Amerikai Magyar Hírlap, 2005 (17. évfolyam, 2-50. szám)
2005-09-23 / 37. szám
Dr. Hámori Péter Egy bébicsősz (babysitter) első és utolsó vacsorája Mottó: „Akkor érdekel más, ha én érdeklem őt” HÍREK KULTÚRA SPORT IDŐJÁRÁS DUNAINFO Build a bridge to your Homeland! A DUNA Televízió és a KOSSUTH Rádió mindenkinek tartogat valamit. Magas színvonalú, jelentős kulturális tartalommal bíró műsoraink közül minden kedves érdeklődő kedvére válogathat. Az új műsorrácsban ugyanúgy megtalálhatók a legfrissebb híradások, a legnézettebb műsorok, mint a legértékesebb magyar filmek és dokumentumfilmek. A sportrajongók a magyar közvetítéseken kívül a legfontosabb sporteseményeket is figyelemmel követhetik. És a kiesükről sem feledkezünk meg: a gyermek-, ifjúsági és tanítójellegű műsorok egész tárházával várjuk a legifjabb generációkat. Experience the Hungary of today by subscribing to DUNA Television! Amennyiben a részletek érdekelnék, ne habozzon felkeresni bennünket az ingyenes 1-888-988-5288 as telefonszámon. Internetes honlapunkon szintén bővebben olvashat szolgáltatásainkról: www.dunatv-america.com $15.99 PER MONTH DUNA Television & KOSSUTH Radio Your direct link to Hungary! HÍREK KULTÚRA SPORT IDŐJÁRÁS DUNAINFO www.dunatv-america.com A EURO-World Network company 206 Hardwood Lane, Fredericksburg, VA 22408 Tel: 1-703-768-2746 | Fax: 1-703-768-5056 | E-Mail: info@euro-worldnetwork.com Egy indulatos hölgy toppant be irodaházunk előcsarnokába. Nem volt ügyetlen, mivel nem olyan egyszerű csak úgy betoppanni hozzánk. Neki sikerült, engem „követelt”. Úgy megijedtem, hogy valami baj történt, hogy hármasával szedtem a lépcsőket. Amikor meglátott, egy szusszal „leteremtett”, de ezzel kissé megnyugodott. A színháztermünkben éppen semmiféle program nem volt, így oda invitáltam, mivel egyrészt a bejárathoz közel van, másrészt pedig bevallom, hogy féltem felvinni az irodámba, nehogy ott balhézzon. Aggodalmamat rögtön eloszlatta, mert a gyors „lerohanás” után így folytatta:- Nagyon örülök, hogy pontosan itt ebben a gyönyörű színházteremben ülünk, hiszen bizonyosan emlékszik rám.- Persze, hogy ... - akartam bizonygatni, de szóhoz sem jutottam.- Itt voltam egy színházi programjukon, majd az előadás után a szokásos zenés-kávéházi délutánon maga bemutatott engem egy szimpatikus úriembernek akivel később az asztalunknál együtt kávéztunk.- Hát akkor mi a baj, miért olyan haragos velem?- Ó, hogy most már sikerült kiadnom mérgemet, már nem is vagyok haragos. Szóval a férfi elkérte a telefonszámomat. Mivel nem egyedül voltam, barátnőimmel jöttem, természetesen együtt is távoztunk mi „bébiszatyrok” (bébysitterek), ahogy magunkat egymás között nevezzük. Eltelt néhány nap, már el is felejtettem a pasit, amikor felhívott és randevút kért tőlem. Csak egyre emlékszem, hogy olyan zsírfényű körmei voltak- hát ez nem sok, szóltam közbe- de hát why not?, mondja az angol. Miért is ne? Elfogadtam a meghívását, természetesen vasárnap délutánra, hiszen akkor van kimenőm. Már az elején kissé gyanús volt, hogy találkozásunk helyéül miért is a Grand Central pályaudvar közepén lévő információs pavilont adta meg. Tudja itt nagyok a távolságok, a vonatom késhet, ő sem tudja percre kiszámolni az időt, miért nem egy kis kávézót javasolt, amiből van egynéhány a gyönyörű pályaudvaron. Mindegy, nem akartam már első alkalommal a telefonban kötözködni, kimondtam a boldogító igent. Amikor találkoztunk a kölcsönös üdvözlések utáni első mondata így hangzott: „Hova is menjünk?” Na tudja, már ekkor éreztem, hogy a pasi nem az én káposztám. Egy igazi férfi nem az első, de még a századik randevún se kérdezze, hogy hova menjünk, hanem határozottan közölje javaslatát. Ezután én vettem át a program szervezését, bezzeg én nem kérdezősködtem, hanem határozottan közöltem, mi az elképzelésem. Tudja egész héten be vagyok zárva, persze hogy ezalatt a ‘néhány órás kimenőm alatt jól szeretném magam érezni. Már az első percekben rájöttem, hogy nagyvonalúságért emberem nem állt sorban. A leghatározottabban kijelentettem, hogy csak fifty-fifty alapon vagyok hajlandó a délutánt valahol eltölteni. Tudja én otthon sem voltam kisstílű, és ezt itt Amerikában is igyekeztem megtartani, még egy kávét sem vagyok hajlandó „idegenektől” elfogadni. Előterjesztettem a „technikai” kivitelezést. Mivel nagyon cikis dolog a fizetési ceremónián a pincér előtt papírral, tollal számolgatni, osztozkodni, így javasoltam, hogy egyszer ő fizessen, egyszer pedig én. Mivel közben eleredt az eső, így a legkényelmesebb megoldást javasoltam. Menjünk a pályaudvart egy folyosóval összekötő híres HYATT szállodába. A pasi ezt hallván több színben játszott. Meg is jegyezte, ő ’56 óta él New Yorkban, de még soha nem volt ebben a gyönyörű szállodában. Szerintem másikban sem, ugyan bár célozgatott, hogy ő bizony milliomos. Én ugyan milliomos nem vagyok, csak dörzsölt „egri leányka” - gondoltam. Ezt bizonyítandó, én fizettem a ruhatárt, amely egyébként ingyenes lett volna, de adtam a nagyon kedves idős ruhatáros néninek 4 dollárt. Az elegáns fotelokkal berendezett drinkbár felé vettem az irányt, mert elhatároztam, hogy egy kissé megbolygatom a millióit. Kedvenc italomat rendeltem, Camparit grapefruit juice-szal, míg ő Pellegrino vízzel oltotta szomját, és két marokkal majszolta az asztalunkon lévő ingyenes magokat. Gondoltam, vagy megnevelem, vagy elengedem. Rendeltem még egy Camparit, hadd kopjon egy kicsit a beharangozott milliója. Már ismerem ezeket a kisstílű, magát milliomosnak beállító férfiakat. Ez az a típus, aki otthonában a mellékhelyiségben kétkockányi WC papírt használ. Ezt még tetézte azzal is, hogy elővett zakójából egy kis könyvecskét, aminek legyen elég magának, ha csak a címét mondom. „Hol ehetünk egy vacsorát ketten Manhattanben?”. Na ekkor határoztam el, hogy elveszem a kedvét az ilyen futó kalandoktól. Szokták mondani, hogy az idő nekem dolgozik, kicsit kiegészítettem, hogy nem az idő, hanem az időjárás. Ugyanis az eddig csak a szemerkélő eső ömleni kezdett, dörgés, villámlás társaságában. Szemmel látható örömére több Camparit már nem rendeltem, csak javasoltam, hogy fizessen, hiszen a ruhatárral én megkezdtem a fifty-fifty fizetési megállapodásunkat. Hozták a számlát, amikor én megkérdeztem az étterem főnökét, hogy a drinkbár melletti elegáns étteremben kaphatnánk-e egy kétszemélyes asztalt. Ő természetesen közölte, hogy semmi akadálya, és már fel is kapta a számlát azzal, hogy ne fizessünk külön, majd a vacsorával egyszerre az étteremben. A pasim akkor már teljesen lefagyott, és pofára esett, és akkorát koppant, mint fagyasztott hal a betonon, mivel dupla fizetésre lett ítélve. Isten bizony nem én akartam, hogy így legyen, ha az étteremfőnök így akarta, ám legyen. Az igazság az, hogy ekkor már nagyon jól szórakoztam „milliomos” partneremen. Gondolhatja, milyen ételsort rendeltem. Ha lúd legyen kövér, hát ha nem is ludat rendeltem, de a legkülönlegesebb ételkreációkat választottam. Ő valami könnyű ételt kért, javasoltam is neki egyet s mást. Magamban pedig azt gondoltam, egyen bárányfelhőt rántva, az elég könnyű. Végül neki halat rendeltem, na nem keszeget, hanem pisztrángot, kaviárt, amit elég könnyűnek ítéltem. Tudja az ilyen elegáns éttermekben az ár nincs feltüntetve, de gondoltam az olcsó kifőzdék, hamburgerek, paszták után megismertetem a gurmanisztika különlegességeivel.. Az elő-közép-fő ételek elfogyasztása után jött a desszert, majd az afterdrink. A manus azt hitte, hogy a Hyattban is ingyen adják az afterdrinket. Ekkor megszólaltam, mert idekívánkozott egy szógyártmányom. Afterdrink egy elegáns szállodában ingyen? Hisz ez egy utópia, pontosabban utó-pia. Hát az bizony utópia volt, mert a Cointreau itt sem olcsó. Ezután jött a nap legnehezebb, legalábbis részére legnehezebb része, a fizetés. Pénztárcájában arany-ez üst-platinakártyák sorakoztak, én arra gondoltam, hogy a nemzetközi szokásoknak megfelelően a tax kétszeresét adja borravalónak. Tévedtem, de szégyenemet úgy vezettem le, hogy a számlához írt nevetséges borravalója mellé elővettem egy húszdollárost és beletettem a díszes bőrkötésű számlakönyvbe. A pasi úgy égett, mint Pesten az augusztus 20-i tűzijátékon a görögtűz. A feszélyezett csendet én törtem meg, megköszöntem a „kellemes estét” hozzátéve, hogy ugye most már megérti miért is javasoltam, hogy fifty-fifty alapon indítsuk programunkat, így nem vádolhat engem, hogy én egy „jatata” nő vagyok, tudja ez mit jelent, hogy jatata ehhez a nőhöz sok pénz kell. Nézze én Egerben, amikor a barátaimmal a Székesegyház alatti elegáns borkatakomba étterembe elmentünk, vagy a Szépasszony völgyébe, adtunk neki! Ha volt pénzünk, nem sajnáltuk magunktól a jó ételt, italt, ha pénzszűkében voltunk, akkor olcsó helyekre mentünk. De, ha valaki milliomosnak adja ki magát, legalább az első randevún ezt ne kontrázza meg, ne sajnálja a jó falatokat sem magától, sem partnerétől. Na most már tudja, miért jöttem magához. Hát, hogy ezt elmondhassam, de főleg azért, hogy a legközelebbi zenés-táncos kávéházukban ne ilyen „milliomosnak” mutasson be. Az egyáltalán nem baj, ha nem milliomos valaki, de legalább ne legyen kisstílű, ne verje fogához a garast, mert azt ki nem állhatom. Mit mondhattam neki! Majd megpróbálom egy ilyen férfivel összehozni. Megtalálták az eltűnt olimpiai bajnok földi maradványait? Állítólag megtalálták Ukrajnában a kétszeres olimpiai bajnok kardvívó legenda, a keleti fronton munkaszolgálatosként 1943-ban meggyilkolt Petschauer Attila földi maradványait; egyetlen ma élő rokona kampányt indított azért, hogy a hamvakat megkapja, és Izraelben végső nyugalomra helyezze. A Hampstead and Highgate Express című londoni helyi lap internetes honlapján www.hamhigh.co.uk pénteken közölt hír szerint a Nagy- Britanniában élő, 74 esztendős Treuenberg báró, Petschauer Attila unokatestvére három hónappal ezelőtt olyan dokumentumokat kapott Ukrajnából, melyek tanúsága szerint megtalálták az olimpiai bajnok földi maradványait. Petschauer Attiláról eddig úgy tudták, hogy tömegsírba temették. A magyar kardvívás kiváló és népszerű egyéniségét 1943. január 20-án, 39 éves korában a Don-kanyarban, Davidovkában megkínozták és megölték. Életének történetét Szabó István magyar filmrendező dolgozta fel A napfény íze című filmjében. A brit külügyminisztérium arra kérte az ukrán hatóságokat, hogy vizsgálják ki, valóban megtalálták-e Petschauer sírját. Bekapcsolódott az ügybe a londoni magyar nagykövetség is. Treuenberg báró, akinek szüleit egy náci koncentrációs táborban gyilkolták meg, és aki gyermekkorában maga is egy gyerekmunkatábor foglya volt, majd 1956-ban hagyta el az országot, Izraelben szeretné eltemettetni Petschauer hamvait, mivel, mint mondta, az olimpiai bajnokot magyarok kínozták és ölték meg, és lényegében hontalan zsidó volt, amikor meghalt. MEGÉRKEZETT AZ IDEI SZALONCUKOR! Több ízben, több színben. Libamáj és libamáj krémek, pástétomok. Sárga magyar paprika - 99 cent fontja!! Dobos Torta Tokaji aszú 3, 4, 5, 6 puttonyos, esszencia is. Kérésre díszcsomagolásban, ami igen szép ajándék! ÓRIÁSI VÁLASZTÉK A MAGYAR BOROK MINDEN FAJTÁJÁBÓL! Megérkezett a több nyelvű, névnapokkal ellátott, csodálatosan szép 2006-os naptár is, gyönyörű magyar tájakkal, többféle nagyságban. Kezdő ár csak $4.75 darabja! Igen szép poszternek is. Rumos drazsé, konyakos meggy, krumplicukor (burgonyából), Tibi, Boci, Boci Tarka csokoládék, Sportszelet. Rejtvényújságok, évkönyvek, magyar újságok „Buy One, Get One FREE!” Nők Lapja, Kiskegyed, Tina, Blikk, Best, Fanni, Maxima, Sztori, Sikk És Ottóék is megérkeztek! Sok újdonsággal várják a kedves vevőket! Nyitva: egész éven át. OTTÓ’S EGYESÜLT EURÓPAI ÉS MAGYAR ÜZLET 2320 West Clark Ave., Burbank, CA 91506 Internet: www.HungarianDeli.com E-mail: HungaryHu@aol.com Tel: (818)972-9327* (818) 845-0433 Fax: (818)845-8656 Toll Free: 800-791-2030 SZÁLLÍTUNK a világ minden területére! Ups, Federal Express, Air-Born, Postahivatal, Stb. Q^Szeptcmher 23,2005 AMERIKAI Magyar Hírlap
