Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2009-09-11 / 34. szám

Megtudhatjuk, mi az élet értelme „A mese minden. Ha jó a mese, akkor az egész világ benne van. Akkor az ember elgondolkozik arról, hogy mi is a helye a világban. És a mesétől támaszt kaphat, megoldást a napi kérdéseire” - mondja Mirtse Zsuzsa író. Szerinte gazdag és különös népmesekincs birtokosai és örökösei vagyunk. A mi népmeséink a magyar nép szellemi termékei, eredetük a mitikus múltban gyökerezik. „A mi mesebeli tarisznyánkban igazi, évezredek alatt letisztult kincsek vannak. Olyan kavicsok, amelyeket az idő patakja már tisztára mosott. És olyan hamuban sült pogácsák, amelyeket még nagyanyáink sütöttek nekünk” - mondja. így gondolja ezt a Magyar Olvasástársaság is, amely 2005-ben felhívással fordult mindazok­hoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyomá­­nyozása, hogy szeptember 30-át, Benedek Elek születésnapját ezentúl a Népmese Napjaként tiszteljük. Az ünnep mára határokon átívelő mozgalommá nőtt. A kulturális emlékezet foly­tonossága, életben tartása minden közösség meg­maradásának és lelki egészségének alapfeltétele. Pszichológusok, szociológusok és pedagógusok állítják, hogy a népmesék szimbolikus képei, konfliktusai, történetei eszközként közvetítik az élet értelmét felnőttnek és gyereknek egyaránt. A lehetséges és lehetetlen határán zajló konflik­tusokból a hallgató tudattalanul is megérti a súlyos nehézségek kikerülhetetlenségét, a megküzdés különféle stratégiáit, a „jótett helyébe jót várj” mindenek fölötti erkölcsi parancsát, és a túléléshez szükséges erők for­rását. Benedek Elek életműve pedig a mai napig erőforrást jelent. A népmeséket nem pótolhatja a rajzfilm, a viliódzó képernyő. Ezek néhány percre, órára látszólag lekötik a lelket, de nem nyugtatják meg, s főként nem tanítják meg élni. Azért kell fejből és könyvből sokat és még többet mesélni. A Magyar Olvasástársaság kéri a meseszerető emberek apraját-nagyját, hogy ezt a napot szenteljék a mesék bölcs világának, elevenítsék fel a mesemondás ősi művészetét, emlékezzenek meg mesemondóinkról, mesegyűjtőinkről és a mesékbe szőtt bölcsesség máig érvényes üzeneteiről. Kérik az intézmények vezetőit, hogy teremtsenek olyan alkalmakat, ahol felnőttek és gyerekek az eddigieknél tuda­tosabban, gyakrabban, nagyobb örömmel részesülhetnek a mesemondás és -hallgatás mással nem pótolható örömében. „Tegyük lehetővé, hogy kicsi és nagy ezekben a napokban legalább egy népmesét a tarisznyájába tehessen okulásul, vigasztalásul, netán egyszerűen örömforrásként” - írják közleményükben. Ezekben a napokban a Kárpát-medencében sokfelé konferenciákat szerveznek, többek között az Országos Széchényi Könyvtárban és Kisbaconban, Benedek Elek szülőhelyén is. „Az a kisgyerek, akinek rendszeresen mesét olvasnak, felnőttként is szeretni fogja a könyvet, hiszen abban nőtt fel, hogy a papírlapokból valami jó, izgalmas, érdekes, szép dolog bontakozik ki” - nyilatkozta Győri János, a Magyar Olvasástársaság (HUNRA) elnöke a Népszabadságnak. De nem csak azért tartják fontosnak a meseolvasást. Lega­lább ilyen nagy szerepe van annak, hogy közben fejlődik, kiteljesedik a gyerekek és a felnőttek közötti kapcsolat, és a kicsik a mesék csodáin keresztül, de a felnőtt értelmezésében ismerkedhetnek meg a világ összetettségével, az emberek közötti kapcsolatok kérdéseivel. Fontos lenne tehát, hogy minél több kisgyerek mindennapjainak legyen része a meseolvasás és -hallgatás. Egyre kevesebben olvasnak mesét a gyerekeiknek napi rendszerességgel. Márpedig ez fontos lenne, hiszen miközben a gyerekek a világot kapják meg a mesékben, kérdezhetnek, beszélgethetnek a szüleikkel, ezt pedig semmi nem pótolja, a hangoskönyv sem. Boldizsár Ildikó mesekutató szerinte a mese lélekkísérő szakrális szöveg, mert a mesében rejlő üzenetek, tanítások megegyeznek a nagy vallási vagy filozófiai rendszerek tanításaival az élet értelméről, a boldogság megtalálásáról - csak éppen egy másik, egyszerűbb nyelven megfogalmazva. Ez a legszebb: olyan sokféle formában juthatnak el az üzenetek az emberhez arról, mi az ő feladata az életben, mi az a mérce, amihez mérheti magát, hogy az egyiket csak megérti. A mese a lehető legegyszerűbb szavakkal és történetekkel beszél arról, amiről például egy védikus irat vagy a keresztény tanítás is szól. Ajándék a jövőnek A szoszavazo.hu internetes oldalon gyűjti a Balassi Intézet azokat a nekünk kedves szavakat, amelyeket meg szeretnének őrizni a jövőnek. A júliusban megkez­dett szavazás arról tanúskodik, hogy mindenki szívének más szó kedves. A Tinta kiadó folyamatos szavazása a legfontosabb magyar szavakról, állás augusztus 27-én: szeretet, haza, család, szerelem, anya, egészség, Isten, édesanya, béke, szeretlek, élet, gyermek. A Tinta kiadó listája a XX. század legjellemzőbb szavairól: világháború, űrkutatás, számító­gép, televízió, internet, AIDS, telefon, atombomba, kommuniz­mus, repülőgép. Az egyszervolt.hu 2005-ös lis­tája: édesanya, szerelem, szeretet, pillangó, hópehely, szellő, zsong, csillag, boldogság, szivárvány. Kosztolányi Dezső listája: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók vér, szív, sír. MEGZENÉSÍTETT VERSEK CD-N Kaprinyák Gyuláné (Bodnár Szerénke) versei szépérzékről, hazafias és vallásos érzületről tesznek tanúságot. Az Ari­zonában élő költőnő két kötete, az Emlékezz és a Hit, remény és szeretet igen népszerű a magyar olvasók körében. A szerző régi vágya, hogy költe­ményeit megzenésítve is hallhassa a közönség. Ez az álom teljesült! A verseket dr. Varga László, a Váci Szimfonikus Zenekar karmestere zenésítette meg, és Nagy Ibolya operetténekes adja elő. Az énekszámok a CD elején és végén hallhatók, s közben számtalan verset szavalnak el ismert versmondók a Hit, remény és szeretet című kötetből. A CD ára postaköltséggel 12 dollár. A két könyv ára $15. Cím: Kaprinyák Gyuláné, 25 W. Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 E-mail: kaprinyaks@webtv.net Domingo, Yo-Yo Ma, Liza Minnelli Világsztárok hete a Hollywood Bowlban Kalifornia - sokak szerint a földkerekség - legtöbb nézőt befogadó szabadtéri színpada, a Hollywood Bowl idényvégi „hajrába” kezdett. Szeptemberben még lesz néhány figyelmet érdemlő esemény: Natalie Cole szerepel 9-én, Berlioz Requiemje hangzik fel 10-én a Los Ange­­les-i Filharmonikusok és a Los Angeles Master Chorale, valamint James Taylor tenorista tolmácsolásában, majd 11-ével megkezdődnek a tűzijátékos búcsúhangversenyek. Ám az alábbiakban augusztus utolsó hetéről, annak valóságos „sztárparádéjáról” szeretnék beszámolni. Először vezényelte a Los Angeles-i Filharmonikusokat - egyszer­smind először vezényelt a Hollywood Bowlban - az elmúlt évtizedek legkiválóbb tenoristájának egyike, az LA Operát és a Washington Operát egyaránt igazgató Plácido Domingo. Az örökifjú művész válto­zatlanul járja a világot, e hollywoodi hangverseny előtt néhány nappal még Magyarországon tartózkodott, hogy Pécsett és Budapesten ren­dezze meg a fiatal énekes felfedezésére hivatott „Operáliá”-ját (a gála­koncerten énekelt is). Domingo énekesként gyakori vendégszereplője volt a Hollywood Bowlnak, de augusztusi fellépésekor, rövid beszé­dében utalt arra, hogy - új szerepkörében - igencsak megilletődött. (Annak ellenére lámpalázas volt, hogy a karmesteri pálcát nem ekkor vette kézbe először; évek óta gyakran vezényel amerikai és külföldi zenekarokat. Az elmúlt évadban az LA Opera „Tosca” előadását dirigálta; a címszereplő Lukács Gyöngyi ekként nyilatkozott róla lapunknak: Domingónál érződik, hogy ő maga is énekes, nagyon jól lehet nála „levegőzni”.) A hangverseny másik sztárvendége Yo-Yo Ma, a csakúgy világhírű, japán csellóművész volt - Dvorák „Cello Concerto”-ját adták elő a fil­harmonikusok kiséretével. Tomboló sikerük volt, többször tapsolták vissza őket a színpadra. Majd jött a nem várt meglepetés, a ráadás. Kottaállványt tettek a zenekar elé, s a karmester - vagyis maestro Plácido Domingo - Yo-Yo Ma csellózása mellett Massenet „Elégiá”-ját énekelte el, a rendkívül szép és fülbemászó melódiához méltón rend­kívül gyönyörűen. Újabb tomboló siker! Ezt csinálják utána karmester­társai, Zubin Mehta, Esa-Pekka Salonen, vagy akár Fischer Iván!... (Az est második felében Csajkovszkij gyakran előadott „Ötödik szim­fóniába hangzott el.) ' Említést kíván, hogy azon a héten játszotta el a francia zongora­virtuóz, Jean-Yves Thibaudet Liszt Ferenc „Második zongorakocert”­­jét; az esten nem voltam jelen, nem tudok számot adni róla. Jelen lehettem viszont, a jelek szerint ugyancsak örökifjú Liza Minnelli szólóestjén, amelytől - tekintve a 63 esztendős énekes-szinész korábbi betegségeire, műtétjeire - nem reméltem maradandó élményt. Úgy gondoltam, más sztárokhoz hasonlóan csak a műsor második részében lép majd színpadra, s két-három dal után, rövid szüneteket tartva, átadja a terepet a zenészeknek. Nem így történt. Már az első zenei taktusok közben a színpadra libbent, s kétszer 50 percen keresztül le se ment onnan... Nos igen, nem ropta úgy a táncokat, mint a „Kabaré” című film főszerepében (amely Oscar-díjat hozott neki), de vissza­fogott lépéseivel, karjának-testének mozgatásával hiánytalan illúziót keltett. A hangja pedig a régi! Amikor egy sztár a nevéhez-személyéhez kötődő dalt, vagy szerepet ki-tudja-hány ezredszer ad elő, gyakran arra gondolok: nem válik-e rutinussá a produkció? Minnelli úgy tolmácsolta mind a „Kabaré” számait, mind az általa örökzöld slágerré tett „New York, New York”­­ot, ahogy korábban még nem hallottam. Mintha áthangszerelte volna e dalokat. Élmény volt látni-hallani. Arról tett bizonyságot, hogy az évek múlhatnak ugyan, de a tehetség - a kevesek számára megadatott vérbeli tehetség - nem illan el. Ma is a musical-műfaj koronázatlan W'älynSje! pÖLDES TAMÁS Cséplés Hallom a szekerek nyikorgó zaját lovak ügetése után lassan gurulnak a földes úton, rajta búzakalász, cséplés lesz az udvaron. Cséplés után lakodalom készülőben van a falu sürög-forog most a nép finom kalács az asztalon s kezdődik a dínomdánom. A cigányzene hangulatot ad Isten a kalácsból bőven ad ha a kamara kiürül szomszédok veszik körül jóban-rosszban osztoznak velük. Véget ér a zenebona az iíjú pár megy nászútra mit hoz ugyan majd a holnap mindenki megy a templomba ahol Istenhez szól az ima. Az év gyorsan elszalad az imáért áldást kapnak sírdogál egy kicsi mátka .keresztelő lesz vasárnap és ismét cséplés a faluban. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona M iaa^5jszeptember 11.2009

Next

/
Thumbnails
Contents