdnem elpityeredett, amikor nyílt az ajtó, és a sógora lépett a szobába. Vállán zsák lógott, amit igen óvatosan helyezett a földre. Majd kinyitotta, és lám-lám, egy vidám, röfögő, gömbölyű kismalac sétált elő belőle. Nyakán piros szalagcsokor virított, és csodálkozva pislogott a körülállókra.- Neked hoztam Jucika, ajándék - szólt mosolyogva, de ti is játszhattok vele amíg felnő - bíztatta a gyerekeket.- Ugy-e anya ez szerencsemalac? - tudakolta a nyolcéves kislány. Szeretném, ha apa is látná, milyen szép - sóhajtotta.- Majd látni fogja -suttogta az asszony - csak legyetek jók. Aztán olyan játszadozás, pajzán viháncolás kezdődött, amilyent még a szegény tanítóné sohasem látott. Sógora már rég hazament az övéihez, de az asszony alig tudta ágyba parancsolni csemetéit, oda is magukkal akarták vinni a pöttöm jószágot. Végül elvackolták a kályha alatti fásládában, és a ház elcsendesült. Gyermekfejemben még sokáig ott motoszkált, hogy az angyal egy malacka lábain járva hozza el a karácsonyt. Ez volt életemben a gyermeki ártatlanság és a boldog öröm Karácsonya. n. A kisváros kettes számú líceumának bentlakásában szilenciumra szólt a csengő. 1959-et írtak. Ekkor már rég nem nevezték zárdának, vagy leánynevelő intézetnek. Létezését csupán egy semmitmondó számmal jelölték, megkülönböztetésül az egyes líceumtól, amely valaha egy gróf, Erdély Széchenyije nevét viselte. A vidékről összesereglett bentlakók a tanulótermek felé igyekeztek. Az első emeleti folyosón a kilencedikesek osztályfőnöke jött szembe a zsivajgó lányokkal. - Jöjjön csak - szólt egy vörös hajú, Madonna-arcú fruskához a tanár, miközben egy emelettel fennebb terelte, a kuckónak becézett, szűk földrajzszertár felé. A többiek kuncogva, irigykedve súgtak össze mögöttük. Hogyisne, mikor ez a vézna, csupa szeplő lány volt az Őszi kedvence, famulusa! Igaz, senki sem tudta nála jobban a földrajzot, történelmet, de a legjobb faliújság és plakátrajzokat is ő eszelte ki.- Ma mit kell segítenem? - kérdezte a lány. Folytatjuk az évharmad lezárását? (Ha a többiek ezt tudták volna!)- Nem, ma nem rajzolunk plakátokat, nem hívunk elő filmet, és nem foglalkozunk a naplóval sem - felelte az Őszi. - Hídja milyen nap van ma?- tette hozzá.- Karácsony estéje - válaszolt a kis vörös, és szomorkásán jegyezte meg: csak újévre engednek haza.- Éppen azért, ma ünnepelünk, de ne mondja senkinek. Nagy baj lenne belőle, ha az aligazgatónő megtudná,- oktatta az osztályfőnök. (A bicegő, csípőficamos, illegális kommunista múlttal büszkélkedő Sz.Margitra utalt, aki közutálatnak örvendett az iskolában.) A kuckóban csak a saroklámpa égett. A munka-asztalon nyoma sem volt a megszokott rendetlenségnek, papírhalmaznak. Helyén egy öreg lemezjátszó állt. Mellette kis cseréptálban egy fenyőágacska és egy szál karácsonyi gyertya. A tanár meggyújtotta a gyertyát, majd beindította a lemezjátszót. A percegő tű belekapott a miniatűr rovátkákba, és ekkor felcsendült a világ legszebb karácsonyi éneke, a Csendes éj! Német gyermekkórus énekelte. S ahogy a dallam szétáradt a poros kis szertárban, úgy változott át egyszerre karácsonyi fényben úszó templommá, fenyő és kalácsillatú otthonná.- Ez az én ajándékom magának, köszönetképpen a sok segítségért - mondta halkan az Őszi. A lány csak állt mellére szorított öklökkel, és lehunyt pillái alól patakokban ömöltek könnyei. A férfi csitítgatni kezdte, mint egy kisbabát. Na, ne sítjon már, kérem - dörmögte együttérzően. folytatás a 21. oldalon December 13,2013
