Amerikai Magyar Hírlap, 2007 (19. évfolyam, 1-50. szám)
2007-04-27 / 18. szám
Őrségváltás a Los Angeles-i Filharmonikusoknál Salonen megy - Dudáméi jön Január első hetében Kodály Zoltán „Galántai táncok” című szerzeményét és Bartók Béla Amerikában komponált zenekari concertóját adták elő a Walt Disney Concert Hallban a Los Angeles-i Filharmonikusok (ugyancsak elhangzott Szergej Rachmaninov 3. zongoraconcertója, korunk egyik legkiválóbb pianistája, Yefim Bronfman tolmácsolásában). Elsődlegesen Kodály és Bartók, valamint Bronfman miatt mentem el a hangversenyre. A zenekart egy korábban általam csak hírből ismert venezuelai karmester, a 26 esztendős Gustavo Dudáméi vezényelte. Nem tagadom, csupán az ő kedvéért (akkor még!) nem mentem volna el. Majd a dús hajú, enyhén borzas fiatalember dirigálni kezdte a jól ismert, gyakran hallott Galántai táncokat, s a nézőtéren felforrósodott a légkör. A közönség percekig tartó ovációval hálálta meg a magyar zeneszerző, az amerikai zenészek és a venezuelai karmester közös produkcióját. Jómagam is az önfeledten tapsolok közé tartoztam - ritkán hallottam Kodály e remekét hasonlóan értő előadásban. S a karmesteri bravúr folytatódott mind Rachmaninov, mind Bartók művénél... Április elején titokzatosnak tűnő meghívót kaptam a filharmonikusoktól: két nap múlva, délelőtt 11 órakor jelenjek meg a Walt Disney Hall színpadán. Hogy miért, azt a sajtóosztályon nem voltak hajlandók megindokolni. Reméltem csupán, hogy áprilisi tréfaként nem akarják megfricskázni a betűvetőket, s nem kell szólót énekelnem, vagy éppen a hárfa húrjait pengetnem. Majd ama hétfőn Deborah Borda, az LA Philharmonic igazgatóasszonya elárulta a titkot: az együttes zeneigazgatója, Esa- Pekka Salonen 2009 tavaszán távozik az együttestől - az új zeneigazgató pedig az ifjú Dudáméi lesz. Az immár a világ élvonalába emelkedett zenekart gyakran irányította fiatal zeneigazgató. Az eddigi rekorder, az indiai Zubin Mehta 26 éves korától, 16 éven át - 1962 és 1978 között - állt a filharmonikusok élén, itt szerzett világhírnevet és innen szerződött a New York-i Filharmonikusokhoz. A finn Salonen új rekordot állít fel: 34 évesen, 1992-ben nevezték ki zeneigazgatóvá, s a bejelentés szerint 2009-ben, vagyis 17 esztendő után köszön le. (Első amerikai fellépésének is Los Angeles volt a színhelye 1984- ben.) Az itt töltött évtizedek alatt ő is világhírre tett szert, magyarországi vendégszereplésekor a többnyire „vitriolba mártott tollal” fogalmazó zenekritikus, Fáy András azt írta: „A világ jelenlegi talán legjobb, ha nem Esa-Pekka Salonen Gustavo Dudamellel a legjobb karmesterét köszönthettük”. Igazából Salonen érdeme, hogy a LA Philharmonic felzárkózott a nemzetközi élvonalba, a legrangosabb zenekarok közé, s immár minden vendégkarmester számára megtiszteltetés, ha (az ugyancsak Esa- Pekka közreműködésével épített) Disney Hallban vezényelhet. Gustavo Dudáméi a feleségével A sajtótájékoztatón megtudhattuk, hogy a rövidesen 50 esztendős, búcsúzó zeneigazgató - egyes korábbi híresztelésekkel ellentétben - nem lesz a New York-i Filharmonikusok vezetője és máshová sem szerződik. Bár vendégkarmesterként a jövőben is vállal fellépéseket, de elsődlegesen a zeneszerzésnek kíván élni. Búcsúbeszédében (amely nem jelenti a végső búcsút, hiszen több mint két évig még a „miénk”, sőt: azt követően mint Music Director Laureate segíti az együttest) hálás szavakkal köszönte meg, hogy ily’ hosszú ideig irányíthatta a zenekart. Az újságírók hálája sem maradt el: felállva, szűnni nem akaróan hosszú tapssal köszöntük meg a csaknem könnyező „maestro” sikeres munkásságát. A leendő zeneigazgató, „maestro” Dudáméi is nagy sikert aratott humorral ötvözött, az angol szavakat még kereső bemutatkozó beszédével. Előfordult, hogy az ugyancsak a színpadon ülő, fölöttébb csinos ifjú felesége fordította spanyolra az angol szavakat. Megígérte, hogy a rendelkezésére álló két évben nyelvtudását tökéletesíti (ám hogy senkinek ne legyen kétsége arról, ha kell, pereg a nyelve: néhány percig spanyolul beszélt... és az újságírók társadalmából többen is spanyolul válaszoltak). Ám egy karmester esetében lényegesebb, hogy miként ért a zene nyelvén. Nos, hadd utaljak egy ugyancsak szigorú kritikusra, Mark Swedre, a Los Angeles Times ítészére, aki az említett januári Kodály-Bartók hangverseny után azt írta róla: vezénylése az ifjú Leonard Bersteinre emlékeztet, s „a Disney Hall közönsége meggyőződhetett arról, hogy egy fenomén”, vagyis rendkívüli képességekkel rendelkezik. Ifjan kivívott rangjára utal az is, hogy az elmúlt héten, XVI. Benedict pápa 80. születésnapján (egyszersmind beiktatásának második évfordulóján) Gustavo Dudáméi vezényelte a zenekart a Vatikánban rendezett ünnepségen. E hangverseny után a pápa személyesen gratulált Los Angeles leendő zeneigazgatójának. A sajtótájékoztatón néhány kérdés és köszöntés is elhangzott. Szót kértem én is: a helyi magyar zenekedvelők nevében köszöntem meg Salonen vonzódását a magyar zeneszerzőkhöz, így Bartók Bélához, Kurtág Györgyhöz, valamint azt a - csaknem egy hónapon át tartó - hangversenysorozatot, amelyet Ligeti György életművének szentelt. Dudamelhez fordulva (nem titkolom: célzatosan) megemlítettem, hogy remélem, e lista Liszt Ferenc eddig csak szórványosan előadott műveivel is kiegészül. Megjegyeztem azt is, hogy véleményem szerint a Galántai táncokat a legkiválóbb magyar karmesterekkel azonos színvonalon vezényelte. Esa-Pekka Salonen e mondatomra fintort vágott... s meglehet, igaza volt. Mivelhogy egy zeneművész esetében nem az a legfontosabb, hol született, milyen nyelven beszél, hanem hogy mennyire érzi át az előadott mű szellemét. S ilyen szempontból valóban közömbös, hogy a mexikói származású polgármester által irányított Los Angelesben az opera élén is latin művész, a spanyol születésű, Mexikóban nevelkedett Plácido Domingo, a filharmonikusok élén pedig a venezuelai Gustavo Dudáméi áll majd. Végső soron tevékenységük, művészetük hitelesíti őket... FÖLDES TAMÁS (fotók Földes Tamás) Magyar csodák: a Lánchíd „A Lánchíd éktelenül hosszú. Próbálja meg egyszer, Uram, és nem bánja meg. Sétáljon át egy hölggyel Budára, és azután jöjjön vissza, lehetőleg ugyanazzal a hölggyel. Meglátja, szerelmet fog vallani, mert a híd olyan hosszú” - ígéri Szerb Antal az egyszeri Marslakó számára írott Budapesti Kalauzban. Pedig a Lánchíd nem is olyan hosszú: 380 méter, oda-vissza tehát 760. Nem legyőzhetetlen távolság. A XIX. század elején Pozsony és Újvidék között öszszesen öt helyen lehetett száraz lábban átkelni a Dunán. Az állandó híd megépítését célzó elszánáshoz mégis arra volt szükség, hogy 1820 decemberében gróf Széchenyi István az erős jégzajlás miatt ne jussodéi az édesapja temetésére. 1832. február 10-én alakult meg javaslatára a Hídegylet, amely az általános vámfizetés elve mellett tette le a garast. Az Országgyűlés végül 1836. május 2-án fogadta el a hídépítésről rendelkező törvényt. Az építkezés anyagi alapját egy magántársaság, a legnagyobb mágnásokat tömörítő Lánchíd Rt. teremtette meg. A William Tierny Clark által megtervezett kétpilléres lánchidat 1840- ben kezdték el építeni - a kivitelezéssel a tervező névrokonát, Adam Clarkot bízták meg. Két év alatt készült el a vízmentes alapozó gödör, amelyben 1842. augusztus 24-én megtarthatták az ünnepélyes alapkőletételt. A híd már csaknem teljesen készen állt, amikor elérték a szabadságharc Budáért folyó harcai. Allnoch ezredes csaknem felrobbantotta - a merénynek végül ő maga esett áldozatul -, 1849 májusában viszont már rendszeresen használták a két város polgárai. Ekkor még, ritka kegyként, ingyen: november 21-én, a fényes avatóünnepség másnapján azonban már mindenki köteles volt megfizetni a hídvámot. Habár 1870-ben végül az állam tulajdonába került a híd, a fizetési kötelezettség 1918-ig fennmaradt. A Lánchidat számos alkalommal felújították: aszfaltra cserélték fakockáit, újrafaragták díszeit. A második világháborús pusztítás után épp századik születésnapján, 1949. november 21-én nyitották meg a forgalom előtt. • • Ötvenezer biciklis felvonulása Budapesten Biciklizz mindennap! Ezzel a szlogennel trombitálták össze vasárnapra, a Föld napjára a biciklizőket a Critical Mass Budapest szervezői. Sikerrel: a becslés szerint legalább ötvenezer ember kerekezett a Margit híd és a Városliget között, egyetlen hosszú -13 kilométeres - tömött sorban, húszezerrel több, mint tavaly. A felvonulás résztvevői a mindennapos, kifejezetten közlekedési célú kerékpározás népszerűsítéséért, a várost érő forgalmi terhelés és szmog csökkenéséért demonstráltak. A demonstráción a köztársasági elnök és több miniszter is részt vett. Április 27,2007
