Amerikai Magyar Hírlap, 2012 (24. évfolyam, 1-50. szám)
2012-03-23 / 12. szám
Földes Tamás: Színházavatás Las Vegasban - Béla Fleckkel A Las Vegas-i játékkaszinók nagyméretű előadótermeiben (showroomjaiban) jártas olvasók okkal kérdezhetik: miért szenzáció, hogy új színház épült a nevadai városban? Hiszen a Strip és a Fremont Street 34 szállodájának 70 színháza látványos műsorral várja estéről estére a turistákat (s vannak távolabbi hotelek is). Igaz, a hagyományos csillogó-villogó revüműsorokból csupán egy maradt mutatóba, a Bally’s Szállodában 31 esztendeje egyhuzamban játszott „Jubilee”. A magyar Gyarmati Mihály (Michel Gyarmati) által színpadra állított „Folies Bergere” is emlék csupán - a Tropicana Hotel átépítésekor búcsúztatták. A Caesar’s Palace köralakú Colosseumában hamarosan ismét a kanadai sztár, Celine Dion énekel-táncol (jegyek 135- 1096 dollár közötti áron kaphatók). Az ugyancsak kanadai Cirque du Soleil három társulata káprázatos cirkuszműsorokkal nyomult be Vegasba évekkel ezelőtt (a Bellagio Szálloda „O” című előadásaira is 100- 150 dollárt kóstál egy belépő); David Copperfield, a „mágus”, az MGM Grand Hotelben bűvöli a tisztelt nagyérdeműt (69-99 dollárért). Néhány helyen musicaleket játszanak („A Jersey Boys” a Parisban 101-227, „Az operaház fantomja” a Venetian-ben 69-165 dollárért tekinthető meg), s még sorolhatnám tovább. Ezek az előadások elsősorban a Vegasba látogatók szórakoztatására hivatottak. De hová menjenek az immár másfél milliós lélekszámú nevadai város más jellegű színházi élményre vágyó lakói? Amióta áttelepültem Las Vegasba, kaliforniai barátaim közül többen megkérdezték, találok-e olyan kultúrát, amilyent negyedszázadon át Los Angelesben megszoktam. Igen, találok kultúrát - feleltem, de nem olyat, mint az angyalok városában. E hasábokon írtam már a vegasi egyetem - az UNLV - három színházterméről. Az 1832 üléses Artemus W. Ham Concert Hallban világklasszisok is fellépnek, havonta egyszer ott muzsikál a város filharmonikus zenekara, évente nyolc alkalommal ott táncol a Nevada Ballet; az 550 személyes Judy Bayley Theater-ben prózai előadásokat tartanak (Shakespeare, Arthur Miller, Tennesse Williams műveit is színre vitték); a 120-175 személyes, változtatható nézőterű Black Box Theatre kamaraelőadások otthona..., de az „igazi színházi hangulat”, a nagy betűvel írott Színház élménye - a kiváló produkciók ellenére - hiányzik. A hivatalától 12 évi városvezetés után tavaly elbúcsúzott polgármester, Oscar Goodman érdeme, hogy elsődleges feladatai közé sorolta az enyészetnek indult belváros feltámasztását. (Munkásságát a magyar gyökerekkel is rendelkező felesége, Carolyn G. Goodman - Goldmark Károly zeneszerző kései rokona - folytatja.) Immár a Las Vegas Boulevard eladdig sivár részén is új magasépületek emelkednek, az elmúlt hetekben avatták fel az újdonatúj városházát - az évek óta csak teherforgalmat bonyolító vasúti sínek és az autópálya között pedig látványosan formálódik a Symphony Park. E parkra néz a bevezetőben említett új színházegyüttes, a 470 millió dollárért épített Smith Center, amelynek ünnepélyes megnyitójára március első napjaiban került sor. Követésre méltó gesztus: az első három estén az építőket látták vendégül, csak azután következett az ugyancsak meghívottak - adományozók, Nevada államának és Las Vegasnak kiemelkedő személyiségei - részére rendezett gálaest. A pénztárnál jegyet váltó nagyközönség március 12-én léphetett be először az épületbe, méghozzá a „tiszteletbeli magyar” művész, Béla Fleck és együttese hangversenyére... de róluk később. Március 24-én a helyi filharmonikusok adják elő a magyarsághoz megannyi szállal kötődő Mahler Gusztáv Budapesten komponált Második „Feltámadás” Szimfóniáját. (Az osztrák Mahler 1888-tól három éven át a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója volt, s a színház az ő irányítása alatt vált nyereségessé). ...A még épülő Smith Centerről tavaly, lapunk 2011. április 29-ei számában írtam, Myron G. Martin igazgató nyilatkozott az ígéretes tervekről. Nem ismétlem meg az akkor hallottakat, csupán néhány névre, adatra utalok vissza. A 470 millió dolláros építkezéshez a Donald W. Reynolds Foundation 200 millióval járult hozzá, ezért a 2050 személyes színházterem a Reynolds Hall nevet viseli. Sem építkezés közben, sem a március 9-ei sajtóbemutatóig „kívülállók” nem mehettek be, még fényképet-rajzot sem kaphattam a belső terekről. Érthető módon felcsigázott érdeklődéssel léptem be a David M. Schwarz által tervezett épületbe - hogy odabent szinte eltátsam a számat. Márványpadlójú, tágas előtérbe érkeztem, az emeletre vezető lépcsőfeljárónál magasba nyúló bronzszobor áll (Benjamin Victor alkotása). Majd a nézőtérre érkezve már-már ismerős érzés kerített hatalmába: eddig csak Európában láttam hasonlóan meghitt belső kiképzést. Az épületen végigkalauzoló hölgy nem titkolta: az építtetők és a tervezők szándékosan az Art Deco stílust választották, kerülve a divatos modern megoldásokat. Elegancia, meleg színek, meghittség, otthonosság - így jellemezném első benyomásaimat. A földszinti nézőteret páholysor öleli körbe, ugyancsak félkör alakú páholysor fut végig a második, a harmadik és a negyedik szinten is. S valamennyi szinten tágas társalgó (még az ötödiken, a kispénzüekre számító balkonon is). A színek világosbarnától a csokoládébarnáig variálódnak. Szerényebb - mást célt szolgál - a két kisebb terem, a 240 nézőt befogadó Torresh Stúdió meg a Cabaret Jazz, ahol a közönség asztalok mellett ülve fogyaszthat is. Szünetben, a Symphony Parkra nyíló, tágas erkélyről pazar látványt nyújtanak a távolabbi kaszinók fényei. Nyáron még egy avatás lesz: a center épületében nyílik meg a Discovery Children’s Museum. A kaszinók színháztermeinek borsos árú jegyeivel szemben, az elsődlegesen a vegasi polgároknak épült Smith Center a helyiek pénztárcáját célozza meg. Az előadások jó részében a legdrágább jegyek se kerülnek 100 dollárnál többe - ám a világhírű művészek (mint Yo-Yo Ma, a Clevelandi Filharmonikusok) hangversenyein, vagy a Broadwayprodukciók esetében 140 dollárt kérnek a legjobb helyekért. E most induló csonka szezonban - augusztus végéig - a Reynolds Hallban csaknem 50, a két kisebb teremben 40 előadást tartanak; három musical a Broadwayről érkezik; Három balett-társulat lép fel, az LV Philharmonic - közösen a Las Vegas Master Singers, az egyetemi kamarazenekar és a Southern Nevada Béla Fleck interjút ad Földes Tamásnak (Földes Éva felvétele) Musical Arts Society együttesekkel- havonta egy-egy alkalommal szerepel... ...Következzék Béla Fleck és együttese, a Flecktones! A zenekart vezető, 53 esztendős bendzsóművész azért kapott magyar keresztnevet, mert szülei nagy tisztelői voltak Bartók Bélának. Béla Flecket 2007. május 31-én, Atlantában avatta „tiszteletbeli magyarrá” Simonyi András washingtoni nagykövet (aki diplomata létére előszeretettel muzsikált közönség előtt is). A művész akkor azt nyilatkozta: „Nagyon jól eső érzés, meg fura is... Gyerekkorom óta mindenki azt kérdezte tőlem, hogy magyar vagyoke. Eddig egy kicsit mindig szomorúnak éreztem magam, hogy nem magyarnak születtem, most már mondhatom, hogy tiszteletbeli magyar vagyok”. Eddig kilenc (!) Grammy-díjat kapott, s hússzor (!) terjesztették fel e rangos kitüntetésre. Megvallom, a március 12-ei színházavatásig legfeljebb az interneten hallottam játszani őt és együttesét; valamelyest csodálkoztam is, hogy velük - és nem egy klasszikus zenekarral - mutatkozik be a Reynolds Hall a vegasi polgároknak (talán azért - gondoltam -, mert Béla Fleck neve, egy jazz-zenekar indításként vonzóbb). S ekkor tátottám el másodszor a számat! Feledhetetlen élmény, amit a bendzsójával művel a „tiszteletbeli magyar” művész, és három társa - a zongorán és szájharmonikán (!) bravúrosan szólózó Howard Levy, a dobon és maga fabrikálta hangszerén, a „drumitáron” játszó Roy „Futureman” Wooten, valamint fivére, a gitáros Victor Wooten. Népzenei melódiákat ötvöznek ismert dallamokkal és klasszikusok szerzeményeivel, csodálatos összhangban egymással, elbűvölő szakmai tudással. Béla bendzsón előadott szólóját, Johann Sebastian Bach hegedű-partítáját a közönség pisszenés nélkül hallgatta, majd percekig tartó tapsviharral méltányolta. Joggal tartják korunk legkiválóbb bendzsóművészének; én is sajnálom, hogy - őt idézve - „nem magyarnak született”. A hangverseny után - azt követően, hogy a színpad szélén ülve, lábát a nézőtérre lógatva autogramokat adott CD-lemezeire és készségesen fotóztatta magát lelkes híveivel - én is felkapaszkodtam a színpad szélére (mitagadás, eme igyekezetem csak második nekirugaszkodásra sikerült, segítségre volt szükségem), interjút adott az Amerikai Magyar Hírlapnak.- Tiszteletbeli magyarként muzsikált már magyar zenészekkel?- kérdeztem.- Sajnos még nem - így a válasz -, de örömmel játszanék néhányukkal, jó hírük van. A magyar zene is érdekel. Bartók Béla munkásságát csak néhány éve kezdtem tanulmányozni, a concertóját viszont áthangszereltem bendzsóra és megtanultam.- Járt már Magyarországon?- Öt évvel ezelőtt felléptünk az A38 koncerthajón. Nagyon szeretnék újra zenélni az önök fővárosában, azért is, mert csak két napot töltöttünk ott. (E hajót egy korábbi ukrán uszályból alakították át kulturális intézmény- és rendezvényközponttá, a Petőfi híd budai hídfőjénél áll; bárját a Lonely Planet internetes oldal a világ legjobb száz bárja közül az első helyre sorolta.)- Budapesten a Bartók Emlékházba is elmentünk - szólt közbe Roy Wooten -, repülőgéppel elszálltunk a város fölött. A Vár, a Parlament... gyönyörű látvány!- Hogy tetszik a Reynolds Hall, mennyire elégedett az akusztikával?- fordulok ismét Bélához.- Igen-igen szépnek tartom a színházat. Hogy mennyire kiváló az akusztikája, azt akkor érzékeltem, amikor a Bach-szólót játszottam... E fellépésünkre azért is büszke vagyok, mert néhány éve Nashvilleben, a Tennessee Performing Arts Center megnyitásán is mi voltunk az első szereplők.- Hallottam, hogy nemrég doktori címet kapott...- Zenei doktorrá avattak - felelte szerény mosollyal.- Gyógyszerreceptet ne kérjen dr. Bélától, azt nem írhat fel - jegyzi meg Roy Wooten. ...Béla Flecket és együttesét - bárhol lépnek is fel - olvasóinknak érdemes meghallgatni. Ha pedig a nevadai kaszinóvárosban járnak, marad még pénzük és igényes kikapcsolódásra vágynak, ne mulasszanak el jegyet váltani az új Smith Centerbe! Mivelhogy a gyönyörű új színház nemcsak a las vegasiaké. Költészet Napja Laguna Beach-en április 28-án, délután 4 órakor „Éneklem a tavaszt, a fényt, Bimbózó ifjú zöld reményt” József Attila A UCLA Magyar Klubja és Borbély Melinda (UCLA) szervezésében az irodalmi szalonok szellemében ismét megrendezésre kerül a hagyományos költészet napi ünnepség. Az idén világirodalmi és népköltészeti alkotásokat is örömmel várunk a kedvelt magyar szerzők művei mellett. Belépő: vers/ének/zene RSVP: április 20-ig Ráksi Aliz: aliz0611@gmail.com 714-548-1133 Borbély Melinda: borbelymelinda@gmail.com 949-378-3758 A Reynolds Hall nézőtéré KBjM Március 23, 2012
