Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-01-23 / 3. szám
JANCSÓ ZSUZSA: Egy nagy énekesre emlékezünk Ilosfalvy legendás szerepe: Des Grieux lovag Az elmúlt héten közöltük Ilosfalvy Róbert operaénekes halálhírét. Azt a legendás I961-es Manón Lescaut előadást, amelyről itt, lemez formájában való megjelenése okán szó esik, magam is láttam, és felejthetetlen operai élményeim közé tartozik. Des Grieux kétségbeesése és a hűtlen, áruló Manón iránt mindennek ellenére, mindvégig érzett olthatatlan szerelme és odaadása annál is életszerűbb volt, mivelhogy éppen abban az időben történt egy bizonyos közlekedési baleset, amely Ilosfalvy karrierjét majdnem derékba törte. A rossz nyelvek szerint felesége, Házy Erzsébet ült a volánnál, és ő csak hős lovagként magára vállalta a tettet és a büntetést. Jutalmul aztán, mire másfél év után kijött a börtönből, szép szőke Manonját már más férfi oldalán találta. Ki tudta volna náluk jobban érzékeltetni azt az érzelmi és érzéki feszültséget, amely az egész operát áthatja? Azt a végzetes szerelmet amelyért egy férfi mindent képes feláldozni és azt a szinte ártatlanul öntudatlan könnyedséget, amellyel egy fiatal nő néhány szép ruháért és ékszerért hűtlen lesz és a poklok mélyére taszítja szerencsétlen szerelmesét? Vannak pillanatok, amikor az élet és a szerep találkozik, avagy az élet utánozza a szerepet, és a művészeknek szinte játszani sem kell, mert egész mivoltukkal átélik az általuk alakított hősök lelki drámáját. Lamberto Gardelli ilyen pillanatot adott át a közönségnek a Manón Lescaut akkori előadásával. Most Fodor Géza 2002-es cikkéből közlünk egy részletet, amely méltatja ezt a csodálatos előadást. ... A Hungaroton kihozta CD-n a Manón Lescaut-nak azt az 1962-ben készült magyar rádiófelvételét, amely egy legendás operaházi produkció emlékét őrzi, s amelyet 1984-ben LP-lemezen egyszer már megjelentetett. Hangzáshűség szempontjából a negyvenéves magyar monó rádiófelvétel természetesen nem hasonlítható modern technikával készült felvételekhez. Lamberto Gardelli nem egy prekoncepciót, egy száguldó és örökké kiélezésre törő stílust kényszerít rá a műre, hanem érzékenyen alkalmazkodik a partitúra hangváltásaihoz. Ennek az előadásnak sokrétűbb, gazdagabb az érzelmi világa, részleteiben és egészében poétikusabb mint pl. Muti változata. A dinamikus I. felvonásban Gardelli nem a könyörtelen motorizmust, a komor végzet felé rohanást érzékelteti, hanem a fiatalság vitalitását, a felszabadultságot, a szellemességet. Itt nem a tragédia felől van minden megfogalmazva, hanem a felvonások megkapják a maguk sajátos jellegét, s az válik érzékelhetővé, hogy az önmagukban ártatlan vagy kalandos, hol inkább, hol kevésbé rokonszenves lépések-döntések hogyan állnak össze fokozatosan tragikus sorssá, könyörtelen konzekvenciákká. Gardelli interpretációjában változatos epizódok állnak össze lazán, erőszaktól mentesen egyszerre élet- és sorsszerű s artisztikus ívvé. A magát a mű sokszínűségének odaadó, de sorsvonalát is világosan érzékeltető karmesteri megformálás szinte eszményi szereposztással párosul. Mindenekelőtt: Házy Erzsébet az abszolút Manón. Nemcsak tökéletesen átfogja a naivától a tragikus hősnőig ívelő szerep egész emberi-érzelmi fesztávolságát, de arra is képes, hogy a figurát fokozatosan kiemelje az esendően emberi szférából, s szinte szerelemistennővé - mintegy arany Aphroditévé - magasztosítsa. Az I. felvonásban tökéletesen ártatlan és természetes, de a tiszta artikuláción öntudatlanul is átüt az érzéki, szerelemre teremtetett nő hangjának vibrálása. A II. felvonás első felében mind bájos, mind kevéssé rokonszenves szeszélyeiben, affektálásában és őszinte hangjaiban egyaránt az életszeretet, az életélvezet, az élni tudás hatalmas képessége mutatkozik meg, hogy a szerelmi kettősben és az utána következő jelenetben az emberi szabadságvágy kirobbanásává váljon. Házy megformálásában Manón kicsinyessége, ékszerekhez és hiú díszekhez való ragaszkodása, Des Grieux elárulása sem vétek; Manonnak - életének ebben a stádiumában - nincsen sem erénye, sem vétke, mert számára nem létezik erkölcs, morálisan teljesen közömbös, egyetlen motívum mozgatja: "az élet szabad és teljes élvezete. De a III. felvonásban katarzison megy át - megfosztva a szabadságtól megérti, hogy egyetlen megváltó erő létezik számára, a Des Grieux iránti szerelem. Az utolsó felvonásban pedig két széttartó vonalon halad az alakítás: egyrészt megrázó hitelességgel viszi végig az agónia és a halál ábrázolását, a test végzetének beteljesülését, másrészt spiritualizálódik alakja, a Szerelem szimbólumává válik. Az opera utolsó sorai Házy hangján teljes hitelességgel szólalnak meg: „Minden bűnöm eltűnik majd a sírban, De ... szerelmünk ... örök ...” Házy Erzsébet a maga teljességében bontja ki Manón hihetetlenül sokszínű figuráját. S azoknak a kissé elnyújtott első szótagoknak az észbontó bája! Soha még operafelvételről ilyen erotikus hangi alakítást nem hallottam. Ezt a negyvenéves rádiófelvételt hallgatva bele kell szeretnünk Manonba, s általa egy elporladt énekesnőbe. Házy méltó partnere Ilosfalvy Róbert Des Grieux szerepében. A karcsú tenorhang könnyedén szárnyal fel a magasságokba, de ami még fontosabb: végigvezet egy nagy emberi fejlődésfolyamaton, a naivitástól és az elfogódottságtól az erős szenvedély csúcspontjaiig, s még tovább, azokig a mélyről felszakadó nagy dallamokig, melyeket csak Des Grieux sorsdallamainak tudok nevezni: „Elbűvölsz újra ... Elbűvölsz újra!”, „Már sorsom te vagy a földön”, „Én, bús szolgád, Aki sírva pusztulok érted...”, „A végzet útján balsorsom vonszolom...”. Az a koncentrált hang és kifejezés, az a hiteles pátosz, amellyel Ilosfalvy ezeket a tömény dallamokat megszólaltatja, az előadás nagy pillanatait teremti meg. S a két nagyszerű centrális alakítás mellett még ott van három pompás színfolt: Melis György Lescaut hadnagya, Maleczky Oszkár Geronte-ja és Palcsó Sándor Edmondja. Melis a legjobb, legegyénibb, legszínesebb Lescaut, akit valaha hallottam. A hajlékony hang a jellemábrázoló fantázia szolgálatában eleven, körüljárható karaktert teremt, akinek „linkségén” előkelő és érzékeny poézis ragyog át, s így Manón isteni bájából őbenne is van valami, a két figura között valódi és sokértelmű testvérviszony jön létre. Felejthetetlen, ahogy Melis a II. felvonásban ezt énekli: „Egy régi május-estén, - Még ott Amiens-ben - Föltűnt nekem, Mily szép vagy, kis húgom. Ott a bor mámorán át, Mint mágikus tükörben, Már megláttam szép jövőd... Különös perc volt!...” Itt Melis jóvoltából az élet olyan titkai, misztikus pillanatai sejlenek fel, amilyenekkel ritkán találkozunk operaelőadásokon. Maleczky pedig a maga ekkor már fakó hangján is olyan sokoldalú figurát bont ki - az alattomos és cinikus ragadozótól kezdve az öreges érzelgősségen és a keserű megalázottságon keresztül a könyörtelen bosszúszomjig -, amilyennel még szintén nem találkoztam más előadásokban és felvételeken. És mikor emelkedik ki egy Manon-előadásból Edmond diák figurája? Itt Palcsó Sándor jóvoltából ez történik. Éles vonásokkal idéz elénk egy ironikus, ám a valódi értékekre fogékony, a megvetett emberekkel szemben könyörtelen, de a szeretett emberekkel szemben melegszívű karaktert. S e pontos és plasztikus alakítások mellett arról se feledkezzünk meg, hogy a II. felvonásban az Énekes szólamát Komlóssy Erzsébet világszép hangján halljuk. Ennek a régi magyar felvételnek éppen az az egyik legnagyobb értéke, hogy a hangi alakítások árnyalt kidolgozottsága, plaszticitása és kivételes elevensége szinte színpadi előadást láttat velünk. Az életszerű operaházi produkció, melynek nyomán a rádiófelvétel készült, teljesen felszívódott a vokalitásba. Ebben része van az ihlető szövegnek is. A felvétel egyik nagy értéke, hogy ma, az eredeti nyelvű operajátszás korában, megőrzi számunkra Nádasdy Kálmán kongeniális fordítását. Nem is annyira fordítás ez, mint inkább a szöveg szuverén újraköltése, de mindig a zene szellemében. Ez a szöveg legalább annyira indukálja az érzéseket, a kifejezést, mint Puccini zenéje, ezenfelül újrateremti a cselekmény korának, a 18. századi Franciaországnak levegőjét, kultúráját. Miként a darab egy évvel korábbi operaházi felújítása a színház egyik csillagórája volt, úgy ez a rádiófelvétel is a magyar operalemez-történet egyik csillagóráját rögzíti... Hallottuk és láttuk a Manont sokféle előadásban, köztük nem egy kitűnő művész értékes felvételeiről. De olyan szenvedélyes, olyan szívből jövő és szívbe markoló előadás mint az a Gardelli vezényelte 1961-es felújítás Ilosfalvy Róbert és Házy Erzsébet előadásában, egy sem volt és talán nem is lesz soha. Indul a New York-i magyar évad „Ha azt kérdezik izgulok-e, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon” - mondta Hiller István a New York-i és Washingtoni magyar kulturális évad megnyitóján hétfőn. „Minden helyen mindenféle gombócok vannak bennem” - utalt a kulturális miniszter arra, hogy a szombaton induló eseménysorozat lesz az eddigi legnagyobb külföldi kulturális évad. Az Extremely Hungary nevű, januárban induló évad 10 hónapon keresztül mutatja be a kortárs magyar kultúrát a New York-i- és washingtoni közönségnek. Orsós László Jakab, a New York-i Magyar Kulturális Intézet vezetője elmondta, a fesztivál célja az, hogy rávilágítson, „hol tartunk most, miben töri a fejét ez az ország”. A programok a magyarországi „modernitást és a modernitás gyökereit” mutatják be. A közönség neves XIX. és XX. századi művekkel ismerkedhet meg, amelyekkel párhuzamosan kortárs magyar alkotókat vonultatnak fel. így tehát kiállítás nyílik Vajda Lajos munkáiból, majd kortárs magyar képzőművészek alkotásaiból. Tarr Béla filmrendező magyar filmekből készített válogatást. Nyílik egy Zsolnay-kiállítás, amelyet a kortárs magyar dizájn bemutatója követ majd. Forgács Péter pedig a XX. század eleji emigránsokról készített dokumentumfilmet. Kiállítják továbbá az egykori amerikai magyar nagykövet, Nancy Brinker magyar festménygyűjteményének XIX.-XX. századi darabjait. A kulturális miniszter kiemelte Kurtág György koncertjét, amelyre a most 83 éves zeneszerző egy az eseményre szerzett, és Bartók tiszteletére írt darabbal jelentkezik. Az évadot a Budapesti Fesztiválzenekar Carnegie Hallban tartott koncertje nyitja meg. Ferenczi Sándor Központ New Yorkban Ferenczi Sándor (1873-1933) magyar pszichoanalitikus eszmei és fizikai hagyatékának ápolására központ létesült a The New School egyetemen New Yorkban. Ferenczi Sándor híresség volt saját korában, sok külföldi, köztük britek, amerikaiak és svédek, orvosok és betegek utaztak Budapestre, sőt oda is költöztek, hogy tanuljanak tőle, vagy kezeltessék magukat nála. Lewis Aron professzor, a New York-i Ferenczi-központ egyik alapítója és társigazgatója úgy tájékoztatott: szorosan együttműködnek magyarországi és európai kollégáikkal az egykori híres pszichoanalitikus tekintélyének felélesztésére, és annak a jelentős szerepnek az ápolására, amelyet a magyar pszichonalitikai iskola játszott a pszichoanalízis történetében. A magyar orvos, aki Sigmund Freud közeli barátja volt, 1926- ban négy hónapot töltött New Yorkban. Mint Freuddal folytatott levelezéséből kiderült, nemcsak előadásokat tartott a The New Schoolban, hanem betegekkel is foglalkozott, oktatott és a pszichoanalízis elméletének fejlesztésén dolgozott. A magyar pszichoanalitikusról elnevezett központ egyebek mellett támogatja a Ferenczi Sándor amerikai működéséről szóló konferenciákat, kutatásokat, ösztöndíjakat és kiadványokat, továbbá munkáinak angol nyelvre történő fordítását. Templomi hála Mikor templomi évfordulóra gondolunk Atyánk Te hozzád fordulunk Ez a kis templomunk a mi második otthonunk. Szeretetben élünk mi itt, Mert lelkészünk a szeretetbe vitt Tápláljuk imánkkal és munkánkkal Mindaddig míg erőnk dedikálja. Néha-néha csörren a tányér, de a rend visszaáll ismét Isten áldását kérve e szerény egyházra, Hogy utódaink egyaránt Elégedett szívvel fogadják, nemes népünk hajlékát Imánkba foglalva kérünk Téged jó Atyánk Adj erőt nekünk, hogy továbbra is szeretetben, S dicséretben folytassuk e reánk-vető munkát. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona AMERIKAI fiiagyar HírlapfTtJanuár 23, 2009
