Amerikai Magyar Hírlap, 2012 (24. évfolyam, 1-50. szám)
2012-10-26 / 41. szám
A menny létezik, állítja a híres idegsebész Newsweek A Newsweek címlapon hozta, de más külföldi lapok és az elektronikus média is kiemelten foglalkozott dr. Eben Alexander történetével, aki azt állítja, hogy egy agyhártyagyulladás során bizonyosságot szerzett a túlvilág létezéséről. Tapasztalatairól, illetve az orvostudomány halálközeli élményekről vallott nézeteiről könyvet írt, amely az Egyesült Államokban most jelent meg. “Mint idegsebész korábban nem hittem a halálközeli élményekben. A tudomány világában nőttem fel, az apám is idegsebész volt. Követtem a pályán, és kutatóorvos lettem, oktattam többek között a Harvard Orvosi Intézetében és számos más egyetemen is. Értem, hogy mi történik a halál közelében lévők agyában, és eddig úgy gondoltam, hogy a tudomány kielégítő magyarázatot ad a klinikai halál állapotába kerülők testen kívüli, túlvilági utazására. Az agy elképesztően összetett, de egyben rendkívül finom szerkezet, amelynek oxigénellátottsága ha csak minimális mértékben is csökken, annak hatása lesz a tudatra. Korábban sem lepett meg, hogy súlyos sérülésen átesett emberek az oxigénhiányos állapotból furcsa történetekkel tértek vissza. Ám úgy gondoltam, hogy ez még nem jelenti azt, hogy utazásaikból bármi is valós lenne” - írja a Newsweek-ben megjelent írás bevezetőjében Alexander. Az idegsebész 2008-ban, egy őszi reggelen nagyon erős fejfájással ébredt. Állítása szerint néhány órán belül az agykérgének - amely a gondolatok, érzelmek kontrollálásáért felel, vagyis lényegében ez az agyterület, amely az embert emberré teszi - működése leállt. A virginiai Lynchburg Általános Kórházba került, ahol abban az időben dolgozott, és ahol kollégái rövid időn belül megállapították, hogy nagyon ritka, leginkább újszülötteknél előforduló, bakteriális eredetű agyhártyagyulladásban szenved. Az agy-gerincvelői folyadékba bekerült E. coli baktérium óráról órára az agya egyre nagyobb területét pusztította el. Az intenzívre kerülve rövidesen tetszhalottá vált: hét napon keresztül feküdt kómában, teste egyáltalán nem reagált az ingerekre, magasabb rendű agyfunkciói nem működtek. Alexander arról számolt be, hogy miközben kómában feküdt, elméje - tudata, belső lénye - eleven volt, sőt jól érezte magát. Miközben az agykéreg idegsejtjei állítólag egyáltalán nem mutattak aktivitást, “az agytól független tudatossága előtt az univerzumnak egy másik, nagyobb dimenziója tárult fel”. “Olyan dimenziók, amelyek létezéséről soha még csak nem is álmodtam, és amelyeket a régi, a kóma előtti énem lehetetlenségnek nyilvánított volna” - írja az idegsebész. Tapasztalásai nagy vonalakban megegyeznek a mások által is leírt halálközeli élményekkel. “Megtapasztaltam, hogy többek vagyunk, mint a testünk és az agyunk, hogy a halál nem a tudatosság vége, sokkal inkább egy nagy, kiszámíthatatlan, pozitív utazás újabb fejezete” - írja. “Nem én vagyok az első ember, aki megtapasztalta, hogy a testen kívül is létezik tudatosság. De úgy tudom, senki nem utazott még e dimenziókba oly módon, hogy egyrészt az agykérge igazoltan teljesen leállt, másrészt az utazás teljes ideje alatt a teste folyamatos orvosi megfigyelés alatt állt.” Az előbbi ténynek azért van jelentősége, mert a legtöbb magyarázat szerint a halálközeli élményeket az agy csökkent oxigénellátottsága idézi elő. Alexander azonban azt állítja, hogy esetében dokumentálhatóan nem az alulműködő agy furcsa kisüléseinek eredménye volt az élmény, az ő agykérge a CT-fdvételek és a neurológiai vizsgálatok során egyáltalán nem jelzett aktivitást. “Az orvostudománynak az agyról és az elméről vallott mai felfogása szerint abban az állapotban, amelyben én voltam, még halvány, beszűkült tudatosságot sem tapasztalhattam volna, nem beszélve arról a rendkívül kalandos, és teljesen koherens utazásról, amelyen átmentem” - olvasható a Newsweek cikkében. “Az utazásom a felhőkben kezdődött. Nagy, fodros, rózsaszín-fehér felhőkben, amelyek éles kontrasztban álltak az ég kékes-feketés színével. A felhők felett átlátszó, csillogó lények cikáztak az égen, hosszú csíkokat hagyva maguk mögött” - olvasható a beszámolóban. Ezek a lények egyetlen földi élőlényre sem hasonlítottak az idegsebész szerint, fejlettebbek voltak nálunk, az élet magasabb formáját képviselték. Beszámolója alapján fentről lefelé örömzene hangjai áramlottak, de a hang mintha anyagszerű lett volna, mint mikor az ember érzi a bőrén az esőt, de mégsem lesz tőle vizes. Ebben a világban nem létezett elkülönülés: úgy tűnt, hogy nem lehet csak megfigyelőnek, vagy a zene hallgatójának lenni, az ember mindenképpen részévé vált. Minden mindennek a része volt, Alexander szerint olyan volt ez a kép, mint egy nagy, gazdagon díszített perzsaszőnyeg. Az idegsebészt útja nagy részén egy aranybama hajú, sötétkék szemű fiatal nő kísérte, aki egyszerű, de nagyon élénk színű - kék, lila, narancs színekben pompázó - ruhát viselt. “Olyan tekintettel nézett rám, hogy ha valaki így néz rád, akár csak öt másodpercig, átjár az az érzés, hogy élni érdemes, bármi is történt veled addig az életben. Nem romantikus tekintet volt, nem is baráti. A földi szereteten túli tekintet volt, ám annak minden elemét egyidejűleg magában hordozta” - írja. Kísérője szavak nélkül beszélt hozzá, az üzenet mint szél jutott el az elméjébe, és a tartalmát azonnal értette. “Szeretve és táplálva vagy, örökre. Semmitől sem kell félned. Semmit nem ronthatsz el” - sugallta a kísérő. Majd változott a kép, még magasabb rezgésű tartományokban találtam magam - írja Alexander, aki szavak nélküli kérdéseket tett fel. Mi ez a hely? Hol vagyok? Miért vagyok itt? A kérdésekre szavakon túli választ kapott: a fény, a színek, a szépség és a feltétlen szeretet hatalmas erejű áramlása töltötte be. Az idegsebész hangsúlyozza: tisztában vele, hogy története természetfeletti, hihetetlen, és hogy orvosként korábban ő is hallucinációnak tartotta volna. De tudja, hogy nem érzékcsalódásról van szó, az élmény valóságosabb volt, mint bármi az életében, beleértve az esküvőjét és két fia születését is. “A modern fizika szerint a világegyetem egy egység. Bár a világban, amelyben élünk, látszólag a tárgyak, az élőlények, az események elkülönültek, de a fizika szerint a felszín alatt minden tárgy, az univerzum minden eseménye összeköttetésben áll. Valójában nincs elkülönülés. Ez előtt a tapasztalásom előtt, számomra mindez csak absztrakció volt, ma már azonban valóság. És az univerzumot nem csak az egység tartja össze, hanem most már tudom, hogy a szeretet is összeköti. Az a világegyetem, amelyet a kómában töltött napjaimban megtapasztaltam, ugyanaz, amelyről Einstein, illetve Jézus beszél a maga nagyon különböző módján” - írja Alexander, aki hátra lévő életét az elme, a tudat valódi természetének kutatásával kívánja tölteni, valamint annak bizonyításával, hogy az ember sokkal több, mint a fizikai agya, és létezik agytól független tudatosság is. origo.hu Barátainak, ismerőseinek a legszebb ajándék, amely egész éven át örömet szerez: AJÁNDÉK ELŐFIZETÉS A HÍRLAPRA! MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O. Box 329 Santa Monica, CA 90401 Összejövetel helye: 2915 Washington Ave., Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap délelőtt ll:00-kor Lelkipásztor: HUNTER VADÁSZ JÁNOS Telefon: (310)260-1311 Gondnok: OLÁH IMRÉNÉ Telefon: (310)828-5309 Gyertyát gyújtunk, emlékezünk Ha nincs többé az, akit szeretünk, hiánya pótolhatatlan, ez abban a mélységben rejlik, amelyben mindenki csak önmaga, egyetlen és külön ember. Szeretteink halálával az érzéseink egy darabja is átkerül velük a holtak világába, emlékezni viszont nem szégyen, nem divat - gyertyát gyújtani mindig lehet, mert emlékezni arra, akit szerettünk, jó. A halottak napja, az ünnep, amikor szembenézünk saját halandóságunkkal, megemlékezünkeltávozott családtagjainkról és barátainkról. Mindenszentek és Halottak napja erről szól. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével. E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. Ehhez a szokáshoz kapcsolódó némelyik népi hiedelem szerint ennek az a célja, hogy a világosban a “véletlenül kiszabadult lelkecskék” újra visszataláljanak a maguk sírjába, ne kísértsenek, ne nyugtalanítsák az élőket. Azért kell megszépíteni ilyenkor a sírokat, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, a bukovinai magyarok körében még ennivalót is vittek a temetőbe. Aki ezeken a napokon nem tud kimenni a temetőbe, az otthon gyújt gyertyát, s néhol úgy tartották, hogy akié a családban a legelőször leég, az hal meg leghamarabb. A hagyomány szerint azért is gyújtunk gyertyát, hogy a szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat. A gyertya fénye az örök világosságot is jelképezi. Magyarország egyes vidékein ételt ajándékoztak a szegényeknek. Sokan úgy tartották, hogy a halottak ezen az éjszakán kikelnek a sírból, így a családi lakomán nekik is terítettek, és minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy eligazodjanak a házban. November 1: MINDENSZENTEK November 2: HALOTTAK NAPJA Látogassuk meg kedves halottainkat! “Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk Halotti beszéd Az ünneplés és a gyász napjai ezek, amikor a néma könnyektől a hangos zokogásig utat törhet magának az emlékezés, a fájdalom. AMERIKAI MAGYAR BAPTISTA GYÜLEKEZET 2212-18 S Fremont Ave, Alhambra, CA 91803 (626) 289-7746 Vasárnapi program Vasárnapi iskola (10:00-10:45) Istentisztelet (11:00) Szeretet-vendégség (12:30) Kórus próba (13:30) Szombatonként este 7-től Youth Meeting Lelkipásztor: NOVÁK JÓZSEF (626) 484-3908 http://zsoltaros.benlicio.us Múlt vasárnap Fii 2,19-30 alapján hirdettük Isten igéjét („Az evangéliumhoz méltó élet követhető példái”). Az istentiszteleten is megemlékeztünk az 1956-os Forradalom és Szabadságharcról, majd a környék magyarságához csaüakozva folytattuk az ünneplést a Szabadságharcos emlékműnél és a Magyar Házban. Imádkozzunk! “Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, Isten tulajdon népe vagytok, hogy hirdessétek a hatalmas tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket” (lPéter 2:9). A hívő élet egésze olyasvalamiről szól, amivel hálásan dicsekedhetnénk, és amit megélve a velünk történt csodát ünnepelhetnénk minden egyes nap: Isteni világosságban járhatunk a léleknyomorító sötétség helyett. Mindezt mennyei Atyánk irántunk való szeretete teszi lehetővé. Kegyelmes hívása erre a gazdag életre mégis olyan nagy kihívás nekünk, hogy folytonosan bátorításra szorulunk. Bátorításunkra mondja, hogy a választott néphez tartozunk. Isten választottjának lenni azt jelenti, hogy szuverén döntései szerint tágul az életterünk, amit a hit és az engedelmesség cselekedeteivel járhatunk be. így leszünk azokká, akikké lehetünk. Kegyelmi ajándékait nem az érdemeink, hanem saját szándékai szerint osztogatja az Úr, hogy minden szükségessel rendelkezzünk ahhoz, amit tennünk lehet. Kiválasztottnak lenni nagy felelősség tehát, mint ahogyan ezt az ószövetségi Szentírás történetei is tanítják. Azzal is bátorít, hogy számít ránk, mint “szent nemzetre”. Az életszentség sohasem öntisztító manőverezéseink következménye, hanem Atyánk közelségében folyamatosan tisztuló életvitel. A szentek közösségét úgy alkotjuk, hogy szinte a “keze ügyében vagyunk,” teljesen az Ő szolgálatában állunk. Bennünk, velünk és általunk tesz dolgokat, melyek során Urunk szentsége válik ismertté. Tulajdonának tekint minket - folytatja Péter apostol. “Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?” - kérdezte Pál apostol is (lKor 6:19). Micsoda kérdés! A cél ismét a bátorítás, mégpedig nem kevesebbre, mint hogy “...dicsőítsétek Istent testetekben.” Akik Isten tulajdonának tudják magukat, azok nem féltik a szabadságukat. Szabadabbak, mint valaha, mert már a testi lét határai sem akadályozhatják meg őket abban, hogy az Ő dicsőségére éljenek. A hívő élet célja Isten hatalmas tetteinek a hirdetése. Küldetéstudatunk alapja az elhívás élménye. A hívő ember azért hűséges a szolgálatban, mert mély, személyes hivatástudata van. Ha olykor-olykor megfeledkezne a küldetéséről, Isten újbóli hívását meghallva, helyreáll. Sokféleképpen hív bennünket az Úr: Igével, lelkesítő példákkal, felismert szükséghelyzetekkel és a szolgálat megannyi lehetőségével. Szendéikével vigyázza, hogy szeretetteljes bátorításként értsük ezeket a hívásokat, és merjük elhinni, hogy valóban királyi papság az Úrtól nyert élethivatás. Máskülönben terhűnkre lenne a küldetés - Istenünk hatalmas tetteinek a hirdetése - beszédben és cselekedetben. Imádkozzunk a lelkipásztori szolgálatra elhívottakért - arra készülőkért, és azt végzőkért - , és a teológiákon oktató tanárokért! okt. 24, szerda - Bibliaóra (19:00) okt. 28, vasárnap - Agapé vasárnapi iskola (10:00) - Istentisztelet (11:10) Igét hirdet: Novák József - Szeretet-vendégség Th« Iran How to Smoko Parenting tha Tha Botox War Games Oat PoolRv*« Wired Child Economy fSSSSSSSSSSf^ AMERIKAI Wpgydi’ Hírlap
