Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-09-15 / 36. szám
lalkozók. A mintegy évi 12,000 turistát az állam által meghatározott helyekre és szállókban szállásolhatják csak el. Fejenként és naponta minimum 200 dollárnak megfelelő valutát kell befizetni, ehhez jön a közel sem olcsó repülőjegy és Bhután máris a legdrágább uticélok egyikévé válik Ázsiában. Bhután területe kb. a fele Magyarországnak, de lakossága nem haladja meg a 700.000-t sem. Om Mani Padme Hum! Om Mani Padme Hum! - a mély bariton hangon kántáló szerzetesek hangja betöltötte a Tashichoedzong Nagy Imatermét. Itt van az ország parlamentje és vallási központja is. Több száz vajmécses küszködött, hogy legyőzze a sötétséget, de eredménytelenül. A szerzetesek az imapárnájukon ülve, vastag posztóval bebugyolálva ültek a kőpadlón a kinti sötétségből beszivárgó hidegben. A főapát jelére egyszerre csend lett és teljes csendbe merülve meditáltak a karmáról, a reinkarnációról és a megvilágosodásról. Sajnos nem tudtam engedély szerezni, hogy a templomokban fotót készíthessek, talán majd legközelebb. A több tucat egzotikus túrámon sok különféle emberrel találkoztam már, mindegyikük más más szokásokat követett, különböző hajviselettel rendelkeztek, sokaknak tetoválás borította a testét, némelyek arcát befedte az ékszer és legtöbbjük nem engedte meg, vagy pénzt kért, hogy lefotózhassam őket. Bhután teljesen más. A legtöbb ember boldogan osztotta meg velem és fényképezőgépemmel a boldogságát, szépségét és megelégedettségét. Itt valóban közel mehettem az emberekhez és nem kellett titokban fotóznom őket. A Punakha megyében fekvő egyik goembában a 77 éves Thinley Wangmo szerzetes a kezembe nyomta a forgó imamalmát és percekig tanította, hogyan kell helyesen forgatni és imádkozni közben. Amikor elégedett volt a próbálkozásommal ismét kézbe vette a súlyos imamalmot és széles mosollyal pózolt a kamerámnak. Az idegenvezetőmön keresztül a nehéz életéről mesélt, a napi munkájáról és imáiról, a kedvenc ételeiről és időtöltéséről, a boldogságáról, hogy Bhutáninak születhetett. Ugyanebben az apátságban a 6-12 éves kis szerzetesek gyakoroltak a különböző, általam még soha nem látott és furcsa hangszereiken. Mivel a templomban gyakoroltak, ezért nem csinálhattam ott képeket, de kérésemre az egész zenekar átköltözött az egyik nyitott nagyterembe, ahol moslyogva pózoltak, elmélyedve gyakoroltak a vezetőjük intésére és a fotósorozat végén a kezembe nyomták a címüket, hogy ne felejtsek #DM 180, hét kártyaolvasóval egybeépített külső Wincheszter, melynek 40 GB a kapacitása. Ez a berendezés kb. 8x8x3 ernes méretével, nagy kapacitású Lithium akkumulátorával és megbízhatóságával különleges helyet vívott ki a fotóstáskámban. Egyaránt tölthető számitógép USB csatlakozóról, vagy egyéb USB hálóyati töltőről. Hoszszabb útra a Tainrac 697-es nagy kerekű fotóstáskát viszem, de párás, poros, vagy nedves-vizes utakra a Lowepro Dri-Pack 200- as vízhatlan táskát viszem. Jó három évtizeddel ezelőtt láttam az 1933-ban készült filmet: Az elveszett Horizontot. A Bhutánban játszódó filmben említették meg először a Shangri La nevet. Tibetben már többször is jártam, a legtöbb utam csalódás volt. A régi tibeti népviselet, építési mód, szokások és hagyományok, már alig-alig láthatóak, helyettük széles kínai sugárutak, bevásárlóközpontok és temérdek rendőr látható Lhassza utcáin. Bhután a régi egyszerűségével, szokásaival, építészeti eredetiségével és az emberek kedvességével ma is az egyik legvonzóbb ázsiai uticélom. Bhutánt a népe a saját nyelvükön Druk Yul-nak, mennydörgő sárkánynak hívja a monszuni esőzések alatti hosszan tartó mennydörgések visszhangja miatt, melyek a mély és kanyargós völgyekben hallhatóak. Az ország mélyen eldugva fekszik a Keleti Himalája hegycsúcsai között egyedi népszokásaival, ruha viseletével és mély vallásosságával. Az ország tele van Dzongokkal (kastély) és Goembákkal (apátságokkal), szerzetesekkel, magasba szökő hegycsúcsokkal, gazdag történelmi hagyományokkal és építészeti stílussal, mely ugyan egyedülálló a világon, de valahogy Tibetre emlékeztetett, ahogy Tibet kinézhetett 60-80 éve. A mai turista a legtöbb faluban is használhatja a GSM telefonját és az egész országot behálózó utakon roboghat terepjáróval. Valahogy nehéz elképzelni, hogy Bhután 40 évvel ezelőtt zárt volt a külvilággal szemben, nem voltak utak és az emberek lóháton vagy gyalog közlekedhettek csak. Az ország 1974-ben nyílt meg a turisták előtt és a turizmus növekedése mai is mesterségesen lassított. A 90-es években a király egy sor védő rendelkezést adott ki, hogy az ország ne veszítse el kulturális örökségeit,-mint sok más kis ország. E rendelkezések miatt kell minden új építkezést a régi stílusban befejezni, minden tanulónak tökéletesen kell beszélnie a helyi nyelvet annak ellenére, hogy minden más tantárgyat angolul kell megtanulnia. Az ország vezetői tudatosan védik az országot és a népet a modern technológia káros vívmányaitól és a környezetet veszélyeztető behatásoktól, hogy a nép, mely régi tradíciókon és gondolkodásmódon alapuló életet él szinte a keresztes hadjáratok történelmi világában, évszázadokon át elvágva és elszigetelve a külvilágtól, ne szenvedjen megváltoztathatatlan csorbát mélyen vallásos lelkivilágában. A legtöbb ember a tradicionális gho és kira ruhát viseli a farmer nadrág és a trikó helyett. A turizmust szolgáló szállókat csak korlátozott számban és ütemben építhetik a vál-JAZZ AT THE CSÁRDÁS Hollywood’s Finest Hungarian Restaurant MONDAY NIGHTS 7:00 pm - 10:00 pm The smooth sound of JAZZ presented by THE HARMONY CLUB featuring... Pianist: To be announced Bassist Tom Pedrini and Drummer Steve Hideg Csárdás Hungarian Restaurant 5820 Melrose Avenue, Hollywood (Corner of Melrose & Vine) 323-962-6434 No Cover / No Minimum Figyelem! A CSARDASBAN naponta friss mákos és diós BEJGLI kapható! 71b ftáhadjon otihon a áütéááai - hi&jBti nálunk nvujkjaphalja kcApm! @ulwh nélkülit iá kéáfíiünk! (323) 962-6434 el képeket küldeni nekik. A Tango apátságban él egy fiatal reinkarnáció. Speciális engedéllyel az egyetlen Buddhista egyetem rektora megengedte, hogy találkozhassak vele és lefotózhassam. A legjobb fotók mindig az emberek napi tevékenységét mutatják be az általuk megszokott környezetben. Az imádkozás közben ellesett, vagy a főzés közben gomolygó gőzzel körbevett fotóknak vagy éppen a mindennapi mosást megelevenítő képeknek varázsa van. A piaci bevásárlók és árusok vagy a fesztivál résztvevői egyformán a fotósok kedvelt témái. Bhután leghíresebb fesztiváljainak az egyikére voltam hivatalos, Bumthangba, ahol a Jambay Lhakhang Drup Tsechu (az őszi fesztivál) kezdődött. A fiatal zenészek olyan hévvel játszották az ősi dallamokat, hogy az egyiknek szétnyílt a kaftánja és alatta az Old Navy trikóját fotózhattam le. Bhután legtöbbször fotózott és leghíresebb apátsága a Taktsang goemba, ismertebb nevén a Tiger’s Nest (tigris fészek) monostor Pare mellett, Bhután legszentebb helyeként tisztelik. A monda szerint Guru Rinpoche egy tigris hátán repült fel ide a meredek sziklákban rejtőzködő barlangba és hónapokig meditált itt. A monostort 1692-ben építették, de 1998-ban teljesen leégett. Fotók és emlékek alapján építették újra, de az eredeti falfestményeknek és rajzoknak nyoma veszett. A turisták nagy része a szemben fekvő szakadék széléről fotózhatja csak le ezt a speciális monostort, de mi előre megkért és megkapott engedéllyel meglátogathattuk a régi barlang monostort is. A meredek hegyormon kúszó keskeny kis ösvényen az út 3 óráig tart fölfelé. Maga a monostor a szélben csapkodó imazászlókkal körülvéve veszélyesen kapaszkodik a szédítő mélység fölött és képeslap fotókkal gazdagítja az ide fölmászó turistát. A Bhutániak mindennapi életét teljesen átitaja a vallás. A falvakban lyezik az utakat, a hegyoldalakban pedig kisebb nagyobb monostorok szerteszórtan vonzzák a szerzetesi létre hivatottakat. Az emberek imamalmot tekerve gyalogolnak az uticéljuk felé. A vallás magával vonzza a természet szeretetét és az emberek és állatok közelségét. A világon a legszigorúbb természetvédelmi törvények védik a hegyeket, folyókat, állatokat és fákat. A királyságban évente megtartott tucatnyi fesztivál mutatja be az évszázados hagyományokat, táncokat, énekeket és a helyi népviseletet az idelátogató turistáknak és a sok ezernyi Bhutáni résztvevőnek. Ezek a fesztiválok adnak lehetőséget, hogy a lakosok a legszebb ruháikba öltözzenek és a legdrágább ékszereikkel feldíszítve mutassák meg magukat a béke és szeretet jegyében meghirdetett eseményeken. A legismertebb fesztiválok a Paro Tsechu (március/április), Thimphu Tsechu (szeptember/október), és Bhumtang Tsechu (október). A legjobb időszak az utazásra egybe kell, hogy essen valamelyik fesztivállal. Az utamat Bangkokon keresztül terveztem, mivel ez a Druk Air egyik kiinduló pontja, Új Delhi, Kathmandu, Kolkatta, és Bodhgaya a többi város ahonnan repülnek Paróba. Fotók: Hanyecz hosszú kötelekre felfűzve csapkodnak a szélben az imazászlók, a hegytetőkön hosszú rudakon hirdetik a Buddhista imákat a vándoroknak. Chortenek (ima szentély) szegé-15,2006
