Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-12-18 / 48. szám
A karácsonyi bevásárlások története • • Ünnepre készül mind, aki él Mindannyian ünnepiünk. Valamit, valahogyan. Karácsony közeledtével különösen aktuálissá válik ez a téma. De mit is jelent számunkra az ünnep, az ünnepi szokások, a készülődés? Tudunke valójában ünnepelni? Elbírja-e lelkünk is az ünnepi ragyogást? Karácsonyra készülünk. Ez az az ünnep, amikor a legtöbb család közösen ünnepel, amikor állandó rohanásunk közepette egy kis időre megállunk, gyertyát gyújtunk, és megpróbáljuk magunkat átadni a Karácsony lényegének: a megértésnek, nyugalomnak, harmóniának, családba való visszavonulásnak. Az ünnepek segítenek bennünket az év ritmusának megélésében, lehetőséget adnak lelki-szellemi tartalmak átélésére, belső ritmusunk harmonizálására. Ezért fontos, hogy az ünneplés és az ünnepre történő felkészülés természetes szokássá, igénynyé váljon bennünk, s ezt igyekezzünk átadni gyermekeinknek is. A Karácsony az Adventtel, a várakozás idejével kezdődik. Amikor lelkileg, és feladatainkban is a Karácsonyra készülünk. Azért, hogy mire elérkezik a Szenteste, teljes lényünkkel átéljük a szeretetet - egy olyan bensőséges lelkiállapotot, melyben egy mosoly, egy simogatás, egy csók képes kifejezésre juttatni mindazt, amiről azt hisszük, „ajándékban kell elmondanunk”. Reményteli várakozás A Karácsonyt megelőző hetek az örömteli készülődés, az ünnepre való ráhangolódás varázsában telnek. Ebben az időszakban - Advent idején - nemcsak környezetünket, otthonunkat készítjük fel a nagy napra, hanem a lelkünket is. A reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje ez. Adventi koszorúnkon egyre több gyertyát meggyújtva az egyre növekvő fény a közeledő ünnepre figyelmeztet. Mígnem Karácsonykor az egész fenyőfa fénybe borul. Azért, hogy az ünnepek biztosíthassák számunkra a meghitt, szeretetben eltöltött közös perceket, már jó előre készülnünk kell. Aho-gyan lakásunkat kisebb-nagyobb díszekkel igyekszünk ünneplőbe öltöztetni, úgy lelkünket is igaz hittel, tiszta gondolatokkal próbáljuk feltölteni, és igyekszünk magunkat átadni a szeretet, a megbecsülés érzésének. A szeretet ünnepét mindenki másképp értelmezi, ezért másképp is készül rá, mást tart fontosnak. Ünneplés és lelki egészség A családi ünneplések azok az ünnepek és alkalmak, melyeket az egész kultúrában gyakorolnak, s különös jelentőséggel bírnak a család számára is. A családi ünnepek életünk egyik legfontosabb mentálhigiénés mozzanatai, mert összetartják a családot, és biztonságot adnak. Megtisztítanak, erőt adnak, és lehetővé teszik, hogy a mindennapok rohanásában egy kis időre végre magunkkal és szeretteinkkel foglalkozzunk. Az időről időre való ismétlődések során a családi ünnepek szertartásrendje stabilizálódik. A legtöbb családban egy sor szokást - mint rituális örökséget - tartanak fenn az ilyen alkalmakra. Ezekkel kapcsolatban minden családtag különféle érzést melenget, de hogy ezeknek érzelmileg igen nagy szerepük van, az nem kétséges. Varázslatos hangulatot idézni Napjainkban sajnos az ünnepi örömbe és készülődésbe sokszor szorongás is vegyül. Minden ajándékot megvettünke? Hová kell még elrohanni? Ki süti, főzi ezt vagy azt? Még jövő héten van a munkahelyi Karácsony, a gyerek karácsonyi koncertje... Hogyan érkezünk így az ünnephez? A várakozás izgalma helyett gyakran fáradtan és kimerültén. A feladatok teljesítése, a megfelelni akarás mellett azonban próbáljunk meg időt szánni arra is, ami az ünnep lényege kellene, hogy legyen: megteremteni a varázslatos hangulatot, meghittséget, megnyugodni, s díszbe öltöztetni lelkünket. Rituális készülődés Az archaikus társadalmak, ősi kultúrák, népi hagyományok rítusai, mítoszai, szokásai sokat üzenhetnek számunkra. A sorsfordító események (pl. házasság), a megrázkódtatások (pl. halál) enyhítésére rítusokat találtak ki, amelyek sajátos hídként könnyítették meg az átmenetet az ember számára. A rítusok megjelentek a természet változásai során, az élet különböző stádiumaiban, illetve a pozícióváltozások alkalmával. Az ősi társadalmakban éppúgy felkészültek a várható, mint a váratlan eseményekre. A népi szokásokat, az archaikus társadalmak emberének rítusait megfigyelve láthatjuk, hogy a mitologikus gondolkodású ember nagy figyelmet fordít az élet változásaira. Mintha megtapasztalta volna, hogy a változást egy sajátos lélektani tér veszi körül, amelyben az ember különös élményeket él meg. Ezeket az időszakokat mi is hasonlóan éljük át, mint az archaikus társadalmak tagjai. A rítusok, mítoszok rendszere azonban nálunk már visszafejlődött. Az ember sok tekintetben magára maradt. Mit is jelentenek a rítusok a családban? A családi rituálék a kommunikációnak szimbolikus formái, melyek szisztematikus módon, időről időre azonos módon játszódnak le. A családtagok számára az ismétlődés élményét hozzák, ezáltal jelentősen hozzájárulnak a családban a közösségi érzés megalapozásához és fenntartásához. Segítik a stabilitás és a valahová tartozás érzésének kialakulását. Ilyen rituálék az ünnepek, és a rájuk való készülődések is. Átalakulás, átszellemülés Az átalakulás során, Advent idején a család hozzáfog a közelgő ünnepre való előkészületek elvégzéséhez. Kitakarítják az otthonukat, készülnek a vendégek fogadására, bevásárolnak, sütnek-főznek. A nagy napon pedig a legnagyobb szervezettségben is úgy tűnik, a feje tetején áll minden. Ünnepi izgalom lengi be a lakást. A gyerekeket általában elviszik otthonról, komolyra fordul a főzés. Ünnepi díszben áll a fenyőfa, alatta szebbnél-szebb ajándékokkal. Ezek a fontos előkészületi események egy átmeneti szakasz jelei, az átmenetet képviselik a nem-rituálisból a rituálisba. Ez a „küszöb” időszak, amikor már nem vagyunk azok, akik a rituálé előtt voltunk, de még azok sem, akik utána leszünk. Olyan ez, mintha egy színi előadásra készülnénk, „színrelépés előtt” időre van szükségünk, míg díszbe öltözünk, ráhangolódunk az ünnepre, s felkészítjük magunkat a rituáléra. Ilyen átmeneti-rítus, „küszöb” mozzanat figyelhető meg például akkor, amikor minden kész, és a család körbeállja a feldíszített fenyőfát, felcsendül ä dal, és beköszönt a szenteste. Ilyenkor nagyon erősen átéljük azt, hogy „újra az vagyok, aki voltam”. A rituáléban résztvevők az élmény küszöbén állnak. Ez a készülődés egy örömforrás, ami - úgy tetszik - arra indítja a résztvevőket, hogy a családi rituálékat ismételjék, mintha azt az élményt akarnák újra és újra átélni, „ahogy tavaly karácsonykor éreztem magam”. Mindezek következtében a rítusok előre láthatóvá teszik az életet a családban. Amint a rituálé időről időre az ismerős módon megismétlődik, a családtagok számára a stabilitást nyújtja, a külső változásokkal szemben. A rituálé egy megtartó és biztos alap, a folytonosság oszlopa a változás ellenében. 'Évről-évre ugyanazok a fogások, ugyanaz a menetrend, egyszóval a családi ünnep biztonsága és menedéke a mindennapok rohanó világában. Minden ünnepnek ugyanaz a története: mindegyik rituálévá, és az üzlet révén saját paródiájává vált - állítja a Vásárlói rítusok: az amerikai ünnepek eladása és megvásárlása című könyv, amelyből azt is kiolvashatjuk, hogy az évnek ebben a szakában a jámborság a legjövedelmezőbb üzlet. Az egyházi énekeket elnyomja a pénztárgép csörgése; a buddhista gyerekek karácsonyi ajándékért könyörögnek; Mexikóban és Franciaországban pedig - a hívők nem kis megrökönyödésére - a Halloween teljesen kiszorítja a Mindenszentek ünnepét - sokkol a könyv szerzője. A szekuralizált és kommercializált ünnepek a 19. század eleji Amerikából eredeztethetőek, ahol a keleti parton virágzó iparosodás és jólét egybeesett a németek nagyobb tömegű bevándorlásával. Náluk ugyanis a karácsony nagyobb ünnep volt, mint az angoloknál, akik inkább az Újévet ünnepelték meg. Az angol hagyományok követői nem nézték jó szemmel az új szokást, mert szerintük az visszavetheti az ipari termelékenységet, illetve attól féltek, hogy a törvényhozók annyival is kevesebbet fognak dolgozni. A karácsony azonban győzedelmeskedett, és vele együtt új kellékek és szokások is megjelentek. 1846-ban egy William Maurice nevű philadelphiai kereskedő volt az első, aki üzletében felállított egy Mikulást; hamarosan minden város átvette ezt a kezdeményezést. Négy évtized múltán pedig a pirospozsgás arcú, krumpliorrú Mikulás teljesen az angolszász ünnep részévé vált. Nem kellett hozzá sok idő, hogy Santa Claus teljesen átvegye Jézus helyét a karácsony szimbolikájában. Ez a helycsere sokakat zavart, ezért az elkövetkező években heves viták alakultak ki a témával kapcsolatban. Az egyik szereplő már az 1947-ben készült, a mai karácsonyokkal egybeforró „Csoda a 34. utcában” című filmben is az ünnep elüzletiesedését kárhoztatta. A kereskedők és gyárosok viszont azzal érveltek, hogy egyáltalán nem bűn az ünnepből hasznot húzni, sőt az ünnepek is azért léteznek, mert pénzt lehet csinálni belőlük. Vagyis a praktikus gondolkozású amerikaiaknak minden olyan ünnepről le kell mondaniuk, amely nem hoz profitot: ilyen pédául a faültetés ünnepe. A gazdagon illusztrált könyv alaposan bemutatja a témát, a 18. század közepétől a 20. század végéig, felvonultatva annak minden elemét az egyházi pazarlástól a világi költekezésig. A szerző érzékelteti a téma ellentmondásos voltát is, így láthatunk olyan puritánokat, akik megtiltották a karácsony ünneplését, majd a később ezeket a mozgalmakat romantizáló szándékokat is megismerhetjük. Az ünnepek kiárusítása ma is folytatódik. Még az egy hétig tartó, Maulana Karenga szociológus által 1966-ban, éppen a karácsonyi tülekedés ellen alapított, afroamerikai hagyományokra épülő Kwanzaa-ünnep sem kerülhette el sorsát: az esemény rengeteg árust vonzott, és a nagy kapitalista vállalatok (Anheuser-Busch, Pepsi-Cola, Hallmark) is megjelentek. Karenga felháborodását fejezte ki, de az egyik árus azzal érvelt, hogy „ez élteti Amerikát”. A folyamat nem áll meg, új ünnepek keletkeznek: a nagymamák napja, az egyedülálló anyák napja, a nem nyilvántartott szavazók ünnepe stb., amelyek aztán idővel bekerülnek a kommercializált emlékezés örvényébe - kesergett a téma kapcsán a Britannica egyik bloggere. A magyarok negyede nem vásárol ajándékot A Kirakat.hu termék-, ár-, és bolt-összehasonlításokat kínáló portál és az Ipsos Zrt. 1500 fő körében végzett reprezentatív kutatása idén is felmérte, hogy a felnőtt magyar lakosok mit vásárolftak karácsonyra, honnan és milyen formában tájékozódnak a megvásárolni kívánt termékkel és szolgáltatásokkal kapcsolatban, illetve mekkora összeget költenek az ajándékokra. Míg tavaly novemberben a lakosság 81 százaléka vásárolt ajándékot karácsonyra, idén ez az arány várhatóan 76 százalékra csökken. Míg 2008-ban a megkérdezettek 61 százaléka tervezett maximum 30 ezer forintot költeni az ajándékokra, idén már 66 százalék szeretné ebből az összegből megoldani az ajándékozást. 50 ezer forintnál többet már csak alig 6 százalékuk szándékozik költeni. Vagyis megállapítható, hogy a 2009-ben erőteljesen begyűrűző gazdasági válság, ha csak pár százalékponttal, de átrendezte a vásárlási hajlandóságot és Szerényebbre hagyta a tervezett kiadásokat. Általában mar novemberben elkezdünk tájékozódni a karácsonyi ajándékokkal kapcsolatban, a döntést azonban jellemzően csak decemberben hozzuk meg. A Kirakat-Ipsos közös kutatása alapján a felnőtt lakosok jellemzően (72 százalék) az év utolsó két hónapjára hagyják az ajándékok megvásárlását. Az utolsó pillanatokra jellemzően a férfiak és a fiatalok hagyják a meglepetések beszerzését. Az ajándéklista élén idén is a kozmetikai termékek állnak (52 százalék keres várhatóan ilyen meglepetést), amelyet elsősorban fiatalabb, és közepes életszínvonalon élő nők választanak. Egyedül ennek az ajándéktárgynak a vásárlása növekszik majd ä tavalyi vásárlási tervekhez képest. Ezt a tavalyihoz hasonlóan a ruházati cikk, könyv, gyermekjáték és CD, DVD követi, azonban ezekből várhatóan idén kevesebbet ajándékoznak majd, mint tavaly. Bármi is kerüljön a fa alá, a felnőttek megpróbálnak örülni neki: 95 százalékunk sosem vitt még vissza karácsonyi meglepetést az üzletekbe - derül ki a Kirakat-Ipsos közös felméréséből.' 3 ^ December 18,2009
