Amerikai Magyar Hírlap, 2008 (20. évfolyam, 3-51. szám)
2008-12-19 / 51. szám
Fekete István: Alkony dusz,or melege lett, aztán megszédült. Öregesen járt a havas tóparton és'a vidravasakat nézegette, amikor meglódult előtte a víz; feketén feléje örvénylett, aztán elszaladt tőle és zsongó, száraz szelek simogatták borzongó halántékát. Körülnézett: mi ez? - A színek szürke árnyékokká váltak. A messze erdő fái felágaskodtak, a zsombékok között fekete formátlan alakok szaladgáltak. Kezét kinyújtotta valami támasz után, aztán leült a hóra.- Mi van velem? Felnézett az égre, mely tisztán, kéken világított az alkony felé járó délutánban és csak a nyugovóra hajló nap előtt parádéztak kis felhőbárányok. Fehérek, lágyak, hidegek. A nap pirosán hullott le a hátuk mögött, a bárányok meg jöttek-jöttek térdig vérben járva, tompán bégetve... Aztán a vérből fekete lápvíz lett, mely elnyelte a fehér falkát és ő a szorongó sötétségben csak a kolomp halk kondulásait hallotta néha.- Haza kellene menni - gondolta, de jó volt nem mozdulni. Zsibbadó meleg fogta el és megint kivilágosodott. Nem is nappali, nem is éjszakai. Olyan tompa fény, mintha távoli, nagy tüzek derengenének az égről és ebben a lázas világosságban régholt feleségét látta jönni, ebédhordó kosarával a nyári gyalogúton, békés mosolyával kedves arcán. Az asszony megállt az egyik fordulónál és intett neki...- Hívsz Mariska? Jól van. Tudom... és indulni akart feléje, de mire felkelt, már megint nappal lett, késő, téli délután. Hideg, alkonyatbahajló. - Menni, menni - dünnyögte magában. - Öreg lábaim csak még hazáig...- Alig roppant a hó a súlytalan, lázasszemű öregember alatt. A tóparti házacska nehezen ballagott feléje.- Menni, menni öreg lábak- susogott - csak hazáig menni, utoljára menni... A nádfedeles ház vízen épült. Mondják, valamikor malom volt, rég elmorzsolt időkben. Vörösfenyő-cölöpökön épült, de aztán ismeretlen vizek fakadtak körülötte, eliszaposodott a környék és vadászház lett belőle. A partról gyaloghíd járt be a házba, hol az öreg erdész lakott. Már rég egyedül, most utóbb segítséggel, mert erdőt is, vizet is vigyázni kellett, orvvadásztól, orvhalásztól. A gyaloghíd alig dobbant lépései alatt. Csendesen nyílt az ajtó. A tűzhelyen még parázs világított a déli tűzrakásból és amikor betette az ajtót, az öreg cölöplábak körül meg-megloccsant a víz s az ablakon beszivárgott a téli este. Puskáját felakasztotta, kalapját mellé. Levetette a kopott ködment is, aztán tüskét tett a hunyorgó parázsra, mert úgy érezte: fázik. A parázs belemart a száraz fába, melyből zümmögő lángok lobbantak fel. De akkor már leült fekvőhelye végére és nézte a tüzet, a világosságot, mely betöltötte a kis szobát.- Menni, menni, elmenni messze, túl a vizeken, túl az erdőkön. Hívott a feleségem... A vizek is ezt locsogták az évszázados cölöpökhöz verődve és a szél is bekiáltotta a kéményen az üzenetet. Szeme ide-oda járt a kis szobában. Megállt egy fényképen, egy öreg fegyveren, egy kitömött madáron. A múltban járó emlékekre odavillant egy pillanatra a világosság; az öregember keze megrándult, mintha valakit, vagy valamit megsimogatott volna, ami még van, de ki tudja meddig. A tűzhelyről néha sziporkák, apró csillagok pattantak ki és aludtak el röptűkben s a víz odakünt csobbant, mint nyáron, ha játékos halak ugranak szitakötők után. És nőtt, feketedett, öregedett az este. Az öregember lefeküdt. Hideg borzongás rázta és attól félt, elalszik ültében, pedig szemei nyitva voltak. A tűz is apróbb lángokkal birkózott a homállyal és a zugokban újra árnyékok nőttek, és emlékek. Innét temették az asszonyt és innét váltak útnak a gyerekek is. Régmúlt sírások csuklottak fel, rég elfakult nevetések szálltak. Halk simogató szavak susogtak és a kis cipőcskék topogtak: mintha járni tanulna valaki... Zene is zendült egy pillantásig, lakodalmas lárma, aztán elkapta a szél a hangokat s újra csak a víz csobogott feketén, mélyen. Elpergett az idő. Dobogott künn a feljáróhíd. A másik erdész érkezett haza. Rokon az is. A fiát szerette volna utódnak, az erdők és vizek szeretetében, de az, az örökös Úr alázatos szolgája: pap lett. Egy gondolatnyira jutott csak eszébe, hogy ő mást akart, de aztán elengedte magától szomorú büszkeséggel. Most itt káplán a faluban és ha néha meglátogatja öreg apját, szótlanul hallgatnak. Az öreg fa és a fiatal hajtás, mely után rügyek már nem fakadnak. Döngött a híd, elhallgatott a víz és elszállt a csend; amikor ajtót nyitott a másik, megállt egy pillanatra, mert nem látta, van-e valaki a szobában, de a levegőben ott lovagolt a gyász és ezt megérezte. Felugrott a láng a lámpában és a rémek kitódultak az ablakon, de arcukat odanyomták kívülről, az üvegre.- Öreg bátyám! - döbbent ki belőle. - Orvosért menjek? A beteg szemeiben lassan, pillogva visszatért a fény és fakó hangon szólt:- Ne menj, fiam. Majd később... A papért... A fiamért... Most veled van még pár szavam. A fiatalember odaült az ágy mellé, lehajtotta fejét és a homályba nézett, ahol már újra terpeszkedett az örök szín: a feketeség.- Amim van, itt a szobában: a tied. A puskák, hálók, minden. Adjátok rám az új ruhámat, tegyetek a fejem alá cserfalevelest és tölgyfából legyen a koporsóm, mert tisztességgel akarok a fődbe menni. Ha kemény voltam hozzád néha, ne szálljon utánam haragod. Ember lettél a kezem alatt. A fiatalember szeme sarkába odaszaladt a könny és megfogta a haldokló hideg kezeit: - Édes jó Bátyám, minek ezt mondani? - Az öreg szemek már újra messze révedeztek.- Most aztán eredj... a fiamért... áldozni akarok. Eldobogott a lépés künn a hídon. Aztán megint beszélgetni kezdett a víz, huhogott a szél a kéményben s a tűzhelyen zümmögni kezdtek apró kékes lángok. Szaladt a vadász az éjszakában. Csikorgóit a hó az árokparton, mind erősebben suhogott a szél és amikor a faluba érkezett, már harsogva csapkodta a nyitva hagyott padlásablakokat. A parókián sötét volt. Körüljárta a házat, benézett az egyik ablakon, ahonnét alig sugárnyi fényesség esett a hóra. Ott ült a fiatal pap. Amikor megkoccant az üveg, becsukta könyvét és nyugodt léptekkel ment az ablak felé. A szél bezúdult a szobába, a fény meg kiugrott a feketeségbe, széles árkot vágva, melynek nincsenek partjai s az árok fenekén ott állt a hírhozó. Mozgott a szája, de a hangokat elkapta a szél, ám az is lehet, hogy nem is mondott semmit. A pap szelíd tekintetéből először az ijedtség lobbant fel, aztán pillanatnyi csendesség után gondolatai elrohantak a tóparti kis házhoz, majd megint a könynyesarcú emberre nézett, aki közelebb hajolt:- Apád uradhoz... hozzátok az Úr testét... Aztán visszahúzódott az árnyékba. Mire megint az ablakba nézett, nem állt már ott senki. A lámpás lángja fel-fellobbajit, a szél terelgette az ablakszámyakat, aztán, mintha szólt volna valaki:- Fuvarost keress és várj a templomnál. Újra nekiugrott a sötétségnek. (folytatás a 19. oldalon) Áldott, békés KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és vidám, boldog ÚJ ESZTENDŐT kíván tagjainak, pártolóinak és barátainak a Los Angeles-i Magyar Ház Vezetősége (323) 734-1453 Istentől megáldott, kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és vidám, sikeres Ú) ESZTENDŐT kíván magyar ügyfeleinek a WEST HOLLYWOOD AUTOMOTIVE Joe Kazazian és Gary Kazazian Mechanikus és komputeres javítás Megbízható munka www.westhollywoodauto.com Cím: 5570 Melrose Ave., Los Angeles, CA 90038 Tel.: 323-465-3870 * Fax: 323-465-9021 Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és sikerekben gazdag, boldog Új Esztendőt kíván kedves közönségének, pártfogóinak és minden magyarnak SZOMBATI GILLE OTTÓ *i (Nagyvárad) * Karácsonyra szeretettel üdvözlöm minden kedves ismerősömet R0BERT MftNBEb, B.cJ. 818.785.1218 Certified Adó Bevallás Service Szakszerű személyes és üzleti adóbevallás készítést vállalok. to the Readers of the HÍRLAP and to all our Hungarian friends Attila & Marion GLATZ Experience the Vienna New Year’s Concert in America! Ö Saíute to pfemta ^ J By Attila Glatz Concert Productions J| 1-800-545-7807 Pácienseinek, barátainak és ismerőseinek Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és eredményes, boldog ÚJESZTENDŐT kíván ^Dr. Jeffrey Benton, D.C. ^ Dr. Szabó Tamás, D.C. Qualified Medical Evaluator (323)658-6966 ^ 6360 Wilshire Blvd., Suite 210, Los Angeles, CA 90048 y. Come m for a “Holiday Tune-wp!” 5G% off! (r \\ w sam m m. December 19,2008|
