Amerikai Magyar Hírlap, 2012 (24. évfolyam, 1-50. szám)
2012-12-14 / 48-49. szám
Miért pont december 25-én van karácsony? A karácsony a keresztény világ második legfontosabb ünnepe a húsvét után, de jelentősége talán már túlmutat azon. Ennek az ünnepnek is van pogány „előzménye” - de miért is lett pont „karácsony” az ünnep magyar neve, amikor Jézus Krisztus születésére emlékezik a világ? A kereszténység egyik legfontosabb ünnepe a karácsony, de vajon mikor született a Megváltó? Az ókorban és a középkorban is több „világéra”, azaz időszámítási módszer volt használatban, végül a Dionysius Exiguus római apát által alkalmazott módszer terjedt el Európában, főleg nyugaton (Bizánc sokáig kitartott a maga keltezési módszere mellett). Ez az, ami alapján az időszámítás kezdete Krisztus születése, ehhez viszont ki kellett számolni ennek időpontját (az addig mérvadó világérák a Római Birodalom alapításától számoztak, illetve Diocletianus trónra lépésétől, akit az apát nem tartott arra méltónak, hogy a számozás vele kezdődjön). Hahn István Naptári rendszerek és időszámítás című könyvében leírja, hogy „Dionysius számításaiban azon a törekvésen túl, hogy az eltérő becslések valamilyen középarányosát adja, csillagászati és asztrológiai tényezők is közrejátszottak”, a munkával i.sz. 525-ben készült el. A becslések alapját a Máté és Lukács evangéliumában megjelenő világi „háttéresemények” adták, így Heródes trónra lépése vagy például az első júdeai népszámlálás elrendelése. Ezt a fajta keltezést már Nagy Károly frank uralkodó is alkalmazta a 8-9. század fordulóján, a középkorban pedig, a keresztény egyház térhódításával párhuzamosan egyre elterjedtebb lett. A december 25-ei dátumnak azonban pogány gyökerei is vannak. A Római Birodalomban a pogányok a téli napfordulót ünnepelték, mely december 25-re, illetve az azt megelőző hétre esett, ez volt Szaturnusz isten ünnepe is, innen ered eme ünnepségek elnevezése is: szaturnáliák. Sok hasonlóságot vélhetünk felfedezni a pogány ünnepség és a későbbi karácsonyi ünnepek között. A téli napforduló kapcsán a pogányok az újjászületést (születés szimbóluma), a meleg, vagyis a bőség eljövetelét ünnepelték és gyakori volt ilyenkor, hogy a szolgákat is megajándékozták. 313-tól a kereszténység hivatalos lett a Birodalomban, 394-től pedig államvallás. A 4. századtól a keresztény egyház mindinkább december 25-étől kezdte ünnepelni az Úr születését, január 6-án pedig a Jordán folyóban való megkeresztelését (vízkereszt). A dátum azért is volt fontos, mert az egyre inkább széles körben terjedő, „új” államvallás egyik fontos ünnepe így kiszorította a korábbi pogány ünnepeket (így például a „nagy vetélytárs” Mithrász-kultuszt is). Különféle keresztény egyházak különböző dátumokon ünnepük: a katolikusok és a reformátusok december 25-én,a görög keleti ortodox, a szíriai és az etióp egyházak január 6-ikán, az örmények pedig január 18-ikán. Az eltérés a julián és a Gergely-naptár közti időbeni eltérésből ered. A kutatók és történészek többsége ma már egyetért abban, hogy Jézus valószínűleg nem december 25-én látta meg a napvilágot, a legkorábbi ismert egyiptomi források például tavaszra teszik ezt. Az zsidó vallás szerint a próféták, így Jézus fogantatása is, arra a napra esett, amikorra haláluk (csakhogy az evangéliumokban ez sem szerepel pontos dátummal), Nagypéntek időpontjából kiindulva március 25. vagy április 6. jött ki eredményként, ha ehhez hozzáadunk 9 hónapot, megkapjuk a ma is ismert dátumokat: december 25.-ét és január 6.-át. A karácsony tehát az 5. századtól már december 25-én illetve január 6-án ünnepelte a keresztény egyház, nemcsak hogy elfogadott ünnep lett (az ókeresztények még nem emlékeztek meg az Úr születéséről), de nagyon fontos is. Az ünnep arculatának megváltozásához el kellett telnie 1000 évnek. Jézus születésének ünnepe az egyházra, és így főleg a templomokra korlátozódott. A 16. századi reformáció, a latimól lefordított Biblia a hitet beköltöztette a családi otthonokba, hiszen a szent szövegeket már otthon, saját nyelven is olvasták a hívők, nemcsak a templomi prédikációkban találkoztak azokkal. Ezzel párhuzamosan az egyházi ünnepek is bekerültek a családi házakba. A gyertya története Az év egyik legszebb ünnepe felé közeledve úton-útfélen, az összes karácsonyi vásárban a soksok apró, illetve nagyméretű csecsebecse, ajándék mellett mindenhol kapható gyertya. Kicsi és nagy, gömbölyű és szögletes, illatos és szagtalan, egyszóval: rengetegféle színű, formájú és méretű. Mert a gyertya elengedhetetlen kelléke, dísze az ünnepeinknek... Ám vajon mióta van ez így? Mióta tartozik hozzá elválaszthatatlanul az egyházi, de akár a családi és egyéb jellegű ünnepeinkhez is. Lássuk a gyertya történetét! Ha pontosan szeretnénk definiálni, a gyertya: régebben viaszból vagy faggyúból, ma általában paraffinból és sztearinból készül, rendszerint rúd alakú, béllel ellátott világítóeszköz. Világítási, ám ma már inkább díszítési, hangulatkeltési célokra használják és gyártják. Viaszból vagy faggyúból készült gyertyát már a rómaiak is használtak a 2. században. A középkorban inkább a fejedelmi udvarokban volt használatos, míg a 15. századtól kezdve a faggyú általánosan elterjedt. Az úgynevezett szteraingyertya a 19. század eleje óta ismert. Praktikus használata a század végétől folyamatosan csökkent, előbb a városokban, később pedig vidéken is a petróleum- és gázvilágítás, majd a villanyvilágítás szorította ki teljesen. Általános használata a római korban terjedt el. Eleinte praktikus okokból használták az őskeresztények, ám a pogány kultuszokban is nagy szerep jutott neki. A mostanihoz hasonló gyertya a keresztényüldözések idejére tekint vissza. III. Honorius pápa rendelete szerint az oltáron legalább két gyertyának kellett égnie. A fény a Nap életadó erejének kifejezője. Mivel könnyen eloltható, az élet bizonytalanságát, az elenyészést is jelképezi. A kereszténységben elsősorban Krisztusnak, a “Világ Fényének” a szimbóluma a gyertya, aki meghalt az emberekért, ahogyan a gyertya is megsemmisül, miközben fényt sugároz. A magát emésztő, világító gyertya Krisztus áldozatára, a gyertyaláng melege pedig szeretetére utal. A templomok oltárain égő gyertyák számuktól függően változatos szerepet játszanak az egyház szimbolikájában: hat gyertya az ima folytonosságát jelképezi, három a Szentháromságot, hét a szentségeket. A magyar néphitben karácsony estéjén a család minden tagja gyertyát gyújt. Amelyiknek felfele száll a füstje, az kedves a Kisded előtt, a lefele szálló füst gyertyájának tulajdonosai pedig bűnösek. Szintén népi hiedelem, hogy a mennyországban mindenkinek van egy égő gyertyája, és ameddig az lángol, addig él az ember. A kereszténység mellett azonban természetesen még számos más vallásban is kiemelkedő szerep jut a gyertyáknak: a zsidóságnál éppúgy, mint akár a buddhistákat tekintve. Szent Ágoston szerint a gyertya magát a megváltott embert is jelenti: “Amint a gyertya fényt áraszt a sötétségbe, úgy áraszt fényt az igaz ember ennek a világnak a sötétségbe.” A gyertya végigkíséri az embert az életen, hiszen karácsony alkalmával éppoly jelentős szimbolikus szerepet játszik, akár a születésnapi tortán vagy a halott mellett a ravatalnál. És természetesen az adventi koszorúnak is elengedhetetlen kelléke, amelyen összesen négy gyertya található: a Krisztus eljövetelére való várakozás négy hetében kell a négy-négy gyertyát meggyújtani. Advent már itt van, a karácsonyra való várakozás jegyében pedig járja át a gyertyaláng melege a testünket és a szívünket is! Az ONTARIOI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ Presbitériuma nevében Isten szeretetével teljes, áldásokban bővelkedő KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és eredményes, boldog ÚJ ESZTENDŐT kívánunk egyházunk tagjainak, pártolóinknak és Dél-Kalifomia magyarságának: Ft. SZABÓ SÁNDOR Püspök Nt. Dr. Lányi Gábor missziói lelkész PÉTER ILONA Főgondnok és FARAGÓ GYÖRGY Gondnok The Free Magyar Reformed Church of Ontario 1053 East Sixth Street #32, Ontario, CA 91764 (909) 981-9601 * (909) 527-4191 Áldott Karácsonyi Ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés, Új Esztendőt kíván szeretettel a Hollywoodi Magyar Református Egyház, minden tagjának, pártolójának, támogatójának, Los Angeles magyarságának, népünk szétszórtságban élő fiainak! NAGY BÁLINT lelkipásztor, OKOS KÁROLY fó'gondnok Címünk: 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, CA. 90005 Tel: (323) 930-0807 Minden vasárnap de. 11. ó. Istentisztelet Dec. 25. Karácsony, úrvacsorás istentisztelet de. ll-ó, V Áldott Boldog Karácsonyt és sikerekben gazdag Ujesztendőt Kíván a LOS ANGELES-i ELSŐ MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ vezetősége és tagsága Szeretettel hívjuk angol és magyar ünnepi Istentiszteleteinkre ! Tóth Viktor lelkipásztor 310-533-9788 12717 York Ave. Hawthorne, CA 90250 310-355-1475 „Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya hogy Isten fiainak neveztetünk... É (1 János 3, 1) Ezzel az áldott ígérettel, s a reménnyel, hogy a tiszta gyermeki lelkűiét bennünk újjászületik, a SAN FERNANDO VÖLGYI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ és PRESBITÉRIUMA nevében kívánok szeretetteljes KARÁCSONYI ÜNNEPET és Isten gazdag áldásában bővelkedő BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT egyháztagjainknak, barátainknak, támogatóinknak. Jakabffy Zsolt Attila lelkipásztor Balogh Tamás főgondnok Tel.: (818) 344-1885 Honlap: www.sfvmre.org gracehungarian@gmail.com Cím: 18858 Erwin St., Tarzana, CA 91335 Magyar istentisztelet minden vasárnap 11 órakor. December 14,2012]
