Amerikai Magyar Hírlap, 2010 (22. évfolyam, 1-50. szám)
2010-05-07 / 18. szám
Take an Austrian vacation on your way to Hungary. Fly Austrian via Vienna, Europe’s fastest transfer airport with excellent connections to Budapest from our New York (JFK) and Washington D.C (IÄD) gateways. Your Austrian vacation begins onboard with excellent food, wine, coffee and service. Austrian We fly for vowr smile. via Vienna international Airport Open For Now Horizons. For information about our attractive fares or to mate a reservation cali your travel agent, Austrian Airlines at 800-843-0002 or visit www.austrian.com . Earn miles with Miles & More and Mileage Plus. A STAR ALUANCE MEMBER «Jf ' www.austrian.com Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt! Sasszé Újabb állomásához érkezett a Magyarországon két évtizede dúló össznépi táncmulatság: döntött a zsűri. A zsűri tagjai a magyar nemzet szavazaóurnákhoz járuló polgárai; több mint kétharmaduk voksolt úgy, hogy mostantól négy évig a Fidesz Magyar Polgári Szövetség táncosai legyenek a szólisták, a többiek legfeljebb a háttérben tipegjenek szolidan. Ám „megbonthatatlan-örök” csak a szovjet-magyar barátság volt - mindaddig, amíg megbontható nem lett (a mostani állapot viszont feltehetőleg örök, mivelhogy a szovjet önmagát is szétbontotta). De többnyire semmi sem örök, ezért a politikai csoportosulások ide-oda sasszézásával továbbra is számolhatunk, beleillik a táncrendbe. A sasszé francia szó, az idegen szavak és kifejezések szótára szerint „három sikló, csúsztatott lépésből álló táncmotívum”. S hogy ki merre csúsztatta a lépéseit, mikor merre sasszézott, azt húsz esztendőn keresztül még innen, a távolból is figyelemmel kísérhettük. Mi több: már korábban is. A múlt század nyolcvanas éveiben létrejött egy közös célért külön-külön szerveződő, majd egységesülő ellenzék, amelyik a szovjet fennhatóság alatt működő pártállami rendszer felszámolására törekedett. Az akkori hatalommal szemben álló, demokratikus átalakulást sürgető politikai erők 1989. március 22-én megalakították az Ellenzéki Kerekasztalt. Bár e kerekasztal négyszögletű volt, de annak három oldalán békésen együtt ültek a még ma is életképes pártok „alapító atyái”, meg néhány azóta másod-harmadvonalba szorult szervezet képviselői. Az asztal negyedik oldalán ’89 júniusában - immár rangos helyen, az Országház épületében- az állampárt, a hajdani MSZMP képviselői is helyet foglaltak. Az első sasszéra szeptemberben került sor, amikor a tárgyalásokat lezáró megállapodást a Szabad Demokraták Szövetsége (az SZDSZ) és a védő szárnyuk alatt izmosodó Fiatal Demokraták Szövetsége (a FIDESZ) nem írta alá. Akkor kezdett az addigi egység töredezni. Az épp e hetekben tetszhalottá vált SZDSZ - az állampárt korábban legkeményebb ellenfele, a szamizdatokat szerkesztő liberális értelmiség gyülekezete - azóta megannyi sasszét mutatott be. Az első szabadon választott, MDF-vezette kormánynak legharsányabb ellenfelei voltak a parlamentben, oldalukon a padsorokból ki-bevonulgató, akkor még önmagukat szintúgy liberálisnak valló fideszesekkel. Az MSZMP egyik utódpártjának képviselői, az MSZP-sek szerényen meghúzták magukat (a kommunista eszméket továbbra is felvállaló másik utódpárt, a Munkáspárt be sem jutott az országgyűlésbe), s az idő a szociknak dolgozott: négy év múlva a változásokban csalódott tömegek őket juttatták (ha úgy tetszik: vissza) a kormányrúdhoz. Majd jött az újabb sasszé: a szocialisták koalíciós társukká hívták a hajdani legkeményebb ellenfelüket, a szabad demokratákat. Sokak szerint ez a tánclépés lett a liberálisok veszte - de hogy ne csupán táncra utaljunk, most, 2010-ben a szocikkal együtt dalolhatják, hogy: „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte”. Hogy e frigy rossz volt, az többször beigazolódott. A szocialisták, önmagukat szociáldemokratáknak mondva - részint liberális nyomásra, részint a világban végbemenő változásokhoz igazodva - mind távolabb kerültek a hagyományos baloldali elvektől. A szadeszesek hol fújtak rájuk, hol összeölelkeztek velük. A végső szakítás két esztendeje következett, amikor beadták a válópert: felmondták a kormánykoalíciót, de közben „ellenzékként” is a szocikat támogatták. Mit tett, mit tehetett ebben a helyzetben a Fidesz? Liberális pártból átsasszézott konzervatív nemzeti „polgári szövetséggé” - és négy év múlva választást nyert. Aztán- sasszé - a korábbi ellenféllel, a Magyar Demokrata Fórummal (az MDF-fel) alkotott koalíciót. Újabb négy év, újabb „csúsztatott lépés”, akkor a választópolgároké: megint visszaszavazták a mind kevésbé baloldali baloldalt. A sasszézó táncmulatság folytatódott. Áz MDF harciasán szakított a Fidesszel, s bár a szociálliberális koalíció iránt sem esett szerelembe, minden jel arra utalt, hogy inkább velük rokonszenvezik. Nyolc éven át tartott a parlamenti ki-bevonulásokkal, utcai tüntetésekkel (sajátos utcabálokkal) színesített körtánc. A hellyel-közzel őszülő halántékú fiatal demokraták mind következetesebben vallották magukat nemzeti érzelmű, jobboldali konzervatívoknak, miközben baloldali jelszavakkal, balról támadták a „tőkések szekerét toló” kormányon lévőket, hol dumapártnak, hol a bankárok pártjának, hol pedig nemes egyszerűséggel nemzetárulóknak nevezve őket. S íme: a fideszesek saszzéztak legügyesebben, már-már teljhatalmat kaptak a néptől. (A teljességhez tartozik: a kampány során az egymással választási szövetséget alkotó egykori elvbarátok, későbbi ellenfelek - az MDF és az SZDSZ - a hajdanvolt szocialista pénzügyminiszterből miniszterelnök-jelöltté átigazolt Bokros Lajos bizonyította be leglátványosabban tánctudását. Miután interjút adott az egyik kereskedelmi tévé-csatornának, táncra perdült a kamerák kereszttüzében. Természetesen nem egymagában, hanem három igencsak lengén öltözött, ámde fölöttébb kellemes küllemű táncosnővel. Szambát jártak, amely afrikai eredetű, ősi népi tánc, és a rabszolga-kereskedés útján jutott el Brazíliába. Szaggatott, rövid mozdulatai a megbilincselt rabszolgák mozgását jelképezik, azt, hogy még tánc közben sem tudtak láncaiktól megszabadulni. Bokros doktor lelkesen ropta a lányokkal, időnként még figurázott is, de feltehetőleg ő sem tudott megszabadulni korábbi láncaitól: sem ő, sem a választási szövetségre lépett két pártja nem jutott be a parlamentbe.) Ugorjunk! A közelmúltból a régmúltba, majd rögvest a jelenbe. Fél évszázadnál is régebben - Budapesten, a nagykörúti Tóth néni-Tóth bácsi vezette tánciskolában -nemcsak a sasszézást, hanem a táncra kérést megelőző illemszabályokat is megtanultam. Eszerint felkérés előtt udvariasan meg kellett hajolni a kiszemelt szőke/barna/fekete leány előtt, az ifjú hölgynek pedig leereszkedő főbiccentéssel illett szándékomról tudomást venni. Ez volt a „komilfo” (comme il faut). Nos, Orbán Viktor az elmúlt héten felautózott a budai Várnegyedbe, a Sándor palotába. Abba a Pollack Mihály tervezte, klasszicista épületbe, amely 1867 és 1945 között, kisebb megszakításokkal, a mindenkori miniszterelnökök rezidenciája volt, s amelyet Orbán 2002- ben, kormányfőként, hasonló céllal építtetett újjá és rendeztette be - vágyai-reményei szerint önmagának. Ám a következő szoclib kormány másként döntött: a palota a köztársasági elnök hivatala lett. A Fidesz elnöke azért látogatott fel az állam elnökéhez, hogy igent mondjon. Legalább egyet. Ám az államfő két igent (vagy nemet?) várt. A zárt ajtók mögötti tárgyalás után ország-világ láthatta-hallhatta az elnökök sajtótájékoztatóját a televíziók meg az internet jóvoltából. Idézzük az államfő szavait: „Megkérdeztem elnök urat, hogy rendelkezik-e elég parlamenti támogatással a kormányzáshoz, és igennel felelt; megkérdeztem, hogy felkészült és hajlandó-e a kormányzásra, azt mondta, hogy ezt vállalja”. A két igent a pártelnök-leendő miniszterelnök is megerősítette: „A kérdéseire egyértelmű és jól hallható válaszokat adtam, ami azt jelenti, hogy ezt a fölkérést elfogádtam és a legnagyobb örömmel teszek neki eleget”. Mindebből kétféle következtetést vonhatunk le. Az első: a köztársaság elnöke nem néz tévét, nem olvas újságot, így nem értesült arról, hogy a parlamenti választásokon a Fidesz több mint kétharmados többséget szerzett, továbbá nem tudta - még csak nem is sejtette -, hogy a pártelnök hajlandó-e ismét a kormány élére állni, hogy a nyolc éven át hangoztatott ily irányú törekvéseit komolyan kell-e venni. A másik feltételezés: a „komilfónak”- vagyis a „mintaszerű, kifogástalan viselkedésnek”, a formák betartásának - a jövőben meghatározó szerepe lesz. Ez utóbbi eshetőség fényt jelenthet a kanyargó alagútban. Azt ígérheti, hogy vége lesz a hazaárulózásnak, az idegenszívűség hangoztatásának, s ha a leendő kormányfőn múlik, úriemberekhez méltó párbeszédek hangzanak majd el az ország kupolás házában... ...Ám elhangzott még egy tévé-nyilatkozat: Verebes István, a budapesti Mikroszkóp Színpad nemrég kinevezett igazgatójáé, akinek első direktori tette az volt, hogy a népszerű kisszínház nevét Kabaré 24-re változtatta, a második pedig, hogy „Balfék! Jobbra át!” címmel megrendezte bemutatkozó műsorát. (A bemutatót április 30-án tartották meg.) Verebest gyermekkora óta ismerem, még tinédzserként járta a charlestont édesanyjával a Fészek Művészklub bárjában - most viszont idősebbnek tűnik nálam. Népszerű konferanszié-író-rendező-színész lett belőle, aki ifjonti charlestonja után, az elmúlt évtizedekben ugyancsak gyakran sasszézott. (Aki nem tudná, azok számára írom: a Mikroszkóp korábbi igazgatója, Sas József lemondott, miután a bíróság adóvétség miatt egy év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.) Verebes elmondta az új műsorról: „Eljutunk oda, hogy na most akkor mi van, hogy lesz? Egyrészt van ugye egy ’itt most összedől a világ’ hangulat, mert a magyar mindig fölveszi az előleget a córeszre. A másik pedig, hogy ha valamikor a kommunizmus, hát most megvalósul. Ez a két út van, ezt elemezzük mi...” Elemezni e csipkelődő sorozatomban éh is szoktam, de látnok nem vagyok. Hogy úgy lesz-e, vagy másként, hogy mi valósul meg és mi nem, azt nem sejtem. Azt viszont látnoki képességek híján is feltételezem, hogy - amint elöljáróban is megjegyeztem - a parlamentbe jutott, meg az onnan kirostálódott pártok és politikusaik sasszézása nem ért véget. Ami engem illet, következetes vagyok. Csaknem fél évszázada rockizm szeretek... FÖLDES TAMÁS Május 7,2010
