Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)

2009-06-19 / 22. szám

Forgalomba került a kétszázforintos érme Június 15-től került forgalomba az új, kétszázforintos érme, amely- a lakossági szavazás eredményeként- a Lánchidat ábrázolja - olvasható a Magyar Nemzeti Bank (MNB) hon­lapján. A kétszázas bankjeggyel még november közepéig lehet fizetni. Az új kétszázforintos érme két eltérő- kívül sárga, belül ezüstszínű - ötvözetből áll. A külső gyűrű a jelen­legi öt- és húszforintos érme sárga ötvözetével aionos, míg a belső rész egy ezüstszínű - réz-nikkel - ötvözetből készül. Az év végéig 71 millió példányt gyártanak belőle. A jegybank korábban azzal indokolta a kétszázas papírpénz lecseré­lését, hogy arra nem nagyon vigyáztak az emberek, így kétévente újra kell gyártaniuk a teljes állományt ahhoz, hogy folyamatosan elegendő mennyiségű, jó minőségű kétszázas legyen forgalomban. Világszerte egyre népszerűbb a tokaji Tokajt egyre in­kább minőségi szá­raz fehérborairól, nem pedig az aszúról ismerik külföldön - derül ki a Wall Street Journal hosszú írásából. A lap szerint a tokaji borok Amerikában, Japánban és Nagy- Britanniában is kelendőek. Ennek ellenére a helyi borászoknak még van hová fejlődniük - jegyzi meg a szerző. A mézízű nektár, a tokaji aszú különleges helyet foglal el a borvilágban - kezdi helyszíni Magyarok a Getty múzeum felújításán Két magyar építész, a Kaliforniában dolgozó Páli Zoltán és Fekete Judit irodája működött közre a világ leggazdagabb múzeumának megújításában. Az amerikai olajmilliárdos, J. Paul Getty által alapított intéz­mény két épületegyüttesből áll: az újkori műkincseknek helyet adó Getty Center Los Angeles-ben épült fel, míg az ókori remekek egy antik mintára épült villában láthatóak, a kaliforniai Pacific Palisades területén. A magyar építészek vezette SPF:a építésziroda ez utóbbi helyreállításában működött közre, a gyűjtemény illegálisan szerzett kincsei körül bonyolódó nemzetközi botrány közepette. J. Paul Getty, aki 67 éves korára az Egyesült Államok leggazdagabb emberévé vált, az angolok és a műkincsek iránti szenvedélyéről is közismertté vált. Még mielőtt élete utolsó évtizedeire Nagy-Britan­­niába költözött volna, Getty galériát nyitott kaliforniai villája mellett. A gyűjtemény gyarapodásával azonban csakhamar kifogyott a helyből, így 1974-re különleges épületegyüttest emelt az ókor ihletésében, miután a kollekció nagy részét e korból származó tárgyak teszik ki. A Getty Villa az itáliai Hercu­laneum városának egyik épületét mintázza. Eredetije, a Villa dei Papiri egykor Julius Caesar apósáé volt, mígnem Kr. u. 79-ben a Vezúv kitörésekor, amely Pompeit is elpusztította, húszméteres hamuréteg temette alá. Ennek köszönhetően vi­szonylag épségben megmaradt, megőrizve az ókor egyetlen érintetlenül meglelt könyvtárát is - ezekről a megkövült tekercsekről kapta mai nevét. Ahol Kaliforniában el kellett térni az előképtől, ott a tervező Lang­­don Wilson más, ugyanazon a környéken álló antik házakat vett alapul. A nemes szépségű, két négyzetes udvar köré rendezett épületegyüttes hamar népszerű múzeumává vált a környéknek, az igazán nagy lehetőségre azonban éveket kellett várni. J. Paul Getty 1976-os halálakor közel 660 millió dollárnyi részvényt hagyott egy, a nevét viselő művészeti alapítványnak, a múzeum működtetésére. Többéves pereskedés után, 1982-ben végre felállt a J. Paul Getty Trust, amely ma 4,2 milliárd dollárra becsült vagyonával a világ leggazdagabb művészeti intézménye. (Ez az összeg nagyjából 83 milliárd forinttal, a 2009-re tervezett magyar költségve­tési bevétel tizedével egyenlő.) Az új intézmény haladéktalanul nekilátott Los Angeles-ben otthona felépítésének. Az 1997-re a helyi sztárépítész, Richard Meier tervei szerint elkészült, óriási alapterületű Getty Center a becslések szerint 1,3 milliárd dollárba került; ingye­nesen látogatható termeiben Van Gogh és Gauguin festményei várják a vendégeket. (A világ onnan ismerhette meg, hogy itt forgatták az 1997-es „Beán, az igazi katasztrófafilm” című mozit Rowan Atkin­son főszereplésével.) Az ugyancsak szűkössé vált eredeti épület, a Getty Villa felújítására és bővítésére nemzetközi pályázatot írtak ki 1994-ben, amelyet a bostoni Machado & Silvetti nyert meg. Melléjük 2001- ben választották ki partnernek a két magyar építész által működtetett, idén 21 éves SPF:a-t. A választásnál komoly előnyt jelentettek azok a tapasztalatok, amelyeket az iroda két korábbi nagyszabású munkája: a Los Angeles-i Miasszonyunk katedrális (Rafael Moneo, 1999-2002) és a Walt Disney Concert Hall (Frank Gehry, 1999-2003) kivitelezésénél szerezhetett. 18 900 négyzetméteren indultak meg a munkák 2002-ben, és az SPF:a kiemelt szerepet kapott a régi főépület külső-belső felújításánál. A homlokzatok műemléki igényű rekonstrukciója mellett a belső terek teljesen átalakultak: a korábbi apró szobácskák helyén most tágas termeket találni. A környezetbarát, ener­giatakarékos működtetés megoldását ugyancsak az e téren komoly tapasztalatokkal bíró irodára bízták. Az alapító eredeti lakóházában és a mellé húzott új szárnyakban három restaurátor-laboratóriumot, látogatóköz­pontot, kávézót, előadótermeket és oktatási helyiségeket helyeztek el. A felújított Getty Villa története azóta ellentmondásosan alakult. A 2006 januári megnyitó után az építészek munkáját számos díjjal ismerték el, a Los Angeles Business Council például az év középületének választotta. Néhány hónappal azelőtt azonban a Getty és fenntartója az újkor egyik legnagyobb múzeumi botrányába keve­redett. Itáliában letartóztatták a múzeum köztiszteletnek örvendő kurátorát, Marion True asszonyt. A vád: illegális műkereskedelemben való részvétel, a Getty Trust hallgatólagos beleegyezésével. Az olasz állam több évtizedes követeleinek eleget téve végül a múzeum több tucatnyi tárgyat szolgáltatott vissza, bár vitatott kincsek így is maradtak bőven, ráadásul nemrég Görögország is beszállt a csetepatéba. A gyűjtemény jövője tehát koránt­sem tűnik biztatónak - ellentétben az épülettel, amely Amerika egyik legizgalmasabb múzeumaként ma teljes fényében ragyog. riportját a Wall Street Journal, amely a Szepsy pincészet példáján mutatja be, hogy immár nemcsak az édes különlegességről ismerik a borvidéket a nagyvilágban. A Szepsy család 500 éve készít aszút. A kollégák által az egyik legjobb magyar borásznak tartott Szepsy István kilenc éve állt elő egy igazán említésre méltó száraz fehérrel. Közel egy évtizeddel később a helyi 600 pincészetből 20 foglalkozik jó minőségű száraz fehérbor előállításával, és a ter­méket egyre nagyobb mennyiség­ben exportálják az Egyesült Álla­mokba, Japánba és az exkluzív londoni éttermek itallapjain is egyre gyakrabban szerepelnek. Szepsy István szinte véletíenül talált rá a nyerő formulára egy olyan évben, amikor a furmint­­termés inkább száraz bor készíté­sére volt alkalmas. A hagyományt felrúgva új tölgyfahordóban érlelte a gondosan válogatott szemekből készült mustot. Amerikai üzlet­társával pedig eldöntötték, hogy a kész bor palackját 30 euróért adják. A készlet fél év alatt elfogyott. Mostanra már 10 különböző száraz fehér­bort állít elő, írja a gaz­dasági lap, amely meg­jegyzi, hogy külföldön a sokoldalú furmint izgalmas újdonság lehet a borbarátok számára. A szabadpiac egyik szó­csövének számító Wall Street Journal persze nem hagyja ki, hogy megje­gyezze: a forradalmat a külföldi befektetések tették lehetővé. A kommunista gazdálkodás ugyanis korábban csak a mennyi­ségre helyezte a hangsúlyt. A francia és brit üzleti partnerek viszont új technikákat is meg­honosítottak. A száraz borok térnyerését a változó fogyasztói ízlés is kikényszerítette - mondta el a lapnak a Chateau Pajzos és Megyer márkák tulajdonosa, a bordói Chateau Clinet vezéri­gazgatója, Ronan Laborde. Emel­lett az aszú előállítása drágább is, mint a száraz boré. Az adóemelések rövid­távon megnehezítik a termelők életét. Azt, hogy hol keressük a minőségi száraz tokajit, azért is jó tudni, mert még mindig 13 ezer olyan termelő van, aki csak a mennyiségre koncentrál. Egyes pincészeteknél gond van a higié­niával is - mondta egy Tokajjal foglalkozó amerikai tanácsadó a Wall Street Journalnak. Magyar lovak húzta hintóbán ment ünnepelni II. Erzsébet királynő A hagyományos katonai pompával ünnepelték meg Londonban a 83 esztendős II. Erzsébet királynő hivatalos születésnapját. Az uralkodó idén is magyar lovak húzta hintóbán hajtatott végig a Buckingham-palota és az Admiralitás között húzódó Mail sugárút vörös aszfaltján a Királyi Lovas Testőrség laktanyájához. A királynő a St James’s Park melletti laktanya nyitott udvarán, a Horse Guards Parade-en fogadta 1100 katonája tisztelgését. A színpompás rendezvényt, a Trooping the Colourt mindig egy júniusi szombaton tartják, jóllehet a valós születésnap a jelenlegi uralkodó esetében április 21. A Trooping the Colour - a csapatzászlók ceremoniális bemutatása a hadsereg alakulatainak - több száz éves katonai szertartás, és már a XVHI. század óta a mindenkori uralkodó születésnapjának ünnepsége is. Azt azonban, hogy a hivatalos királyi születésnapot mindig nyáron ünnepelhessék az alattvalók, VII. Eduárd király, Viktória királynő fia honosította meg a múlt század első évtizedében. VII. Eduárd születés­napja novemberben volt, amikor a brit időjárás általában alkalmatlan bármiféle nagyszabású szabadtéri rendezvény megtartására, ezért he­lyezték át a júniusi időpontra a hivatalos ünnepséget; ez a szokás azóta is megmaradt. Az elgondolás ezúttal bevált: London népe szombaton langyos napsütésben köszönthette uralkodóját. II. Erzsébet királynő 1986-ig hagyományosan lóháton tette meg a palota és a gárdisták laktanyája közötti egy mérföldet, a következő évben azonban 1969 óta szolgáló kedvenc lova, Burmese visszavonult az aktív szolgálattól, és azóta a királynő minden évben hintón hajtat végig a Maiion. A Trooping the Colour ceremóniája annak a régi katonai gyakorlat­nak a stilizált felidézése, amellyel a? egyes alakulatok zászlait és jelké­peit, vagyis színeit (colour) rendszeresen végighordozták a katonák (troops) előtt, hogy azok a csata zűrzavarában is könnyen felismerhes­sék, mely színek alatt kell szükség esetén gyülekezniük. Június 19. 2009 ~/1

Next

/
Thumbnails
Contents