Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-08-25 / 33. szám
Vadas Károly ünnepi beszéde Elhangzott a Los Angeles-i Egyesült Magyar Házban 2006. augusztus 20-án Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim! Ismét nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a Magyar Köztársaság Főkonzulátusa nevében az előző évekhez hasonlóan Önökkel együtt ünnepelhetem a legősibb magyar ünnepet. Ebből az alkalomból sok szeretettel köszöntök mindenkit itt a Los Angeles-i Egyesült Magyar házban. Minden évben igyekeztem minél több információt megosztani Önökkel erről a legrégebbi magyar ünnepünkről, amely a Szent Istvánra való emlékezés, a nemzet Szent Jobbja, a keresztény magyar állam-alapítás, és az új kenyér ünnepéről szól. Nehéz a történelmünkről újabb és újabb információt felkutatni, de hogy ne bocsátkozzak ismétlésbe, igyekeztem új szemszögből összeállítani a megemlékezésemet és remélem az elhangzottakat a tisztelt jelenlévők megelégedéssel fogják fogadni. Az államszocializmus vége Kelet- Európában számos illúziót ébresztett. Egyesek úgy hitték megnyílt előttük az „út Európába” és ezzel rájuk köszönt a jólét és a demokrácia, míg mások abban reménykedtek, hogy „visszatérhetnek” a régi nemzeti hagyományokhoz. A következőkben a Szent-István nap példáján, amely 1991 óta Magyarország első számú állami és egyik legnagyobb nemzeti ünnepe, megpróbálok rámutatni, hogy ilyen visszatérés nem lehetséges. A Szent István nap - mint egyházi és nemzeti ünnep - funkciója a XVIII század eleje óta sokat változott. A kollektív emlékezet elsősorban a mindenkori jelenre vonatkozik A hagyományok, mint a kollektív emlékezet egyik formája, társadalmi konstrukciók és történelmileg változóak. A nacionalista gondolkodók fő törekvése éppen ezért az, hogy a történetiséggel szemben az általuk propagált „tradíciók” folytonosságát hangsúlyozzák. Elképzelésük szerint e tradíciók időtől függetlenül egy nemzet sajátjai. E kultikus tradíciókra felesküdni annyit tesz, mint érzelmi kötődést kialakítani a nemzetközösséghez. A modem nacionalizmus létrejöttéig a vallás feladata volt az ilyen emocionális közösségi élmények kialakítása. A modern nacionalizmus kihívása, az állam, az egyház és a társadalom viszonyának megváltozása XVIII. század vége óta arra kényszerítette a nagy egyházakat, hogy újrafogalmazzák a vallási, azaz konfesszionális identitás és a nemzet mint elgondolt társadalmi rend viszonyát. Ezek a folyamatok a vallás racionalizálásához, valamint a nemzet szakralizálásához vezettek, ezen fejlődés következményeinek bemutatására István király Szent Jobbjának kultusza kiválóan alkalmas. A következőkben főképp társadalmi jelenségként fogjuk szentügyre venni az ereklyekultuszokat és a körmeneteket, mégis fontos áttekinteni a teológiának a témára vonatkozó téziseit is. Az ereklye a hivő szántára azt bizonyítja, hogy Isten még a halálon is diadalmaskodik, és nemcsak lelkileg, hanem testileg is. A szent test, az ereklye azé, aki lúsz a „hitelességében” Amíg az ereklye lúhető, addig van társadalmi hatása is. Az ereklyekultusz további aspektusa az ereklye „szentségével” függ össze. A teológiai felfogás szerint „szent” a vallási és etikai szempontból tökéletes egyén, tehát sérthetetlen és halhatatlan. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a tisztátalannak számító tetemet a lehető legtisztább testnek tekintik, így a körmenet a szent testtel való találkozást jelenti, amely reményt ad a csodálatos ereklye erejéből és áldásából való részesedéshez. Ezek megsemmisülése akkor következik be, ha a megemlékező hangulat megteremtéséhez elengedhetetlen előfeltételek többé nem adottak, (ünnepi hely-idő-, hangulat). Első pillantásra úgy tűnik, hogy a katolikus egyház, a hívők és az ereklyék voltak a fiziológiának, a test tudományos megismerésének a legnagyobb vesztesei. Ezek után megkísérlem elemezni a Szent Jobb történetét, valamint a körmenet felelevenítését az 1988. utáni időszakban. Először 1819-ben vitte körbe a precesszió a budai Vár területén István király jobb kezét. Az ereklye, illetve az abban való hit azonban korábbi eredetű. 1945-ig a hagyománytörténet 5 fázisa különböztethető meg. Első fázis: A magyarországi István-kultusz a XIV. században László király uralkodásának idején 1077-1095 keletkezett. A legenda szerint, amikor a szentté avatási eljárás során 1083-ban felnyitották István sírját, sértetlenül találták az „államalapító” jobbját, amit csodának tekintettek. A szent test nem mutatta a bomlás jeleit. Különböző bibliai utalások alapján a jobb kéz bizonyos személy „szellemiségének testi megnyilvánulásaként” az uralkodói és a bírói hatalom jeleként értelmezhető. A magyar „jobb” szó egyszerre jelent irányt és minősítést, és a középkorban a „jog” szinonimájaként használták. Az ereklye a király uralmát és igazságosságát szimbolizálta, és az általa létrehozott intézmények, az állam és az egyház szentségét tanúsította. A Szent Koronától eltérően a Szent Jobb nemcsak közjogi szimbólum, hanem éppen Szent István királynak a személyéhez kötődő jelkép. A királyi legitimáció megszilárdítására ebben a században is nagy szükség volt, mert a nomád nép megtérítése és az európai minta szerinti feudális állam kialakulása a magyar törzsek, a keresztény és a pogány vezérek közti tartós ellentétekhez vezetett. 1083 nyarán István király fiának, Imrének, Gellért püspöknek, valamint 2 remetének a szentté avatásával az uralkodó Árpád ház megszentelése történt meg. A dinasztiák egyházi közreműködéssel történt szakrális legitimációja ez idő tájt majdnem minden európai országban előfordult. A szent királyság középkori kultusza főképp 3 forrásból táplálkozott. Az egyik a hellén és a római tradíció volt, amely szakrális és isteni attribútumokat tulajdonított az uralkodóknak, amit Bizánc a középkorban tovább folytatott, a másik a germán és más középkori pogány vezérek karizmatikus jegyekkel való felruházása, és végül a késő antik korban keletkezett keresztény szentkultusz. A Szent Jobb kultuszának alapja ezek szerint - más ereklyekultuszoktól eltérően - kezdettől fogva „felülről” elrendelt szenttisztelet volt, melyen csak a hagyomány további fejlődése során esett változás. Második fázis: Míg az István-kultusz kialakulásárak szakaszában a hatalmi, politikai szándék volt a meghatározó, ebben a fázisban a vallási aspektus megerősödése tűnik szemben. Mondhatni: a „fentről” szervezett szentkultusz további legendák hozzátapadása révén „lefelé” terebélyesedett. A legendákkal és illusztrációkkal formált Szent István-kép, mely kegyetlen és szigorú, ámde igazságos fejedelmet festett le, inkább az uralom legimizációját szolgálta, semmint a király személyes tiszteletének megalapozását a hívők körében. A XII. századtól a fejedelemkultusz, legenda jelentősen átalakult, mivel Szent István képe összefonódott a Mária-tisztelettel. Ez abból adódott, hogy István király halálakor fölajánlotta országát Szűz Máriának. Ezáltal a közösség számára, melyet a fejedelem jelképezett, az István halála okozta törést áthidalta egy értelmes kontinuitás. Az új birodalom így a nyugati kereszténység kulturális környezetébe integrálódott. A Szent Római Birodalom óvatos követése már Istvánra jellemző volt, így biztosította uralmát külpolitikailag is. Mind Mária, mint István jelképezhették a nemzetet, annak történelmét, „sorsát”, gyászát és diadalát az idegen hatalmak fölött. Ugyanakkor Istváni, tisztán férfi harcos- és uralkodó jelkép alárendelődött a női, univerzális anyaszimbólumnak, mivel a király halála után ez utóbbi vette át az ország feletti uralmat. Mária bevezetése a keresztény mitológiába kompenzációként is értelmezhető, mivel a pogány magyaroknak a kereszténységre való áttérés során le kellett mondaniuk istennőikről. A katolikus egyház Mária tisztelete egy specifikusan női népi vallásosságot alapozott meg, mely megkönnyítette mindkét nem betagozódását egy munkamegosztáson alapuló vallási világba. Ezáltal bevezették az István-kultusz ikonográfiájába a kétneműséget is. István Szent Jobbja fölött immár Mária szent teste lebeget. Harmadik fázisa: A reformáció jelentette az első nagyobb kihívást az ereklyekultuszok számára. Kálvin és Luther követői egyaránt elvetették a „bálványimádásnak” tekintett ereklyekultuszt. A ’Nagy Katekizmusban „Luther azt állította az ereklyékről, hogy mind, holt dolog”, mely senkit sem tud meggyógyítani. Ez az ereklye testiségére vonatkozik. A reformátorok és őket megelőzően egyes szigorúbb teológusok felfogása szerint a szentek tisztelete nem válhat imádattá, mert az csupán Istent illeti meg. A vallási gyakorlatban azonban gyakran elmosódott ez a különbség. Hogy ezt elkerüljék, a reformátorok gyakorlatilag leépítették a szentek tiszteletét, bár maradványi protestáns tanokban fennmaradtak. A protestantizmus sem volt mentes a kultikus hagyományképzéstől., olyan hagyományt kerestek, amelyet nem lehetett összetéveszteni a katolikussal. A katolikus egyház, a korábbihoz képest ugyancsak más úton járt A magyar területen, ahol az erőket hosszú ideig a törökök elleni harcra összpontosították, és ezzel egy időben különösen Erdélyben tért nyert a protestantizmus, a Habsburg-uralom megszilárdítása erőteljes rekatolizációs politikával járt. Ezt a részben régebbi hagyományokhoz kapcsolódó barokk vallásosság népi formáinak propagálása kisérte. így nem volt véletlen, hogy Mária Terézia, mint magyar királynő elrendelte, hogy a Szent Jobbot a raguzai (dubrovniki) ferences kolostorból, ahová a tatár betörések (XIII.század), vagy a török háborúk (XVI. század) idején menekítették, hozzák vissza Magyarországra. Ez a fordulat a magyar arisztokráciával szembeni mérsékelt politika részének tekinthető, az arisztokrácia támogatására ugyanis az örökösödési háborúk óta a császárnak szüksége volt. A Szent Jobbnak, amely a budai királyi várkápolnába került, egyrészt az volt a szerepe, hogy kifejezze a Habsburgok legitimitását magyar uralkodóként, másrészt, hogy elősegítse a magyar nemesség integrációját a Habsburg Birodalomba. A katolikus egyház, melyet a királynő is támogatott, ugyancsak megerősítést nyert az ereklye „hazahozatala” által. Az újra fölfedezett és új formát öltő István -kultusz a XVIII. századi, különösen dél-németországi és ausztriai eredetű népi barokk szentkultusz hatását tükrözi. Az a felfogást, miszerint István koronája a magyar állam pápasághoz való szoros kötődésének a jelképe, mindenekelőtt a jezsuita tudósok terjesztették. Negyedik fázis: A felvilágosodás és a belőle fakadó raciomlizálódás új kihívást jelentett az ereklyekultusz számára. A test tudományos szemlélete az ereklyekultuszt alapjaiban kérdőjelezte meg, hiszen egy „varázstalamtott” tettem többé nem lehetett hihető módon szent test. A katolikus egyház, amelynek elitje distanciát kívánt kialakítani a hívek „babonáival” szemben új jelentéssel ruházta föl az ereklyehitet. Már nem az ereklyék „hitelességének” védelmére helyezte a hangsúlyt, hanem egyre inkább arra, hogy az ereklyetisztelettel nyilvánosan kifejeződhessék a hitvallás, a felekezeti hovatartozás és ez által körvonalazódjék a katolikus identitás a pluralisztikussá váló világban. Katolikusnak lenni az egyre kevésbé varázslatos világban annyit jelentett, mint, szembeállni a keresztény vallás mágikus összetevőinek elfojtásával. Ha már nem lehetett hinni az ereklye varázserejében, kívánatos volt, hogy legalább a szentek tisztelete, a róluk való megemlékezés továbbra is a kultusz része maradjon. Azok számára, akik még mindig el tudták fogadni, az egyház meghagyta annak lehetőségét, hogy higgyenek az ereklyék, a szent test varázserejében. A perspektívának ez a megkettőzése összefüggött a világképek pluralizálódásárak folyamatával, és végső soron az egyház válasza volt a „szekularizáció” folyamatára. A liberalizmus, a racionalizmus és végül a szocializmus modern politikai áramlataival szembehelyezkedve modernizálódott a katolicizmus is: egyesületeket alapítottak, saját céljaikra kamatoztatták a sajtó- és gyülekezeti szabadságot. Keresztény vagy keresztény-szociális „nép” pártokat alapítottak, amelyek a szociáldemokrata munkásmozgalom konkurensei lettek és nem volt olyan éles a racionalista irányvételük, mint a konzervatív-liberális pártoké. A katolikus megújulás, ami tulajdonképpen az egyház integrációja volt a modem, politikai társadalomba, sokban hozzájárult ahhoz, hogy a vallási megemlékezéseket és a kultikus cselekményeket úgy tekintsék, mint amelyek elősegítik a katolikus identitás kifejeződését és elismerését a differenciálódó társadalomban. Mindez a magyar Szent István-kultuszban is tükröződött. Napóleon veresége után a Habsburgok folytatták a magyar nemesek integrálásának politikáját. Ennek részeként elfogadták az augusztus 20-i Szent István-ünnep formálódó magyar nemzeti jellegét, s a francia forradalom hatására megfogalmazódó nemzeti-demokratikus eszméket elhárítva ezzel is hozzájárultak egy dinasztikus nemzeti ideológia megalapozásához. József Nádor főherceg 1819-be fektette le a körmenet szabályait, és egyben kötelezte a felsőbbség képviselőit az ünnepen való részvételre. A körmenet a forradalomig mégis elsősorban egyházi, a budai és pesti híveket mozgósító esemény maradt. A kormánynak - Kossuth, Széchenyi és Szemere vezetésével -, valamint Hám János prímásnak a részvétele az 1848. évi Szent Istvánnapi körmeneten azt jelzi, hogy a magyar forradalom vezetői törekedtek egy nemzeti politikai kultúra és annak megfelelő szimbólumok kialakítására és meghonosítására. Az ünnep jelentésének a rugalmasságát mutatja az a változás, melyen az ott elhangzó prédikációk 1848 és 1851 között keresztülmentek. A forradalom évében Szabó Imre egyetemi tanár, a Katolikus Néplap szerkesztője az anyaszentégyház, valamint a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméinek összefonódását hangsúlyozta. Három évvel később, amikor az osztrák gamizon katonái vettek részt Augusztus 25, 2006 © Amerikai MAGYAR HÍRLAP American Hungarian Journal * Weekly Newspaper (USPS - 006 -161) Megjelenik minden pénteken, kivéve július első két hetét Published weekly, except first two weeks of July PUBLISHED BY: Amerikai MAGYAR HÍRLAP, Inc. 535 N. Rossmore Ave. #1, Los Angeles, CA 90004 Tel. (323) 463-6376 * Fax: (323) 463-6186 E-mail: amhirlap@sbcglobal.net KIADÓ: JULIUS JANCSO - PUBLISHER FŐSZERKESZTŐ: SUSAN JANCSO - EDITOR . SZERKESZTŐ: HEGEDŰS ATTILA - EDITOR FŐMUNKATÁRSAK CLAIRE KENNETH (tb ), Dr. CSETŐ ILDIKÓ, FÖLDES TAMÁS, Dr. FRIEDMAN ANDREW, LÁSZLÓ BALÁZS, TOMKA TIVADARMUNKATÁRSAK HORVÁTH BEATRIX, BARTHA ATTILA Előfizetés csekk vagy Money Order beküldésével: az USA-ban egy évre $36. USD, fél évre $21. USD Kanadába egy évre $56. USD, fél évre $31. USD Külföldre (Kanada kivételével) egy évre $96. USD, fél évre $51. USD PERIODICALS postage paid in Los Angeles, CA POSTMASTER - Send address changes to: Amerikai MAGYAR HÍRLAP 535 N. Rossmore Ave. #1, Los Angeles, CA 90004 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden cikkért szerzője felelős. A közölt írások nem szükségszerűen egyeznek meg a szerkesztőség véleményével. A lapunkban megjelent cikkek és hirdetések még kivonatosan is csupán írásbeli engedélyünkkel vehetők át, vagy sokszorosíthatók. A published ad is the result of a mutual agreement between publisher and advertiser and does not necessarily indicate continued publication. For signed articles, only their authors can be held responsible. AMERIKAI Ufagyar Hírlap
