Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-09-29 / 38. szám
AMERICAN/HUNGARIAN JOURNAL • WEEKLY NEWSPAPER If not received in time, please report to 1-800-275-8777 12/31/2009 M0L300 AUGUST MOLNÁR, DR. AMERICAN HUNGARIAN FOUNDATION 300 SOMERSET ST. - P.0. BOX 1084; NEW BRUNSWICK, NJ 08903 A hazugságválság első hete Múlt vasárnap óta tart a magyar demokrácia tizenhat éves történetének legsúlyosabb válsága. Szeptember 17-én délután négy órakor került nyilvánosságra Gyurcsány Ferenc májusban egy balatonőszödi zárt frakcióülésen elmondott beszéde, amelyben a kormányfő arról beszélt, hogy hazudtak az elmúlt másfél évben. Néhány órával a beszéd nyilvánosságra kerülése után tüntetők gyülekeztek a Kossuth téren, másnap a tiltakozók egy csoportja súlyos sérülteket is követelő összecsapás után átmenetileg elfoglalta a Magyar Televízió székházát. Másnap folytatódtak az utcai zavargások, és csak csütörtök éjszakára ült el teljesen a példátlan erőszakhullám. A kedélyek némileg lecsillapodtak hétvégére, de a politikai patthelyzet feloldhatatlannak tűnik, miközben a gazdaság is megsínyli a válságot. Gyurcsány kitart, Orbán illegitimnek tartja a kormányt. „Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek” - mondta kissé cinikusan Gyurcsány Ferenc. Nem a múlt vasárnap óta tartó Kossuth téri demonstrációsorozat valamelyik napján, hanem még május végén, a szocialista frakció őszödi, zárt ülésén, abban a beszédben, amely az elmúlt egy hétben, túlzás nélkül állítható, bejárta a világsajtót. A beszéd jobb részei (”elk**tuk”, „hazudtunk reggel, éjjel és este”, „végighazudtuk az elmúlt másfél évet”, „négy évig nem csináltunk semmit”) ma már szállóigeként élnek a nép ajakán, és e népnek egy részhalmaza azóta sem mutatkozik hajlandónak megunni a Kossuth téri tiltakozást. Gyurcsány beszéde nem elsősorban sajátos közvetlenségével és trágárságával dühítette föl az emberek, hanem azzal, hogy a kormányfő gyakorlatilag beismerte azt, amit Orbán Viktor már július közepe óta állít: szándékos hazugsággal, a választók megtévesztésével sikerült megnyernie a 2006-os országgyűlési választásokat. Sólyom László köztársasági elnök szerint Gyurcsány Ferenc morális válságba sodorta az országot. A Kossuth téren 17-én este kezdődtek a demonstrációk, és azóta minden nap összegyűlik néhány ezer ember. A legtöbben szombat este voltak, akkor a tömeg elérhette a negyvenezer főt. A szónokok váltják egymást a téren mikrofonok előtt. A tiltakozások a hét első napjaiban kiterjedtek az ország több tucatnyi városára, ahol minden nap vagy este a kormányfő lemondását követelték a megjelentek, akik néha több ezren, néha csak féltucatnyian voltak. A demonstrációkon jellemzően Gyurcsány Ferenc lemondását, a kormány távozását, új választások kiírását követelték a tüntetők. A Kossuth téri demonstráció furcsa képződmény: napközben többnyire a a jobboldal szélső tájékának rutinos tüntetői tartják a frontot, a Lelkiismeret 88, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Jobbik tagjai tekinthetők talán a legelszántabb tiltakozóknak, de minden nap ott áll az emelvényen Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője is. Gyakori vendégek a politikai underground inkább vicces, semmint jelentős figurái, Grespik Lászlótól Ekrem-Kemál Györgyig, de mondott már beszédet Schmitt Pál Fidesz-alelnök és Tőkés László, Csurka István is, az pedig mármár abszurd humorba fordította a tiltakozást, amikor a hazugság ellen tüntetőkhöz Pozsgay Imre szólt. A tiltakozók népfelkelésről és alkotmányozó nemzetgyűlés összehívásáról beszéltek, és kezdeményezték a kormányzat működésének megbénítását, nemzeti ellenállás megszervezését, egyebek mellett az adófizetés megtagadásával. A vidéki tüntetések és a Kossuth téri demonstráció eddig nem hozott erőszakot - és persze eredményt sem -, ám a hét elején a főváros más pontjain többször elszabadultak az indulatok. Hétfő éjjel tört ki a rendszerváltás utáni f0iytatás a 12. oldalon Békétlenség Magyarországon Kétségtelenül a a harmadik magyar köztársaság legmélyebb válságát éljük napjainkban. Az események szemmel láthatóan teljesen meglepték a politikai elitet, a kormányzó pártokat és az ellenzéket egyaránt, csakúgy, mint 1956 októberében, melynek fél évszázados, méltóságteljes ünneplése, mely eddig sem ígérkezett problémamentesnek, most még nehezebb feladatnak ígérkezik a kormány számára. A tombolássá fajuló, bár szerencsére emberéletet nem követelő tüntetés-sorozatot Gyurcsány Ferenc „titkos beszéde” váltotta ki, mely május huszonhatodikán hangzott el a az MSZP vezetői és országgyűlési képviselői előtt. Gyurcsány beszéde trágár volt, elképesztően cinikus és brutálisan őszinte. Két, legsúlyosabb megállapítása úgy foglalható össze, hogy az előző ciklusban „nem csináltunk semmit”, viszont a választás előtti másfél évben „hazudtunk reggel, este és éjjel”. (Az MSZP de facto vezetője a múlt árnyaival viaskodik: ki ne emlékezne az 1956-os önkritikára: „hazudtunk reggel, délben, este, hazudtunk minden hullámhosszon”?) Az MSZP vezetői most erényt próbálnak faragni Gyurcsány Ferenc őszinteségéből. Igyekezetük azonban megkésett, elsősorban azért, mert a tömegek tisztában vannak vele: a miniszterelnök nem nekik címezte a beszédét, hanem a kiválasztott keveseknek, a politikai elit szocialista párti tagjainak, akiket ugyan hazugnak, késlekedőnek és tehetetlennek nevezett, de csak bizalmas körben. Emiatt állt elő az a „morális válság”, melyet Sólyom László államfő hangsúlyozott beszédében. Gyurcsány a megnyert választások után is kiállhatott volna a nagyközönség elé, hogy szalonképesebb stílusban, de ugyanezt elmondja, vagyis hogy a megszorítások és a reformok elkerülhetetlenek, s „növeli, ki elfedi a bajt” Ekkor sem lett volna egyszerű arra a kérdésre válaszolnia, hogy ha ilyen világos volt a számára a magyar társadalom és gazdaság diagnózisa, miért nem szorgalmazta, illetve alkalmazta a terápiát miniszterként, a Medgyessy kormány tagjaként, majd palotaforradalom révén - formálisan legitim módon, de kétes körülmények között - hatalomra jutott miniszterelnökként. A kiszivárgott „titkos beszéd” azonban mérhetetlenül feldühítette a tömegeket, akiket amúgy is frusztráltak a gazdasági megszorító intézkedések, a „koraszülött jóléti állam” racionálisan megindokolt „kegyes halála” miatt. A választók jó része, még azok közül is, akik áprilisban az MSZP-re szavaztak, Gyurcsány Ferenccel csak abban az esetben tudtak volna megbarátkozni, ha a választási programjában meghirdetett népszerű célokat, vagy legalábbis azok egy részét megvalósítja, és visszahoz valamit a Kádár-korszak jólétéből és létbiztonságából. Ennek azonban épp az ellenkezőjét ígéri most. Ráadásul az egykori KISZ-titkár, majd sikeres, bár kétes üzletekbe bonyolódó üzletember, mindeddig az „új baloldal” kelet-európai prototípusa, habozás nélkül tesz cinikus kijelentéseket, amelyekhez hasonlók a történelemben már több ízben is vörös posztónak bizonyultak a tömegek számára. (Csak kettőt idézek itt fel, az egyik Mária Antoinetté : „ha a népnek nincs kenyere, egyen kalácsot”. Guizot, Lajos Fülöp 1848-ban elkergetett miniszterelnöke pedig ezt tanácsolta a népnek: „Gazdagodjatok meg!”) A fejlemények tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy a „szocialista mandarinok” többsége 2004 augusztusában azt szerette volna, hogy a mindenképpen meneszteni kívánt Medgyessy Pétert Kiss Péter váltsa fel. Gyurcsány, brrr!”, mondogatták egymás közt, de aztán hagyták magukat meggyőzni. Az MSZP tizenkilencre lapot húzott, és bejött neki: megnyerte az országgyűlési választásokat, nagyobb fölénnyel, mint 2002-ben. Gyurcsány, másfél évi tétlenkedés után munkához látott, adót és járulékot emelt, ígéretével ellentétesen jelezte: bevezetik a tandíjat és vizitdíjat. Minden módon megcsapolja a jövedelmeket, hogy szanálja az államháztartást és törlessze az adósságot, úgy, ahogy ezt Brüsszel elvárja tőlünk. A „Gyurcsány-csomagból” egyelőre csak a megszorító intézkedések látszanak, viszont ködbe vesznek a reformok, az euró bevezetése, s mindaz a jó, amit Magyarország számára az Európai Unióhoz való csatlakozás ígért. Ahhoz, hogy a társadalom bianco csekket adjon a miniszterelnöknek, bíznia kellene személy szerint benne és a pártjában, illetve a kor- folytatás a 8. oldalon
