Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-08-04 / 30. szám
“Jó Pásztor” tábor Resedában A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház július 17-23 között egyhetes keresztény anyanyelvi tábort szervezett. Önkéntes, “bentlakó” és “bejáró” segítők vezetésével külön korosztályos csoportokban folytak a játékos foglalkozások, melyek között mindenki megtalálta a kedvére valót. A nap zenés áhítattal kezdődött. A lelki táplálékot a testi fárasztó munka után egyenesen a táborba jöttek, hogy egy-egy szereplővel külön foglalkozzanak, és tanulják velük a szöveget. A fárasztó próbák mellett jutott bőven idő éneklésre, táncolásra, a napi események megbeszélésére, hagyományos tábortűzre, meglepetésekre, születésnap és más évfordulók ünneplésére, házi kenyérsütésre, melyből az egész névtelen jótettnek, ahol a gyerekek nem azért segítettek egymásnak, hogy megdicsérjék őket, hanem észrevétlenül, önkéntesen, csak hogy másokat boldogabbá tegyenek. Számomra hihetetlen volt, hogy a nagy meleg ellenére, az amúgy kellemes, de az éjszakai hőség miatt kényelmetlen alvási körülmények között, a szülök kényeztetése nélkül, a gyerekek mennyire jól érezték magukat, mennyire jók voltak, milyen gyorsan készen voltak a feladatokra és, hogy zúgolódás, panaszkodás és vitatkozás nélkül - örömmel és mosollyal csináltak mindent. Tudom, hogy nem kellett volna ezen csodálkoznom, hiszen Isten hatalmas és bármit megtehet, és azt is tudom, hogy nagyon sokan imádkoztak e tábor létrejöttéért és sikeréért. „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik,” Máté 7:7-8. Egész úton hazafelé a kocsiban gyermekeimtől csupa jó emlékekről hallottam, - hogy mennyi nevetés volt, hogy milyen jók voltak a programok és a tanult dalok. A fülembe nekem is egész nap e dalok zengenek, és kicsi fiaim is állandóan éneklik őket. Jó ötlet, nagyszerű szervezés, fantasztikus pásztor, remek bárányok, és sok segítség, mindez számtalan imával összekötve egy csodálatos hetet produkált. Remélem már meg van a jövő évi terv is, én már alig várom....” (Modrovich Krisztina) Érdekes volt látni, hogy az első nap még félte szorongatott mobiltelefonok, kis zenegépek hogyan tűntek el a hátizsákok mélyére, s helyüket felváltotta a zseblámpa, a törölköző, a tábori kellékek használata, és rövid időn belül már senki nem is gondolt a technika csoda vívmányaira, az Internetre, meg az egyébként „nélkülözhetetlen” dolgokra, hanem az volt természetes, hogy mindezek eszünkbe sem jutnak. Nem volt szükségünk állandóan zörgő MP3 lejátszókra, csetelésre, SMS-küldésre, stb, mert ott voltunk egymásnak, élő közösségként, úgy, ahogy egy családnak, egy gyülekezetnek, egy nemzetnek lennie kellene. Mert ahol van közösség, ott van kommunikáció, vannak közös élmények, - és ott nincs szükség az embereket kiváltó gépekre, pótcselekvésekre és zajkeltő'eszközökre. Végezetül álljon itt az egyik legjobban veszélyeztetett korosztály, a tinédzser csoport vezetésével megbízott segítő beszámolója. Erre a csoportra külön figyelmet fordítva készültünk, ismerve és elemezve sok-sok szomorú példát és tudva, hogy ezek a fiatalok állnak legközelebb a „farkashoz”. “A tábor egy hete, kifejezetten esemény, és élménydús foglalkozásokkal telt hét volt mindannyiunk számára. A legkisebb gyerektől a legnagyobbig, a nevelőktől, a konyhatündérekig, követte, mely Hársony Ilona tábori konyhájából származott, ahonnan minden étkezésre (uzsonnákat is beleértve, napi öt alkalommal) a “nagymama” főztjét felidéző finomságok kerültek asztalunkra. A délelőtti foglalkozások során a Jó Pásztor példázata volt a téma. A gyermekek megismerkedhettek a jó pásztorral, Jézussal, de tudomást szerezhettek arról, hogy a világban ott leselkedik a farkas is, mely ellen csak akkor lehet védekezni, ha ismerjük a pásztor hangját aki a veszély idején is egybegyűjti az övéit. Sok kézügyességi. foglalkozás, festés, ragasztás, kísérte és illusztrálta ezeket a tanításokat. Gyermekeink maguk is pásztorokká lettek, hiszen egy kézre, vagy övre köthető, nevükkel ellátott kisbárányt kaptak, melyre vigyázniuk kellett. Dicséretet kapott az, kinek nem veszett el a báránya, viszont jutalmaztuk azt, aki a legtöbb elvesztett báránykát gyűjtötte össze. A gyermekek hihetetlenül élvezték a rájuk bízott felelősséget, akár játékos, akár a “napi szolgálatos” komoly feladata volt is az. A sátrakban még este is tomboló hőség ellen, az egyébként hatalmas sikert aratott hagyományos, “otthoni” tábori zuhanyzó adott némi hűsülést, melybe napjában többször is ellátogattak egyesek. A délutánok többnyire játékos foglalkozásokkal, kirándulásokkal teltek. Két alkalommal úszni mentünk, a közelben lakó Rácz Pál és Anita ajánlotta fel medencéjét erre a célra - meglátogattuk a helybéli könyvárat, ahol egy játékos program keretében mindenki elkészítette a maga mesekönyvét, egy alkalommal pedig a Balboa parkban vertünk tanyát, ahonnan szinte csak az esti szúnyogok, no meg a parkőrök tudtak kitessékelni bennünket. A tábor egész területét a fiúk és lányok maguk tartották rendben. Emellett a Magvető tábori kertészetben megtanulhatták, hogy a környezetünket nem csak rendben tartani, hanem szépíteni is kell. A kifejezetten a tábor céljaira elhanyagolt templom előtti virágoskert egy hét alatt megszépült, felújult a gyermekek közös munkája és á gondoskodó ápolása következtében. Esténként egy kis színdarabot próbáltunk, melyet a tábor záró napján nagy sikert aratva mutattak be a gyerekek. Voltak önkéntes segítők - elsősorban a Keresők Órája köré felsorakozott, új, fiatal tagjaink - akik az egésznapos gyülekezet jól megebédelt vasárnap délelőtt, egyszóval - vidámságra, odafigyelésre és szeretetre. A napi titkos napi jócselekedetek sem maradhattak ki. A jó Pásztor, Jézus Krisztus ott volt közöttünk, és minden este imára gyűjtött bennünket - melynek során Neki adtunk hálát a kapott, csodálatos lehetőségért. Egyébként a nevelőket nem számítva - a legújabb táborlakónk másfél, a legidősebb pedig tizenöt éves volt. Hogy milyenre sikeredett valójában ez a tábor? A város közepén és mégis „távol a civilizációtól”, künn a szabadban, mesterségesen megteremtett de valódi, rendes tábori körülmények között? Szóljanak róla azok, akik itt voltak. Egyik “bentlakó” nevelőnk ezt írta a tábor után: “Most, a tábor elmúltával elmondhatom: az elmúlt hét egyike volt életem eddigi legcsodálatosabb élményeinek. Valójában azért is vállaltam el a kisegítést, hogy saját gyermekeimnek megadhassam a magyar nyelv gyakorlásának és magyar gyermekekkel való játszásnak a lehetőségét, de a végén ennél sokkal többet kaphattak ők is, és én is. A tábor üzenete mélyen szívünkbe ivódott, a játékokon és énekléseken keresztül gyermekeink szíve és lelke jó táplálékot kapott. Én azt hittem, hogy azért megyek, hogy a gyerekeknek segítsek, vigyázzak rájuk, és nem is gondoltam volna, hogy én kapom a legtöbb segítséget, én fogok a legjobban járni. Igazi barátokra találtam, akik bármit megtennének a másikért, idejüket, energiájukat, lelki támaszukat adják a másikért, akik semmit sem tartanak fontosabbnak, mint drága Istenünk szolgálatát és a küldetésből fakadóan a mások iránti szeretet és segítség gyakorlását. Ez lelkűiét a gyermekekre is átragadt, tanúi voltunk számtalan Augusztus 4,2006, AMERIKAI Magyar Hírlap mindenki nyomott hagyott a szívekben. Alkalmunk nyílt jobban megismerni egymást, de hisszük, hogy önmagunkat is. Bár voltak akik csodálkoztak azon, hogy miért csak két méterre mentünk a civilizációtól, azt hiszem a tábor végére mindenkinek világos volt, hogy a lényeg nem a távolságban, hanem az együttlétben volt. Nekem a tinédzser csoport vezetése jutott, akik a tábor második felére csatlakoztak hozzánk. Összesen öt tinédzser jött el, akik nyitott szívvel megosztották mindennapi aggályaikat, illetve őszintén elmondták véleményüket és választ kereső kérdéseiket, így, a napi politikától kezdve, a mai mozi filmek “üzenetéig” mindenről volt szó. Mindezeket a dolgokat a keresztyén hit, a Biblia világa szemszögéből vizsgáltuk meg. Filmbejátszásokat néztünk meg melyeket utána részletesen megbeszéltünk. Első beszélgetésünk témája: mennyire taná-Természetesen maradtak kibontatlan témák melyekre a tábor rövidsége miatt nem kerülhetett sor, de a megbeszéltek annyira felkeltették az ifjak érdeklődését, hogy megegyeztünk abban, a közeljövőben újra leülünk beszélgetni. A visszajelzés nagyon pozitív volt, és ezért őszintén hálás vagyok az Úrnak. Arra szeretném mindannyiunkat kérni, hogy imádkozzunk a jövő nemzedékekért - kicsikért és nagyokért egyaránt. A mai világ, sajnos, tele van szennyéi és csapdákkal amelyek ellen nagyon nehéz az Istent nem ismerőknek harcolni, viaskodni; és a helyzet csak egyre rosszabb lesz. Imádkozzunk a lelkűkért, hogy amikor kísértéssel állnak szemben, Urunk adjon nekik erőt és bölcsességet arra, hogy a jó úton maradjanak. Mint már sokszor elhangzott: hiszünk az ima erejében; de nem az elmondott szavakban, hanem Jézus Urunkban, aki végtelen esős az erőszakkal teli (violence) filmeket nézni? Szórakoztatók-e? Milyen hatással vannak ránk, és mit gondolhat erről Isten? Közel két órán keresztül fejtegettük ezt a témát. Különös és érdekes kérdéseket tettek fel a fiatalok a jelenlegi, napi politikáról, mely szintén érdekes beszélgetést szült. Arra is nyílt lehetőség, hogy egyéni, mélyebb és személyesebb, lelkigondozói beszélgetéseket is folytathassunk azokkal, akiknek erre igényük volt. És meglepően - a tinédzsereknek igenis volt erre igényük. Egyik fiatallal például hosszan beszélgettünk, aggályairól a mennybe jutás és a földi élet megszentelésével kapcsolatosan. Gondolná-e valaki, hogy mai fiatalokkal ilyesmiről lehet tartalmasán beszélgetni? Pedig lehet, és kell is! szeretetéből irántunk a keresztet választotta, hogy nekünk bőséges életet adjon. Neki legyen a táborban való érezhető jelenlétéért hála, és Övé legyen a dicsőség minden elveszett bárány hazavezetéséért is.” Isten áldását kérjük segítőinkre, akik nélkül ez a tábor nem valósulhatott volna meg: Antalfy Attila és Nagy Imola, Bereczki Tünde, Csorba Gábor, Gáspár Csaba, Györfi Ilonka, Hársony Ilona, Hársony Ildikó, Nt Jakabffy Zsolt és Rózsa, Kovács Ancsa, Kovács András, Magyar Beáta, Modrovich Krisztina, Patócs Zsuzsa, Tóth Tibor, és mindenki más, aki csak egy imával is hozzájárult a tábor sikeréhez. Istené legyen a dicsőség! A tudósítást írták: Bereczki Tünde, Nt. Jakabffy Zsolt és Modrovich Krisztina „íErősítse egészségét, növeéje szépségét és 6oCcfogságát” Mindezt elérheti rendelőnkben: Susan Pekarovics, M.D. Belgyógyász szakorvos, endocrinológus, Fibromyalgia specialista Klinikánkon megtalálható: 1. Széleskörű belgyógyászati ellátás 2. A legkorszerűbb diagnosztikai eszközök 3. Általános endocrinológiai problémák és fibromyalgia kezelése 4. A szervezet öregedési folyamatának és növekedési hormon zavarok szabályozása 5. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb kozmetikai lézer kezelés 6. Komplex és eredményes fogyókúra program Rendelőnk címe: 6360 WlLSHIRE Blvd. #502, L.A., CA 90048 TEL: 323-951-4916
